Gyakorlat teszi

A jövő számítástechnikai szakembere az ágy szélén ült és keservesen zokogott. Előtte nyitva kedves laptopja, néhány egyszerűbb programozási feladattal, miközben könnyei sűrű patakokban folytak le a billentyűzetre (tasztatúra). Előtte térdelt édesanyja, és próbálta vigasztalni, de a kiváló IT-guru vigasztalhatatlan volt. Általában valamely megoldhatatlan feladat tornyosulása esetén szokott ilyen keservesen zokogni, és a jelek most is erre utaltak.

Éhén nehem tuhudohom mehegtanulni ehezt! – hüppögte a fiatalember. „De hát mi a feladat? Hátha tudok segíteni” – próbálta megnyugtatni édesanyja. Sokat tapasztalt, magyar asszony volt, aki úgy érezte, rajta nem fog ki a honi iskolarendszer. Általában igaza is lett; sikerrel vigasztalt a Talpra magyar affér idején, és akkor is, amikor a Himnusz nyolc versszakát kellett megtanulni a Nemzeti Összetartozás Napja előtti éjszakán. Hiába, a gyerek nem humán beállítottságú, őt kizárólag a kütyük érdeklik.

És tizenegy éves lévén elsősorban tisztán gyakorlati szempontból. A család már megszokta, hogy ha gond van a géppel, a gyerekhez fordulunk, mert mégiscsak kell valaki, aki tudja, hol kell bekapcsolni. Nem beszélve azokról a vicces videókról, amiket mostanában csinál, és a programozható robot kutyáról, amit kizárólag ő tud irányítani. Defi...defi...definíciókat kell tahanulni, éhés éhén ehezt nehem tuhuduhom! – jelentette ki a jövő számítástechnikai szakembere, a Google leendő alelnöke, a Microsoft reménybeli vezérigazgatója, aki – amint már említettük – nem a szavak embere.

Lássuk azt a könyvet – mondta a sokat tapasztalt magyar asszony, és felütötte a jelzett oldalon. „Kattintásnak nevezzük azt, amikor az egér bal gombját lenyomjuk, majd felengedjük úgy, hogy közben az egeret nem mozdítjuk meg. Húzásnak vagy vonszolásnak nevezzük azt, amikor az egérmutatót egy adott helyre visszük, az egér bal gombját lenyomjuk, és nyomva tartva egy másik helyre mozdítjuk, majd elengedjük a gombot. Dupla kattintásnak nevezzük azt, amikor ....” – De hát ezt te is tudod, ezt magyaráztad a nagyinak a múltkor. Igen, és tudom is – így ő –, de szó szerint kell, és ha egy szót tévesztünk, az már négyes.

De hát te tudsz programozni, és robotot irányítani, miért nem mondod meg a Gitta néninek? Mert a Gitta néni nem tud, és megbántódna – szipogott a mechatronika következő úttörője, és mélyet sóhajtva folytatta számítástechnikai tanulmányait, hogy aszongya: „Az informatika teremben csak tanári fe-lü-gye-let-tel lehet tartózkodni. A számítógépet csak a tanárod en-ge-dé-lyé-vel szabad bekapcsolni és kikapcsolni. A számítógép előtt egyenes háttal kell ülni. A billentyűzet használatakor fel-ka-runk füg-gő-le-ges, alkarunk víz-szin-tes legyen!” És mondd, Ábel, azért gépeztek is az iskolában? – kérdezte a sokat tapasztalt. Á, még nem kapcsoltuk be. A Gitta néni azt mondta, majd ha megtanultunk már mindent.

Egyébként Gitta nénit tavaly képezték át technika tanárból. Nincs mit a szemére hányni, ő is csak ismerkedik a rendszerrel.