Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:57

Fotó: AFP
A Svéd Akadémia botránya miatt tavaly nem adtak ki irodalmi díjat.
Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt Nobel-díj indoklásában az 57 éves író "narratív képzeletét" emelte ki, "amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát". A 76 éves Peter Handkét nagyhatású munkásságáért ismerték el, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát. A legrangosabb irodalmi díj mellé 9 millió svéd korona (276 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik. Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be csütörtökön a 2018-as díjazottat is.
Szerző

Korstílusok közt lavírozva – A barokk, a reneszánsz és a kortárs festészet keveredik Orr Máté expresszív képein

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:10
Az életben zajló küzdelmekre nem harcként tekint, hanem mint állandó játékra
Fotó: VÁRFOK GALÉRIA
De nemcsak stílusokból, hanem témákból is szívesen válogat.
Nyulak, madarak, emberek és őshűllők küzdenek egymással Orr Máté legújabb Éden darabokban című kiállításán, melyen a művész játékosan idézi meg a különböző korstílusokat. A harmincnégy éves alkotó ugyanis nemcsak nagy rajongója a múlt századok ábrázolásainak, de mesteri módon képes azokat felidézni, miközben alakjai között feltűnnek olyan síkszerű lények is, melyek olyan hatást keltenek mintha egy grafikai programmal készültek volna. – A két ábrázolásra azért van szükségem, hogy jobban kifejezhessem a valóságot – mondja Máté, aki szerint az észlelés során valamit kifejezetten részletgazdagon, míg mást sematikusan vagy csak körvonalaiban érzékelünk.
Máté már gyerekkorában közel állt a művészet világához. – Édesanyám festő, édesapám szobrászművész, így már gyerekkoromban sem ütötték ki a kezemből az ecsetet – mondja nevetve, majd hozzáteszi, hogy szülei életmódján keresztül ismerte meg, mit is jelent a művészi szakma adta szabadság. A festészethez mint művészeti ághoz azonban egy kisebb „kerülőúton” jutott el. Először a Nyíregyházi Zeneiskolában kezdte tanulmányait, majd tervezőgrafika szakon tanult tovább, míg végül a Képzőművészeti Egyetemre jelentkezett képgrafika szakra. Az akkor huszonéves művész azonban hamar rádöbbent, hogy a habitusának mégiscsak a festészet felel meg. – A grafikát macerásnak tartottam, és nem akartam egy képből százat csinálni – így Máté, akit a festészeti megoldások jobban vonzottak.
A mára kialakult klasszikus-modern stílusát még 2009 őszén találta meg, mikor is egy észak-olaszországi utazás során Firenze, Siena és Padova városait járta, ahol a múzeumok és templomok falain számos késő középkori és kora reneszánsz festményt vizsgált meg. Mátét különösen a képek két korszak közti állapota nyűgözte le: már nem volt rájuk jellemző a középkorra jellemző ikonszerű ábrázolás, de még nem is volt bennük a perspektivikus, térszerű látásmód. – Az akkori mesterek a ruhákat, a textileket már élethűen megfestették, de a térábrázoláshoz még nem értettek igazán – mondja Máté. Ekkor jött azonban rá, hogy ez a kettős, részben térbeli, részben síkszerű ábrázolás alkalmas arra, hogy elvont gondolatokat fejezhessen ki. Később aztán a barokk művészet is hatott rá az erős fény-árnyék játékával, kivált a holland csendéletek letisztult, nyugodt ábrázolása. Máté azonban nem rejti véka alá azt se, hogy bármilyen vizuális inger képes őt inspirálni, így akár egy ízlésesen megkomponált esküvői fotó, vagy egy klasszikus Disney rajzfilm színvilága is lehet számára ihletforrás.
De nemcsak stílusokból, hanem témákból is szívesen válogat, fő hatásainak jelöli meg Hieronymus Boscht, kinek képein számos félig ember, félig állat fantázialény bukkan elő, valamint a huszadik század eleji szürreálistákat, akik fő küldetésüknek látták, hogy ábrázolják az emberi álmok és a tudatalatti képeit. – Engem sem egy adott környezet megjelenítése vonz, hanem egy mentális állapot vagy az emberi viszonyok bemutatása – mondja. Máté művészetében ez a viszony pedig az állandó küzdelem: a képeken feltűnő különféle állatok, emberek vagy őshüllők között ugyanis mindig erős hatalmi viszonyt fedezhetünk fel. – A világomban a lények közti harc viszont sosem teljesedik be, de mindegyik képen ott van a lehetőség az összecsapásra – magyarázza. Legújabb Éden darabokban című tárlata is erre a témára épül: Máté az állatok küzdelmével a természetben zajló állandó harcot fejezi ki, de figuráit klasszikus, polgári enteriőrökbe helyezi, így keltve feszültséget az édeni állapotok és az emberi társadalom alkotta viszonyok között.
Az új képeket azonban furamód mégsem a zaklatottság hatja át, hanem egy megnyugtató atmoszféra, melyet Máté a pontos kompozícióval és a harmonikus színválasztással ér el. A téma és a stílus közti ellentmondás azonban nem véletlen, a művész ugyanis az életben zajló küzdelmekre nem harcként tekint, hanem mint egy állandó játékra.    Infó: Orr Máté: Éden darabokban Megtekinthető a Várfok Project Room galériában október 19-ig, délelőtt 11 és este 6 óra között. Cím: Budapest, 1. kerület, Várfok utca 14.

Névjegy

Orr Máté 1985-ben született Veszprémben. A Képzőművészeti Egyetemen festő szakán végzett, 2019 őszétől a Várfok Galéria művésze.

Témák
tárlat kortárs

Madridi lélekfürdő – Rejtélyes képeket is nagyító alá vesznek a csodák gyűjteményében

Publikálás dátuma
2019.10.10. 11:55
Jeremy Irons kiváló színész és múzeumi útikalauz, e filmnek is jót tesz a szereplése
Évente hárommillió ember keresi fel a Pradót. A művészet templomai sorozat új darabja sorban állás nélkül juttatja el nézőit Madrid múzeumának csodáihoz.
Nem foglalkozik az országhatárokkal és nem tesz különbséget származás, társadalmi státusz szerint: a képzőművészet e tekintetben is a csodák világa. V. Károly birodalma felett sosem nyugodott le a nap, de ha Tiziano leejtette az ecsetjét, a német-római császár ugrott érte. A művészet templomai sorozat új epizódja a Pradóról eszünkbe juttathatja ezt az anekdotát. A film természetesen V. Károly és Tiziano Vecellio kapcsolatát is megidézi: a császár, miután lemondva a trónról szerzetesnek állt, a velencei reneszánsz mestertől megrendelt festmény, a La Gloria előtt meditált, majd hunyta le örökre a szemét.
Mióta Stendhal elájult a firenzei Santa Crocéban, tudhatjuk, a szépséget túl is lehet adagolni. A Pradóban is van erre bőven mód: az idén kétszáz éves múzeum 7-8000 művet őriz, és mintegy 1700 alkotást mutat be. Reprodukciók révén jó néhányat ismerhetünk akkor is, ha még sosem jártunk Madridban, talán sokan tudják azt is, Diego Velázquez műveiért is ezt a múzeumot mindenképp fel kell keresni. Aztán van itt még bőven Rubens, Mantegna, Dürer, Bosch, Raffaello, Botticelli, Guido Reni, Caravaggio, El Greco, Ribera, Murillo, a „spanyol Caravaggio”, azaz Zurbarán, a halálra dolgoztatott Luca Giordano és természetesen rengeteg Goya – a Stendhal-szindróma szinte garantált, ha a szépség iránti vágyunknak nem szabunk határt.
Valeria Parisi filmje e tekintetben is kiváló: nem zúdítja egyszerre a néző nyakába a Prado kincseit, hanem időnként visszatekint a történelembe – legalább hatszáz évre –, és ad mellénk vergiliusi idegenvezetőt is az Oscar-díjas angol színész, Jeremy Irons személyében. A megszólalók inkább a személyes viszonyukról beszélnek a múzeum, egy-egy alkotó, kép kapcsán, és nem érezhetjük úgy, hogy fejbe vernek bennünket egy lexikonnal. (Olyan megszólalók lazítják fel a múzeumi kalandozást, mint Miguel Falomir, a Prado igazgatója, Helena Pimenta, a Compañía Nacional de Teatro Clásico vezetője, Laura Garcia Lorca, Federico Garcia Lorca költő unokahúga, vagy Marina Saura színész, Antonio Saura festőművész lánya.) De találkozhatunk a kortárs építészet Pritzker-díjas óriásával, az angol Sir Norman Forsterrel is, aki a királyok szalonja felújításában, a múzeum bővítésében munkálkodik.
A csodák gyűjteményében olyan rejtélyes képeket is nagyító alá vesznek, mint Velázquez Udvarhölgyek, vagy Ribera A szakállas nő című festménye, és fellebbentik a fátylat a titokról, a női alkotók miért lettek portré-, tájkép- és csendéletfestők. Mint például az itáliai reneszánsz mestere, Sofonisba Anguissola, vagy a flamand barokk aranykorának alkotója, Clara Peeters. És szó esik arról is, hogy a 27. generációnak hívott művészek − Buñuel, Lorca, Dalí és Picasso − milyen szenvedélyes kapcsolatot ápoltak e múzeummal. „A művészet megtisztítja a lelket a hétköznapi élet porától” – idézik Picassótól, aki e következtetésre minden bizonnyal a Prado falai között jutott. Info: A művészet templomai: A Prado Múzeum – Csodák gyűjteménye Rendező: Valeria Parisi Forgalmazó: Pannonia Entertainment

Bevezetés El Grecóhoz

A Spanyol Nagykövetséggel és a Cervantes Intézettel együttműködésben az Uránia Nemzeti Filmszínházban kedd este mutatták be A Prado Múzeum – Csodák gyűjteménye című filmet, a vetítés díszvendége Joan Molina Figueras művészettörténész, a Gironai Egyetem professzora, a Prado Múzeum kurátora volt. „A spanyol nép tudását gyarapítani” – idézte fel VII. Ferdinánd király gyűjteményalapítói rendeletének deklarált célját. A Prado kollekciójába természetesen a spanyol mesterek művei is bekerültek, részben ennek köszönhető, hogy szerte Európában ismertté váltak a XIX. században. A Prado nyomában járva 1838-ban a párizsi Louvre-ban nyílt spanyol galéria, majd Londonban, Drezdában, Münchenben, Szentpéterváron. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia egész termet szentelt a spanyol festészetnek, középpontban egy hatalmas Murillo-festménnyel – utalt a spanyol művészettörténész arra, hogy az akadémia 1865-ben felavatott épületében kapott helyett az Eszterházy Pál által adományozott képtár. Ez négy évtizeddel később a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egyik alapja lett. Joan Molina Figueras a Prado El Greco-kiállításának kurátora, 2021-ben pedig nagy El Greco-kiállítás nyílik a Szépművészeti Múzeumban − a madridi és a budapesti intézmény már ezt készíti elő. A Cervantes Intézetben szerda este ennek kapcsán tartott előadást Joan Molina Figueras és Lantos Adriána, a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteményének kurátora. Most szombaton délelőtt fél 11-től spanyol nyelven, november 9-én és 23-án magyar nyelven lesz tárlatvezetés a Szépművészeti spanyol gyűjteményében.