Most először kért és kapott helyet a kampánytémák között a szexualitás, mi több – bár ezt a gyakorlatot sosem akartuk látni a győri „családapa, olimpikon polgármestertől” –, Borkai Zsolt is ismeretlen oldaláról mutatkozott be. Fonákjáról, mondhatni. Ezzel szintet lépett a politikai diskurzus: a keresztény szabadságot sajátosan értelmező jachtos NER-lovagok alkoholmámoros pornóvideója milliós megtekintésnél jár. Ezzel most először sikerült széles tömegeket, közte fiatalokat is bevonni a választási kampányba, ami aggasztó is, mert ha tömegével gondolják, hogy valójában ez a politika, akkor az ország még a mostaninál is bizarrabb hely lesz rövidesen.
Magyarország persze már most is bizarr hely. Elég csak a győri KDNP-elnökség reakcióját említeni, amely meglepő megbocsátással állt keresztény testvéreik pünkösdi dorbézolásához. „Nem lehet feladnunk a hitünket, a céljainkat és eredményeinket azért, mert azt mondják, hogy valaki közülünk ezt vagy azt tette. A közösségben nagy az erő.” Kétségkívül. Annyira nagy, hogy a győri testvérpártnak sikerült visszhangozni a miniszterelnök kongresszusi szavait, aki egy nappal a Borkai-botrány kirobbanása előtt szólította összetartásra az övéit. „A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem. (...) Igen, a politikában szükség van a tizenegyedik parancsolatra. Ez úgy hangzik: ne mondj rosszat a fideszes társadról. Ezt majd még gyakorolni kell.” Megint igaza lett. A több isteni törvénnyel (VI. Ne paráználkodj!, VII. Ne lopj!, VIII. Ne hazudj!) konokul vitatkozó XI. parancsolat egyébiránt abban sem enged szuszt, hogy továbbra is lehetetlen megosztottságra kárhoztatja az országot. Az ellenzéki bevándorláspártiságot több tízmilliárdos propagandagépezettel hazudó acsarkodás országszerte fertőz: egy salgótarjáni fideszes nem teljesen őszinte félelme szerint az ellenzéki polgármester a migránsoknak építi az ivókutakat.
Hát, itt tartunk. De vajon milyen előzményei vannak ennek a fél ország által igenelt hipnotikus acsarkodásnak a magyar közélet elmúlt 30 évében? Tényleg ez minden idők legdurvább kampánya? Mivel a politikai emlékezet az idő múlásával és a hírek sokasodásával fordítottan arányosan rövidül, megnéztük, mit gondoltunk a kampányokról az előző évtizedekben, és azt láttuk, a maga idejében mindegyik választási hercehurca megviselte a választókat, soha annál durvábbat nem láttak. De a sértegetés jobbára megmaradt a „szakmaiságban”, és sokáig a hazaárulózás volt a kampánydurvulás netovábbja. A másik tábor sértegetésének íve Csurka István kommunistázásától Horn Gyula MIÉP-esekről mondott véleményén át (nem normálisak) Torgyán József féregirtó beszédéig terjed, bár Kövér László köteles gondolata is kiverte a biztosítékot. „Sokan vannak ma Magyarországon olyanok, akik nem tudnak örülni a kormány intézkedéseinek. Ezért azt ajánlom nekik: vegyenek egy kalapácsot, egy szöget és egy kötelet, menjenek le az alagsorba, és egy szögre, vagy ha találnak egy jó gerendát, akkor arra kössék fel magukat.”
Kuncze Gábor, az SZDSZ egykori elnöke, volt belügyminiszter szerint nagyobb sértés a fél országnak a Fidesz mai működése. „Nem csak az a negatív kampány, amikor valakiről rosszat mondunk. Az is az, amikor a miniszterelnök elmegy Gödöllőre vagy Miskolcra, és azt mondja, ha miránk szavaztok, lesz pénzetek, ha nem, hát nem. Ez a legócskább miniszterelnöki viselkedés, amit el lehet képzelni. Orbán az ország azon részének a miniszterelnöke, aki rá szavaz. Ez az üzenet.”
„A Fidesz megérezte, hogy kutyaszorítóban van, mert elveszítheti Budapestet, és több fontos fővárosi kerületben és nagyvárosban kisebbségbe kerülhet – mondja Keszthelyi András kampánytanácsadó. – A kormány médiája és a Fidelitas által vitt, a szokásosnál elfajultabb szemétkedésében és a korábbiaknál durvább hangvételű kampányban ez a félelem is munkál. Inkább kriminalizáljuk az ellenfelet, hívjuk őket bohócok gyülekezetének, zavarjuk meg a rendezvényeiket, fenyegessük meg forráselvonással a szavazókat. Mert ki gondolhatná, hogy az Orbán-kormány ugyanolyan előszeretettel osztogat majd forrásokat egy ellenzéki vezetésű településnek, mintha kormánypárti volna? Egyszer már megérte ezt Budapest: miután Demszky megnyerte a főpolgármesteri csatát ’98-ban, az első Orbán-kormány szinte azonnal bejelentette, nem lesz 4-es metró. A Fidesz négy éven át – pestiesen szólva – szívatta a fővárost. És mi lett a vége? Orbán számára 2002-ben a fővároson ment el a következő ciklus. Lehet fenyegetni, de egyszer erre már ráfáztak.”
A botrányok a tájékozódás szabadságát is érintik, aminek az uralásával nem elégedett a Fidesz. Urbán Ágnes médiakutató szerint ezért a Borkai-ügynek lehet olyan hatása, hogy a választások után a kormány tovább ügyködik a média szabadságának visszanyesésén. Bár az ilyen tartalmakat nehéz lesz kivédeni, hiszen ezek főleg külföldi szervereken érhetők el, a hazai média életét jogi és piaci eszközökkel is nehezíthetik. „Ötletem sincs, hogyan, de tartok tőle, hogy nekik van” – mondja Urbán Ágnes.
Kuncze Gábor szerint a kampányokat mindig is jellemezte valamiféle erős negatív kontextus. „Ez a mi időnkben általában nem volt tudatosan felépített kommunikációs stratégia, inkább a spontaneitás jellemezte” – mondja.
A volt szabad demokrata politikus a saját bőrén is megtapasztalta ezt. 1990-ben, az első választás második fordulójában a körzetében egyedül maradt az MDF jelöltjével szemben. „Az MDF-esek elkezdték terjeszteni rólam, hogy én a kommunisták embere vagyok, és azért küldtek, hogy elvegyem a földeket. Tudniillik a sógorom apja a dunavarsányi téesz elnöke volt. A szocik meg azt mondták, hogy az SZDSZ-esek szét akarják verni az országot, és üldözni fogják a kommunistákat, következésképpen mindenki szavazzon az MDF jelöltjeire. De itt azt hiszem, nem volt központi akarat, támadt a fiúknak egy ötletük.” Ugyanilyen volt a plakátjaikat Dávid-csillaggal átrajzoló „kampány” is.
Az első komoly korrupciógyanús sztorinak, a Tocsik-ügynek voltak ugyan az SZDSZ-re és a szocialistákra nézve káros politikai hatásai, de ezt a pártok csak maguknak köszönhették – mondja az egykori pártelnök. „Kevesen emlékeznek rá, de azt, hogy egy ügyvéd százmilliós sikerdíjat vág zsebre az önkormányzat belterületi földjeinek értékesítéséből, éppen az SZDSZ hozta nyilvánosságra. Dornbach Alajosnak és Wekler Ferencnek valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy az ügyletből a pártkassza irányába is elindultak bizonyos pénzek. Az újságírók csak tették a dolgukat, amikor nyilvánosságra hozták az ezzel kapcsolatos információkat. Hogy ezt később felhasználták a kampányban, és közrejátszhatott az SZDSZ és a szocialisták bukásában, az a dolgok természetéből fakad” – teszi hozzá Kuncze Gábor.
„Személyre szabott” kompromittáló anyaggal először négy évvel később találkoztak. „1994-ben betálaltak nekünk egy anyagot egy politikus magánéletéről, habozás nélkül elutasítottuk – állítja az egykori politikus. – Ismertünk olyan pártelnököt, akiről mindenki tudta, hogy keményen iszik, de ezt sosem hoztuk elő. A sajtó sem ugrott rá, amikor Deutsch Tamásról megtudták, hogy a titkárnőjétől születik gyereke. Írtak róla, de aztán el volt felejtve. Nem mentek utána, hogy ki a hölgy, miért nem kiabál, mit kapott a hallgatásért? Nem hallgatólagos megegyezés volt, hanem hallgatólagos önkontroll.”
Az igazi fordulatot az hozta el Kuncze Gábor szerint, amikor a Fidesz elkezdte alkalmazni az amerikai Arthur Finkelsteint és az ő módszereit. „Innen kezdve már csak nagyon tudatos, kemény negatív kampányt csinálnak. Finkelstein volt az, aki megtanította a fiúknak, hogy nem kellenek tények. A liberálisok patás ördögök, a migránsok százezrével jönnek, mert azt mondjuk. De ez még mindig nem az, amivel ma nézünk szembe. Mert bár valótlan állításokkal bombázták a választókat, ezek kitalációk voltak.” Egy ilyennek ő is áldozata volt 2014-ben, amikor utoljára indult egyéni választókörzetben képviselőjelöltként. „Minden választási gyűlésemen minden ülésre tettek egy újságot, amiben azt állították, hogy egymilliárd forintot sikkasztottam az SZDSZ-től. Három hónap múlva pert nyertem, egymilliót fizettek.”
Háborús hadviselés
„Van ebben egy olyan megfontolás is, hogy ha nem veszem emberszámba az ellenfelemet, mint ahogy a Fidesz bohócozza és bevándorláspártizza az ellenzékét, akkor megengedettnek gondolom azt is, hogy nem humánus eszközökkel vívom a csatát, miközben mitikussá dagasztott veszélyt is láttatok a migránsokban. Kicsit olyan ez, ahogyan a háborús hadviselés a XX. századra fokozatosan elvesztette középkori lovagi gyökereit és az ellenfélben már csak megsemmisítendő célpontokat látott – mondja Keszthelyi András. – Ez a kampánytechnika nem új keletű, a fideszes trollok már 1998-ban is megzavartak pártrendezvényeket, bár ebben amúgy manapság már az ellenzéknek is – hogy úgy mondjam – van teljesítménye, lásd a Tarlós Istvánt megrettentő nyuszikat. Az egésznek a rettenetes megosztottság a pszichológiai alapja, ami a táborok között az elmúlt 10-15 évben kialakult, és nemcsak Magyarországon, és nemcsak a populizmus megerősödése miatt, bár attól nem függetlenül. Berlusconi Olaszországáról például már másfél évtizede lehetett ilyeneket olvasni.”
Keszthelyi András szerint a Fidesznél 2002 óta vált államvallássá, hogy a baloldal ráront a nemzetre, nem része annak, ezért minden megengedett vele szemben, mint ahogy egy betolakodó haderővel szemben folytatott honvédő háborúban is minden eszköz megengedett volna. Bár előtte is voltak hasonló jelek, de következetesen a legendás testnevelési egyetemi beszéd óta alkalmazza Orbán ezt a puskaporos retorikát. „Ez persze a másik oldalon is kitermeli az ellenhatást, mert azokban a tartalmakban sincs sok köszönet, amit az ellenzéki közösségi médiás buborékban lehet olvasni a Fideszről.
A kérdés az, hogy ezek a sebek mikor és milyen formában gyógyíthatók be – erre nem tudok válaszolni” – mondta Keszthelyi András.
A 2002-es Fidesz-vereség állandósította a kampányt az országban. A következő évben Söjtörön a MIÉP csaknem ezres különítménye zavarta meg Medgyessy Péter megemlékezését a haza bölcse születésének 200. évfordulóján. Tojás, alma, kő repült, Csurka szélsőséges hívei szerint egy dió és egy krumpli. A kormányfő Deákot idézve azt mondta: „jobban tudom szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenségeimet, s ezt tudom ajánlani mindannyiunknak”. A szélsőségek felé már akkor is kettős beszédet alkalmazó Orbán Viktor úgy reagált: „ha a miniszterelnök el akar valamit mondani, az a helyes, ha elmondhatja, és a miniszterelnök is hallgassa meg, amit neki szántak”. A szólásszabadságot óvó akkori nézetét azóta felülírta, a gyülekezési törvény tavalyi módosítása óta egy év szabadságvesztéssel büntethető, aki egy gyűlést súlyosan megzavar, és a tojásdobálás, fütyülés e körbetartozhat.
Ledőlt tabuk
Az idei önkormányzati kampány hangnemének és tematikájának durvulásában szerepe van a technológiai fejlődésnek is, hiszen egy okostelefonnal is lehet beszélgetéseket rögzíteni, de nem ezt tartja a döntőnek Keszthelyi András. A kampányszakértő, politikai tanácsadó szerint az sem valószínű, hogy a ma politikusai bármennyivel is romlottabbak volnának a korábbi évtizedek elitjénél. Úgy látja, a politikai kontextus, a közügyek megvitatásának a környezete változott meg, romlott. A szexualitás például korábban tabutéma volt a magyar politikában, bár Volner Jánost betámadták ezzel a tavalyi országgyűlési kampányban, a pártok jellemzően nem vájkáltak egymás magánéletében.
„Ez a tabu ledőlt. Nemcsak pornóvideókban tobzódunk, de erőszaktevésről szóló vádaskodásokban is. Ez mindenképpen új elem – mondja Keszthelyi András. –
A megváltozott környezet alatt pedig azt értem, hogy a médianyilvánosság meghatározó része a kormány kezében van, és így a legaljasabb rágalomhadjáratokat tudja elindítani úgy, mintha valamiféle újságírói munka állna mögöttük. Miközben semmiféle újságírói munka nincs a mögött, hogy egy női sziluett erőszakos magatartással vádol meg egy ellenzéki politikust. Hiába hangzik el a cáfolat, az már nem jelenik meg a rágalmazó médiában.”
A kampányszakértő szerint egy másik új elem legalább ennyire aggasztó: a rendőrség, az államigazgatás bevetése a kampányban. Ezt igazolja a Pikó-ügyben tett szokatlanul szolgálatkész hatósági fellépés vagy a szekszárdi önkormányzat lebukása a letépett ellenzéki plakátok ügyében. Az államapparátus persze nem csak pártkatonákból áll, mondta, hozzátéve, mégiscsak kirendeltek önkormányzati dolgozókat olyan feladatokra, amelyek aktivistáknak sem valók.
A 2014-es választás előre vetítette, a 2018-as feketén-fehéren be is bizonyította, hogy a töredezett hazai politikai térképen csak akkor lehet labdába rúgni a 40-50 százalékos Fidesszel szemben, ha összeáll az együttműködés. Keszthelyi szerint az ellenzék javára kell írni, hogy a tavalyi pofon után felébredtek, és elindultak az egyetlen úton, ami ebben a pártkonstellációban és nyilvánosságtérben járható.
A kampánytanácsadó emlékeztet: nem volt választás 2006 óta, amikor a Fidesz ennyire közel állt ahhoz, hogy értékes politikai színtereken szenvedjen vereségeket, illetve az ellenzék ahhoz, hogy értékes és szimbolikus győzelmeket érjen el. A politikai tanácsadó szerint ugyan nem fogja megváltoztatni a parlamenti erőviszonyokat, ha hétfőtől Karácsony Gergelynek hívják a főpolgármestert, de ez mégis el tud indítani egy mentalitásbeli, hangulatbeli változást. Ezért a Fidesznek elemi érdeke, hogy szétverje az együttműködést. Szerinte Ilyen értelemben is van tétje a választásnak, mert ha nem lesz sikeres ez a sok előítélet és nézeteltérés lebontásával, egzisztenciális áldozatokkal megalapozott út, akkor megint felerősödik az érzet, hogy kár összeállni, úgysem jutunk semmire.
„A Fidesz-henger egyik titka az, hogy van egy állandóan táplált és újra és újra megerősített legyőzhetetlenségi mítosza. Az a politikai erő, amelyik sokszor nyer, arról hajlandók elhinni a választók, hogy ő az alkalmasabb, a felkészültebb. Ha ez az aura vagy burok megsérül, annak hatása lehet a Fideszre és a választóira, és elképesztő felszabadító hatással lehet az ellenzéki szavazókra” – értékel a kampánytanácsadó.
Reggel pornószájttal
A Borkai-sztorinak lehet egy rövid és egy hosszú távú hatása a magyar közéletre – mondja Urbán Ágnes médiakutató, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa. Rövid távon nevezhetjük egy jól felépített kommunikációs kampánynak, amely a hatalmas médiazajban sikeresen törte át a hírfogyasztók egyre magasabb ingerküszöbét.
A szivárogtató a szexbotrányt afféle faltörő kosnak használta, hogy felkeltse és fenntartsa az érdeklődést a valódi téma, a korrupciós ügyek iránt. „Ha egy ország ma úgy kel fel, hogy megnézi a Pornhubon, hogy mik a hírek, az komoly szintugrás az eddigi botrányokhoz képest – mondja. – Az meg különösen érdekes, hogy néhány nappal az első pornóvideo megjelenése után már olyan kommentek jelentek meg, hogy na elég ebből, lássuk a komoly dolgokat, hol van a pénz? Ez nem az, amit a magyar közönségtől elvártunk. A magyar társadalom meglehetősen apatikus, enyhén szólva sem annyira érzékeny a közpénz elköltésére, a korrupciós ügyekre. Én ezt cinikus apátiának nevezném, mondván: mindenki lop, úgysem tudunk mit csinálni, felesleges idegeskedni.” Ezért lehetett, hogy a magyar hírfogyasztó az elmúlt évek oknyomozásait szinte egy vállrándítással elintézte. Most viszont hirtelen azt mondja, hogy engem nem is érdekel a szex, hanem lássuk a tényeket. A kutató szerint ez mindenképpen pozitív jelenség, amely építi az állampolgári tudatosságot. „Ha a szenny csomagban jön ki, és nem csak az unalmas számlamozgásokat és összefonódásokat kell olvasnia az embereknek, ami lássuk be, elég unalmas, akkor elérhető az őszinte állampolgári felháborodás.” Bónuszként elérhető, hogy esetleg más, ennél kevésbé szaftos ügyeknél is bekapcsolódjon ez az ösztön.
„Felmerül a kérdés, hogy mi az, amivel mostantól hatni lehet: talán egy-egy pedofil eset?” – teszi fel a kérdést Urbán Ágnes, aki félti a magyar nyilvánosságot. Szerinte ezután nehéz lesz visszaterelni a „normalitásba”. „Gondoljunk bele: a megválasztott főpolgármester a jövő héten arról szeretne beszélni, hogy neki milyen Budapest-víziója van. Hát… sok sikert hozzá.”
A kutató szerint a sajtóban dolgozóknak is egyre nehezebb a helyzetük. Egyrészt egyre nehezebb olyan témát találni, amitől felkapja a fejét az olvasó. „Az oknyomozó újságírók visszhangtalanságában benne van az is, hogy egy részük képtelen igazán érdekesen írni. Kevesen képesek az úgynevezett story tellingre, egy stílusra, amikor a befogadó valóban úgy érzi, hogy a gyanús, ám száraz számlamozgások mögött valódi krimit olvas.”
Arra a kérdésre, hogy az újságírók megtalálhatják-e a Fidesz hagyományos törzsszavazóit is ezekkel az ügyekkel, azokat, akik nem rendszeres internetfelhasználók, az elemező azt mondja, sokakat tényleg nem érnek el. „Vannak, akik a kormánymédia által létrehozott kommunikációs buborékban élnek, mások egyszerűen nem vallják be, hogy látták, olvasták ezeket a történeteket. Egy hatvanas, decens hölgy nem fogja belemondani a kamerába, hogy igen, láttam a pornót, és elgondolkodtam a polgármester úr alkalmasságán. De a rejtélyes blogger tegnapi bejegyzése már félmillió olvasó fölött jár, még a pornóvideónak is kisebb a nézettsége” – teszi hozzá Urbán Ágnes.
„Nehéz a XXI. században széles tömeget kommunikációs karanténban tartani. Még a legszektásabb embereknek is van szomszédjuk, ha lemennek a boltba, hallanak embereket beszélgetni, van gyerekük, unokájuk, aki már internethasználó, és nem ebben a propagandavilágban él.” Egy ilyen komoly ügynél igenis van átjárás, nehéz elzárni az információt. De van, aki egyszerűen nem hiszi el, amit lát. „Furcsa, de ez talán jó is lehet. Megjelent az egészséges szkepticizmus az emberekben. Ebben persze benne van a szektahit is, hogy ez biztosan hazugság, az én emberem ilyesmit nem tesz, de az újságírókat is arra ösztönzi, hogy nyomozzanak tovább” – mondja Urbán Ágnes.
Mesterség intelligencia nélkül
A mostani Borkai-sztorinál Kuncze Gábor szerint a saját fegyverük sült el visszafelé. „Itt van a szexbotrány, ami voltaképpen lényegtelen, de nagyon látványos. A valódi történet a közpénzek eltüntetése, a korrupció.” A volt pártelnök úgy látja, mindez egészen új szint. „Senkinek ne legyen kétsége, ez a következő országgyűlési választások stílusát vetíti előre. Nagyon durva lesz, ez nem fog megállni. Mostantól egy politikus sem beszélgethet senkivel úgy, mint korábban. Bárkivel kapcsolatban elő lehet állítani olyan helyzetet, ami nem igaz, de annak a valóságtartalmáról a választók egy része meggyőzhető” – mondja Kuncze Gábor.
A mesterséges intelligencia mindenesetre már évek óta tanulja (ez a deepfake), miként lehet élethűen visszaadni egy karaktert, az arcának rezdüléseit, hanghordozását. Bárkiről bármilyen filmet képes lesz „leforgatni”. Ezzel a kampánnyal Magyarország a mesterségig eljutott, de az intelligencia még sokszor hibádzik.
