Kósa bombája

Itthon még nem érződik a német lassulás, mindenki arról beszél, hogy a magyar munkaerő kifogyott. Egyes cégeknek kapóra jön a tavaly decemberben elfogadott rabszolgatörvény, amellyel a munkavállalóikat a korábbinál is több túlórára kötelezhetik. Mint ismeretes, tavaly év végén két munkaügyi fenomén, Kósa Lajos és Szatmáry Kristóf javasolta a kiadható túlórakeret évi 250 óráról 400-ra emelését úgy, hogy az elszámolási időszakot a korábbi 12 hónapról 36 hónapra emelik. A javaslat kiverte a biztosítékot minden józan gondolkodású embernél, ennek ellenére a Fidesz uralta parlament azonnal megszavazta a törvénymódosítást, amit a köztársasági elnök legott alá is írt.

Azok a munkáltatók, akik nem akartak élni ezzel a lehetőséggel, ezt fennhangon deklarálták, a többiek meg csöndben maradtak. A szakszervezetek akkor azt jósolták, hogy az időzített bombának titulált passzusok igazából ősszel élesednek, amikor kifogynak a cégek a 250 órás keretből - és lőn. Egyes cégek a munkaerőhiányra reagálva megkezdték az agitálást a dolgozóik körében, hogy vállaljanak több túlmunkát. Az elmúlt években nagyot fordult a munkaerőpiac a hazai kkv-nál is: a kékgallérosok betanított munkával ma már sokszor többet keresnek, mint fehérgalléros diplomás társaik. Az utóbbiak zúgolódására jött a válasz: be lehet állni a szerelősorra. Amíg önként és pénzért vállalják a túlmunkát, addig rendben van, de az évi 400 óra, három éves időkeretben embertelen.

Úgy hírlik, a rabszolgatörvényt kifejezetten az autógyárak és különösen a debreceni BMW-gyár megnyerése érdekében erőltette rá a munkavállalókra a kormány. A német autógyárakat elérte a recesszió, már a magyar leányaik is elengedik a melósaikat, sőt még az is lehet, nem úgy és nem akkor lesz Debrecenben BMW-gyár. A megalázó rabszolgatörvény viszont marad.