Abij Ahmed képviselői kérdésekre válaszolva ugyanis kijelentette, hogy „nincs az az erő, amely megállíthatná Etiópiát” a Nílusra tervezett gát megépítésében, és „ha háborúba kell menni, milliók állnak készen rá”. Igaz, azt is hozzátette, csak tárgyalásokkal lehet megoldani a jelenlegi patthelyzetet.
Etiópia és Egyiptom – valamint Szudán – régóta húzódó megoldatlan vitája a Nílus szabályozása. Addis Ababa ötmilliárd dolláros beruházásban építene gátat, valamint az ezzel felduzzasztott vízzel működtetett gigászi vízi erőművet a Kék-Nílusra, amivel áramhoz juttatnák a százmilliósra hízott lakosságot. Nem is vitás, hogy szükségük van rá: a Világbank adatai szerint 2017-ben is még csak a népesség 44,3 százaléka jutott elektromossághoz. Kairó viszont joggal tart attól, hogy a Nagy Etióp Reneszánsz-gát drasztikusan csökkentené a folyó vízhozamát, – esős évszakba a Kék-Nílus adja a Nílus vizének 80 százalékát – aminek ők innák meg a levét. Egyiptom számára a Nílus sorsa szó szerint élet halál kérdése: az ország édesvízellátása 90 százalékban a folyótól függ. Az öntözés és élelmezés, vele együtt több millió mezőgazdaságban dolgozó ember megélhetése, az elektromos ellátás, sőt a mindennapi ivóvíz biztosítása forog kockán.
A gátat 2011-ben kezdték el építeni, jelenleg 60-70 százalékban készült el, az etióp tervek szerint 2021-re üzemelnék be. Már ha az egyiptomiak hagyják, addigra sikerül valami megegyezést tető alá hozni. Eddig azonban minden próbálkozás kudarcot vallott. A felek teljesen másképpen közelítik meg a problémát: Addis Ababa szerint még kifejezetten jót is tesz majd északi szomszédjának a gát megépítése, hiszen kiszámíthatóbb, kiegyensúlyozottabb lesz a Nílus. Kairó viszont arra figyelmeztet, hogy az óriási létesítmény megépítésének ökológiai következményei megjósolhatatlanok, de ha kiszáradáshoz vezet, az beláthatatlan katasztrófát jelenthet.
A nemzetközi jog az ügyben tehetetlen, a tárgyalások rendre zátonyra futnak. A patthelyzet katonai feloldása valójában már egyiptomi részről is felmerült: 2013-ban óriási botrányt kavart, mikor bekapcsolva hagyott kamerák előtt értekezett arról az akkori kairói vezetés, hogy az etióp lázadók támogatásával, vagy a gát felrobbantásával tehetnének pontot a vita végére. Az egyiptomi egyébként az egyik legerősebb és legnagyobb létszámú afrikai hadsereg, költségvetése több mint tízszerese az etiópiainak. Háborúhoz remélhetőleg mégsem vezet majd a helyzet, ez senkinek sem érdeke. Abdel Fattah esz-Szíszi egyiptomi elnök és Abij Ahmed etióp kormányfőnek Szocsiban az Oroszország-Afrika csúcstalálkozón már lehetősége is nyílt, hogy elsimítsák a felkorbácsolt indulatokat.
