Irodalmi Nobel-díjak: a képzelet és a „hazaellenes irodalom” diadala

Publikálás dátuma
2019.10.10. 15:50

Fotó: AFP
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia idén két irodalmi Nobel-díjról döntött. Olga Tokarczuk a lengyel „mágikus realizmus”, Peter Handke az osztrák „hazaellenes irodalom” képviselője.
A Svéd Királyi Tudományos Akadémia a 2018-as Irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuknak ítélte azért „az elbeszélői képzeletéért, mely enciklopédikus szenvedéllyel jeleníti meg a határátlépéseket, mint életformát”. A rendkívül népszerű – hazánkban 2011-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is megfordult –, 1962-ben született lengyel írónő eddig sem szűkölködött a díjakban, 2007-es Bieguni („A begunok”) című regénye tavaly elnyerte a Nobel-díj után a legmagasabb irodalmi díjnak számító Nemzetközi Man Booker díjat – lengyel szerzők közül elsőként. (A könyv címe arra az ortodox szektára utal, amelynek tagjai szerint azzal teszik ki magukat a gonosz erejének, ha mozdulatlanok maradnak, ezért aztán folyamatosan mozgásban próbáltak lenni, lelkük épsége érdekében.) De idén is díjazták már, a Księgi Jakubowe (2014; „Jákob könyvei”) című regényének francia kiadásáért az év legjobb fordításban megjelent könyve elismerést zsebelhette be. A rangos lengyel Nike-díjat is többször elnyerte egy-egy regényével.

Az eredetileg pszichológus végzettséggel rendelkező – és egészen 1998-ig terapeutaként praktizáló – írónőt a lengyel „mágikus realizmus” fő képviselőjének tartják. Az egy ideig Angliában élő – gyári munkásként és hoteltakarítóként dolgozott Tokarczuk 1989-ben jelentkezett először verseskötettel, 1993-as első regénye (Az Őskönyv nyomában) rögtön elnyerte a legjobb elsőkönyveseknek járó díjat. Nemcsak pszichológiai érdeklődésén, de az írói munkásságán is szembeszökő C. G. Jung hatása, mely erős mitológiai és misztikus tanításokkal keveredve jelenítődik meg. 2009-es regényéből, a Prowadź swój pług przez kości umarłychból („Hajtsd a szekeredet és ekédet a holtak csontjain át”) Agnieszka Holland készített filmet, mellyel 2017-ben elnyerte a Berlini filmfesztivál Ezüst Medve-díját.
 
Tizenhat könyvéből öt olvasható magyar nyelven: Az Őskönyv nyomában, a Sok dobon játszani, az Őskor és más idők, a Nappali ház, éjjeli ház, Bizarr történetek. A legutóbbi novelláskötetről a Népszava 2019. augusztus 31. számában, a Nyitott mondat irodalmi mellékletben azt írtuk summázatként, hogy „halál vár mindenkire, aki elolvassa a lengyel írónő, Olga Tokarczuk legújabb novelláskötetét. Na persze, akkor is, ha nem, de a szám szerint tíz novellában elképzelt világok kitalált hőseinek, azaz mindig másoknak az időből való kihullását megtapasztalni, pláne ennyire míves megfogalmazásban üdítő (olvasmány)élmény. (…) Merthogy halál ide, bolondos különlegességek oda, az emberi kapcsolatok a legeslegbonyolultabbak a novellák ábrázolásában is, a legbizarrabb kalandok a köztünk lévő (torz) viszonyokból eredeztethetőek: ahogy a társas kapcsolatainkról gondolkodunk, ahogy intézzük őket, akár egykor, akár most vagy a jövőben. Ehhez elég az írónak csak egy kicsit kipöccentenie az időt és teret a mondatai által – és mindjárt önmagunkat és cselekedeteinket látjuk fantasztikusan furcsának a nyelvi fénytörésben. És Tokarczuk ebben a betű-prizma-világépítésben nagymester, nem vitás.” A 2019-es irodalmi Nobel-díjat Peter Handke osztrák írónak ítélte oda a Svéd Királyi Tudományos Akadémia: az indoklás szerint nagy hatású életművéért, amely nyelvi találékonyságával az emberi tapasztalatok határvidékét és sajátosságait tárja fel. A számos műfajban alkotó szerző 1942. december 6-án született Griffenben. Grazban járt egyetemre, ahol jogot tanult. Tanulmányait 1965-ben megszakította és azóta írással foglalkozik. 1973-ban kitüntették a Büchner-díjjal. Magyarul olvasható művei: Kaspar; A kapus félelme a tizenegyesnél, Az ismétlés, Végre egy kínai, Gyerektörténet, Vágy nélkül, boldogtalan. Számos hangjáték, dráma és film forgatókönyve is fűződik nevéhez. A legismertebb a Wim Wenders által rendezett 1987-es Berlin fölött az ég, majd annak tíz évvel későbbi amerikai változata, az Angyalok városa. Ő írta a világ leghosszabb némajátékát: Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című darab száz perce alatt csak hangok, zörejek, zenetöredékek hangzanak el, s igazi cselekmény nincs, ám mintegy félezer szereplő halad át a színen. Az egyik legismertebb és nagy port felvert színdarabja a Közönséggyalázás.
A kilencvenes években sokan kritizálták az egykori Jugoszlávia szétesését, valamint koszovói konfliktust érintő politikai állásfoglalását – helytelen lépésnek tartotta, hogy Szlovénia kikiáltotta a függetlenségét. (Édesanyja karintiai szlovén.) 2006-ban beszédet mondott Slobodan Milosevic volt szerb, majd jugoszláv elnök temetésén, korábban a hágai börtönben is meglátogatta. Ezt követően a 2010-es évekig letiltották darabjait. Ugyanakkor Handke neve régóta szerepelt a Nobel-díjra esélyesek szűkített listáján, aki viszont 2014-ben így nyilatkozott: a Nobel-díj tévesen kanonizál, ezzel rendkívül rosszat tesz az irodalomnak. Mindez egyébként sem több néhány újságoldalnyi figyelemnél, a pillanatnyi világhírnél, az olvasó pedig semmit sem profitál belőle.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője, Balogh F. András a távirati irodának úgy nyilatkozott: kisebb csoda, hogy Handke irodalmi Nobel-díjat kapott – a konfliktusai miatt eléggé elszigetelődött az irodalmi életben. Ellentmondásos, de nagyon termékeny szerző, a „hazaellenes irodalom” egyik képviselője. A második világháború után megjelent irodalmi irányzat mögötti történelmi tapasztalat, hogy a kisváros, a faluközösség megfojtja az egyént, és a melegágya a nemzeti szocializmusnak. Alapállása: a haza fogalmát a nácizmus teljesen eltorzította.
 
Sokan örömhírként élték meg az osztrák szerző Nobel-díjának csütörtöki bejelentését. – Ő a kedvenc íróm, egészen különleges szerzőnek tartom – mondta lapunk megkeresésére Szilágyi Bálint, aki Handke Az aranjuezi szép napok című 2011-es darabját fordította magyarra, s rendezte a Bethlen Téri Színház és a Manna Kulturális Egyesület közös előadásában. – Életem darabja, egy nagyon titokzatos, sűrű költői szöveg, hónapokon át fejtettük a színészekkel ezeket a képeket – részletezte. – Teljesen őszintén a saját világát írja meg, függetlenül a piaci elvárásoktól és mindenféle közönségigénytől. Nagyon szabad írónak tartom. A díj ennél méltóbb helyre nem kerülhetett volna. Peter Handke olyan író, aki – ha még él az emberiség – évszázadok múltán is nyomot hagy majd – hangsúlyozta Szilágyi Bálint. S megemlítette, hazánkban jelenleg nincs igazán színház, amely vevő lenne erre a színházi nyelvre: sok költészetet használ, és ez a mai korszellemmel nem feltétlenül találkozik. Remélem, ez a Nobel-díj esetleg azt is meghozza majd, hogy több darabját bemutassák. Nagyon megérdemelné – tette hozzá.

Eddig csak tizenöt nő kapta meg a díjat

Az idei évben két díjazott nevét hirdették ki, mivel a Svéd Királyi Tudományos Akadémiát övező botrányok miatt tavaly elmaradt az irodalmi Nobel-díj kiosztása. A 2018 tavaszán bejelentett döntéssel reagált a rangos elismerésről döntést hozó bírálóbizottság a belső hatalmi harcokra és a nyilvános felháborodást kiváltó szexuális zaklatási ügyekre. A díjat 1901 óta adják át a svéd kémikus és feltaláló, Alfred Nobel végrendeletében megfogalmazottak alapján, mely szerint a Nobel-díjat az kapja, aki a legnagyobb szolgálatot tette az emberiségnek, az irodalmi díj pedig azé, aki az irodalomhoz a legkiemelkedőbb „ideális (vagy idealisztikus) irányú” alkotással járult hozzá. A rangos elismerést legutóbb, 2017-ben Kazuo Ishiguro vehette át. Minden évben nagy találgatások és fogadások előzik meg a díj bejelentését. Az elmúlt időszakban az esélyesek között tartják számon Nádas Pétert és Krasznahorkai Lászlót is, idén a fogadási oldalakon az ő nevük is ott szerepelt az osztrák szerzőé mellett (11-szeres nyerési mutatóval). Olga Tokarczuk neve egyébként szintén az élbolyban szerepelt (8-szoros mutatóval). Sikere azért is jelentősnek számít, mert tovább növeli a női díjazottak arányát: immár tizenöt női szerző és száztizennégy férfi birtokolhatja az irodalmi elismerést.

Olga Tokarczuk és Peter Handke kapja a 2018-as és a 2019-es irodalmi Nobel-díjat

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:57

Fotó: AFP
A Svéd Akadémia botránya miatt tavaly nem adtak ki irodalmi díjat.
Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte oda a 2018-as és Peter Handke osztrák írónak a 2019-es irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését. A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt Nobel-díj indoklásában az 57 éves író "narratív képzeletét" emelte ki, "amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát". A 76 éves Peter Handkét nagyhatású munkásságáért ismerték el, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát. A legrangosabb irodalmi díj mellé 9 millió svéd korona (276 millió forint) is jár. A díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik. Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be csütörtökön a 2018-as díjazottat is.
Szerző

Korstílusok közt lavírozva – A barokk, a reneszánsz és a kortárs festészet keveredik Orr Máté expresszív képein

Publikálás dátuma
2019.10.10. 13:10
Az életben zajló küzdelmekre nem harcként tekint, hanem mint állandó játékra
Fotó: VÁRFOK GALÉRIA
De nemcsak stílusokból, hanem témákból is szívesen válogat.
Nyulak, madarak, emberek és őshűllők küzdenek egymással Orr Máté legújabb Éden darabokban című kiállításán, melyen a művész játékosan idézi meg a különböző korstílusokat. A harmincnégy éves alkotó ugyanis nemcsak nagy rajongója a múlt századok ábrázolásainak, de mesteri módon képes azokat felidézni, miközben alakjai között feltűnnek olyan síkszerű lények is, melyek olyan hatást keltenek mintha egy grafikai programmal készültek volna. – A két ábrázolásra azért van szükségem, hogy jobban kifejezhessem a valóságot – mondja Máté, aki szerint az észlelés során valamit kifejezetten részletgazdagon, míg mást sematikusan vagy csak körvonalaiban érzékelünk.
Máté már gyerekkorában közel állt a művészet világához. – Édesanyám festő, édesapám szobrászművész, így már gyerekkoromban sem ütötték ki a kezemből az ecsetet – mondja nevetve, majd hozzáteszi, hogy szülei életmódján keresztül ismerte meg, mit is jelent a művészi szakma adta szabadság. A festészethez mint művészeti ághoz azonban egy kisebb „kerülőúton” jutott el. Először a Nyíregyházi Zeneiskolában kezdte tanulmányait, majd tervezőgrafika szakon tanult tovább, míg végül a Képzőművészeti Egyetemre jelentkezett képgrafika szakra. Az akkor huszonéves művész azonban hamar rádöbbent, hogy a habitusának mégiscsak a festészet felel meg. – A grafikát macerásnak tartottam, és nem akartam egy képből százat csinálni – így Máté, akit a festészeti megoldások jobban vonzottak.
A mára kialakult klasszikus-modern stílusát még 2009 őszén találta meg, mikor is egy észak-olaszországi utazás során Firenze, Siena és Padova városait járta, ahol a múzeumok és templomok falain számos késő középkori és kora reneszánsz festményt vizsgált meg. Mátét különösen a képek két korszak közti állapota nyűgözte le: már nem volt rájuk jellemző a középkorra jellemző ikonszerű ábrázolás, de még nem is volt bennük a perspektivikus, térszerű látásmód. – Az akkori mesterek a ruhákat, a textileket már élethűen megfestették, de a térábrázoláshoz még nem értettek igazán – mondja Máté. Ekkor jött azonban rá, hogy ez a kettős, részben térbeli, részben síkszerű ábrázolás alkalmas arra, hogy elvont gondolatokat fejezhessen ki. Később aztán a barokk művészet is hatott rá az erős fény-árnyék játékával, kivált a holland csendéletek letisztult, nyugodt ábrázolása. Máté azonban nem rejti véka alá azt se, hogy bármilyen vizuális inger képes őt inspirálni, így akár egy ízlésesen megkomponált esküvői fotó, vagy egy klasszikus Disney rajzfilm színvilága is lehet számára ihletforrás.
De nemcsak stílusokból, hanem témákból is szívesen válogat, fő hatásainak jelöli meg Hieronymus Boscht, kinek képein számos félig ember, félig állat fantázialény bukkan elő, valamint a huszadik század eleji szürreálistákat, akik fő küldetésüknek látták, hogy ábrázolják az emberi álmok és a tudatalatti képeit. – Engem sem egy adott környezet megjelenítése vonz, hanem egy mentális állapot vagy az emberi viszonyok bemutatása – mondja. Máté művészetében ez a viszony pedig az állandó küzdelem: a képeken feltűnő különféle állatok, emberek vagy őshüllők között ugyanis mindig erős hatalmi viszonyt fedezhetünk fel. – A világomban a lények közti harc viszont sosem teljesedik be, de mindegyik képen ott van a lehetőség az összecsapásra – magyarázza. Legújabb Éden darabokban című tárlata is erre a témára épül: Máté az állatok küzdelmével a természetben zajló állandó harcot fejezi ki, de figuráit klasszikus, polgári enteriőrökbe helyezi, így keltve feszültséget az édeni állapotok és az emberi társadalom alkotta viszonyok között.
Az új képeket azonban furamód mégsem a zaklatottság hatja át, hanem egy megnyugtató atmoszféra, melyet Máté a pontos kompozícióval és a harmonikus színválasztással ér el. A téma és a stílus közti ellentmondás azonban nem véletlen, a művész ugyanis az életben zajló küzdelmekre nem harcként tekint, hanem mint egy állandó játékra.    Infó: Orr Máté: Éden darabokban Megtekinthető a Várfok Project Room galériában október 19-ig, délelőtt 11 és este 6 óra között. Cím: Budapest, 1. kerület, Várfok utca 14.

Névjegy

Orr Máté 1985-ben született Veszprémben. A Képzőművészeti Egyetemen festő szakán végzett, 2019 őszétől a Várfok Galéria művésze.

Témák
tárlat kortárs