Ukrajna regionális ellenfeleként Putyin és Orbán besegített abba, hogy Trump bedühödjön az ukrán államra, miközben megpróbált információkat kicsikarni Kijevtől demokratikus vetélytársa, Biden ellen. Ezt hivatalban lévő és korábbi amerikai tisztségviselők is megerősítették, kiemelve, hogy a Fehér Ház gazdájánál az orosz elnökkel, a magyar kormányfővel és másokkal folytatott megbeszélések arra a meggyőződésre vezettek, hogy az ukrán köztársaság ma már reménytelenül korrupt. Sőt, a politikus most már ott tart, hogy a jelek szerint elhiszi: az ukrán politika megpróbálta lehetetlenné tenni a 3 évvel ezelőtti választások során.
Az orosz és a magyar vezető szerepéről George Kent, a külügyi tárca helyettes államtitkára számolt be zárt ajtók mögött a törvényhozásban abban a testületben, amely az elnök elleni alkotmányos vádemelés ügyében jár el. (A lap keményen jobbosnak mutatja be Orbánt, olyannak, aki gyakran odaáll a Kreml irányvonala mögé.) A diplomata úgy értékelte, hogy a két politikus befolyásolta Trumpot, még mielőtt az felhívta volna ukrán kollégáját, bizonyítékokat kérve Biden és annak fia ellen. A vallomásból kitűnt, hogy mindkét politikus befeketítette Kijevet, de az elnök végső nézetét saját indulatai és ügyvédje, Giuliani alakították döntően.
A terepet már nemzetbiztonsági munkatársak előkészítették nála, majd hivatalos források szerint fokozott jelentősége volt annak, amit Putyin és Orbán az idén mondtak az elnöknek, akire már egyre kevésbé tudtak hatni a munkatársai, akik az orosz elnöktől és más tekintélyelvű potentátoktól igyekeznek óvni. Egy illetékes szerint az elnök fogékonysága az orosz és a magyar érvekre, az azt mutatja, hogy maga is rosszindulatú befolyás alá került.
Trump többször is beszélt orosz kollégájával, Orbánt pedig a tavasszal a Fehér Házban fogadta. Következetesen visszautasítja, hogy az oroszok az ő érdekében manipulálták volna az amerikai közvéleményt. Ami a magyar miniszterelnök látogatást illeti, azt az amerikai apparátusból többen is ellenezték, mivel Orbán lépéseket tett a magyar demokratikus intézmények meggyengítésére, azon kívül rossz viszonyt alakított ki az USA európai szövetségeseivel. A két politikus azonban ennek ellenére először egy órán át négyszemközt beszélt, úgy, hogy még a jegyzőkönyvvezetők sem voltak jelent. Ily módon amerikai diplomaták sem igen tudják, miről esett szó kettejük között, de egy illetékes szerint egyértelmű, hogy a vendég megszilárdította az elnök kedvezőtlen véleményét Kijevről és az új ukrán államfőről.
Orbánnak a történelmi határvita és a magyar kisebbséggel szemben érzett rossz bánásmód miatt van baja Ukrajnával. De ideológiai okok miatt sem kedveli Zelenszkijt, mivel az nyugati elkötelezettségű reformerként jelenik meg, szemben vele. A Fehér Ház és a State Department egyöntetűen igyekezett megakadályozni, hogy a magyar politikus felkeresse az elnököt, mert úgy vélték, hogy a gesztus legitimálna egy olyasvalakit, akit Európában kitaszítottak. Továbbá féltek attól a hatástól, amit az elnökre gyakorol majd, és nem szerették volna, hogy ők ketten onnantól kezdve egy húron pendüljenek.
A próbálkozások onnantól kezdve bizonyultak hiábavalónak, hogy az év elején több magas rangú vezető is távozott az amerikai Külügyminisztériumból, illetve új arcok jelentek meg az elnöki hivatalban. Közülük is a legfontosabb Mulvaney, a Fehér Ház stábjának főnöke, akiről úgy tartják, hogy rokonszenvez Orbán szélsőjobbos nézeteivel, illetve borúlátásával az unió kapcsán. Ő azután félresöpörte a nemzetbiztonsági tanácsadók aggályait a látogatás miatt.
Az utóbbi napokban egy lengyel származású brit tory képviselő több magánbeszélgetést is folytatott vezető magyar, illetve lengyel kormányzati tényezőkkel, hogy rábeszélje őket: az EU-ban közösen vétózzák meg, ha a szigetország kormányfője kénytelen lesz a kilépés elhalasztását kérni. A londoni miniszterelnöki hivatal tud a próbálkozásról, de továbbra sem gondolja, hogy az eredményre vezethet.
A demokraták részéről az egész világon tanácsos volna ébresztőt fújni a lengyel jobboldali PiS győzelme láttán, mivel az megkérdőjelezi a populizmus elleni harcot. Így látja a helyzetet Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem tekintélyes szélsőségkutatója. Mint írja, a választási eredmény tanulságai messze túlmutatnak Lengyelország határain. A kormánypárt csaknem 6 százalékkal növelte voksainak számát és visszaszerezte a többséget az alsóházban, bár a Szenátusban kénytelen volt búcsút inteni az addigi több mint 50 százaléknak.
A leckét illetően, először le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a jobboldali populizmus kudarcot vall, ha hatalomra kerül. Az sem igaz, hogy a nagyobb választási részvétel a demagógokat sújtja, sőt, ezúttal még a szélsőjobb is bekerült a törvényhozásba. Az is téveszme, hogy a populista pártok megszelídülnek, ha megszerzik a kormányrudat, a lengyeleknél pont az ellenkezője történt, lekoppintva a magyar modellt. Végül pedig a szakértő szerint az a vélemény sem állja ki a valóság próbáját, hogy a szavazók nagy részét elriasztja a radikális politika. A lengyel és a magyar példa nem ezt tanúsítja, nem utolsósorban azért, mert erősen megosztott társadalmakról van szó, ahol a populisták nyíltan támadják a liberális demokráciát. Épp ezért a hívek hajlandóak elfogadni, hogy a vezér megkerülje a törvényhozást és az igazságszolgáltatást.
A Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke úgy gondolja, hogy Schmitt Mária alaposan félremagyarázta, mi történik Magyarországon, amikor a minap hosszú elemzést írt ez ügyben a lap számára, mert egyáltalán nem tért ki a populizmus sötétebb oldalára. Az olvasói levélben Patrick Gaspard rámutat, hogy Orbán Viktor egypártrendszerré alakította át a demokráciát, az előnyöket a kegyenceknek tartja fenn és hatalmát arra használja, hogy megbüntesse mindazokat, akik nem értenek vele egyet. Drákói korlátozásokat vezetett be a sajtóban, illetve a civil szervezetek számára. Egy sor bizonyíték támasztja alá, hogy saját embereivel rakja tele a bíróságokat, lábbln tapos a jogállamon.
Ördögnek állítja be a menekülteket, árt saját országa gazdaságának, magára vonta az Európai Parlament haragját. Egyre keményebben tartja kézben a hatalmat, eközben pedig a Nyílt Társadalom Alapítványt elűzték az országból. Szerencsére, a nép kezd ellenállni. Az ellenzék új polgármestert választott Budapesten és több más városban is, jó egy évtizede a legnagyobb vereséget mérve Orbánra.
Karácsony Gergely szociális és környezetvédelmi kérdésekre kíván összpontosítani a következő öt évben. Ezt az új budapesti főpolgármester maga mondta el a lapnak adott interjúban. Elárulta, hogy volt közvélemény kutatóként jól becsülte meg az eredményt. Ő maga 49 százalékot várt, ebből lett azután 51 százalék. Abban is biztos volt, hogy meglesz a többség a Közgyűlésben, ám még őt is váratlanul érték a sikerek bizonyos kerületekben, például a Józsefvárosban, ahol a Fidesz egyik bástyáját sikerült megszerezni. Ehhez mindenütt az kellett, hogy közelebb vigyék a politikát az emberekhez. A politikus megismételte, hogy a Jobbikot immár nem lehet szélsőségesnek tekinteni, és a maga részéről roppantul sajnálja, hogy annak jelöltje nem tudott győzni a 23. kerületben.
Karácsony sajnálatosnak tartja, hogy igen sok a hasonlóság a mostani belpolitikai helyzet és a rendszerváltás időszaka között. A helyhatósági választás azonban nagy legitimitást adott az ellenzéki koalíciónak. És ha valaki kiugrik belőle, azt megbüntetik a szavazópolgárok. Ami a kormányt illeti, nem gondolja, hogy az ne próbálkozna a jövőben tisztességtelen eszközökkel, ám a voksok egyharmada elég erős biztosíték, és a Fidesz nem annyira ostoba, hogy ennyi embert büntessen. Ily módon ugyanis saját híveit is elvadítaná magától.
A tervekről szólva a városvezető elmondta, hogy mindenek előtt antikorrupciós csomagot fogadnak el és egy sor intézkedést hoznak a politika átláthatóságának javítására. Ezen kívül a többi közt klíma szükséghelyzetet kíván kihirdetni, véget akar vetni a nagy beruházásoknak. Természetesen, hogy a programból mi lesz, az nagyban függ attól, mennyire sikerül együttműködni a kormánnyal. De mindenképpen szeretné, ha visszaszorulna a hajléktalanság és a szegénység. Több lenne a zöld terület, és megoldódna a lakhatási válság.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy a magyar ellenzék számára az isztambuli gyors befutott Budapestre. Ám hogy ez azután a bukás kezdetét jelenti-e Orbán Viktor számára, azt a Political Capital igazgatója nem tudja megmondani. Mindenesetre a Fidesz által kapott pofon okát három tényezőben látja: az ellenzéki tömörülés sok helyütt jó jelölteket talált, egységesen lépett fel, a legfontosabb azonban a Borkai-féle videó volt. Az valósággal robbant a közösségi médiában. Mozgósította a kormányellenes tábort, a Fidesz követőit ugyanakkor elkedvetlenítette, főként a nagyvárosokban. Az ellenzék számára itt lép be a képbe Isztambul, mert megérezte, hogy van esélye. Ám a vidéki eredmények azt jelzik: nincs szó országos áttörésről, az árok csak még nagyobb lett város és falu között.
Hogy a győri polgármester meg tudta őrizni hivatalát, annak okát Krekó abban látja, hogy település keményen szélsőjobbos, illetve az ellenzéki rivális meglehetősen harmatosnak bizonyult, mert a kiválasztásnál a kormányellenes erők még nem gondolták, hogy a városban kemény lesz a küzdelem. Vagyis hogy nem mindegy, kit indítanak. A Fideszre ugyanakkor a továbbiakban is visszahull az egész ügy. Nagy hiba volt Orbán részéről, hogy nem vette le még időben a tábláról Borkait, mert máskülönben a Fidesz az egész országban jobban muzsikált volna. Ily módon azonban oda a mítosz, hogy a miniszterelnök tévedhetetlen. Meg az is, hogy a kormánypárt verhetetlen. Mindkettő jelentős lélektani következményeket von maga után.
A botrány azért lett ekkora, mert most először lehetett feketén-fehéren nyomon követni, hogy azok, ott fenn, közpénzekből, korrupcióból finanszírozzák luxus életmódjukat. Ez pedig életveszélyes lehet a Fidesz szemszögéből. Viszont előrevetíti, hogy a kampányok a jövőben még mocskosabbak lehetnek, mert kiderült, hogy az emberek vágynak az ilyen leleplezésekre. Az állami média persze agyonhallgatta a Borkai-ügyet, így arról a kis települések lakossága nem értesült. Továbbá ugyanott sokkal erősebbek a függőségi viszonyok. És ez sokat lendít a kormánypárton.
Mindazonáltal Krekó nem tartaná jónak, ha az ellenzék teljesen egységes listával indulna a parlamenti választáson, mert a pluralizmus csak növelné az esélyeit. Az is nagy feladat, hogy ezek a pártok most több várost is közösen irányítanak. Nem beszélve arról, hogy éveken át a sivatagban menetelnek, ami fokozza a korrupció kockázatát az általuk elhódított településeken. A kormánnyal bőven lesz ütközés, mert az minden erővel igyekszik majd bizonyítani: hiba volt nem a Fideszre voksolni. Hogy azután a kormány uniós pénzekkel zsarolni tudja az önkormányzatokat, az ébresztő az EU számára. De az is kiderült Brüsszel számára, hogy van politika Orbánon túl is. A németeknek pedig végig kell gondolniuk, hogy továbbra is el kell-e fogadniuk ezt az unortodox politikát a gazdaságban, illetve a demokrácia területén.
