Heti abszurd: Gebedjenek meg!

Publikálás dátuma
2019.10.13. 10:09

Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala
Kelet-Abszurdisztánban választásra készülődtek. Egyébként Nyugat-­Abszurdisztánban is, mert ez egy ország volt, nem olyan, mint egykor Németország.  Itt nem voltak megszállók, kijelölt övezetek, nem épült fal sem, amely kettévágta volna a ­fővárost. Legfeljebb csak virtuálisan. Egy kisebbség ugyanis – a korábbi választások eredményei alapján – a többségnek kiáltotta ki magát és úgy is viselkedett, mintha az lenne. Azt állították például, hogy létrehoztak egy új és működő államelméleti ­modellt, egy kereszténydemok­rata államot. Ezzel egyúttal azt is kimondták, hogy aki nem keresztény vagy nem az ő értelmezésük szerint demokrata, annak nincs helye az ­országukban. Maradhat persze és úgy tehet, mintha egyenrangú állampolgár lenne, de a bélyeg rajta van. Ugyan csak virtuálisan, de le­törölhetetlenül. Abszurdisztánban a szabályokat a kisködmön gazdája határozta meg. Nemcsak azt mondta meg, milyen volt a múlt, s miképpen alakul a jelen, hanem azt is, hogyan kell elképzelni a jövőt. Szerény volt, de kegyetlen. „Ami eddig történt, sem volt éppen kismiska, de az igazán nagy dolgok most következnek és ebből semmiképpen sem szeretnék kimaradni” – jelentette ki híveinek egyetértő üdvrivalgása közepette. A választásról meg úgy vélekedett, hogy szerencsés a csillagok állása és nagy győzelmet arathatnak. Mindent meg is tettek érte. Már jó előre kihirdették, hogy szörnyű sors vár Abszurdisztán népének arra a részére, amely nem a kisködmön gazdájának barátait, ismerőseit és üzletfeleit helyezi a helyhatóságok élére. Azokon a településeken vagy kerületekben bevándorlók, migránsok és terroristák lepik majd el az utcákat, a kormány pedig nem segít. Csakhogy úgy érezték, ez a figyelmeztetés nem biztos, hogy elég lesz, tehát bevetették a korábban már jól bevált módszert, a lejáratást is. Sok emberről mindenfélék kiderültek, csak az nem, hogy ami kiderült, tényleg igaz-e. Az egyik megtámadott keserű szavakkal ecsetelte sanyarú sorsát: „Politikai ellenfeleim mindent elkövettek, hogy adatokat gyűjtsenek rólam. Mindezt tették azért, hogy polgármesterként felállítsanak. Módszerük a botlások párhuzamba állítása a politikai teljesítménnyel, amelyeknek egymáshoz az égvilágon semmi köze nincs.” Látnoki szavak, mélyen igazak. Értéküket az sem csökkenti, hogy – Abszurdisztánról lévén szó – véletlenül pont a kisködmön gazdájának egyik barátja mondta, akiről a nagy nemzeti adok-kapok közben ugyancsak napvilágra került néhány terhelő tény. Sőt, sokak szerint ez a nyilatkozat erősítette azt a nézetet, hogy az a párt vagy tömörülés, amely másnak vermet ás, sajátjait sem képes megóvni attól, hogy beleessenek. Noha még ez sem jelenti azt, hogy ebben a választási kampányban egyenlő erők küzdhettek. Az új és működő államelméleti modell egyik ismérve ugyanis, hogy az ellenfélnek (értsd: ellenségnek) nem hagy teret. A jelszó: Gebedjenek meg! Abszurdisztán persze nem létezik. Sem Keleten, sem Nyugaton. Szerencsére. Aki nem hiszi, járjon utána.
Témák
Heti abszurd

Lábközbeszéd - Tabuk dőltek le az idei kampányban

Publikálás dátuma
2019.10.13. 06:53

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
Ennél nincs lejjebb! – szisszent föl az úri közönség a 2019-es helyhatósági választások hajrájában, amikor is már-már mindennapossá vált, hogy a politikai feketepiacon pénzért adott-vett hang- és videofelvételek, maszkkal vagy műhímtaggal működő kormánytrollok, női sziluettektől érkező szexuáliszaklatás-vádak, valamint közszereplők és holdudvaruk pikáns magánügyei uralják a hírfolyamot.
Most először kért és kapott helyet a kampánytémák között a szexualitás, mi több – bár ezt a gyakorlatot sosem akartuk látni a győri „családapa, olimpikon polgármestertől” –, Borkai Zsolt is ismeretlen oldaláról mutatkozott be. Fonákjáról, mondhatni. Ezzel szintet lépett a politikai diskurzus: a keresztény szabadságot sajátosan értelmező jachtos NER-lovagok alkoholmámoros pornóvideója milliós megtekintésnél jár. Ezzel most először sikerült széles tömegeket, közte fiatalokat is bevonni a választási kampányba, ami aggasztó is, mert ha tömegével gondolják, hogy valójában ez a politika, akkor az ország még a mostaninál is bizarrabb hely lesz rövidesen. Magyarország persze már most is bizarr hely. Elég csak a győri KDNP-elnökség reakcióját említeni, amely meglepő megbocsátással állt keresztény testvéreik pünkösdi dorbézolásához. „Nem lehet feladnunk a hitünket, a céljainkat és eredményeinket azért, mert azt mondják, hogy valaki közülünk ezt vagy azt tette. A közösségben nagy az erő.” Kétségkívül. Annyira nagy, hogy a győri testvérpártnak sikerült visszhangozni a miniszterelnök kongresszusi szavait, aki egy nappal a Borkai-botrány kirobbanása előtt szólította összetartásra az övéit. „A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem. (...) Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik: ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt majd még gyakorolni kell.” Megint igaza lett. A több isteni törvénnyel (VI. Ne paráználkodj!, VII. Ne lopj!, VIII. Ne hazudj!) konokul vitatkozó XI. parancsolat egyébiránt abban sem enged szuszt, hogy továbbra is lehetetlen megosztottságra kárhoztatja az országot. Az ellenzéki bevándorláspártiságot több tízmilliárdos propagandagépezettel hazudó acsarkodás országszerte fertőz: egy salgótarjáni fideszes nem teljesen őszinte félelme szerint az ellenzéki polgármester a migránsoknak építi az ivókutakat. Hát, itt tartunk. De vajon milyen előzményei vannak ennek a fél ország által igenelt hipnotikus acsarkodásnak a magyar közélet elmúlt 30 évében? Tényleg ez minden idők legdurvább kampánya? Mivel a politikai emlékezet az idő múlásával és a hírek sokasodásával fordítottan arányosan rövidül, megnéztük, mit gondoltunk a kampányokról az előző évtizedekben, és azt láttuk, a maga idejében mindegyik választási hercehurca megviselte a választókat, soha annál durvábbat nem láttak. De a sértegetés jobbára megmaradt a „szakmaiságban”, és sokáig a hazaárulózás volt a kampánydurvulás netovábbja. A másik tábor sértegetésének íve Csurka István kommunistázásától Horn Gyula MIÉP-esekről mondott véleményén át (nem normálisak) Torgyán József féregirtó beszédéig terjed, bár Kövér László köteles gondolata is kiverte a biztosítékot. „Sokan vannak ma Magyarországon olyanok, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és egy szögre, vagy ha találnak egy jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat.” Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke, volt belügyminiszter szerint nagyobb sértés a fél országnak a Fidesz mai működése. „Nem csak az a negatív kampány, amikor valakiről rosszat mondunk. Az is az, amikor a miniszterelnök elmegy Gödöllőre vagy Miskolcra, és azt mondja, ha miránk szavaztok, lesz pénzetek, ha nem, hát nem. Ez a legócskább miniszterelnöki viselkedés, amit el lehet képzelni. Orbán az ország azon részének a miniszterelnöke, aki rá szavaz. Ez az üzenet.” „A Fidesz megérezte, hogy kutyaszorítóban van, mert elveszítheti Budapestet, és több fontos fővárosi kerületben és nagyvárosban kisebbségbe kerülhet – mondja Keszthelyi András kampánytanácsadó. – A kormány médiája és a Fidelitas által vitt, a szokásosnál elfajultabb szemétkedésében és a korábbiaknál durvább hangvételű kampányban ez a félelem is munkál. Inkább kriminalizáljuk az ellenfelet, hívjuk őket bohócok gyülekezetének, zavarjuk meg a rendezvényeiket, fenyegessük meg forráselvonással a szavazókat. Mert ki gondolhatná, hogy az Orbán-kormány ugyanolyan előszeretettel osztogat majd forrásokat egy ellenzéki vezetésű településnek, mintha kormánypárti volna? Egyszer már megérte ezt Budapest: miután Demszky megnyerte a főpolgármesteri csatát ’98-ban, az első Orbán-kormány szinte azonnal bejelentette, nem lesz 4-es metró. A Fidesz négy éven át – pestiesen szólva – szívatta a fővárost. És mi lett a vége? Orbán számára 2002-ben a fővároson ment el a következő ciklus. Lehet fenyegetni, de egyszer erre már ráfáztak.” A botrányok a tájékozódás szabadságát is érintik, aminek az uralásával nem elégedett a Fidesz. Urbán Ágnes médiakutató szerint ezért a Borkai-ügynek lehet olyan hatása, hogy a választások után a kormány tovább ügyködik a média szabadságának visszanyesésén. Bár az ilyen tartalmakat nehéz lesz kivédeni, hiszen ezek főleg külföldi szervereken érhetők el, a hazai média életét jogi és pia­ci eszközökkel is nehezíthetik. „Ötletem sincs, hogyan, de tartok tőle, hogy nekik van” – mondja Urbán Ágnes.  Kuncze Gábor szerint a kampányokat mindig is jellemezte valamiféle erős negatív kontextus. „Ez a mi időnkben általában nem volt tudatosan felépített kommunikációs stratégia, inkább a spontaneitás jellemezte” – mondja. A volt szabad demokrata politikus a saját bőrén is megtapasztalta ezt. 1990-ben, az első választás második fordulójában a körzetében egyedül maradt az MDF jelöltjével szemben. „Az MDF-esek elkezdték terjeszteni rólam, hogy én a kommunisták embere vagyok, és azért küldtek, hogy elvegyem a földeket. Tudniillik a sógorom apja a dunavarsányi téesz elnöke volt. A szocik meg azt mondták, hogy az SZDSZ-esek szét akarják verni az országot, és üldözni fogják a kommunistákat, következésképpen mindenki szavazzon az MDF jelöltjeire. De itt azt hiszem, nem volt központi akarat, támadt a fiúknak egy ötletük.” Ugyanilyen volt a plakátjaikat Dávid-csillaggal átrajzoló „kampány” is. Az első komoly korrupciógyanús sztorinak, a Tocsik-ügynek voltak ugyan az SZDSZ-re és a szo­cia­lis­ták­­ra nézve káros politikai hatásai, de ezt a pártok csak maguknak köszönhették – mondja az egykori pártelnök. „Kevesen emlékeznek rá, de azt, hogy egy ügyvéd százmilliós sikerdíjat vág zsebre az önkormányzat belterületi földjeinek értékesítéséből, éppen az SZDSZ hozta nyilvánosságra. Dornbach Alajosnak és Wekler Ferencnek valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy az ügyletből a pártkassza irányába is elindultak bizonyos pénzek. Az újságírók csak tették a dolgukat, amikor nyilvánosságra hozták az ezzel kapcsolatos információkat. Hogy ezt később felhasználták a kampányban, és közrejátszhatott az SZDSZ és a szocialisták bukásában, az a dolgok természetéből fakad” – teszi hozzá Kuncze Gábor. „Személyre szabott” kompromittáló anyaggal először négy évvel később találkoztak. „1994-ben betálaltak nekünk egy anyagot egy politikus magánéletéről, habozás nélkül elutasítottuk – állítja az egykori politikus. – Ismertünk olyan pártelnököt, akiről mindenki tudta, hogy keményen iszik, de ezt sosem hoztuk elő. A sajtó sem ugrott rá, amikor Deutsch Tamásról megtudták, hogy a titkárnőjétől születik gyereke. Írtak róla, de aztán el volt felejtve. Nem mentek utána, hogy ki a hölgy, miért nem kiabál, mit kapott a hallgatásért? Nem hallgatólagos megegyezés volt, hanem hallgatólagos önkontroll.” Az igazi fordulatot az hozta el Kuncze Gábor szerint, amikor a Fidesz elkezdte alkalmazni az amerikai Arthur Finkelsteint és az ő módszereit. „Innen kezdve már csak nagyon tudatos, kemény negatív kampányt csinálnak. Finkelstein volt az, aki megtanította a fiúknak, hogy nem kellenek tények. A liberálisok patás ördögök, a migránsok százezrével jönnek, mert azt mondjuk. De ez még mindig nem az, amivel ma nézünk szembe. Mert bár valótlan állításokkal bombázták a választókat, ezek kitalációk voltak.” Egy ilyennek ő is áldozata volt 2014-ben, amikor utoljára indult egyéni választókörzetben képviselőjelöltként. „Minden választási gyűlésemen minden ülésre tettek egy újságot, amiben azt állították, hogy egymilliárd forintot sikkasztottam az SZDSZ-től. Három hónap múlva pert nyertem, egymilliót fizettek.”   

Háborús hadviselés

„Van ebben egy olyan megfontolás is, hogy ha nem veszem emberszámba az ellenfelemet, mint ahogy a Fidesz bohócozza és bevándorláspártizza az ellenzékét, akkor megengedettnek gondolom azt is, hogy nem humánus eszközökkel vívom a csatát, miközben mitikussá dagasztott veszélyt is láttatok a migránsokban. Kicsit olyan ez, ahogyan a háborús hadviselés a XX. századra fokozatosan elvesztette középkori lovagi gyökereit és az ellenfélben már csak megsemmisítendő célpontokat látott – mondja Keszthelyi András. – Ez a kampánytechnika nem új keletű, a fideszes trollok már 1998-ban is megzavartak pártrendezvényeket, bár ebben amúgy manapság már az ellenzéknek is – hogy úgy mondjam – van teljesítménye, lásd a Tarlós Istvánt megrettentő nyuszikat. Az egésznek a rettenetes megosztottság a pszichológiai alapja, ami a táborok között az elmúlt 10-15 évben kialakult, és nemcsak Magyarországon, és nemcsak a populizmus megerősödése miatt, bár attól nem függetlenül. Berlusconi Olaszországáról például már másfél évtizede lehetett ilyeneket olvasni.” Keszthelyi András szerint a Fidesznél 2002 óta vált államvallássá, hogy a baloldal ráront a nemzetre, nem része annak, ezért minden megengedett vele szemben, mint ahogy egy betolakodó haderővel szemben folytatott honvédő háborúban is minden eszköz megengedett volna. Bár előtte is voltak hasonló jelek, de következetesen a legendás testnevelési egyetemi beszéd óta alkalmazza Orbán ezt a puskaporos retorikát. „Ez persze a másik oldalon is kitermeli az ellenhatást, mert azokban a tartalmakban sincs sok köszönet, amit az ellenzéki közösségi médiás buborékban lehet olvasni a Fideszről. A kérdés az, hogy ezek a sebek mikor és milyen formában gyógyíthatók be – erre nem tudok válaszolni” – mondta Keszthelyi András. A 2002-es Fidesz-vereség állandósította a kampányt az országban. A következő évben Söjtörön a MIÉP csaknem ezres különítménye zavarta meg Medgyessy Péter megemlékezését a haza bölcse születésének 200. évfordulóján. Tojás, alma, kő repült, Csurka szélsőséges hívei szerint egy dió és egy krumpli. A kormányfő Deákot idézve azt mondta: „jobban tudom szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeimet, s ezt tudom ajánlani mindannyiunknak”. A szélsőségek felé már akkor is kettős beszédet alkalmazó Orbán Viktor úgy reagált: „ha a miniszterelnök el akar valamit mondani, az a helyes, ha elmondhatja, és a miniszterelnök is hallgassa meg, amit neki szántak”. A szólásszabadságot óvó akkori nézetét azóta felülírta, a gyülekezési törvény tavalyi módosítása óta egy év szabadságvesztéssel büntethető, aki egy gyűlést súlyosan megzavar, és a tojásdobálás, fütyülés e körbetartozhat. 

Ledőlt tabuk

Az idei önkormányzati kampány hangnemének és tematikájának durvulásában szerepe van a technológiai fejlődésnek is, hiszen egy okostelefonnal is lehet beszélgetéseket rögzíteni, de nem ezt tartja a döntőnek Keszthelyi András. A kampányszakértő, politikai tanácsadó szerint az sem valószínű, hogy a ma politikusai bármennyivel is romlottabbak volnának a korábbi évtizedek elitjénél. Úgy látja, a politikai kon­textus, a közügyek megvitatásának a környezete változott meg, romlott. A szexualitás például korábban tabutéma volt a magyar politikában, bár Volner Jánost betámadták ezzel a tavalyi országgyűlési kampányban, a pártok jellemzően nem vájkáltak egymás magánéletében. „Ez a tabu ledőlt. Nemcsak pornóvideókban tobzódunk, de erőszaktevésről szóló vádaskodásokban is. Ez mindenképpen új elem – mondja Keszthelyi András. – A megváltozott környezet alatt pedig azt értem, hogy a médianyilvánosság meghatározó része a kormány kezében van, és így a legaljasabb rágalomhadjáratokat tudja elindítani úgy, mintha valamiféle újságírói munka állna mögöttük. Miközben semmiféle újságírói munka nincs a mögött, hogy egy női sziluett erőszakos magatartással vádol meg egy ellenzéki politikust. Hiába hangzik el a cáfolat, az már nem jelenik meg a rágalmazó médiában.” A kampányszakértő szerint egy másik új elem legalább ennyire aggasztó: a rendőrség, az államigazgatás bevetése a kampányban. Ezt igazolja a Pikó-ügyben tett szokatlanul szolgálatkész hatósági fellépés vagy a szekszárdi önkormányzat lebukása a letépett ellenzéki plakátok ügyében. Az államapparátus persze nem csak pártkatonákból áll, mondta, hozzátéve, mégiscsak kirendeltek önkormányzati dolgozókat olyan feladatokra, amelyek aktivistáknak sem valók. A 2014-es választás előre vetítette, a 2018-as feketén-fehéren be is bizonyította, hogy a töredezett hazai politikai térképen csak akkor lehet labdába rúgni a 40-50 százalékos Fidesszel szemben, ha összeáll az együttműködés. Keszthelyi szerint az ellenzék javára kell írni, hogy a tavalyi pofon után felébredtek, és elindultak az egyetlen úton, ami ebben a pártkonstellációban és nyilvánosságtérben járható. A kampánytanácsadó emlékeztet: nem volt választás 2006 óta, amikor a Fidesz ennyire közel állt ahhoz, hogy értékes politikai színtereken szenvedjen vereségeket, illetve az ellenzék ahhoz, hogy értékes és szimbolikus győzelmeket érjen el. A politikai tanácsadó szerint ugyan nem fogja megváltoztatni a parlamenti erőviszonyokat, ha hétfőtől Karácsony Gergelynek hívják a főpolgármestert, de ez mégis el tud indítani egy mentalitásbeli, hangulatbeli változást. Ezért a Fidesznek elemi érdeke, hogy szétverje az együttműködést. Szerinte Ilyen értelemben is van tétje a választásnak, mert ha nem lesz sikeres ez a sok előítélet és nézeteltérés lebontásával, egzisztenciális áldozatokkal megalapozott út, akkor megint felerősödik az érzet, hogy kár összeállni, úgysem jutunk semmire. „A Fidesz-henger egyik titka az, hogy van egy állandóan táplált és újra és újra megerősített legyőzhetetlenségi mítosza. Az a politikai erő, amelyik sokszor nyer, arról hajlandók elhinni a választók, hogy ő az alkalmasabb, a felkészültebb. Ha ez az aura vagy burok megsérül, annak hatása lehet a Fideszre és a választóira, és elképesztő felszabadító hatással lehet az ellenzéki szavazókra” – értékel a kampánytanácsadó.   
Razzia a VIII. kerületi Patyolat Bárban, Pikó András kampánycsapatánál
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

Reggel pornószájttal

A Borkai-sztorinak lehet egy rövid és egy hosszú távú hatása a magyar közéletre – mondja Urbán Ágnes médiakutató, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa. Rövid távon nevezhetjük egy jól felépített kommunikációs kampánynak, amely a hatalmas médiazajban sikeresen törte át a hírfogyasztók egyre magasabb ingerküszöbét. A szivárogtató a szexbotrányt afféle faltörő kosnak használta, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődést a valódi téma, a korrupciós ügyek iránt. „Ha egy ország ma úgy kel fel, hogy megnézi a Pornhubon, hogy mik a hírek, az komoly szintugrás az eddigi botrányokhoz képest – mondja. – Az meg különösen érdekes, hogy néhány nappal az első pornóvideo megjelenése után már olyan kommentek jelentek meg, hogy na elég ebből, lássuk a komoly dolgokat, hol van a pénz? Ez nem az, amit a magyar közönségtől elvártunk. A magyar társadalom meglehetősen apatikus, enyhén szólva sem annyira érzékeny a közpénz elköltésére, a korrupciós ügyekre. Én ezt cinikus apátiának nevezném, mondván: mindenki lop, úgysem tudunk mit csinálni, felesleges idegeskedni.” Ezért lehetett, hogy a magyar hírfogyasztó az elmúlt évek oknyomozásait szinte egy vállrándítással elintézte. Most viszont hirtelen azt mondja, hogy engem nem is érdekel a szex, hanem lássuk a tényeket. A kutató szerint ez mindenképpen pozitív jelenség, amely építi az állampolgári tudatosságot. „Ha a szenny csomagban jön ki, és nem csak az unalmas számlamozgásokat és összefonódásokat kell olvasnia az embereknek, ami lássuk be, elég unalmas, akkor elérhető az őszinte állampolgári felháborodás.” Bónuszként elérhető, hogy esetleg más, ennél kevésbé szaftos ügyeknél is bekapcsolódjon ez az ösztön. „Felmerül a kérdés, hogy mi az, amivel mostantól hatni lehet: talán egy-egy pedofil eset?” – teszi fel a kérdést Urbán Ágnes, aki félti a magyar nyilvánosságot. Szerinte ezután nehéz lesz visszaterelni a „normalitásba”. „Gondoljunk bele: a megválasztott főpolgármester a jövő héten arról szeretne beszélni, hogy neki milyen Budapest-víziója van. Hát… sok sikert hozzá.” A kutató szerint a sajtóban dolgozóknak is egyre nehezebb a helyzetük. Egyrészt egyre nehezebb olyan témát találni, amitől felkapja a fejét az olvasó. „Az oknyomozó újságírók visszhangtalanságában benne van az is, hogy egy részük képtelen igazán érdekesen írni. Kevesen képesek az úgynevezett story tellingre, egy stílusra, amikor a befogadó valóban úgy érzi, hogy a gyanús, ám száraz számlamozgások mögött valódi krimit olvas.” Arra a kérdésre, hogy az újságírók megtalálhatják-e a Fidesz hagyományos törzsszavazóit is ezekkel az ügyekkel, azokat, akik nem rendszeres internetfelhasználók, az elemező azt mondja, sokakat tényleg nem érnek el. „Vannak, akik a kormánymédia által létrehozott kommunikációs buborékban élnek, mások egyszerűen nem vallják be, hogy látták, olvasták ezeket a történeteket. Egy hatvanas, decens hölgy nem fogja belemondani a kamerába, hogy igen, láttam a pornót, és elgondolkodtam a polgármester úr alkalmasságán. De a rejtélyes blogger tegnapi bejegyzése már félmillió olvasó fölött jár, még a pornóvideónak is kisebb a nézettsége” – teszi hozzá Urbán Ágnes. „Nehéz a XXI. században széles tömeget kommunikációs karanténban tartani. Még a legszektásabb embereknek is van szomszédjuk, ha lemennek a boltba, hallanak embereket beszélgetni, van gyerekük, unokájuk, aki már internethasználó, és nem ebben a propagandavilágban él.” Egy ilyen komoly ügynél igenis van átjárás, nehéz elzárni az információt. De van, aki egyszerűen nem hiszi el, amit lát. „Furcsa, de ez talán jó is lehet. Megjelent az egészséges szkepticizmus az emberekben. Ebben persze benne van a szektahit is, hogy ez biztosan hazugság, az én emberem ilyesmit nem tesz, de az újságírókat is arra ösztönzi, hogy nyomozzanak tovább” – mondja Urbán Ágnes.   

Mesterség intelligencia nélkül

A mostani Borkai-sztorinál Kuncze Gábor szerint a saját fegyverük sült el visszafelé. „Itt van a szexbotrány, ami voltaképpen lényegtelen, de nagyon látványos. A valódi történet a közpénzek eltüntetése, a korrupció.” A volt pártelnök úgy látja, mindez egészen új szint. „Senkinek ne legyen kétsége, ez a következő országgyűlési választások stílusát vetíti előre. Nagyon durva lesz, ez nem fog megállni. Mostantól egy politikus sem beszélgethet senkivel úgy, mint korábban. Bárkivel kapcsolatban elő lehet állítani olyan helyzetet, ami nem igaz, de annak a valóságtartalmáról a választók egy része meggyőzhető” – mondja Kuncze Gábor. A mesterséges intelligencia mindenesetre már évek óta tanulja (ez a deepfake), miként lehet élethűen visszaadni egy karaktert, az arcának rezdüléseit, hanghordozását. Bárkiről bármilyen filmet képes lesz „leforgatni”. Ezzel a kampánnyal Magyarország a mesterségig eljutott, de az intelligencia még sokszor hibádzik.

Rejtélyes botrányok kampányfinisben

 Külföldön is több példát találni arra, hogy a választási kampányban rejtélyes felvételek kerülnek elő, amelyekkel a politikai ellenfeleket veszik célba. A klasszikus példa ezekre a botrányokra a Watergate-ügy. Az amerikai elnökválasztás esztendejében, 1972-ben öt személy tört be a Watergate Hotelbe, amely a demokraták főhadiszállása volt. A behatolók a telefonkészülékeket akarták bepoloskázni. Elfogták őket, s jóval később kiderült, hogy Richard Nixon elnök megrendelésére cselekedtek. Két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein nyomozták ki az ügy hátterét. Hogy Nixon elkerülje az alkotmányos vádemelési eljárást, az impeachmentet, 1974-ben lemondott. Az amerikai elnökválasztási kam­pányokban nem ritka, hogy a legesélyesebb jelöltekről különféle leleplezések látnak napvilágot. Így történt ez a 2016-os voksolás előtt is. A demokrata elnökjelöltről, Hillary Clintonról kitudódott, hogy külügyminiszterként hivatalos e-mail levelezését lakásából egy régi, elavult szerveren keresztül intézte, így elvileg biztonsági kockázatnak volt kitéve. Donald Trump viszont számos nőügye miatt került több alkalommal magyarázkodásra, bár az elnökválasztás eredménye nem azt mutatta, hogy ez károsan befolyásolta volna megítélését. Nemrégiben derült ki: nyomást gyakorolt Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre, hogy vizsgálja ki a demokrata elnökjelölt, Joseph Biden fiának állítólagos viselt ukrajnai ügyeit. Trump ellen hivatali visszaélésért megindították az impeachmentet, kérdés, hogy ez hatással lesz-e a jövő évi amerikai elnökválasztásra. A 2019-es ukrán államfő-választási kampányban derült ki, hogy Julija Timosenko volt miniszterelnök, elnökjelölt támogatói ezer hrivnyát, 33 eurót ajánlottak azoknak, akik a „gázhercegnőnek” is nevezett politikusra adják a voksukat. Timosenko nem került be a második fordulóba, végül a politikai újoncnak számító Zelenszkij szerezte meg a győzelmet, aki egy ismert sorozat főszereplőjeként szerzett hírnevet magának. Az idei év legnagyobb botránya idén májusban Ausztriában tört ki, épp a hónap végén megrendezett ­európai parlamenti választás finisében. Egy még 2017-ben Ibizán készült felvétel leplezte le az akkori osztrák kabinet, a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) módszereit. A botrányba belebukott a volt alkancellár, Heinz-Christian Strache, az FPÖ akkori elnöke. Egy magát egy orosz oligarcha unokahúgának kiadó nőt zsíros állami megbízásokkal kecsegtette abban az esetben, ha az FPÖ hatalomra kerül és az állítólagos oligarcha jelentős összegekkel, természetesen illegálisan támogatja az FPÖ-t a választási kampányban. A botrány miatt felbomlott az Osztrák Néppárt és a szabadságpárt alkotta koalíció. Ausztriában nem ez volt az első, a kampány utolsó napjaiban kitört botrány. Bruno Kreisky szociáldemokrata kancellár 1975-ben abszolút többsége elvesztése esetén az FPÖ-vel akart koalíciót kötni. A nácivadász Simon Wiesenthal azonban kiderítette, hogy a szabadságpárt elnöke, Friedrich Peter az SS-nél szolgált. Kreisky erre nekiment Wiesenthalnak, azt állította róla, hogy egy „bizonyos maffia” tagja, mely csak lehetőséget keres Ausztria bemocskolására, sőt megvádolta azzal is, hogy kollaborált a nácikkal és a Gestapóval, hogy túlélje a táborokat. A vádat Wiesenthal nevetségesnek minősítette. Németországban 1987-ben volt példa a legnagyobb botrányra, ami választási kampányban tört ki. A Spiegel leleplezte: Uwe Barschel tartományi miniszterelnök figyeltette meg politikai ellenfelét. A kereszténydemokrata kormányfő „becsületszavát” adta, hogy nem ő állt emögött. A választást megnyerte ugyan, de kiderült, hogy becsületszava nem sokat ér. Röviddel később a kormányfőt holtan találták Genfben. Fürdőkádban feküdt, jéghideg vízben, felöltözve. Gyomrában nyugtatókat találtak. Öngyilkosság volt vagy valaki a halálba segítette? Máig nem derült ki. Abban, hogy a négy évvel ezelőtt a jobboldali konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) került hatalomra Lengyelországban, nagy szerepe volt egy lehallgatási botránynak, hiszen az egész kampányra ez az ügy nyomta rá a bélyegét. A Wprost 2014-ben közölt többoldalnyi, illegálisan készült lehallgatási jegyzőkönyvet. Radoslaw Sikorski akkori külügyminiszter egyebek mellett lekicsinylően beszélt a stratégiai szempontból igen fontos lengyel–amerikai kapcsolatokról. Közvetlenül a botrány kirobbanása után távoznia kellett a külügyi tárca éléről, de házelnökként egy ideig tovább folytathatta. Csakhogy szintén még 2014-ben a lengyel titkosszolgálat munkatársai behatoltak a botrányt megszellőztető lap szerkesztőségébe és bírói végzés nélkül próbáltak elvinni adathordozókat. A lengyel média élőben adta az attakot, amely a belügyminiszter állásába került. Dél-Koreában a 2012-es elnökválasztás kampányában robbant a bomba. A KBS állami televízió 2600 olyan esetet tárt fel, amikor a kormányt bíráló személyiségeket, szervezeteket figyeltek meg. Üzletembereket, újságírókat, a szakszervezetek aktivistáit, politikusokat. Fény derült arra, hogy a kormány távolról sem volt ártatlan. Három éve a parlamenti választásra készülő Ausztráliában tör­téntek sajátos esetek. Malcolm Turnbull akkori jobboldali kormányfő megvédte a rendőrséget, amely átkutatta az ellenzéki Munkáspárt egyik szenátorának irodáját. A baloldali politikai erő hatalommal való visszaéléssel vádolta a kormányfőt. Rónay Tamás 

Botránykampány – minden napra egy eset

2019. augusztus 5. A TV2 szerint több alkalmazottat is zaklathatott egy szeretetotthonban Donáth László evangélikus lelkész, volt szocialista-párti képviselő. A lelkész szerint a kormánymédia lejárató kampánya momentumos EP képviselő lánya ellen irányul. Néhány nappal később őt, Donáth Annát is szexuális zaklatással vádolja a kormánysajtó. Augusztus 22. Kövér László a reformátusok konferenciáján beszél arról, hogy ha egy gyakorló keresztény olyan pártra szavaz, amely nyíltan vagy nem olyan nyíltan, esetleg csak a tetteiben tagadja meg a kereszténység programját, az „minimum skizofrénia”. A házelnök szerint abban van „a közösség felelőssége, adott esetben az egyházi közösségekről beszélek, beleértve a lelkészeket és a plébánosokat is”, hogy ez ne fordulhasson elő. Szeptember 9. A Magyar Nemzet egy Pikó András kampánystábjáról készült fotóra hivatkozva arról ír, hogy „csalással, törvénytelen eszközök igénybevételével készül az önkormányzati választásokra a fővárosi ellenzék”. A propagandalap hírére a rendőrség – bár korábban a fideszes Kubatov-listák létezését bizonyító felvételek alapján sosem tette – házkutatást tart a józsefvárosi ellenzéknél és számítógépeket foglal le. Egy hónappal később bűncselekmény hiányában csendben megszüntetik a nyomozást. Szeptember 14. Nyomozást rendel el a rendőrség – a kiélezett versenyt mutató nagyobb városokban, Pécsen, Szombathelyen, Szentendrén és Dunaújvárosban – tetten ért manipulatív telefonos közvélemény-kutatások miatt. A kérdések a fideszes jelölteket a pénzszerzés képességével, az ellenzékieket migránsok betelepítésével hozzák összefüggésbe. Szeptember 22. Maszkban és letakart lajstromjelű hajóval zavarják meg Karácsony Gergely Duna mellett tartott programbemutatóját. A rendőrség sehol. A hajó később meglesz, az elkövetők nem. Szeptember 23. Manipulálva, eltorzítva jelenteti meg az ellenzéki jelöltek fotóit a bajai Bácskai Napló. A közpénzből kiadott önkormányzati lapban kancsallá, nagy orrúvá, hosszú nyakúvá torzított politikusok képei több tízezer példányban kerültek a választókhoz. Szeptember 26. Ismeretlen eredetű hangfelvételt közöl a független 444.hu Karácsony Gergelyről. Az ellenzék közös főpolgármester-jelöltjének szavait a teljes kormánymédia „őszödi beszédként” állítja be, jóllehet a politikus csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy sem az elvtelen párthűséget, sem a korrupciót nem viseli el. Szeptember 28. Egy pornómegosztó oldalra korábban feltöltött videóról szórólapon tájékoztatja a budaörsieket a Megalázott Nők Védegylete nevű kamuszervezet. Az évekkel ezelőtti felvételen Wittinghoff Tamás ellenzéki polgármester szexuális kapcsolata látható egy lánnyal. A politikus elmondása szerint csőbe húzták, a közzétételt zsarolás előzte meg, és a családja tud a dologról. Szeptember 30. Hadházy Ákos (független) és több ellenzéki képviselő sajtótájékoztatót tart az MTVA-nál, miután egyeztetett Papp Dániel – akit lehet hírhamisítónak nevezni – vezérigazgatóval. A képviselő arról beszél, hogy politikai nyomásgyakorlással kell elérni, hogy Papp helyett konszenzusos jelölt kerüljön a közmédia élére, és törvénnyel kellene tiltani a kormánypropagandát. Az M1 Híradójába azt közli: Hadházy szerint „politikai nyomást kell gyakorolni a műsorszerkesztésre”. Szeptember 29. „A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem. (...) Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik: ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt majd még gyakorolni kell.” Ezt mondta Orbán Viktor a Fidesz szeptember kongresszusán. Szeptember 30. Szexfotó jelenik meg a magát Az ördög ügyvédjének nevező szerző blogján Borkai Zsolt fideszes győri polgármesterről. A politikus először az alkalmatlan ellenzék lejáratókampányáról beszél, de az újabb képek és videó közzététele után rövid videóközleményben ismeri el, ő van a felvételen. Időközben kiderül, a tavalyi adriai pünkösdi jachtozás csak a felszín, a súlyosabb úgy egy közpénzeket lenyúló offshore-cégháló lehet. Október 1. „Civilnek álcázott ultraliberális galeriről”, és Kóber György budafoki ellenzéki jelöltről ír a PS, akit „gyermekek nemváltó műtétét legalizálni akaró óvóbácsiként” emlegetnek. Október 2. Az Origó arról ír, hogy László Imre volt kórházigazgatót, a DK egészségügyi szakpolitikusát egy hét évvel korább i szexuális zaklatással vádolta meg egykori beosztottja. A közszereplőt Gyurcsány-pártiként említik, az ügyben semmilyen érdemi bizonyítékról nem adnak számot, a vádat egy névtelen megszólalóra alapozzák. Október 3. „Ha valaki politizál és az ellenfelünk a politikában, a politikai térben, akkor azzal nem beszélgetünk, nem próbáljuk meggyőzni, hanem legyőzzük. Pont!” Oroján Sándor egri Fidesz-alelnök beszél erről azon a felvételen, amelyet az egriugyek.hu hoz nyilvánosságra, és amely különleges megvilágításba helyezi a „Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Október 4. A kormánypárti HírTv a kispesti szocialistákról készült több órányi felvételt szemléz, amely szerintük a városvezetés korrupcióját igazolja. Az érintettek szerint a hanganyag manipulált, állításai valótlanok. Október 7. Az egriugyek.hu által közölt másik hangfelvételen Ujvári Imre tiszafüredi polgármester beszél arról, miként lehetne lebeszélni a politizálásáról a polgármesteri székért ringbe szálló egykori jegyzőt, Spisák Györgyöt. „Ha az anyagi oka számít, akkor még az sincs ellenemre, hogy kapjon valamit egy pályázatban, például egy megbízási szerződéssel vagy valamivel. Ebből láthatjátok, hogy nem az a célunk, hogy őt ellehetetlenítsük.”  

Nekünk is van egy ötletünk - Lendületet kapott a fizika, várhatjuk a nagy áttöréseket

Publikálás dátuma
2019.10.06. 16:09

A fizika határterületei ma a legizgalmasabbak, akár ilyen kutatásért is adhatnak Nobel-díjat – mondja a magyar fiziku­sok doyenje. Kroó Norbert szerint a technológia rohamos fejlődése tette lehetővé, hogy ismét reménykedhessünk a nagy áttörésekben. És még nekünk, magyaroknak is oszthatnak lapot.
Sok évvel ezelőtt egy fizikus ismerősömtől hallottam, hogy az ő tudományágában a közeli jövőben semmiféle áttörés nem várható. Aztán megjelent John Horgan The End of Science („A tudomány vége”) című könyve, ami hamar bestseller lett, és nagyjából ugyanezt valószínűsítette. Hogy állunk ma, van-e okunk reménykedni? Nagyjából húsz évvel ezelőtt én is úgy gondolkodtam, hogy a fizika mint önálló diszciplína elvesztette a jelentőségét, és ugyanúgy a többi tudományterület szolgálójává kell szegődnie, mint ahogy a matematika a természettudományok szolgálójává szegődött. Ami mégis megváltoztatta a véleményemet, az a hallatlanul gyors technológiai, technikai fejlődés, ami lehetővé tette, hogy vizsgáljuk a szélsőségeket. Tehát az extrém nagy távolságokat és az extrém kis távolságokat; az extrém nagy energiá­kat és az egy extrém kis energiákat; az extrém hosszú időket, és az extrém rövideket. Az extrém nagy távolságok vizsgálata ugye a kozmoszt jelenti, ahol fantasztikus izgalmak vannak. A gravitációs hullámok lehetőségét 100 éve megjósolták, most meg is mérték. Gondolja el, a Föld a gravitá­ciós hullámoktól kevesebbet rezeg amplitúdóban, mint egy protonnak az átmérője, és ezt ki lehet mutatni. A másik, hogy el tudunk látni a világegyetem végéig. Tudjuk, hogy milyen sebességgel tágul. Meg tudjuk becsülni, hogy hány új csillag, hány új galaxis születik. Meg tudjuk mérni, hogy évente mennyit távolodik a Föld a Naptól. Mikor pedig az extrém kis távolságokról beszélünk, akkor voltaképpen a nanotechnológiáról van szó. Ez az egyik olyan tendencia, ami biztos, hogy „bejön”, vagyis egyre több területen uralkodóvá válik. Aztán itt van a biotechnológia, az információs technológia, az anyagtechnológia, ami tulajdonképpen mindenhez kell, és ami még hozzájön, az a kvantumtechnológia. Ezeket a jövő fontos technológiáinak tartom, amelyek rengeteg tudományos kérdést vetnek fel. És a tudománynak ebben nagy szerepe lesz. Vagyis azt mondja, hogy ezúttal nem a tudomány tette lehetővé a technológiai fejlődést, hanem éppen fordítva? Így van. Mondok egy furcsa dolgot: a kvantumtechnológiában van egy tulajdonság, amit úgy hívnak, hogy összefonódottság. Ez azt jelenti, hogy mondjuk itt van egy elektron a kezemben, és ez kvantummechanikailag össze van fonódva egy másik elektronnal, amely a világ másik végén van. És hogy ha ezzel itt történik valami, akkor azt azonnal tudja a másik. Tehát ezek tudnak egymásról! Azt ugye millió kísérlet bizonyította, hogy a fény terjedési sebességénél nagyobb sebességgel energia nem továbbítható. Na de akkor hogy van ez? Ennek az a magyarázata, hogy az idő meg a tér bizonyos körülmények között nem alapmennyiségek. Az igaz alapmennyiség ez az összefonódás. A kvantummechanika szerint, ha széttörjük ezt a kapcsolatot, akkor megjelennek maguk a részecskék, amelyekről azt is tudjuk, hogy hol vannak, és azt is, mikor. Vagyis megjelenik a tér és az idő. Ugye Einstein volt az, aki szerette volna az általános relativitáselméletét és a kvantummechanikát egyetlen világegyenletben összeragasztani, de ez neki nem sikerült. Egy tanítványának, Wheelernek viszont sikerült, 1960-ban. Csak az volt a baj, hogy amikor összeolvasztotta a kvantummechanikát az általános relativitás elmélettel, olyan eredményt kapott, ami nem függött az időtől. Ez nonszensz, hiszen mi úgy tudtuk, hogy minden változik. Aztán 1983-ban született egy újabb elmélet, aminek már sikerült – legalábbis papíron – igazolnia Einstein sejtését. De a papír sok mindent kibír, úgyhogy újabb harminc évet kellett várni arra, hogy ezt eredményesen bizonyítsuk. Ennyi idő alatt fejlődött annyit a technológia, hogy hitelt érdemlően bizonyítsunk egy százéves sejtést. Vagyis amikor ma az innováció szerepét hangsúlyozzuk az alapkutatásokkal szemben, voltaképpen egy világtendenciát követünk? Megfigyelésem szerint létezik egy tendencia, amely itthon is tapasztalható. A tudomány és ennek alkalmazásai egy oszcilláló folyamatban zajlanak. Amikor szükség van több ismeretre, akkor inkább a tudományt hangsúlyozzák, amikor úgy vélik, hogy ezeket az eredményeket már alkalmazni kéne, akkor előjön az innováció. Nálunk most az innováció szerepe hangsúlyosan, de hát ez a világban is így van. Hadd mondjak egy példát erre: az új európai bizottsági elnök, von der Leyen asszony megszüntette a tudományos és az oktatási főbiztosi státuszt, és helyette létrehozta az innovációs és az ifjúsági biztosi posztot. Ez megszabja a tendenciákat is. Amiről ön beszél, az ugye csak a reáltudományokra érvényes, a társadalomtudományokra nem? Az alap- és az alkalmazott tudományok közötti határ egyre inkább mesterséges. Elmosódik. És ez a természet- és a társadalomtudományok kapcsolatára is igaz. Ott van például a környezetvédelem. Ott vannak szakmai kérdések, amelyek természettudományosak, de ezek társadalomtudományos kérdések megválaszolása nélkül nem oldhatók meg. Na de ott vannak az olyan tudományágak, mint például az irodalomtudomány vagy a nyelvészet… Azok esetében nehéz ilyesmiről beszélni. Inkább azt mondanám, hogy nehezebben tetten érhető ez az elmosódás, de létezik. Hadd mondjak egy történetet: én nagyon jóban voltam Teller Edével. Sokat beszélgettünk, a többi között arról, mi lehet az oka annak, hogy Magyarország ilyen sok tudóst adott a világnak. Nem is mindenben értettünk egyet, de két dologban igen: az egyik: a mi viharos történelmünk. Egy átlagos magyar család is tudja, hogy mindent ellophatnak tőlünk, csak azt nem, ami a fejünkben van. A magyar családok éppen ezért jobban odafigyeltek a gyerekeik oktatására, mint másutt. A másik az anyanyelv. A magyar nehéz, de nagyon logikus nyelv, és a tudományos gondolkodást nyilvánvalóan az anyanyelvi logika szabja meg. Ezt én is tapasztaltam. Rengeteg külföldi tudóssal dolgoztam, és az ő megközelítésük egy-egy probléma megoldásánál mindig más volt, mint az enyém. Ezért is idéztem az akadémiai székfoglalómban Kodályt, Bartókot és Madách Imrét, mert biztos vagyok benne, hogy a kreatív természettudomány nem létezhet a társadalomtudományok, vagy ha úgy tetszik, a kultúra ismerete nélkül. És ez fordítva is így van. Amikor leültünk beszélgetni, arra kértem, próbálja megjósolni, mely szakterületek esélyesek idén a Nobel-díjra, de ezt ön elhárította. Ám arról nyugodtan beszélhetünk, hogy általában melyek azok a kutatások, amelyek előbb-utóbb eredményt hozhatnak. Létezik egy ki nem mondott vetésforgó a fizika kutatási területei között, amely nagyban befolyásolja a díjak odaítélését. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott területen nem születhetne két vagy több egyenrangú, díjazásra érdemes munka, de általában egy nyertes van. Az egyik ilyen rendkívül gyorsan fejlődő terület a lézerek és alkalmazásaik. Tavaly ugye egy ilyen kutatás nyert, úgyhogy ezt most nyugodtan kihúzhatjuk. A másik az anyagtudomány, amit én nem zárnék ki. És persze ott van a kvantummechanika. A nagy eredmények mindig a határterületeken születnek, ott van például az a genetikai kutatás, amely képes meghatározni, hogy egy adott DNS-re hova mit kell tennünk, hogy a tulajdonságait megváltoztassuk. Ez orvosi, biológiai, genetikai kutatás, de az alapjai a fizikához kötődnek. Mi a helyzet a részecskefizi­kával? Ebben én most nem látok olyan eredményt, ami díjesélyes lehetne. Korábban ott volt a gravitációs hullám, előtte meg a Higgs-bozon bizonyítása, de most inkább csend van errefelé. Azt viszont simán el tudom képzelni, hogy a Nobel-díj bizottság, hallva az idők szavát, egy kicsit nyit az alkalmazások felé. Előfordult már, hogy egy korábbi elmélet alkalmazása nyitott utat a díjnak. Ott van például a hidegfúzió. Amikor Fleischmann és Pons először írtak róla, mindenki nevetett rajtuk, köztük én is. Azóta kísérletek igazolták, hogy ha nem is pont úgy, ahogy ők elképzelték, de lehetséges a dolog. Sőt: mára odáig jutott, hogy Japánban a legnagyobb autógyárak létrehoztak egy közös céget, amely a hidegfúzió lehetséges alkalmazásain dolgozik, csak időközben úgy nevezték el, hogy Low Energy Nuclear Reaction (kis energiájú magreakció). Ezzel olyan energiát akarnak létrehozni, amellyel akár gépkocsit is lehet hajtani. Hogy ebből mikor lesz valódi, kézzel fogható eredmény, nem tudni, de a kísérletek biztatóak. Mikor lehet ebből olcsó üzemanyag, és mikor Nobel-díj? A Nobel-díjhoz nem kell működő autó, elég a probléma világos bizonyítása. De ez sem garancia semmire: voltak olyan bizonyítások, amelyeket csak száz évvel később tartottak díjazásra méltónak. Mitől függ az, hogy egy magyar fizikus eljuthat-e a Nobel-díjig? Pénztől, lehetőségektől, politikától? Van-e olyan jelenleg élő magyar kutató – önt is beleszámítva –, akinek van olyan ötlete, amivel díjat lehet nyerni? Ez sok mindentől függ: pénztől, a szakmai közvéleménytől, a bizottság összetételétől, bizonyos értelemben a politikától. De nem akarom kikerülni a kérdését, igen, van olyan magyar kutatás, amely előbb-utóbb befutó lehet. Mégpedig a fúzió témakörében. Azt tudjuk, hogy az atomreaktor tulajdonképpen megszelídített atombomba. De azt is tudjuk, hogy energiatermelés szempontjából jobb volna a hidrogénbombát megszelídíteni. Amerikában folynak kísérletek, amelyek lézerrel próbálják meg előidézni a magrobbanást. Nekik ehhez 192 nagy teljesítményű lézerre van szükségük, és már több mint 10 éve csinálják. Eddig 3 és fél milliárd dollárt költöttek rá, és mára világossá vált, hogy ebből nem lesz fúzió. De a kísérletek tovább folynak, mert egyelőre nincs jobb eszköz a hidrogénbomba szimulálására. Na most nekünk van egy ötletünk, aminek az a lényege, hogy ezt az eljárást nanotechnológiával kombináljuk. Ezzel gyorsíthatnánk a belépő lézersugarakat, ami azt eredményezné, hogy 10 ezerszer rövidebb lézerimpulzusokat lehetne használni, mint eddig. Van nekünk erre hárommil­liárd dollárunk? Hát ez a szép benne, hogy nem kell! Úgy néz ki, hogy a most épülő szegedi nagylézer már a határán van annak, hogy elvégezhessük ezt a kísérletet. És amíg az amerikaiak naponta legfeljebb egyet tudnak lőni, a szegedi lézer másodpercenként tízet. Az amerikai lézer több tízezer Joule energiát produkál, nekünk 200 is elég volna. Most azon dolgozunk, hogy le tudjuk ezt hozni 34-ig, mert a szegedi létesítményt ennyire tervezték. Ha ez bejön, az Nobel-esélyes téma. Nem nekem, én 85 éves vagyok, de én azt szeretném, hogy Magyarország menjen az égbe. Ráfér erre az országra.

Kroó Norbert

Fizikus, kutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1999 és 2005 között az MTA főtitkára, majd 2005-től alelnöke. 1981-től 17 éven át az MTA Központi Fizikai Kutatóintézet Szilárdtestfizikai Kutatóintézete igazgatója. Elsősorban a szilárdtestfizika, az optika és a neutronfizika kérdéseivel foglalkozik. 1953-ban érettségizett a budapesti Fáy András Gimnáziumban, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett fizikusi diplomát 1958-ban. Számos külföldi egyetem vendégprofesszora és díszdoktora. 85 éves.

Szerző