Az erkölcs visszanyal

Publikálás dátuma
2019.10.20. 08:00

Fotó: Marabu
Őszöd óta a magyar belpolitika axiómája, hogy nincs annál veszélyesebb szituáció, mint amikor a hatalom morálja a közmorál alá zuhan.
Volt egy ígéret 2010-ben a morális rendszerváltásról – mára annyi maradt belőle, hogy „de Gyurcsányék is loptak”. Teljes joggal teszi föl a kérdést az egyszeri szavazó: „akkor tehát az elveszett szabadságért, a régiós leszakadásért, a zuhanó forintért, a kitántorgott százezrekért, az állami betegség- és butításügyért cserébe mindössze annyit kaptunk, hogy a baloldali tolvajokat jobboldali tolvajokra cserélhettük?” Ez egy keresztény ország, az igazmondó miniszterelnök szavaiból tudjuk. Azt viszont immár a gyakorlatból, hogy a népesség igen nagy hányada néz pornót, abban az esetben mindenképp, ha ismert fideszes politikus a főszereplő. Legalább négy-ötmillió embernek lett meg napok alatt, hogy a nős Borkai Zsoltnak megvolt egy másik szőke hölgy – ez olyasfajta üzenet-célbajuttatási hatékonyság, amiről az állami sajtóval, az összes megyei lappal, Origóval, TV2-vel meg a foci- és Forma1-közvetítésekbe ékelt instant híradókkal együtt is csak álmodozni tud az állampárt.
Kommunikációval foglalkozó emberként azt gondolom, hogy méltatlanul alulértékeljük e rövidfilm hatását. Csak néhány momentum (a jó ízlés határain belül) arról, hogy mi van a képeken. 1. Viszonylag ritkán járok orgiákra, ezért megkérdeztem egy szexuálpszichológiával foglalkozó ismerőst, hogyan viselkedik ilyen helyzetben az, aki először csöppen bele a társas szexbe. A válasz: valahogy úgy, mint a kezdő nudista a textilfrei kempingben. Nos, akik látták, azt mesélik, hogy ez a fajta zavar sem Borkai Zsolton, sem a mellette gyurmázó úriemberen nem látszik, ami máris kizárja azt a fideszes narratívát, hogy egyszeri botlásról volt szó. Összeszokott, sokadjára együtt vigadó, egymás előtt minden gátlás nélkül meztelenkedő és koitáló csapatot mutatnak a világhírűvé vált képkockák. 2. Az is ugyanilyen beszédes, ami hiányzik: sem szenvedély, sem bűntudat nincs az arcokon. Mint egy szexjelenet Tarantinónál: a lány gondolatban talán keresztrejtvényt fejt, de mindenképpen máshol jár, a fiúk meg mintha vicceket mesélnének egymásnak. Valahogy másképp képzelem azt a helyzetet, amikor az esendő ember kísértésbe esik, és a lelkiismeretével vívott csatában elbukik. Itt bizony begyakorolt, sokadjára elpróbált szituációban kapták lencsevégre a magyar felnőttfilm szcéna új csillagait. Ezek a köztiszteletben álló politikus és nemzeti tőkés urak alkalmi oldalbordáikkal így szoktak mulatozni a pénzünkön - mármint a pénzünk azon a részén, amit még nem utaltak Luxemburgba.
Egy éles váltással fordítsuk most a kamerát és a mikrofont Magyarország kormányfője felé. Magabiztos, a saját igazságát évek óta kellő átéléssel hirdető politikust látunk/hallunk. A szemét tágra nyitja, a homloka ráncba gyűrődik, miközben megpróbál komoly maradni:
„Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest.”
„Magyarország, ahogy régen, úgy most is, az európai kereszténység védőbástyája. Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között.”
„Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk.”
„Ezért kellett megtörténnie a második rendszerváltásnak 2010-ben (...) Keresztény rendszerváltás, ami kereszténydemokráciát eredményezett (…) Nyugaton el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket.”
Leon Festinger amerikai pszichológus kognitív disszonancia elmélete szerint az egymásnak (vagy a napi tapasztalatainknak) ellentmondó, releváns forrásból származó információk és vélemények feszítő, kényelmetlen érzést ébresztenek bennünk, amit ösztönösen megpróbálunk feloldani. Szerintem a mostani önkormányzati választás egy ilyen kollektív feloldási kísérlet volt, jelentős részben olyan szavazók részéről, akik csak távolabbról figyelik a politikát, és akik számára nem élet-halál kérdés a párthovatartozás. A kulcsmotívum a politikus-pornó – annak köszönhetjük, hogy felfigyeltek arra, ami a közéletben zajlik –, a megfejtést pedig az imént idéztem Dr. Festingertől: a szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, vagy a saját szemének. És mivel a miniszterelnök – valószínűleg az elmúlt tíz év legnagyobb hibáját vétve – nem volt hajlandó határvonalat húzni a Borkai-buli és a Fidesz-elit általános életvitel-normái közé (eldöntetlenül hagyva, hogy amit láttunk az a kivétel, vagy épp a szabály arrafelé), úgy döntöttek, hogy a saját szemüknek fognak hinni.
Tömegek közös(ségi) élménye volt a felismerés: „Ezek prédikálnak nekem?! De hiszen ezek romlottak! Ezeknél én sokkal tisztességesebb vagyok!” Őszöd óta a magyar belpolitika axiómája, hogy nincs annál veszélyesebb szituáció, mint amikor a hatalom morálja a közmorál alá zuhan. Számomra nem jelent vonatkoztatási pontot Gyurcsány Ferenc, mégis muszáj fölidézni: a volt kormányfő régóta nincs rajta a leggazdagabb magyarok listáján, de pár éve, amikor még rajta volt, 3,3 milliárddal szerepelt a rangsorban – a Fideszben ennyit, mint a Borkai-ügy kapcsán megtudtuk, egyetlen telekügyleten megkeres egy vidéki polgármester. Tényleg csak a fóbiások kedvéért, tegyük föl, hogy Gy. F. az egész vagyonát lopta. Az első számú közellenség, akit le kell vadászni, és akire azóta is tüzelnek, pedig már tíz év telt el a politikai halála óta – 3,3 milliárdot? Az annyi, mint Mészáros Lőrinc egy gyenge napja, amikor nem csinál semmit, csak ásítozik és a fogát piszkálja... ugye, értik?
A legrosszabbul Győr járt. Nem csak azért, mert a város nevéről mindenkinek egy ütemesen mozgó férfitompor jut az eszébe – ez idővel elmúlik –, hanem főleg azért, mert az erkölcsi elégtétel helyett, ami kijárt volna nekik azok után, hogy Orbán Viktor kavargó gyomorral és befogott orral történő szavazásra kérte a tisztességes jobboldali győrieket, megkapták a Tarlós-modellt (azzal a nem elhanyagolható különbséggel, ami emberi minőségben Tarlós István és Borkai Zsolt között mutatkozik, nem az utóbbi javára). Vagyis egy függetlennek mondott, de valójában a Karmelita kolostorból vezérelt, bármire utasítható és baj esetén bármikor eltakarítható, de odalentről leválthatatlan álpolgármestert. Nem tudok a fejükkel gondolkodni, de úgy tippelném, hogy ezek után akkor fognak legközelebb megbízni Orbánban, amikor a kurdok Amerikában.
Egyébként pedig, ha már a morálnál tartunk, a szavazás után bezuhantak a tőzsdén a Mészáros-papírok, ami azért furcsa, mert Mészáros Lőrinc nem indult, így nem is veszíthetett a választáson. (Igaz, nem indult Orbán Viktor sem, a nemzetközi sajtó mégis egybehangzóan az ő súlyos vereségeként értékeli az eredményeket.) A börze a maga módján bölcs, ahogyan a nép is: egy pillanat alatt beárazta, hogy mennyit ér a Mészáros nevű intézőre bízott céglánc, ha megrendülnek a politikai alapok. Annak, hogy az Orbán-párt emblematikus polgármesterének félrekettyintése néhány rövid áttétellel bukóba fordította az első szomszéd holdingjának részvényeit, az lehet az oka, ami a választás eredményének is: hogy a Borkai-videóval öntudatra ébresztett közönség szerint a lopott vagyontömeg és a saját képre formált ország végső tulajdonosát Orbán Viktornak hívják. Évekig nem törődtek az egésszel, de most, hogy már figyelnek, így látják, és nem fogadják el magyarázatul sem az egyszeri botlásról, sem a nemzeti tőke és a keresztény kormány erkölcsi fölényéről szóló hazug meséket. Kilenc éves késéssel, de végül befutott: ezúttal akár el is kezdődhet a morális rendszerváltás.

A Borkai-botrány tanulsága: a gazdasági ügyekkel is foglalkoznia kell Orbánnak

Publikálás dátuma
2019.10.19. 16:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Hiába válaszolja mindig a fideszes oligarchák gazdagodására vonatkozó kérdésre Orbán, hogy gazdasági ügyekkel nem foglalkozik, nagyon is kellene. A Borkai-ügy ugyanis jóval többről szól, mint szexről, csajokról, meg drogról.
A külföldi szerverek között ugrándozó ördög ügyvédje első bejegyzésében a pornográf felvételeken túl politikai botrányt is ígért: „Ügyvéd vagyok, ahogy fideszes barátaim és megbízóim hívnak, az Ördög Ügyvédje. Nem én vagyok az egyetlen, aki a piszkos ügyeiket intézi, de azért a legrázósabbakat rám bízták. (...) Van pénze a minisztériumnak egyébként felesleges tanulmányt íratni? Semmi gond! Szólnak nekem, szerzek cégeket, akiket meghívnak, a nyertes engem bíz meg a képviseletével, majd besétálok a minisztériumba, a kedves helyettes államtitkár fogad, elém tolja a tárgyalóban a nyertes cég általuk elkészített tanulmányait, amit aláírok, visszaadom. Majd utalnak. Aprópénz az ügyvezetőnek, aprópénz nekem, a többi vissza táskában a minisztériumba. (...) Mutyi érdekében törvénymódosítást kell készíteni, és valaki fizet érte? Semmi gond! Megmondják, mennyit kell kérnem a vállalkozótól, és melyik fideszes országgyűlési képviselő lesz a gazdája a módosításnak. A törvénymódosítás szövegéért persze besétálok a minisztériumba, vagy ha nagyon fontos és sürgős nekik, házhoz hozzák. Aprópénz nekem, a többit futár kapja táskában. Ügy megoldva.”
„Pénzt kell mosni? Semmi gond! Megmondják, melyik kínai bankban nyissak bankszámlákat a közbeszerzésekben nagyon sikeres cég alvállalkozóinak, mint megbízottjuk, majd kiutazok diplomata útlevéllel, ahol úgy fogadnak, mintha az atyaúristen érkezne. Szívélyesen közlik, hogy a bank 20 százalékot kér, és gondoskodnak arról, hogy az utalt összeg készpénz formájában visszaérkezzen Magyarországra, hiszen nekik nagyon fontos a két ország közötti gyümölcsöző együttműködés. Igen, tudják hova kell vinni, én ahhoz már nem kellek. Fő a diszkréció.”
Azóta csak a pornóról, a csajozásról, a drogról volt szó. Eléggé röhejes, hogy az említett politikai-gazdasági ügyek csupán csalogatónak kellettek a pornográf történethez. Igen ám, de a botrány felélesztette a sajtónak azt a részét, amely még mindig tisztességgel látja el a feladatát. Lassan előjönnek régi ügyek. Győr városának földhivatala engedélyezte egy termőföld-terület „termőföldrész más célú végleges hasznosítását ipari-kereskedelmi terület kialakítása céljából”. A szántók eladóit titoktartásra kötelezték, és a szerződésben azt is kikötötték, hogy az eladók nem támadhatják meg a megállapodást, akkor sem, ha később kiderül, rossz üzletet kötöttek. A földeket az Audinak adták el. 4-5 milliárdot keresett az üzleten a vásárló-eladó. Kik is voltak ők? Egy SR Invest Logistics Kft. nevű cég, amelynek a tulajdonosa a luxemburgi (egy uniós kisállam) SR Group S.A., utóbbi kézbesítési megbízottja pedig egy olyan ügyvéd, aki 21 éve dolgozik a Rákosfalvy ügyvédi irodának. Rákosfalvy? Hát ő az egyik főszereplő az ördög ügyvédjének sztorijában. Nem az ördög ügyvédje említi, a magyar oknyomozók derítették ki: Rákosfalvy Zoltánnak két helyi milliárdossal, Paár Attilával és Somogyi Jánossal is vannak közös üzletei, amelyek szálai szintén Luxemburgba vezetnek. Ott a Rákosfalvyhoz köthető luxemburgi Kapitalanlagegesellschaft für Mitteleuropa A.G. (rövidebben: Kagemi A.G.) nevű cég, amelynek kézbesítési megbízottja. Itt bukkan fel a győri Paár Attila, akinek több közös cége is van a Kagemivel. Paár az állami építőipari megrendelések egyik legnagyobb haszonélvezője, a WHB (West Hungária Bau) csoport tulajdonosa. Ők húzták fel az MTK stadionját, ott vannak a Puskás építésénél és nekik köszönhető a vizes vb műugró-tornya. Egy Paár köréhez kötődő cég pedig kétmilliárd forintot kaszált a Pollack Mihály téri mélygarázs állami felvásárlásával, az ügyletben Tiborcz István bizalmasa is feltűnt, a mélygarázst egy Hamar Endréhez köthető cég üzemeltette. A WHB (West Hungária Bau) neve (és a cég) azért is érdekes, mert ahogy a Direkt36 megírta: a miniszterelnök veje, Tiborcz István egy Brit Virgin-szigeteki offshore cégnek adta tovább nem sokkal korábban vásárolt milliárdot érő ingatlanvállalkozását, pontosabban a WHB Ingatlan Kft.-ben lévő 74 százalékos üzletrészét. A kft. neve a „WHB”-re, a West Hungária Baura utal, amint az is, hogy a cég maradéka, 26 százaléka Paár tulajdona. De hogy került Tiborcz birtokába az ingatlanvállalkozás? Paár 2016. augusztus 31-én adta el a WHB Ingatlan Kft. 74 százalékát Tiborcznak, hogy aztán november 10-ével ugyanez a háromnegyedes üzletrész tovább kerüljön a Brit Virgin-szigeteki Synergy Global Consulting Ltd.-hez. Az offshore-társaság meghatalmazottjaként Tóth Csaba, a WHB-csoport ügyvezetője jár el, kézbesítési megbízottja pedig Erdei Mariann Ügyvédi Irodája, mely „véletlenül” épp a WHB budapesti kirendeltségében működik – írta a valasz.hu. Aztán jött az igazán fontos dolog. Amikor az uniós csalás elleni hivatal (OLAF) vizsgálódásai miatt Tiborcznak meg kellett szabadulnia a közvilágítási tenderek örökös győztesétől, az Elios Zrt.-től, a G7 portál szerint Paár mintegy 3 milliárd forintot fizethetett a miniszterelnök vejének a közbeszerzéseken felhizlalt vállalatáért.  Hogyha Luxemburg, akkor Kacsóh Gábor, egy titokzatos, Luxemburgban élő, és egy ottani ügyvédi irodában dolgozó német anyanyelvű jogász-közgazdász, akinek az adóügy az egyik szakterülete. Kacsóhról egyenesen azt írta tavaly a 24.hu, hogy ő, illetve a hozzá vezető luxemburgi szálak kötik össze Semjén Zsolt és Tiborcz István körét. Kacsóh intézte ugyanis a Semjén Zsolt skandináviai vadászatait finanszírozó Farkas József vállalkozó Luxemburgba bejegyzett családi cégének ügyeit. Olyannyira, hogy a lap szerint Farkas kérésére 2012-ben személyesen Kacsóh utalta át az abban az évben megtartott az abban az évben megtartott rénszarvasvadászat költségeit a szervezőknek…. Szóval – mielőtt ez a sztori túl fárasztó lenne – az ördög titokzatos ügyvédje nem tett mást, mint néhány homályos utalást fűzött pornó-sorozatához. De a kis adriai huncutkodáskor felszínre bukkant nevek hirtelen elindítottak egy olyan görgeteget, amely megérteti velünk, hogy miért mondta ezt Orbán Viktor a szeptemberi Fidesz-kongresszuson: „A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem.” Mindenesetre minden korábbi állításával ellentétben Orbán miniszterelnöknek gazdasági ügyekkel is foglalkoznia kell.

A Zsidó Kiválóságok Háza

Publikálás dátuma
2019.10.16. 16:48

„Végre egy hely, ahonnan nem gyomorgörccsel jövök ki”

A zsidó emlékezetpolitika megújításának kísérlete

Évtizedeken át vettem részt különböző holokauszt megemlékezéseken Békéscsabától Zalaegerszegig, Szegedtől Sopronig. Hol mint felkért előadó a MAZSIHISZ alelnökként az 1995-2003 időszakban, vagy az ECJC (European Council of Jewish Communities) oktatásért felelős kuratóriumi tagjaként, hol mint egyetemi tanár, hol meg éppen mint a magyarországi Keren Hayesod elnöke. A kétezres évek elején Bárány László filmes barátommal „Soá Napja” címmel oktató-filmsorozatot készítettünk középiskolák számára, amelynek klónjai tíz megyére elkészültek, túlélő interjúkkal is bemutatva a nemzetközi, a hazai és a helyi történéseket, és amelyeknek kópiái a megyei közgyűlések támogatásával ingyen jutottak el az iskolákhoz. Részt vettem az iskolai Holokauszt-nap bevezetését megelőző szakmai egyeztetéseken és az utókövetésben. Magyarországi ügyekben szakértőként segítettem az AJC (American Jewish Committee) munkáját országunk NATO és EU csatlakozásának előkészítésében, néha meghívnak az Organization of Security and Cooperation in Europe (OSCE) egyik projektjének az Office for Democratic Institutions and Human Rights (ODHIR)-nak a holokauszt oktatásával kapcsolatos ülésére és háttér megbeszéléseire.
Azt figyeltem meg, hogy a „SOHA TÖBBÉ” üzenetének a tömeges átadására és a fiatal generációk antiszemitizmussal szembeni érzékenyítésére az ötvenes-hatvanas években kidolgozott módszerek egyre kevéssé hatékonyak. Nagyon fontosnak tartom a megemlékezéseket, ahol politikai vezetők és véleményformálók mondanak beszédeket, vagy egyszerűen jelenlétükkel adnak súlyt a témának. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekről széles körben nézett-hallgatott médiumok számoljanak be. Rendkívül fontosak a holokauszttal foglalkozó művészeti alkotások és a magas színvonalú történészi kutatómunkák és publikációk. Braham professzor, Szita Szabolcs, Molnár Judit, Haraszti György munkái, hogy csak néhány magyarországi témával foglalkozó nevet említsek a teljesség igénye nélkül, az emlékezés és a rögzítés, a további kutatások, valamit politikai döntéseket is motiváló, meghatározó művei létfontosságúak. Ugyanakkor egyre gyakoribb szívszorongató jelenség, hogy a megemlékezéseken foghíjas széksorok előtt zsidók beszélnek zsidóknak, a holokauszttal foglalkozó művészeti alkotások közönsége zömében zsidó hátterű személyekből áll, akiket a „soha többé” üzenetéről nem kell meggyőzni. A többségi társadalom jelentős része a téma katartikus jellege, a befogadás nehézsége miatt kevéssé érdeklődik, távol marad, átkapcsol. Ezek a tapasztalatok vezettek oda, hogy egy párhuzamos zsidó emlékezetpolitika kidolgozásának kísérletébe kezdjek, melynek célja, hogy a többségi társadalom tagjait a mai technikai és társadalmi viszonyokat és lehetőségeket figyelembe véve és felhasználva érzékenyítsük a faji megkülönböztetés, azon belül is elsősorban az antiszemitizmus ellen, könnyen befogadható módon. Ebbe az új, – hangsúlyozom párhuzamos és a korábbiakat nem lecserélő, hanem kiegészítő, – a többségi társadalom tagjait célzó emlékezetpolitikai kísérletbe illeszkedő egyik projekt a Balatonfüreden megvalósult Zsidó Kiválóságok Háza (ZSKH). A régi zsinagógai térben a helyi lakosságot célzó kulturális szolgáltató központ és az evvel összeépült, hipermodern látogatóközpontban egy a nagyvilágnak készült kiállítás működik.

A ZSKH megvalósulása

Balatonfüredről 153 zsidót hurcoltak el, közülük 132-en nem tértek vissza. A zsidó temetőben van egy emlékfal a mártírok neveivel. A Balaton-parti Tagore sétányon, a Nobel-díjasok parkjának szomszédságában az önkormányzat emlékfát állított a holokauszt helyi áldozatainak emlékére. Az Oblatt és a Singer családok volt házai előtt a járdában Günter Demning német művész botlatókövei hívják fel a figyelmet a szomorú múltra. De a XIII. században Margit kápolnának épült, majd a XVII. században református templomként működő és 1853-tól zsinagógává alakított épület méltatlanul rossz állapotban és funkciókkal éktelenkedett a felső városrészben. Bóka István polgármester elhatározta, hogy ezen az áldatlan helyzeten változtatni próbál és mielőtt elindította volna a Norvég Alap kohéziós alprojektjére benyújtandó pályázat kidolgozását, megkérdezett engem, mint az egyetlen, a háború előtti zsidó családok helyben is lakó leszármazottját, hogy mit tanácsolok, mi legyen a felújítás tartalma. Azt mondtam, hogy nem tanácsolom, hogy holokauszt emlékhely legyen, abból sajnos van elég és legtöbbjük üresen várja a jobb sorsot. Ugyancsak nem tanácsolom, hogy működő zsinagóga legyen a cél, ehhez nincs és valószínű nem is teremthető meg a templomjáró közösség. Viszont a felső városrészben nincs a helyi lakosságot célzó kulturális vonzerőt jelentő intézmény, csináljunk egy ilyent. Továbbá, az eddigieknél markánsabban helyezzük rá Balatonfüredet a nemzetközi muzeológia térképére és hozzunk létre egy olyan kiállítást is, amelynek címe „Zsidók és csúcstechnika; Einsteintől napjainkig”. Ez lett a Norvég Alap pályázatának tartalmi sillabusza, ezzel nyerte meg a város a pályázatot és Sugár Péter és Varga Piroska tervei, valamint az önkormányzat saját pótlólagos forrásai segítségével így újult meg illetve épült fel a később ICOMOS és más építészeti díjakkal is kitüntetett épületegyüttes. A kiállítás tartalomfejlesztésére a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület a Lázár János vezette Miniszterelnökségtől nyert el a forrást. Az önkormányzat és a MAZSIKE szerződést kötött, amelynek értelmében a MAZSIKE a tartalomfejlesztés eredményét átadja az önkormányzatnak, az önkormányzat pedig a kiállítást saját erőforrásai felhasználásával üzemelteti. A tartalomfejlesztési projektet én vezettem és sokat lábatlankodtam az építkezésen is. A Magyarországi Autonóm Ortodox Zsidó Hitközség térítésmentesen átengedte a budapesti Garai utcában omladozó régi zsinagógájában lévő, Róth Miksa ólomüveg berakást tartalmazó restaurálandó tóraszekrényét, aminek kiszerelését az erzsébetvárosi önkormányzat messzemenőkig támogatta. Szunyogh Szabolcs fogalmazta meg a kiállítás küldetés-nyilatkozatát: „Ha a gonoszság terve sikerül, ezeket a tudósokat is megölték volna, hasonlóan azokhoz a nővéreinkhez és fivéreinkhez, akiket elpusztítottak. Ők azonban megmenekültek, és az Élet szavával válaszoltak a sötétség szavára. Gondolatokból építettek palotát, ez a palota az otthonunk. Nekik is köszönhető, hogy él az emberség és az emberiség.” Tekintélyes tudósokból és szakértőkből álló csapattal, késhegyig menő viták közepette választottuk ki azt a 130, többségében Nobel-díjas fizikust, biológust, kémikust, orvost, informatikust, matematikust és építészt, akik bekerültek a kiállításba. Magyarul, angolul és héberül, többszörös nyelvi és szakmai lektorálás után alakultak ki a szócikkek, amiket mindhárom nyelven meg is szólaltatunk. Több, mint ötven szakember, tudományos újságíró, geneaológus, jogász, színész, hangtechnikus, grafikus és fotószakértő dolgozott a projekten. A bemutató érintőképernyős hardvereket és a célszoftvereket a Biodigit Kft. készítette. A fejlesztés tartalmi előrehaladását Nemzetközi Tanácsadó Testület követte, fontos tanácsadóm volt az egész projekt-fejlesztés során Heller Ágnes, akinek Balatonfüredhez gyerekkori kötődése is volt. 2018. március 14-én Einstein születésnapján nyitottuk meg a Házat. A régi zsinagógaépületbeli közösségi térben többször fellépett már a BFZ, a New York-i MET opera előadásait közvetítjük, köztünk élő kiválóságok és tudományos könyvklub sorozatot indítottunk, hanukai és pészahi programokat szerveztünk, hogy csak a jelentősebbeket soroljam. Az eddig megvalósult rendezvények száma – amelyeket mind a főszezonon kívül tartunk – meghaladja a harmincat. A kiállítást eddig több, mint 7000-en látogatták, a vendégkönyvbeli bejegyzések szinte kivétel nélkül elragadtatottak. Egyre több iskolai csoport jön, a hírlevelünk több, mint 3000 címre jut el. Azt tapasztaljuk, hogy a zsidó hátterű látogatók örömmel és büszkén távoznak, egyikük bejegyzése például az alcímben szereplő mondat. A nem zsidó látogatók szinte kivétel nélkül nagyon élvezik a látottakat és csak a kijáratnál szembesülnek a küldetés nyilatkozattal és gondolkodnak azon mélyen el. Eddig negatív visszajelzést egyetlen iskolaigazgató elzárkózásán kívül nem kaptunk. Egyre több a külföldi látogató. A héber nyelvűség különösen fontos, Izraelen kívül ez az egyetlen kiállítás, ami a zsidók ősi nyelvén is beszél. A fiatalabb generációk a modernséget díjazzák különösen, életkorukhoz, érdeklődésükhöz közel áll az itteni technika. Az intézményt az önkormányzattal kötött szerződés keretében egy az EMIH, a Hit Gyülekezete, a MAZSIHISZ és a MAZSIKE által alapított alapítvány üzemelteti és fejleszti, melynek kuratóriumában az alapítókon kívül az önkormányzat alpolgármestere és a Lauder Iskola előző főigazgatója is tag. A működés alapköltségeit az önkormányzat biztosítja. Amint összegyűlik a pénz a továbbfejlesztésre, kidolgozzuk a „Zsidók és a művészetek” kiállítást, ahol írókat, zenészeket, képzőművészeket, filmalkotókat és majd közgazdászokat mutatunk be. A bővítésnek a virtuális bemutató-technika következtében nincsenek terjedelmi korlátai.
Olti Ferenc

A tájékozatlanság az antiszemitizmus melegágya

Itt csak érintőlegesen említek egy másik, az új emlékezetpolitikai kísérlet keretében megvalósított, 18 zsidó szervezet együttműködésével létrejött közoktatási projektet. Bár pedagógiai ízlésünktől idegen az erős centralizáció, ez azonban segített abban, hogy igen tekintélyes szakértő gárda bevonásával a NAT-ba, több száz, a zsidóságról pozitív információkat tartalmazó szövegrész került be a kerettantervekbe és tankönyvekbe. Javaslataink elfogadási aránya meghaladja a 80 százalékot. Ma ezekkel a zsidóság történelmével, vallásával, etikájával és társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos tudnivalókkal több, mint egymillió diák találkozik a kötelező oktatás keretében. A sikeres magyar projekt iránt az EU több tagállama komolyan érdeklődik. Széles körben elfogadott módszertan szerint készült felmérések szerint az európai trendekkel ellentétben a magyarországi tevőleges és verbális antiszemita támadások az utóbbi két évben csökkenő tendenciát mutatnak.
Szerző
Témák
holokauszt