Hegyi Iván: Pozsonyi mambó, római tviszt

Publikálás dátuma
2019.10.20. 09:39

Fotó: Roger-Viollet / AFP
A „dondolo” már hatvankettőben felhangzott a filmszínházakban.
A hatvanas dekád jelképévé vált Itáliában, noha soha nem vezette az olasz slágerlistát a Guarda come dondolo. (Legjobb helyezése a hetedik volt.) Ám az úgynevezett tengerparti dalok a fülekbe másztak és benn is maradtak, ráadásul a ritmusuk egyenesen megrészegítette az ifjúságot, mert valamennyit a hatvanas évek elejének modern táncaival, a shake-kel, a limbóval, a hully-gullyval, s főként a tviszttel társították. Akadt Amore Twist Rita Pavonétól, Champagne Twist Minától, Gokart Twist Gianni Moranditól, sőt 96 perces olasz mozifilm is úgy általában a tvisztről. (Már azon túl, hogy itáliai lemezfelvételeken olaszul énekeltek olyan külföldi sztárok, mint Paul Anka, Richard Anthony, Petula Clark, Gene Pitney, Neil Sedaka, Sandie Shaw. Hatvanöttől pedig sorra lépett fel a San Remó-i fesztiválon Pat Boone, Kiki Dee, Wilson Pickett, Dusty Springfield, Dionne Warwick vagy éppen a Hollies és a Yardbirds.) Stefano Canzio olasz tvisztfilmje 1962-ben, egy esztendővel az után készült, hogy Amerikában bemutatták a Twist Around the Clock című mozgóképüzemi produkciót Chubby Checkerrel a főszerepben. Az itáliai mozi „Checkerje” a Guarda come dondolót is komponáló-előadó Edoardo Vianello volt, akinek az Abbronzatissima című számát tartalmazó kislemeze 7 millió 300 ezer példányban kelt el 1963-ban. A „dondolo” pedig már hatvankettőben felhangzott a filmszínházakban, mert abban az évben mutatták be Dino Risi Előzés című emlékezetes alkotását, amelyben sorakoztak az azóta örökzöld itáliai slágerek; a római Vianello dalán kívül a Quando, quando a milánói Tony Renistől vagy a St. Tropez Twist és a Play That Song Peppino di Capritól. Az amerikai számot Ahmet Ertegün, az Atlantic Records társalapítója, valamint Betty Nelson, Ben E. King felesége írta, és „odaát” King énekelte lemezre 1962-ben, mielőtt Capri Peppinója feldolgozta.
Az Előzés amúgy egyáltalán nem vidám film, hiszen azzal zárul, hogy az aranyifjú Bruno (Vittorio Gassman) százhúszas tempóval felborul sportkocsijával, és félszeg barátja, Roberto (Jean-Louis Trintignant) a balesetben meghal. Az összesen 50 millió eladott lemezre büszke Vianello sokkal inkább derűt árasztott. „Számomra a zenélés azt jelenti: szórakozni és szórakoztatni másokat” – hangoztatta. Mulattatnia kétségkívül sikerült, egyebek közt Magyarországon is, ahol 1962 karácsonyán-szilveszterén olyan számokat is játszottak a rádióban, mint a Renato Minától, a Ciao amore Adriano Celentanótól vagy a már említett St. Tropez Di Capritól. Sőt akadt könnyűzenei műsor akkoriban, melyet a rádió- és tévéújságban így hirdettek: „Mikes Éva és Tony Renis énekel.”
A kínálatban rendszeresen százhúsz perces Táncoljunk! című program is szerepelt, s ebben – akárcsak az Ötórai teában – nemegyszer felhangzott Sedakától az Oh Carol, Caterina Valentétől és Silvio Francescótól a Peppermint Twist, Connie Francistől az Everybody's Somebody's Fool, majd 1964-től Rita Pavonétól a La partita di pallone (Vianello szerzeménye). A hazai fősodorhoz persze afféle táncdalok tartoztak, mint a Csipkerózsika (Hollós Ilona), az Egy kis kíváncsi kacsa (Körmendi együttes), a Szerelem mindig volt (Vámosi János), az Este jót tesz egy kis hangulat (Mátrai Zsuzsa) vagy a felejthetetlen Bratislavai mambó a Csehszlovák Rádió tánczenekarának autentikus előadásában. Igaz, hatvannégy júniusában a Billboard magazin azt közölte, hogy Mexikó harmadik és Magyarország ötödik legnépszerűbb száma a Guarda come dondolo. E slágert itthon Koós János tolmácsolásában is játszották; a nemrégiben elhunyt énekes olaszul énekelte négyszámos Qualiton-kislemezre a Kék csillag együttes kíséretében.
Ám 1964 – a briten kívül – az itáliai popmuzsika aranyévének tekinthető. Abban az esztendőben 1230 énekes, 6200 zenekar, 111 kisebb-nagyobb lemezkiadó-társaság, valamint 770 tánc- és éjszakai klub működött Itáliában. Főként a tinédzserek kedvéért. Mert Olaszországban a lemezvásárlók negyven százaléka már 1960-ban húsz év alatti volt.
Pedig ott nem dalolták, hogy essünk túl Verdin vagy Puccinin...
Szerző

Az erkölcs visszanyal

Publikálás dátuma
2019.10.20. 08:00

Fotó: Marabu
Őszöd óta a magyar belpolitika axiómája, hogy nincs annál veszélyesebb szituáció, mint amikor a hatalom morálja a közmorál alá zuhan.
Volt egy ígéret 2010-ben a morális rendszerváltásról – mára annyi maradt belőle, hogy „de Gyurcsányék is loptak”. Teljes joggal teszi föl a kérdést az egyszeri szavazó: „akkor tehát az elveszett szabadságért, a régiós leszakadásért, a zuhanó forintért, a kitántorgott százezrekért, az állami betegség- és butításügyért cserébe mindössze annyit kaptunk, hogy a baloldali tolvajokat jobboldali tolvajokra cserélhettük?” Ez egy keresztény ország, az igazmondó miniszterelnök szavaiból tudjuk. Azt viszont immár a gyakorlatból, hogy a népesség igen nagy hányada néz pornót, abban az esetben mindenképp, ha ismert fideszes politikus a főszereplő. Legalább négy-ötmillió embernek lett meg napok alatt, hogy a nős Borkai Zsoltnak megvolt egy másik szőke hölgy – ez olyasfajta üzenet-célbajuttatási hatékonyság, amiről az állami sajtóval, az összes megyei lappal, Origóval, TV2-vel meg a foci- és Forma1-közvetítésekbe ékelt instant híradókkal együtt is csak álmodozni tud az állampárt.
Kommunikációval foglalkozó emberként azt gondolom, hogy méltatlanul alulértékeljük e rövidfilm hatását. Csak néhány momentum (a jó ízlés határain belül) arról, hogy mi van a képeken. 1. Viszonylag ritkán járok orgiákra, ezért megkérdeztem egy szexuálpszichológiával foglalkozó ismerőst, hogyan viselkedik ilyen helyzetben az, aki először csöppen bele a társas szexbe. A válasz: valahogy úgy, mint a kezdő nudista a textilfrei kempingben. Nos, akik látták, azt mesélik, hogy ez a fajta zavar sem Borkai Zsolton, sem a mellette gyurmázó úriemberen nem látszik, ami máris kizárja azt a fideszes narratívát, hogy egyszeri botlásról volt szó. Összeszokott, sokadjára együtt vigadó, egymás előtt minden gátlás nélkül meztelenkedő és koitáló csapatot mutatnak a világhírűvé vált képkockák. 2. Az is ugyanilyen beszédes, ami hiányzik: sem szenvedély, sem bűntudat nincs az arcokon. Mint egy szexjelenet Tarantinónál: a lány gondolatban talán keresztrejtvényt fejt, de mindenképpen máshol jár, a fiúk meg mintha vicceket mesélnének egymásnak. Valahogy másképp képzelem azt a helyzetet, amikor az esendő ember kísértésbe esik, és a lelkiismeretével vívott csatában elbukik. Itt bizony begyakorolt, sokadjára elpróbált szituációban kapták lencsevégre a magyar felnőttfilm szcéna új csillagait. Ezek a köztiszteletben álló politikus és nemzeti tőkés urak alkalmi oldalbordáikkal így szoktak mulatozni a pénzünkön - mármint a pénzünk azon a részén, amit még nem utaltak Luxemburgba.
Egy éles váltással fordítsuk most a kamerát és a mikrofont Magyarország kormányfője felé. Magabiztos, a saját igazságát évek óta kellő átéléssel hirdető politikust látunk/hallunk. A szemét tágra nyitja, a homloka ráncba gyűrődik, miközben megpróbál komoly maradni:
„Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest.”
„Magyarország, ahogy régen, úgy most is, az európai kereszténység védőbástyája. Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között.”
„Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk.”
„Ezért kellett megtörténnie a második rendszerváltásnak 2010-ben (...) Keresztény rendszerváltás, ami kereszténydemokráciát eredményezett (…) Nyugaton el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket.”
Leon Festinger amerikai pszichológus kognitív disszonancia elmélete szerint az egymásnak (vagy a napi tapasztalatainknak) ellentmondó, releváns forrásból származó információk és vélemények feszítő, kényelmetlen érzést ébresztenek bennünk, amit ösztönösen megpróbálunk feloldani. Szerintem a mostani önkormányzati választás egy ilyen kollektív feloldási kísérlet volt, jelentős részben olyan szavazók részéről, akik csak távolabbról figyelik a politikát, és akik számára nem élet-halál kérdés a párthovatartozás. A kulcsmotívum a politikus-pornó – annak köszönhetjük, hogy felfigyeltek arra, ami a közéletben zajlik –, a megfejtést pedig az imént idéztem Dr. Festingertől: a szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, vagy a saját szemének. És mivel a miniszterelnök – valószínűleg az elmúlt tíz év legnagyobb hibáját vétve – nem volt hajlandó határvonalat húzni a Borkai-buli és a Fidesz-elit általános életvitel-normái közé (eldöntetlenül hagyva, hogy amit láttunk az a kivétel, vagy épp a szabály arrafelé), úgy döntöttek, hogy a saját szemüknek fognak hinni.
Tömegek közös(ségi) élménye volt a felismerés: „Ezek prédikálnak nekem?! De hiszen ezek romlottak! Ezeknél én sokkal tisztességesebb vagyok!” Őszöd óta a magyar belpolitika axiómája, hogy nincs annál veszélyesebb szituáció, mint amikor a hatalom morálja a közmorál alá zuhan. Számomra nem jelent vonatkoztatási pontot Gyurcsány Ferenc, mégis muszáj fölidézni: a volt kormányfő régóta nincs rajta a leggazdagabb magyarok listáján, de pár éve, amikor még rajta volt, 3,3 milliárddal szerepelt a rangsorban – a Fideszben ennyit, mint a Borkai-ügy kapcsán megtudtuk, egyetlen telekügyleten megkeres egy vidéki polgármester. Tényleg csak a fóbiások kedvéért, tegyük föl, hogy Gy. F. az egész vagyonát lopta. Az első számú közellenség, akit le kell vadászni, és akire azóta is tüzelnek, pedig már tíz év telt el a politikai halála óta – 3,3 milliárdot? Az annyi, mint Mészáros Lőrinc egy gyenge napja, amikor nem csinál semmit, csak ásítozik és a fogát piszkálja... ugye, értik?
A legrosszabbul Győr járt. Nem csak azért, mert a város nevéről mindenkinek egy ütemesen mozgó férfitompor jut az eszébe – ez idővel elmúlik –, hanem főleg azért, mert az erkölcsi elégtétel helyett, ami kijárt volna nekik azok után, hogy Orbán Viktor kavargó gyomorral és befogott orral történő szavazásra kérte a tisztességes jobboldali győrieket, megkapták a Tarlós-modellt (azzal a nem elhanyagolható különbséggel, ami emberi minőségben Tarlós István és Borkai Zsolt között mutatkozik, nem az utóbbi javára). Vagyis egy függetlennek mondott, de valójában a Karmelita kolostorból vezérelt, bármire utasítható és baj esetén bármikor eltakarítható, de odalentről leválthatatlan álpolgármestert. Nem tudok a fejükkel gondolkodni, de úgy tippelném, hogy ezek után akkor fognak legközelebb megbízni Orbánban, amikor a kurdok Amerikában.
Egyébként pedig, ha már a morálnál tartunk, a szavazás után bezuhantak a tőzsdén a Mészáros-papírok, ami azért furcsa, mert Mészáros Lőrinc nem indult, így nem is veszíthetett a választáson. (Igaz, nem indult Orbán Viktor sem, a nemzetközi sajtó mégis egybehangzóan az ő súlyos vereségeként értékeli az eredményeket.) A börze a maga módján bölcs, ahogyan a nép is: egy pillanat alatt beárazta, hogy mennyit ér a Mészáros nevű intézőre bízott céglánc, ha megrendülnek a politikai alapok. Annak, hogy az Orbán-párt emblematikus polgármesterének félrekettyintése néhány rövid áttétellel bukóba fordította az első szomszéd holdingjának részvényeit, az lehet az oka, ami a választás eredményének is: hogy a Borkai-videóval öntudatra ébresztett közönség szerint a lopott vagyontömeg és a saját képre formált ország végső tulajdonosát Orbán Viktornak hívják. Évekig nem törődtek az egésszel, de most, hogy már figyelnek, így látják, és nem fogadják el magyarázatul sem az egyszeri botlásról, sem a nemzeti tőke és a keresztény kormány erkölcsi fölényéről szóló hazug meséket. Kilenc éves késéssel, de végül befutott: ezúttal akár el is kezdődhet a morális rendszerváltás.

A Borkai-botrány tanulsága: a gazdasági ügyekkel is foglalkoznia kell Orbánnak

Publikálás dátuma
2019.10.19. 16:00

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Hiába válaszolja mindig a fideszes oligarchák gazdagodására vonatkozó kérdésre Orbán, hogy gazdasági ügyekkel nem foglalkozik, nagyon is kellene. A Borkai-ügy ugyanis jóval többről szól, mint szexről, csajokról, meg drogról.
A külföldi szerverek között ugrándozó ördög ügyvédje első bejegyzésében a pornográf felvételeken túl politikai botrányt is ígért: „Ügyvéd vagyok, ahogy fideszes barátaim és megbízóim hívnak, az Ördög Ügyvédje. Nem én vagyok az egyetlen, aki a piszkos ügyeiket intézi, de azért a legrázósabbakat rám bízták. (...) Van pénze a minisztériumnak egyébként felesleges tanulmányt íratni? Semmi gond! Szólnak nekem, szerzek cégeket, akiket meghívnak, a nyertes engem bíz meg a képviseletével, majd besétálok a minisztériumba, a kedves helyettes államtitkár fogad, elém tolja a tárgyalóban a nyertes cég általuk elkészített tanulmányait, amit aláírok, visszaadom. Majd utalnak. Aprópénz az ügyvezetőnek, aprópénz nekem, a többi vissza táskában a minisztériumba. (...) Mutyi érdekében törvénymódosítást kell készíteni, és valaki fizet érte? Semmi gond! Megmondják, mennyit kell kérnem a vállalkozótól, és melyik fideszes országgyűlési képviselő lesz a gazdája a módosításnak. A törvénymódosítás szövegéért persze besétálok a minisztériumba, vagy ha nagyon fontos és sürgős nekik, házhoz hozzák. Aprópénz nekem, a többit futár kapja táskában. Ügy megoldva.”
„Pénzt kell mosni? Semmi gond! Megmondják, melyik kínai bankban nyissak bankszámlákat a közbeszerzésekben nagyon sikeres cég alvállalkozóinak, mint megbízottjuk, majd kiutazok diplomata útlevéllel, ahol úgy fogadnak, mintha az atyaúristen érkezne. Szívélyesen közlik, hogy a bank 20 százalékot kér, és gondoskodnak arról, hogy az utalt összeg készpénz formájában visszaérkezzen Magyarországra, hiszen nekik nagyon fontos a két ország közötti gyümölcsöző együttműködés. Igen, tudják hova kell vinni, én ahhoz már nem kellek. Fő a diszkréció.”
Azóta csak a pornóról, a csajozásról, a drogról volt szó. Eléggé röhejes, hogy az említett politikai-gazdasági ügyek csupán csalogatónak kellettek a pornográf történethez. Igen ám, de a botrány felélesztette a sajtónak azt a részét, amely még mindig tisztességgel látja el a feladatát. Lassan előjönnek régi ügyek. Győr városának földhivatala engedélyezte egy termőföld-terület „termőföldrész más célú végleges hasznosítását ipari-kereskedelmi terület kialakítása céljából”. A szántók eladóit titoktartásra kötelezték, és a szerződésben azt is kikötötték, hogy az eladók nem támadhatják meg a megállapodást, akkor sem, ha később kiderül, rossz üzletet kötöttek. A földeket az Audinak adták el. 4-5 milliárdot keresett az üzleten a vásárló-eladó. Kik is voltak ők? Egy SR Invest Logistics Kft. nevű cég, amelynek a tulajdonosa a luxemburgi (egy uniós kisállam) SR Group S.A., utóbbi kézbesítési megbízottja pedig egy olyan ügyvéd, aki 21 éve dolgozik a Rákosfalvy ügyvédi irodának. Rákosfalvy? Hát ő az egyik főszereplő az ördög ügyvédjének sztorijában. Nem az ördög ügyvédje említi, a magyar oknyomozók derítették ki: Rákosfalvy Zoltánnak két helyi milliárdossal, Paár Attilával és Somogyi Jánossal is vannak közös üzletei, amelyek szálai szintén Luxemburgba vezetnek. Ott a Rákosfalvyhoz köthető luxemburgi Kapitalanlagegesellschaft für Mitteleuropa A.G. (rövidebben: Kagemi A.G.) nevű cég, amelynek kézbesítési megbízottja. Itt bukkan fel a győri Paár Attila, akinek több közös cége is van a Kagemivel. Paár az állami építőipari megrendelések egyik legnagyobb haszonélvezője, a WHB (West Hungária Bau) csoport tulajdonosa. Ők húzták fel az MTK stadionját, ott vannak a Puskás építésénél és nekik köszönhető a vizes vb műugró-tornya. Egy Paár köréhez kötődő cég pedig kétmilliárd forintot kaszált a Pollack Mihály téri mélygarázs állami felvásárlásával, az ügyletben Tiborcz István bizalmasa is feltűnt, a mélygarázst egy Hamar Endréhez köthető cég üzemeltette. A WHB (West Hungária Bau) neve (és a cég) azért is érdekes, mert ahogy a Direkt36 megírta: a miniszterelnök veje, Tiborcz István egy Brit Virgin-szigeteki offshore cégnek adta tovább nem sokkal korábban vásárolt milliárdot érő ingatlanvállalkozását, pontosabban a WHB Ingatlan Kft.-ben lévő 74 százalékos üzletrészét. A kft. neve a „WHB”-re, a West Hungária Baura utal, amint az is, hogy a cég maradéka, 26 százaléka Paár tulajdona. De hogy került Tiborcz birtokába az ingatlanvállalkozás? Paár 2016. augusztus 31-én adta el a WHB Ingatlan Kft. 74 százalékát Tiborcznak, hogy aztán november 10-ével ugyanez a háromnegyedes üzletrész tovább kerüljön a Brit Virgin-szigeteki Synergy Global Consulting Ltd.-hez. Az offshore-társaság meghatalmazottjaként Tóth Csaba, a WHB-csoport ügyvezetője jár el, kézbesítési megbízottja pedig Erdei Mariann Ügyvédi Irodája, mely „véletlenül” épp a WHB budapesti kirendeltségében működik – írta a valasz.hu. Aztán jött az igazán fontos dolog. Amikor az uniós csalás elleni hivatal (OLAF) vizsgálódásai miatt Tiborcznak meg kellett szabadulnia a közvilágítási tenderek örökös győztesétől, az Elios Zrt.-től, a G7 portál szerint Paár mintegy 3 milliárd forintot fizethetett a miniszterelnök vejének a közbeszerzéseken felhizlalt vállalatáért.  Hogyha Luxemburg, akkor Kacsóh Gábor, egy titokzatos, Luxemburgban élő, és egy ottani ügyvédi irodában dolgozó német anyanyelvű jogász-közgazdász, akinek az adóügy az egyik szakterülete. Kacsóhról egyenesen azt írta tavaly a 24.hu, hogy ő, illetve a hozzá vezető luxemburgi szálak kötik össze Semjén Zsolt és Tiborcz István körét. Kacsóh intézte ugyanis a Semjén Zsolt skandináviai vadászatait finanszírozó Farkas József vállalkozó Luxemburgba bejegyzett családi cégének ügyeit. Olyannyira, hogy a lap szerint Farkas kérésére 2012-ben személyesen Kacsóh utalta át az abban az évben megtartott az abban az évben megtartott rénszarvasvadászat költségeit a szervezőknek…. Szóval – mielőtt ez a sztori túl fárasztó lenne – az ördög titokzatos ügyvédje nem tett mást, mint néhány homályos utalást fűzött pornó-sorozatához. De a kis adriai huncutkodáskor felszínre bukkant nevek hirtelen elindítottak egy olyan görgeteget, amely megérteti velünk, hogy miért mondta ezt Orbán Viktor a szeptemberi Fidesz-kongresszuson: „A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. Bárki lojális tud lenni a másikhoz, ha annak igaza van. Hozzám is könnyű lojálisnak lenni, ha igazam van. A bajtársiasság azonban több ennél, jóval túl van ezen. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor Te tévedsz, s akkor is számíthatok Rád, amikor én tévedtem.” Mindenesetre minden korábbi állításával ellentétben Orbán miniszterelnöknek gazdasági ügyekkel is foglalkoznia kell.