Suttogással védik kicsinyeiket a bálnák

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:13

Fotó: ALEXANDER JOE / AFP
Úgy védelmezik kicsinyeiket az északi simabálnák nőstényei, hogy ragadozók közelében "suttogva beszélnek" hozzájuk - állapította meg egy amerikai tanulmány.
Sok bálnafaj felnőtt egyedeire nem lesnek ragadozók a vízben, mert a testméretük elrettenti őket, de kicsinyeikre gyakran vadásznak - idézte a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál a Biology Letters című tudományos folyóiratban közölt kutatást.
Az amerikai Syracuse-i Egyetem tudósai vezette kutatócsoport tapadókoronggal mikrofonokat erősített északi simabálnákra (Eubalaena glacialis), hogy hangadásaikat rögzítsék. A kutatók azt találták, hogy az anya-borja párosok csökkentették az erős, messze hangzó kiáltásaik számát a fiatal egyedekhez és a vemhes nőstényekhez képest. Ugyanekkor az anya-borja párosok a többiekhez képest gyakrabban kommunikáltak nagyon halk hangokon. A simabálnák kiáltása általában körülbelül egy kilométerről hallható, a "suttogás" csak mintegy száz méteres körzetben. "Ezek az alacsonyabb amplitúdójú hangrezgések csökkentik a kockázatot, hogy ragadozók hallgassák ki őket, de lehetővé teszik az anyaállat és kicsinye közötti kommunikációt" - olvasható a tanulmányban.
A bálnákra vadászó ragadozókról úgy vélik, a zsákmány által kiadott hangok alapján találnak az áldozataikra, mivel a vízben gyakran rosszak a látási viszonyok.
 A fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a súlyosan veszélyeztetettek közé sorolja, nagyjából 500 példány maradt fenn belőlük.
Szerző
Témák
Bálna

Magányt okozhat az erőszakos környezet

Publikálás dátuma
2019.10.10. 10:04

Fotó: Ghislain & Marie David de Lossy/Cultura Creative / AFP
Károsan hat az ember testi és lelki egészségére az erőszak jelenléte a Chicagói Egyetem kutatói által végzett két kutatás szerint is.
Több mint ötszáz résztvevő kikérdezésével végezték a Health Affairs című szaklap friss számában megjelent két kutatást. A megkérdezettek olyan chicagói városrészekben éltek, ahol gyakoriak voltak az erőszakos bűnesetek.
Az első tanulmány adatai azt mutatták, hogy minél több erőszak fordult elő a lakókörnyezetben, valószínűleg annál magányosabbak voltak az ott lakók. A magány és a társadalmi elszigeteltség összefüggött a kevés testmozgással, az egészségtelen étkezéssel, a túlzott alkoholfogyasztással és a dohányzással. Az idősek, akik egyébként is hajlamosabbak voltak a magányra és a krónikus betegségekre, még inkább megszenvedték az erőszakos környék ártalmait - mondta Elizabeth L. Tung epidemiológus, a kutatás vezetője. A tanulmány válaszadóinak 77 százaléka volt 50 évesnél idősebb.
A magány egyre növekvő egészségügyi probléma, a halálozás egyik fő előjelzője az Egyesült Államokban.

Az erőszakkal átitatott környéken a visszahúzódás talán túlélési stratégia, de hosszú távra nem jó választás - tette hozzá Monica E. Peek, a kutatás társszerzője, a Chicagói Egyetem diabéteszkutató intézetének egyik vezetője.
A második tanulmány az erőszak jelenléte és az úgynevezett hipervigilancia kapcsolatát vizsgálta. A túlzott éberség olyan felfokozott érzelmi állapot, amikor az ember úgy érzi, állandóan "résen kell lennie" - magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri betegségekhez, emlékezetzavarokhoz, szorongáshoz és az érzelmek kordában tartásának nehézségeihez vezethet. "Háborút megjárt veterán katonák körében alaposan tanulmányozták a jelenséget, az erőszak folyamatos jelenlététől szenvedő városrészekben azonban nem" - magyarázta Tung. A hipervigilancia előfordulásának 5,5 százalékos emelkedése a nem hatósági erőszak, 9,8 százalékos emelkedése a hatósági erőszak számlájára volt írható.
Szerző
Témák
erőszak magány

Hárman kapják a kémiai Nobel-díjat a lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért

Publikálás dátuma
2019.10.09. 12:35

Fotó: NAINA HELEN JAMA / AFP
John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira részesül az elismerésben.
A lítiumion-akkumulátor kifejlesztéséért egy amerikai, egy brit és egy japán tudós, John Goodenough, Stanley Whittingham és Josino Akira kapja az idei kémiai Nobel-díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerdai stockholmi bejelentése szerint. Az 1922. július 25-én született John Goodenough a valaha volt legidősebb Nobel-díjas - közölte Göran Hansson, az akadémia főtitkára. Az indoklás szerint a könnyű, újratölthető és tartós lítiumion-akkumulátorokat napjainkban a mobiltelefonoktól a laptopokon át az elektromos autókig használják. Világszerte
ezekkel működnek a hordozható elektronikai eszközök, amelyeket a kommunikációhoz, a munkához, a tanuláshoz vagy például a zenehallgatáshoz használnak.

Jelentős mennyiségű nap- és szélenergiát tudnak elraktározni, lehetővé téve ezzel a fosszilis energiától mentes társadalmat. A lítiumion-akkumulátor alapjait az 1970-es évek olajválsága idején fektették le. Stanley Whittingham olyan módszerek fejlesztésén dolgozott, amelyek fosszilis üzemanyag felhasználása nélküli technológiákhoz vezethetnek. Szupravezetőket kezdett vizsgálni, és felfedezett egy rendkívül energiagazdag anyagot, amelyet egy innovatív katód megalkotásához használt egy lítiumakkumulátorban. Ez titán-diszulfidból készült, amelybe molekuláris szinten lítiumionokat lehet „beszúrni”. Ennek az akkumulátornak az anódja részben fémes lítiumból készült, és bár az akkumulátorban nagy lehetőségek rejlettek, a fémes lítium miatt túlságosan is robbanásveszélyes volt ahhoz, hogy használható legyen. John Goodenough úgy vélte, hogy a katódban még nagyobb lehetőségek rejlenek, ha fém-oxidot használnak fém-szulfid helyett. 1980-ban bizonyította, hogy kobalt-oxidba ágyazott lítiumionok akár négyvoltos feszültséget is le tudnak adni. Ez áttörés volt, amely aztán jóval erősebb akkumulátorok kifejlesztéséhez vezetett. Az amerikai tudós katódját alapul véve Josino Akira 1985-ben megalkotta a kereskedelmi forgalomban használható első lítiumion-akkumulátort. A reaktív lítium helyett petróleum kokszot, egy olyan karbonanyagot használt az anódban, amelybe a katód kobalt-oxidjához hasonlóan lítiumionokat lehet beágyazni.
Az eredmény egy könnyű, tartós akkumulátor lett, amelyet több százszor újra lehet tölteni, mielőtt csökkenni kezd a kapacitása. A lítiumion-akkumulátorok előnye, hogy nem olyan kémiai reakciókon alapulnak, amelyekben elhasználódnak az elektródák, hanem a lítiumionok oda-vissza áramlanak az anód és a katód között. Az ilyen akkumulátoroknak nincs „memóriájuk”, a részleges töltés vagy merítés következtében nem csökken a kapacitásuk, nem kell őket kis töltésen regenerálni. További előnyük például a kadmiumos cellákhoz képest, hogy kevés mérgező anyag van bennük.
„A lítiumion-akkumulátorok forradalmasították az életünket, amióta 1991-ben piacra kerültek. Lefektették a vezeték nélküli, fosszilis energiától mentes társadalom alapjait és nagy hasznára vannak az emberiségnek”

– összegzett indoklásában a Nobel-bizottság.

A kitüntetettek összesen 9 millió svéd koronával (276 millió forintos összeggel) gazdagodnak. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

„Miként tároljuk és használjuk az energiát”

Josino Akira a fiatal kutatóknak szóló bátorításként értékelte az elismerés odaítélését. A japán kutató elmondta: bízott abban, hogy felfedezéseik előbb-utóbb kiérdemlik a Nobel-díjat, de nem számított arra, hogy ez ennyire „hamar” bekövetkezik. A lítiumionos akkumulátorok 1991-ben kerültek piacra. Mint a stockholmi bejelentést követően Japánban tartott sajtótájékoztatóján kifejtette, a kémiai Nobel-díj kutatási területek széles spektrumát fedi le, ezért úgy gondolta, hogy sok idő eltelik, mire a Nobel-bizottság olyan eszközökre fordítja figyelmét, mint a lítiumionos akkumulátorok. Azt is elmondta, hogy először feleségével tudatta a hírt.
„Csak röviden beszéltünk, annyit mondtam: megkaptam. Ő pedig annyira meglepődött, hogy térdei kis híján felmondták a szolgálatot”

– fogalmazott.

A lítíumion-akkumulátorok előnyeivel kapcsolatban a japán tudós megemlítette a klímaváltozás ügyét, amely szerinte jelentős kihívás az emberiség számára, a lítiumion-akkumulátorok azonban alkalmasak az elektromos energia tárolására. Josino Akira méltatta a 97 éves John Goodenough-ot is, amiért az idős kora ellenére is folytatta a kutatásokat. A 71 éves Josino szerint az évek során barátokká váltak, Goodenough olyan számára, mintha az apja lenne, és szinte minden évben meglátogatja Texasban. John Goodenough a Texasi Egyetem által kiadott közleményben mondott köszönetet, hangsúlyozva, hogy mekkora megtiszteltetést jelent számára a díj.
„Élj 97 évig, és bármit elérhetsz”

– fogalmazott Goodenough, aki a Nobel-díj történetének legidősebb kitüntetettje.

„Köszönöm a barátaimnak, hogy támogattak és segítettek engem egész életemben” – tette hozzá. Stanley Whittingham a bejelentést követően reményét fejezte ki, hogy a díj ráirányítja majd a „nagyon is szükséges” figyelmet az energia jövőjére. Közleményében a brit tudós azt írta, a kutatás, amelynek 30 éve részese,
segítette a haladást abban, hogy „miként tároljuk és használjuk az energiát alapvető szinten”.

Whittingham úgy fogalmazott, rendkívül hálás a díjért, és annyi embernek kell köszönetet mondania, hogy nem is tudja, hol kezdje.

A díjazottak

A 97 éves John B. Goodenough a németországi Jénában született. A Yale Egyetemen matematikusként végzett, a Chicagói Egyetemen fizikából diplomázott 1952-ben. Kutatott az MIT Lincoln Laboratóriumában, majd az 1970-80-as években az Oxfordi Egyetem Szervetlen Kémia Laboratóriumát vezette, ahol munkatársaival kifejlesztette a lítiumion-akkumulátor katódjának innovatív anyagát. 1986 óta a Texasi Egyetem austini intézményének gépipari és anyagtudományi professzora, csoportjával jelenleg is folytatja kutatásait. 550 tudományos cikk, 85 könyvfejezet és recenzió szerzője, öt könyvet írt. Az 1941-ben született Stanley Whittingham az Oxfordi Egyetemen szerezte kémiadiplomáját. Posztdoktori tanulmányait a Stanford Egyetemen végezte, majd 1972-84 között az Exxon kőolajipari vállalat kutatócégénél dolgozott, ahol felfedezték a lítiumakkumulátor katódját. Jelenleg az amerikai Binghamton Egyetem professzora. 16 szabadalom fűződik nevéhez, 2010-ben a zöld technológiák terén a világ 40 innovátora közé sorolta a GreentechMedia. Josino Akira 1948-ban született Szuitában, a Tokiói és az Oszakai Egyetemen diplomázott. 1972-től a Kawasaki cég kutatólaboratóriumában dolgozott, ahol 1983-ben kifejlesztette a lítiumion-akkumulátor újratölthető prototípusát. Jelenleg az Asahi Kasei vállalat kutatója, ahol a jövő technológiáin dolgozik és a nagojai Meidzso Egyetem professzora.

Témák
kémia Nobel-díj
Frissítve: 2019.10.09. 17:38