Kína;kereskedelem;

Kínai cenzúra exportra

Óriási piac, óriási pénz csábítja Kínába a multikat. Csakhogy a Kommunista Párt által szigorúan ellenőrzött országban kizárólag olyan külföldit engednek üzletelni, aki „jól viselkedik”. A világcégeknek választaniuk kell a demokratikus alapértékek és a diktatúra elvárásai között. Általában a profitot választják.

Microsoft, Volkswagen, HBSC, Adidas, Apple, Tiffany, Lufthansa, Versa­ce, Starbucks, NBA. Csupán néhány a legmenőbb nyugati brandek közül, amelyek a gyarapodó kínai közép­osztálynak árulják termékeiket, szolgáltatásaikat, ám eközben kellemetlen helyzetbe kerültek a földkerekség legnépesebb országában. Peking feltétlen engedelmességet követel, immár nemcsak alattvalóitól, hanem a terjeszkedő nemzetközi vállalatoktól is. A nyáron kezdődött hongkongi tüntetések tovább élezték a helyzetet. A gazdaságot példátlan módon átpolitizálták, a külföldi befektetőket pedig a lázadók „megfegyelmezésére” használják.

A három T

Azelőtt egyértelműek voltak a játékszabályok. Adott a három T, amit tiszteletben kell tartani: Tajvan, Tibet, Tienanmen tér. Az első egy parányi szigetköztársaság, amely de facto önálló, ám Peking Kína elidegeníthetetlen részének tekinti. Akárcsak Tibetet, amelyet 1951-ben szállt meg Mao hadserege. E kényes ügyekben a legkisebb melléfogás is elég, hogy az elkövető magára zúdítsa az állam haragját. A Versace és a Givenchy divatcégeknek például azért kellett mentegetőzniük, mert olyan pólókat hoztak forgalomba, amelyek Tajvant külön országként tüntették fel.

A Lufthansa légitársaság módosította tajpeji járatainak elnevezését: tavaly óta a desztináció hivatalosan „Tajvan, Kína”.

A Daimler egy óvatlan dalai láma-idézet miatt követte meg az „érzéseiben mélységesen megsértett” kínai népet. Nem mellékesen: a stuttgarti székhelyű cégóriás legnagyobb egyéni részvényese, 10 százalék körüli részesedéssel, egy kínai milliárdos. A Volkswagen Hszincsiangban épített gyárat, abban a ré­gió­ban, ahol átnevelő táborokat tartanak fenn az ujgur kisebbségnek. Amikor a BBC riportere erről kérdezte Herbert Diess vezérigazgatót, a topmenedzser azt állította, nem tud a lágerekről, viszont büszke rá, hogy munkahelyeket teremtettek. Hiába, az autógyártás különösen rászorul a hatalmas piacra.

A Leica a harmadik T ellen vétett: egy fényképezőgép-reklámban felvillant a Tienanmen téren a tankkal farkasszemet néző diák ikonikus fotója. Márpedig a vérbefojtott tüntetés tabu – a vállalat gyorsan dobta a hirdetést.

Az Adidas fennen hirdeti, hogy nem működik együtt olyanokkal, akik megsértik az emberi jogokat. Szépen hangzik, de nem igaz. A sportszergyártó termékeinek ötödét Kínában adja el, és varróüzemet is fenntart az országban. A Welt am Sonntag hetilap szembesítette az ellentmondással a vezérigazgatót, az állampolgárok totális ellenőrzését célzó szociális pontrendszerre utalva. Kasper Rorsted azzal védekezett, hogy Kínában ez legális. Szem- és gyomorforgató érvelés, főleg egy némettől, akinek illene tudnia, hogy a nácik is törvényes keretek között követték el bűntetteiket; azokat a törvényeket Hitler hozta.  

Hongkongi aknamező

A hongkongi tüntetések rontottak a helyzeten, Peking bekeményített, a külföldiek sokszor úgy érzik, aknamezőn lépdelnek. A Tiffany csupán ékszereket akart népszerűsíteni, csakhogy a szemét eltakaró modell annak a lánynak a képére emlékeztetett, akit szemen lőttek egy ­demokráciapárti megmozduláson.

A rek­lámfotó még májusban készült, tehát az elhíresült riportkép előtt, de ez nem számított. A cég meghajolt a rendszer előtt, sietett leszögezni, hogy hirdetésének nem volt politikai tartalma, és sajnálatosnak nevezte, hogy egyesek mégis így értelmezték. A képet azonnal kivonták kampányukból.

Akadnak durvább példák is. Az Apple a hatóságok követelésére megszüntette HKmap.live elnevezésű alkalmazását. A demonstrációkat szervező aktivisták ezt a térképes appot használták, hogy megosszák egymással a tüntetések helyszíneit, illetve a rohamrendőrök elhelyezkedését és mozgását. A számítástechnikai multi a diktatúra oldalára állt a jogaikért harcoló emberek ellenében, a közbiztonságra hivatkozva – igazából az iPhone piacvesztésétől rezelhettek be. A Google egy videojátékot szedett le, amelyben a tüntető karakterét is választani lehetett a virtuális térben. A Microsoft már korábban megtette azt a szívességet a rendszernek, hogy kínai felületeiről eltüntette a demokrácia és az emberi jogok említéseit.

A Cathai Pacific hongkongi központú, ázsiai légitársaság még tovább ment. Elbocsátotta többtucatnyi dolgozóját, aki részt vett a tüntetéseken. Ám a jelek szerint nem elég gyorsan, mert a tulajdonosok hamarosan kirúgták a vezérigazgatót is, hogy Peking kedvében járjanak. Az Orwell rémálmát idéző totális megfigyelés szintén engedelmességre szoktatja a „borkaizásra” hajlamos menedzsereket, akár hazaiak, akár külföldiek: számíthatnak rá, hogy Nagy Testvér látja őket, viselt dolgaik nem maradnak titokban. Még csak véletlenül sem húznak ujjat a hatóságokkal, nehogy megzsarolják vagy leleplezzék őket.

Micimackó rács mögött

Legutóbb az amerikai profi kosár­labdaliga, az NBA került bajba, miután Daryl Morey, a Houston Rockets edzője kifejezte a hongkongi tüntetők iránti rokonszenvét. Twitter-üzenetét percek alatt eltüntették, a liga vezetői pedig megalázkodó magyarázkodásba kezdtek. Ha a kínai tévécsatornák beváltják fenyegetésüket, és lemondják a közvetítéseket, akkor iszonyúan nagy bevételtől esnek el. A szupersztár LeBron James is beszállt a kármentésbe, égre-földre bizonygatta, mennyire szereti Kínát. A szépséghiba, hogy ő sem érdek nélkül, minthogy milliós reklámszerződése van a Nike sportszergyártóval. A kanosszajárásnak az lett a vége, hogy Philadelphiában(!) egy kosármeccsre nem engedtek be szurkolókat „Free Hong Kong” feliratú trikóban. Magyarán Kína már cenzúrát is exportál az Egyesült Államokba.

Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk a South Park című animációs sorozatot. Az abszurd és fekete humoráról elhíresült műsor kíméletlenül kifigurázta a kínai viszonyokat – és a diktatúra elvárásainak gusztustalanul behódoló multikat. A legfrissebb epizódban az egyik ismert szereplő, Randy Marsh egy kínai börtönben találkozik Micimackóval. Szürreális ötlet, de az alapja valóságos. A csekély értelmű medvebocs ugyanis a cenzorok szerint olyan, mintha Hszi Csin-ping elnök paródiája volna, ezért momentán tényleg be van tiltva Kínában. A válasz sem késett sokáig, a több mint húsz éve futó South Park minden részét elérhetetlenné tették. Erre a sorozat excentrikus készítői, Trey Parker és Matt Stone is bocsánatot kértek Kínától – persze a maguk módján. E szavakkal: „Akárcsak az NBA, üdvözöljük a kínai cenzorokat otthonainkban és szívünkben. Mi is jobban szeretjük a pénzt, mint a szabadságot és a demokráciát. Hszi egyáltalán nem olyan, mint Micimackó. Éljen a nagy Kínai Kommunista Párt! Legyen bőséges az őszi ciroktermés! Most már jók vagyunk, Kína?”

A nagy tűzfalHivatalos csatornákon csakis olyan információk juthatnak el a kínaiakhoz, amelyeket „illetékes elvtársak” helyénvalónak ítélnek. Az újságok és a tévék szoros állami felügyelet alatt dolgoznak, és gyakran propagandaeszközzé silányulnak. Kínában az internet óriási intranetre, azaz belső hálózatra emlékeztet, mert a legkedveltebb nemzetközi weboldalak jelentős részét blokkolják a felhasználók előtt. Nem érhető el a Google, a Facebook és a Twitter, sőt május óta már a Wikipédiához sem lehet hozzáférni – a digitális cenzúrát keserű iróniával „Kínai Nagy Tűzfal” néven emlegetik. A helyi közösségi oldalakon bizonyos szavak feketelistán vannak: aki olyan kifejezéseket használ posztjaiban vagy kommentjeiben, mint demokrácia, emberi jogok, tüntetések, az számolhat vele, hogy fiókját letiltják.
Peking nem várHongkong, a volt brit koronagyarmat 1997 óta Kína része. Státusa „különleges adminisztratív övezet”, vagyis London és Peking megállapodása értelmében széles körű önállóságot élvez, az anyaország fennhatósága alatt is megőrizhette saját gazdasági és jogrendjét. Ezt a furcsa helyzetet szokás az „egy ország, két rendszer” formulával leírni. A szerződésben rögzített átmeneti időszak ötven év, ennek csaknem a fele már letelt. Ám a jelek szerint Kína nem vár 2047-ig, fokozatosan építi le a város önrendelkezését. A monstre tüntetéssorozat júniusban kezdődött, miután olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely lehetővé tette volna, hogy a bűncselekmények vádlottjait kiadják Kínának. A tömeges demonstrációk hatására a helyi kormányzat meghátrált, és visszavonta a tervezetet. Ugyanakkor sok aktivistát őrizetbe vettek, és Peking megfenyegette a tüntetőket, hogy „ne játsszanak a tűzzel”.