projekt;nők;választójog;Goethe Intézet;

Illúziók nélkül, a komfortzónán túl

Száz évvel a női választójog törvénybe iktatását követően is számos probléma adódik az egyenjogúság körül. A budapesti Goethe Intézet projektje ezek megoldásához kíván hozzájárulni.

Időnként természetesnek tűnik, míg máskor nagyon is kérdéses számunkra, valóban száz év telt-e el azóta, hogy választójogot kaptak a nők Európa számos pontján, többek közt Németországban, Ausztriában és Magyarországon is. A főként Angliában nagy méreteket öltő szüfrazsett mozgalom állásfoglalásának és elszánt harcának köszönhetően 1919-től a nők politikai véleménykifejezése is törvényes kereteket kapott, ezzel egy új ajtót kitárva mindannyiunk előtt. S noha ez idő alatt számos előrelépés történt, gyakran úgy érezhetjük, nagyon is az út elején járunk. A nemek egyenjogúsága, és a nők választási szabadsága korántsem természetes a világ számos pontján, de még felvilágosult, demokratikus nemzetek esetében sem feltétlenül egyértelmű. Ezekre az aránytalanságokra, és a téma aktualitására, az azt körülvevő kérdésekre hívja fel a figyelmet a budapesti Goethe Intézet projektje, a "FRAUenTITÄT TO GO".

Az évforduló kapcsán Evelin Hust, az intézet igazgatója megemlítette a hetvenéves német alaptörvényt is, nevezetesen a harmadik cikk második bekezdését, amely kimondja a női és férfi egyenlőséget. Az igazgató hangsúlyozta, gyakran emlegetjük az alkotmány atyjait, ám nem szabad elfelejtenünk, anyjai is voltak: a hatvanöt képviselő közt négy nő is szerepelt, s nekik köszönhető, hogy ez a kitétel bekerült az okiratba. Hozzáfűzte, milyen izgalmas is látni a dokumentációt, amely a nők összefogásáról számol be, sokan például a feleségeiken keresztül igyekeztek a férfi képviselőkre hatni.

A két részből álló projekt azokra kívánja ráirányítani a figyelmet, akik ma is tevékenyen azért dolgoznak, hogy az előttünk álló évek változást hozzanak. A vándorkönyvtárral egy időben működik egy webdosszié is a Goethe Intézet internetes oldalán, melynek keretében női szerzők más és más nézőpontokból közelítik meg a nőket érintő legaktuálisabb kérdéseket. Bakos Piroska, Frazon Zsófia, Feischmidt Margit, Zakariás Ildikó, Kiss Noémi és Teller Katalin tollából olvashatunk tabukról és normákról, az anyaságról, a menekültekkel kapcsolatos szolidaritásról, az őket segítő önkéntesek attitűdjéről, vagy épp a cirkusztörténet női artistáiról.

A vándorkiállítás a női választójog témájából kiindulva irodalmi, kulturális és publicisztikai kiadványokon – könyveken, albumokon, s akár magazinokon – keresztül mutat be meghatározó, aktuális témákat a nők társadalmi helyzetét illetően a német és európai kultúrában a politika, a mindennapi élet és a művészet területéről. Ahogy azt a megnyitón Frazon Zsófia a kiállítás kurátora ismertette, mivel a női egyenjogúságot megelőző mozgalmaknak kiemelt utcai jelenlétük is volt, így annak elemeit igyekeztek vizuális formában is megjeleníteni az installációban. Míg a szüfrazsettek a méregzöld, a padlizsánlila és a fehér színeit használták, addig a modernkori változásokra is utalva pink, zöld és fehér jelenik meg a tárlaton. Hasonlóan jelentősek az apró szimbólumok: az úgynevezett szendvicstáblák, amelyek korábban utcai demonstrációk eszközei voltak, a plakát, a címadó zászló és kitűzők egyaránt helyet kaptak.

Nem gondolom, hogy a társadalom egészében megváltozik harminc könyvtől, de egy könyvtár alkalmas hely lehet arra, hogy érzékenyíteni lehessen – mondta el lapunknak Frazon Zsófia. A kurátor szerint amellett, hogy a felelős politizálásnak egy jól működő demokrácia alapkövetelményének kellene lennie, annak megvalósulását számos tényező befolyásolhatja: függ attól, hogy az adott lokalitás döntéshozói környezete mit gondol erről, integrálja-e a női gondolkodást működésébe. – Biztos vagyok benne, hogy Budapesten belül sem kizárólag egyfajta mintázatot mutat ez a történet. A szociális helyzet, hogy milyen hosszú ideig vesz részt valaki egy oktatási rendszer működésében, mennyit jár külföldön, mennyi pozitív vagy negatív tapasztalat éri az élete során, ezek mind befolyásolhatják ezt a munkát. Nincsenek illúzióim a tekintetben, hogy ha ez a kiállítás elutazik Pécsre, akkor Baranyában egy csapásra megváltozik a helyzet, de azt gondolom, mindenképp pozitív az a gondolkodásmód, hogy valamit ne csak abban a térben mutassunk meg, ahol talán sokkal evidensebb lehet, hanem a problémákat próbáljuk meg kimozdítani a komfortzónából.

InfóA kiállítás a budapesti Goethe Intézetben november 3-ig látogatható, ezután a partnerkönyvtárakban lesz látható Székesfehérváron, Veszprémben, Győrben, Szombathelyen, Kecskeméten, Szegeden és Egerben.