Sebes György: Higgadtan...

A választási műsorok – mintha Tarlós intelmei hatottak volna – higgadtak voltak (jelentsen ez bármit). Ám az is biztos, hogy a különböző csatornákat egyértelműen az minősíti, milyen programokat sugároznak a hétköznapokon.

Kicsit elkésett a figyelmeztetéssel a főpolgármester. Már éppen távozott tisztségéből és búcsúszavainál tartott a Fidesz eredményváróján, amikor ez elhangzott. „Mindenki higgadjon le” – mondta Tarlós István, előtte pedig „egy kis nyugalmat” kért. Kétségkívül emberi szavak voltak, méltósággal viselte a nem várt kudarcot, előtte még gratulált is Karácsony Gergelynek. De mindez aligha feledteti az előző néhány hetet. És hiába, hogy a főpolgármester csak néha és nem is durván igyekezett bebizonyítani, hogy kihívója – és majdani legyőzője – teljesen alkalmatlan arra a posztra, amelyet ő maga kilenc évig betöltött. Viszont a piszkos kampány, amelyet a lakájmédia és a hatalom körei folytattak, Tarlósra is ráégett. Utóbb pedig – mint kiderült – vissza is ütött.

1990-ben sokadmagammal ott ültem a Magyar Televízió stúdiójában a választás második fordulójának napján. Akkor még nem volt számítógépes – bár néha leálló – rendszer, a faxon érkező eredményeket figyeltük és mondtuk el a nézőknek. És minden előzetes latolgatás – valamint az első forduló tendenciái – ellenére sokan bíztunk benne, hogy a baloldal és a liberálisok jobban szerepelnek. A csalódás persze nem ült ki az arcunkra, de azért elég nyomott hangulatban hagytuk el az élő adás helyszínét. Ez az „élmény” jutott eszembe a múlt vasárnapi – az önkormányzati választás eredményeiről tudósító – műsorok kapcsán. Az M1, meg a Hír TV képernyősei nem is mindig tudtak úrrá lenni csalódottságukon, amikor a budapesti kerületek, valamint a megyei jogú városok eredményeiről kellett beszámolniuk. De legalább ők gyorsan tudtak mutatni olyant is, ami – számukra – jobban nézett ki. A megyei közgyűlések összetétele és egy csomó kistelepülés még mindig narancsszínű, nem is meglepő, hogy egy-egy váratlan baloldali győzelem után haladéktalanul elő is vették a megfelelő (kompenzációs) ábrákat.

Aztán az is nagy kérdés, hogy mekkora nézettsége van egy ilyen választási műsornak. Különösen, ha már délután 6 órakor, tehát jóval az urnazárás előtt elkezdik. Ilyenkor ugyanis a lényeggel – magukkal az eredményekkel – még aligha tudnak foglalkozni, tehát a beszélgetések és a helyszíni kapcsolások is inkább afféle időkitöltőnek látszanak, mint valóban értelmes műsornak. Igaz, a Hír TV és az ATV is nagyon felkészült, hogy addig legyen mit mondani és mutatni, amíg nem kezdenek el jönni az eredmények, de az is biztos, hogy ezt a pár órát inkább csak a politika iránt nagyon érdeklődő, valamint jobb elfoglaltság híján lévő nézők láthatták.

Az sem problémamentes, amikor már megindul az eredményközlés. A dolog természetéből adódóan ugyanis olyan mértékű információt zúdítanak a közönségre, hogy azt csak a leginkább vájtfülűek képesek nyomon követni. Kétségkívül izgalmas figyelni, miképpen változnak az adatok és cserélnek – esetleg – helyet ismert és kevéssé ismert politikusok a befutó helyeken, de nem biztos, hogy az egyszerű választópolgár számára is az. Márpedig ilyenkor máshová kapcsolnak és így még a gondosan kiválogatott és összeállított – megható rendszerességgel ismétlődő – reklámblokkokat is elmulasztják.

Egy ilyen választási műsorban mindig a csatorna legjobb erői dolgoznak. Azt se feledjük el, hogy a képernyőn megjelenőket hatalmas és profi stábnak kell minden alkalommal kiszolgálnia. Ebben pedig nem volt hiba egyik csatornánál sem. Szerkesztők, operatőrök, vágók, asszisztensek összehangolt és kiváló munkájának eredményét láthattuk a vasárnapi választási műsorokban. A korán kezdőknél éppúgy, mint azoknál, amelyek – mint a TV2 és az RTL Klub – csak később indítottak és így már sokkal inkább az eredményekre tudtak koncentrálni.

Ugyanakkor az is tény, hogy a legnagyobb figyelem a képernyősöket kíséri, hiszen mindig ők „viszik vásárra a bőrüket”. Valamennyien hozták szokott formájukat ezen az estén is. Bár aligha érdemes összehasonlítani őket, de a legjobb mégis Rábai Balázs (RTL Klub), aki mindig lényegre törő, szűkszavú, de ami a legfontosabb: hiteles. Az M1-en Németh Balázs is olyan volt, mint mindig: bizonytalan és elfogult. Az ATV-n Sváby András általában igyekszik hétköznapinak látszani, s úgy beszélget a nézőkkel, mintha ott ülne közöttük. Ez előnye és hátránya is egyben. Rónai Egon viszont felkészült és pontosan érzi az arányokat: jó nézni. A TV2-nél egyelőre még nem jöttek rá, hogy mostani megjelenésével Palik László egy hírműsortól inkább elriasztja a nézőket, mintsem vonzza. A Hír TV-ben Földi-Kovács Andrea a beszélgetős műsorokban eddig is bizonyította tehetségét, kár, hogy nem egyedül ő vezette a vasárnapi adást.

A választási műsorok – mintha Tarlós intelmei hatottak volna – higgadtak voltak (jelentsen ez bármit). Ám az is biztos, hogy a különböző csatornákat egyértelműen az minősíti, milyen programokat sugároznak a hétköznapokon. Ez éppúgy érvényes a hírműsorokra, mint a filmekre és a saját gyártású adásokra is. Így a következő héttől mi is visszatérünk ezekhez a hétköznapokhoz. Nem feledve persze, hogy a választás eredménye kihathat egész életünkre, míg a tévézés, a különböző műsorok figyelése csak a szórakozás, a kikapcsolódás vagy éppen az információszerzés része. Etetés persze mindenütt lehetséges.