Előfizetés

Őszödibb őszödi beszédeket!

Az ellenzék minden várakozáson felüli jó eredményt ért el Budapesten és a nagyvárosokban. Ez azt jelenti, hogy korábban nem végezte el azt a munkát, ami egyébként szükséges lett volna a választások megnyeréséhez. Most az a kérdés, hogy kész és képes-e a győzelme hasznosítására?
A választást a Fidesz nyerte meg az egyesült ellenzéknek azzal, hogy rosszul kezelte a Borkai-ügyet, hogy a saját kampányát alapvetően a kisvárosokra koncentrálta, és hogy csak viszonylag kevés helyen élt a demokratikus csodafegyverével, az ellenzéki politikusok felvásárlásával.
Ezt azért fontos tisztázni, mert a választások kimenete (Orbán Viktor értékelésével ellentétben) nem azt bizonyítja, hogy Magyarország demokrácia. A Nemzetvezető Úr világképében nem létezik az a forgatókönyv, hogy ő és pártja a főhatalmat választások eredményeként átengedje – de ilyen problémával, ahogy azt Isztambul elvesztése Törökországban, Varsó elvesztése Lengyelországban mutatja, nem is kell számolnia. Az, hogy az önkormányzati választásokon továbbra is a Fidesz szerepelt országosan a legerősebb pártként, szükségtelenné teszi, hogy gondolkodnia kelljen a 2022-es hatalommegtartás egyéb módszerein.
Másfelől persze érthető, hogy Karácsony Gergely mint az összellenzék által elfogadott (a Jobbik által is csak kevéssé támadott) és sikeres főpolgármester-jelölt kötelességének érezte, hogy az összefogás nevében valami lelkesítőt mondjon az országgyűlési választások felé tekintgető, Orbánnal elégedetlen polgároknak, de ezt nem kellett volna a majdani győzelmi perspektívák felvázolásával megtennie. E tekintetben az egész önkormányzati választási kampányt „nyilvánvalóan végighazudtuk ... Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz” – vallhatná be megint Gyurcsány Ferenc, de a győzelmet ünneplő hejehuján ilyet nyilvánvalóan sem tőle, sem másoktól nem várhattunk. Egy tisztességes és eltökéltségében erős ellenzék akkor is fontos – elsősorban morális – szerepet tud betölteni egy putyini típusú „irányított demokráciában” (ami felé tartunk), ha a hatalomra kerülése nem reális opció.
Az elhódított önkormányzatokban erre is, és ennél sokkal többre is lehetőség van.
Ennek realizálásához arra van szükség, hogy az ellenzék pártjai és hatalomra került politikusai azoknak az Orbánnal elégedetleneknek a befektetett bizalmát igyekezzenek megszolgálni, akik Karácsony Gergelynek és a többieknek nem az „ezentúl más lesz”-t, hanem az annál némiképp halkabb „ezentúl mások leszünk” ígéretét hitték el a választási kampány során. Ahhoz, hogy ennek az ígéretnek az ellenzéki pártok eleget tegyenek, olyan morális átalakuláson kell átmenniük, amire nincsenek készen; továbbá olyan közös politikai víziót kell/kellene egységesen elfogadniuk, aminek a létrehozására a legcsekélyebb erőfeszítést sem tették az országgyűlési választások óta eltelt másfél évben.
Kezdjük a morállal. A választási eredmények bejelentésekor nem hangzott el Kispesten sem Lackner Csaba, sem Gajda Péter szájából, hogy ideiglenesen felfüggesztik a párttagságukat, és a központi pártvezetés sem adott ki nyilatkozatot arról, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek a videón látható, illetve a hangszalagon hallható dolgok alapján. Pedig az a minimum, hogy ilyesmi – valamennyi ellenzéki párt részéről – minden hasonló esetben megtörténjék, méghozzá még azelőtt, hogy felszólítás, illetve gyanúsítás érkeznék a kormánypárti politikusok vagy bűnüldöző szervek, aktivisták köréből (Tényi Istvánt is beleértve). 
A maximumot nem lehet elérni – hiszen a NER keretei között aligha várható el, hogy az önkormányzatok partnere, az elmúlt 30 év során korrumpálóvá és kijáróvá átnevelt vállalkozói szféra akár az ellenzéki pártok, akár a saját érdekképviseleti szervei kezdeményezésére kivesse magából a kispesti-győri vállalkozók klónjait, illetve hogy a cégek sorra felkeressék a NAV nyomozóit avégett, hogy feltáró vallomást tegyenek. De egy kellőképpen operacionális önkormányzati etikai kódex – olyan, amely a hivatali apparátus dolgozói közérdekű bejelentéseinek is védettséget biztosít – hetek alatt kidolgozható minden önkormányzati méret számára, és rendeletként be is vezethető az ellenzék dominálta önkormányzatokban.
Nézzük meg általánosan is, mi a következménye annak, amit a politikai osztály a rendszerváltás pillanatától kezdve morális téren létrehozott. Ameddig Magyarországon a politikában és a közéletben természetes, normális, kvázi elfogadott dolog a cinizmus és a kíméletlenség, addig komoly, őszinte felháborodást nem fog kiváltani a társadalomban semmilyen amorális tett, és ha a dolgok így maradnak, a politikai gyilkosság sem – lásd a romagyilkosságok fogadtatását. Mivel ezt a „normalitást” egyoldalúan is fel lehet számolni, az ellenzék (a Tocsik-sztorival és egyebekkel a puttonyában) konkrét felelősséget visel azért, ami ma van, és ami ezután lesz: azaz hogy megnehezíti-e Nemzetvezető Urunk számára a gyűlölet kultúrájának fenntartását, vagy továbbra is hagyja, hogy azt a maga céljai eléréséhez hasznosítsa.
Ami a politikai dimenziót illeti: konkrét víziót fölvázolni nem fogok – ez szereptévesztés lenne –, csupán két általános megjegyzést kívánok megfogalmazni a szóba jöhető szempontokról, illetve módszerekről, a nehézségek érzékeltetésére.
A Jobbikkal való „technikai koalíció” – Karácsony Gergely nagy ötlete – megbukott. Hiszen az ellenzéki dominanciájú önkormányzatokban az országgyűlési választásokig vagy a teljes ötéves cikluson át együttműködni nem lehet technikai alapon, hanem ehhez közös politikai alap kell. Persze nem az egyszerű szakmai, „szakpolitikai” döntések meghozatalához, az megoldható napi egyetértések útján is, minden településen más-más tartalommal is akár. Viszont a helyi kormányzás irányát, a figyelembe veendő – szociális, infrastrukturális, környezetvédelmi, stb. – szempontok súlyozását illetően országos keretmegállapodásra van szükség a Jobbik és a balliberális pártok között (amelyeket most tekintsünk az egyszerűség kedvéért egyetlen tömbnek). Igen ám, de a Jobbik számára a nemzeti konzervatív párttá való fejlődés lehet a hosszú távú építkezés egyik értelmes célja – legalábbis a politikai spektrumnak ez a szegmense hazánkban lefedetlen –, és ha úgy döntenek, hogy elindulnak ebben az irányban, akkor nagyon tudatosan meg kell válogatniuk, hogy mik lehetnek azok a középtávú politikai célok, amelyek mentén a balliberális tömbbel együttműködhetnek a saját majdani identitásuk veszélyeztetése nélkül. Azaz az eddigi, merőben ösztönös, csupán a közös „rendszer-ellenzéki” helyzetből fakadó, szolidaritáson alapuló együttműködés nem tartható fenn. (A dilemmát nem nehezíti a ballib tömbbel való esetleges közös kormányzás perspektivikus problémája, mert ezzel belátható időn belül nem kell kalkulálni.)
Ha már meglesznek a közös célok, akkor azok érvényesítésére és főként az ellenzék közös politikai filozófiájának a lakosság számára érzékelhetővé tételére hasznos eszköz lehet a közös népszavazások kezdeményezése. Itt is nem a technikai, szakpolitikai, hanem a szellemi rész a nehéz: a közös filozófia megalkotása és az abból következő mondanivalók levezetése, majd arányos szerkezetbe rendezése. De csak ezt követően lehet a célszerű népszavazási témákat kiválasztani (ez a jelenlegi gyakorlatban teljesen ötletszerűen történik), majd a kommunikációs stratégiát megtervezni. Ha mindez tisztázott, egyeztetéses és kollegiális módon történik – azaz nem a kezdeményezés/siker dicsőségét a saját pártnak begyűjteni igyekvő attitűddel –, akkor valóban megvalósulhat az, amit Horn Gábor a HVG-ben felvetett: a helyi népszavazások „országos kezdeményezéseket lobbanthatnak be”. Értsd: a nem ellenzéki többségű képviselőtestület által vezetett településeken is megszülethet a máshol jogilag már sikeresnek bizonyult kezdeményezés.
Nép pillanatnyilag van az ilyesmihez, ez derült ki a választási eredményekből az ország sok pontján. Csak a politikusi alázatot kellene még megtalálni. A választás-értékelő beszédekből ítélve ehhez a beszédírókat mindenképpen szükséges lecserélni. A szerző közgazdász 

A lengyel NER

Lengyelországban papírforma eredmény született. Jaroslaw Kaczynski nacionalista, populista pártja, a Jog és Igazságosság valamivel még jobban is szerepelt annál, ahogy azt a közvélemény-kutatók jelezték: biztos többséget szerzett mind a képviselőházban, mind a szenátusban. A választók nagy része ügyet sem vetett arra, hogy az Európai Unió szégyenpadra ültette Lengyelországot a demokráciaellenes intézkedések, elsődlegesen az úgynevezett igazságügyi reform miatt, amelynek lényege leszámolni azokkal a bírókkal, akik nem a kormánypárt hívei, megszüntetni a hatalmi ágak szétválasztását. A PiS viszont egy sor kedélyjavító intézkedést hozott, emelte a családi pótlék összegét, illetve kiterjesztette azt, és emelte a minimálbért. Kaczynski ígéreteiből a választási kampányban sem volt hiány. 
A PiS mint a keresztény-konzervatív értékek egyedüli megtestesítője a kampányban emellett nekiment a melegeknek. Az itthon is jól ismert szólamok hangzottak el a menekültekről, az ellenzék becsmérlése mindennapos volt a közszolgálati médiában. A PiS Orbánék mintájára a társadalom minden szegmensére rá akarja tenni a kezét, s egyelőre nem látni, mikor kezdődik a rezsim hanyatlása. A lengyel NER ugyanis jól működik, az ellenzék nem egységes, s ez is megbosszulta magát a választás során.
Az idő azonban nem a PiS-nek dolgozik. A fiatalok körében egyre népszerűtlenebb a kormánypárt, és az ország gazdasági helyzete sem annyira rózsás, mint egy-két évvel ezelőtt, egyre inkább lelassul a gazdasági növekedés. Az osztogatásnak is vége szakad, ha az Európai Unió úgy dönt, hogy a jogállamisághoz kötik a támogatások kifizetését. Ez súlyos csapás lenne a rezsimnek, amely ennek egyik legnagyobb haszonélvezője volt. 
Kaczynskiék tehát nyertek. Rendszerük csak akkor gyengülhet meg, ha az ottani ellenzék is felismeri: egységben az erő.

Másnap

Melyikre is szavaztunk? – kérdezte papa, kezében az utolsó előtti dobozos sörrel. Az ABC előtt osztotta tegnap az a kedves, szőke fiatalember, aki azzal az öltönyössel jött a faluba. Csak egy papírt kellett aláírnia, arra kapták a sört. Meg a krumplit. Vagy a krumplit az a másik hozta egy héttel korábban? A franc se emlékszik már erre. Hát a fideszesre – kiabált a mama a budiról. Arra, amelyik a krumplit osztotta pénteken. Az fideszes volt? – vakarta a fejét papa. Nekem azt mondta a Gál Józsi, hogy független. Hát független, persze, hogy független. Mint a Marton Feri, akire tíz éve kellett volna szavazni. A Feri? Hát az nem kommunista volt? Dehogynem. A Bogácsiné is megmondta, hogy hiába keresztelkedett ki az apja, az csak kommunista marad. De az is hozott krumplit, nem? Dehogy hozott, az csak lisztet hozott meg konzervet. Mondtuk is neki a Bogácsinéval, hogy na ebből aztán hogy főzzünk krumplilevest? Igazad van, emlékszem, az sólet volt. Nem volt az rossz. Hidegen ettük, mert akkor zárták el a gázt, és két napig fa sem volt. Emlékszel mama, de szép volt. Fiatalok voltunk. Na gyere ide. Ne izélj már, papa, mit akarsz, nem vagy te egy Borkai!
Egy ideig csendben ettek. 
És melyik nyert? – kérdezte papa, kezében a veszélyesen fogyatkozó utolsó előtti dobozos sörrel. Mit tudom én. Nem mindegy? Mert ha a krumplis, akkor lesz közmunka hétfőn. Ezt ki mondta? A Jóska hallotta az öltönyöst, amikor osztották a sört. Hogy ha ők győznek, akkor lesz itt minden. Mi minden? Hát főleg közmunka. Meg talán megcsináltatják az utat a dögkútig. Azt a Marton Feri is megígérte, és lett belőle valami? De az meg kommunista volt, nem? Az. Legalábbis a Bogácsiné szerint. Viszont hozott krumplit. Dehogy hozott, tőle volt a sólet. Tényleg, már emlékszem. 
Na most akkor melyik nyert? Bemegyek a tanácsra, és megkérdezem a Bogácsinét. Az biztosan tudja. Benne volt a bizottságban is. Melyik bizottságban? Hát amelyik számolta a szavazatokat. Hát azt már előtte összeszámolták, az öltönyös mondta, hogy ne aggódjunk, mert minden rendben lesz. Mondtam neki, hogy én nem aggódok, és szavazok arra, akire kell, csak legyen munka. Meg krumpli. Téged nem a krumpli érdekel, hanem a sör! 
Egy kicsit megint ültek. A tévében ment a nagy ünneplés. Zsófi és Ticián 20 milliót nyert. Nagyon szerették ezt a műsort, mert a Zsófi pont úgy nézett ki, mint a Puporkáék lánya, a Mercedesz. Ezt mindig megállapították, és most örültek, hogy ez a lány nyert. Egy kicsit olyan volt, mintha valaki a faluból nyert volna. Pedig még soha senki nem nyert semmit a faluból. Illetve ez így nem igaz: a Balogh Feri nagyobbik fia, a kis Feri egyszer nyert valami versmondót a megyében, de csak egy oklevelet kapott.
Akkor három évig most nem osztanak semmit? – sóhajtott a papa, és felpattintotta az utolsó doboz sört. A Bogácsiné szerint még tél előtt lesz tüzelő. Vagy krumpli. 
Kapcsolgattak egy kicsit. Az egyik csatornán egy csomó ismeretlen embert mutattak. Te papa, kik ezek? Pestiek. Nem mindegy? Na gyere, tegyük el magunkat. Holnap főzök levest.