A 66 éves David Russellt Magyarország és az itteni közönség leginkább ifjúságára emlékezteti: visszatérő vendége volt az 1970-es években indult Esztergomi Nemzetközi Gitárfesztiválnak, utána viszont több évtizedes szünet következett. „Ez volt a legkomolyabb fesztivál, amit a vasfüggöny mögött rendeztek, így szakmai szempontból nagyon érdekesnek tűnt, hogy találkozhatok remek magyar, cseh, román, orosz kollégáimmal, akiket egyébként nem hallgathattam volna meg, mert nem engedték őket Nyugatra. A rendszerváltás után – amikor már ők is utazhattak – mindig örömmel üdvözöltük egymást nyugat-európai vagy amerikai fesztiválokon” – emlékszik vissza.
Russell életét és pályáját meghatározza kettős (skót és spanyol) identitása. Glasgowban született, de Menorca szigetén nevelkedett, Londonban szerzett művészdiplomát, de hamar visszatért Spanyolországba. Bár rengeteget turnézik, ma is Galíciát (Santiago de Compostelát és környékét) tekinti otthonának.
„Feleségem családja évszázadok óta itt él, és engem is hamar befogadtak a helyiek, akik nagyon kedves, vendégszerető emberek. Sokat segített, hogy gitáros vagyok, s így repertoáromon rengeteg spanyol kompozíció szerepel: nemcsak flamenco-tételek, hanem klasszikusok (Albeniz, Granados, Tarrega alkotásai) is. Ha spanyolul beszélek, azért ma is rögtön tudják rólam, hogy külföldi vagyok; ha angolul szólalok meg, akkor pedig a skót akcentusom tűnik fel az embereknek. Mégsem érzem magam számkivetettnek, sőt ez a kettős identitás inkább gazdagít. Galícia pedig Spanyolországon belül is egy külön világ: itt nem szeretik a bikaviadalt, nincs sok turista, viszont gyönyörű a táj és mindig nyugalomra találok. Skót gyökereimet a zenében őrzöm, mert a kelta hagyományból, folklórkincsből is lehet minőségi gitármuzsikát teremteni.”
Művészi sikerei mellett Russell és felesége egy észak-indiai jótékonysági projektnek szenteli minden idejét. Részt vettek egy nélkülöző, fogyatékkal élő gyerekeket integráló, új szemléletű iskola alapításában, s mindmáig a házaspár fedezi a tanárok teljes fizetését. „Rendszeresen látogatjuk az iskolát, szembesülünk a drámai nehézségekkel, de közben együtt örülünk a gyerekekkel, akik közül már többen kitörtek a nyomorból; gimnáziumba, egyetemre kerültek. Tespedt, kényelmes nyugati társadalmunkban el sem tudjuk képzelni, hogy milyen kihívást jelent számukra egyáltalán életben maradni” – mondja.
Az intenzív koncertezés, turnézás mellett Russell pályájának különleges színfoltja az a folyamatos szakmai kapcsolat, ami Sergio Assad brazil zeneszerzőhöz fűzi. „Számos kompozíciójának én játszottam az ősbemutatóját, mégis nagyon meglepett, amikor 2017-ben David portréja címmel írt új darabot. Ebben a szüleimet és a feleségemet is megjeleníti, engem pedig skót duda-motívumokkal és galíciai táncdallamokkal ábrázol.”
Infó:
Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál
Zeneakadémia, 2019. november 8–10.
