Macron szemben az EU-val

Az Európai Tanács ma záruló csúcstalálkozóján kellene megállapodásra jutni arról, megkezdődhetnek-e a csatlakozási tárgyalások Szkopjével és Tiranával. Ez azonban nem egyszerű.

Rendkívül veszélyes következményei lennének annak, ha Franciaország, konkrétan Emmanuel Macron elnök ellenállása miatt nem indulnának meg a csatlakozási tárgyalások Észak-Macedóniával és Albániával. Ez utóbbi még csak érthető is lenne, hiszen Tirana – bizonyos reformjai ellenére - gazdasági és politikai szempontból sem látszik kellőképpen érettnek arra, hogy megtegye az első apró lépést az uniós csatlakozás felé vezető úton. Észak-Macedónia esetében azonban egészen más a helyzet. Szkopje az EU számos feltételét teljesítette azután, hogy megszabadult a Magyarországra menekült volt kormányfőtől, az országot önkényesen irányító Nikola Gruevszkitől, elfogadták például az ország új nevét, így a macedónok joggal érezhetnék azt: cserben hagyták, Brüsszel becsapta őket. Az EU-n belül e kérdésben mindinkább elszigetelődő Párizs ezzel szemben azt közölte, nem tartja elégségesnek a reformokat és az egész csatlakozási folyamat átalakítását szorgalmazza. Olaszország dühösen vette tudomásul a bejelentést. Németország hajlana valamiféle kompromisszumra, melynek értelmében elviekben hozzájárulnak a tárgyalások megkezdéséhez, de egy átmeneti időt kérnek, az Európai Bizottság azonban figyelmeztetett: súlyos hiba lenne bármiféle új feltételeket szabni.

Carl Bildt volt svéd miniszterelnök, illetve külügyminiszter a Twitteren kifejtette, hogy összeomlás fenyegeti az Unió teljes bővítési politikáját, és minden hitelét elveszítheti a Balkánon. Jasmin Mujanovic politológus szintén a Twitteren azt közölte, nincs szó annak kifejezésére, mennyire hiteltelenné válik az Európai Unió a Balkán-félszigeten, s mekkora fiaskó ez az egyébként uniópárti és a hazai EU-ellenes erőkkel szemben fellépő észak-macedón, illetve albán vezetés számára. Úgy foglalt állást, hogy Franciaország, illetve a kérdésben hasonló állásponton lévő Hollandia ugyanolyan kárt okoznak az EU-nak, mint Magyarország és Lengyelország, de ez utóbbi két állam „legalább következetesek illiberalizmusukban”.

Johannes Hahn, a még hivatalban lévő bővítési biztos sajnálkozását fejezte ki, hogy az uniós országok nem képesek közös nevezőre jutni a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. „Ez nem a dicsőség pillanata Európa szempontjából” – fejtette ki. Egy uniós diplomata a Financial Timesnak elmondta, hogy Franciaország a tűzzel játszik, mert az egész régió stabilitását fenyegeti.

Észak-Macedónia már 14 éve vár arra, hogy megkezdhesse a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. 2004-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét és 2005 decemberében, az Európai Tanács döntésének köszönhetően vált tagjelöltté. Sokáig azonban esélye sem volt a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, mert Görögország kikötötte: amíg Macedóniának nevezik az államot, addig megvétózza mind uniós, mind NATO-integrációját. A névváltoztatást egy 2018-as megállapodás tette lehetővé, amit az akkori görög miniszterelnök, Alekszisz Ciprasz és Zoran Zaev kötött. Ezt nem kis nehézségek után mindkét ország parlamentje ratifikálta. Az EU akkor egyértelműen azt ígérte Szkopjénak, a névváltoztatás esetén megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások.

Nem így történt, s Franciaország egy nagyon fontos geopolitikai szempontot nem vesz figyelembe, amikor megakadályozza a megállapodást. A jobboldali populista Nikola Gruevszki miniszterelnöksége (2006-2016) idején még fel sem merült a névváltoztatás lehetősége, Macedónia ráadásul egyre jobban eltávolodott az EU-tól, s mind közelebb került Moszkvához. Most is ugyanez a veszély fenyeget: ha az EU a mélybe taszítja a csatlakozni vágyó balkáni országokat, nem segíti az euroatlanti integrációért fellépő szociáldemokrata miniszterelnököt, Zoran Zaevet, akkor Oroszország még jobban kiépítheti amúgy sem jelentéktelen balkáni befolyását. Ez pedig nem csak az említett két állam számára jelent nagy veszélyt, hanem Szerbia és Montenegró is ki lesz szolgáltatva a Kremlnek. Ezen államok Kína számára is egyre nagyobb vonzerőt jelentenek. Montenegró például az infrastruktúra fejlesztését célzó kínai hitelek miatt kerülhet súlyos adósságspirálba.

Franciaország fellépése azért is járhat súlyos következményekkel, mert az uniós szerződéseket rendre megvétózó Magyarország mellett állandó veszélyforrás lehet azzal, ha megakadályozza az EU közös külpolitikai fellépését. Bár Emmanuel Macron és Orbán Viktor ideológiájukat tekintve távolabb szinte nem is állhatnának egymástól, ebben a tekintetben egymás szövetségesei lehetnek.

Az észak-macedón kormány szlogenje a következő volt: „A nap is egy csillag”. Ezzel az ország nemzeti lobogójában látható napra utalt, s arra, hogy az Európai Unió következő csillagává válhat. Ám könnyen lehet, hogy végül csak hullócsillagról beszélhetünk.