Akadályozzák a pápa reformjait

Publikálás dátuma
2019.10.25. 10:00

Fotó: VINCENZO PINTO / AFP
Egyre veszteségesebb a Vatikán. Csökkennek a bevételek, miközben növekednek a kiadások, s súlyos problémát jelent, hogy az egyes dikasztériumok szabotálják I. Ferenc döntéseit.
Súlyos megállapításokra jutott a Vatikán költségvetéséről az olasz újságíró, Gianluigi Nuzzi legújabb könyvében. A büdzsé az elmúlt évben 44 millió euró veszteséget termelt. Első ízben került mínuszba az Apostoli Szék Vagyonkezelősége (Apsa). A Szentszék költségvetése számára komoly nehézséget jelent, hogy drasztikusan csökkentek a bevételek a péterfillérekből. Tavaly ebből már csak 51 millió euró folyt be a Vatikán számlájára, miközben 2006-ban még 101 milliós adományból gazdálkodhattak. A visszaesés nyilvánvalóan a katolikus egyházat érintő botrányokra vezethető vissza. Jelentős mértékben ártott a Vatikán tekintélyének, hogy világszerte egy sor papról és szerzetesről derült ki: szexuális bűncselekményeket követtek el. A kártérítés miatt egyes amerikai egyházmegyéket meglegyintette a csőd szele. Komoly gondot jelent továbbá az is, hogy a Vatikán rendkívül jelentős ingatlanvagyonát is rosszul aknázzák ki. A mintegy 4000 objektumból 800 üresen áll. A további mintegy 3200 ingatlant jóval a piaci ár alatt, nevetséges összegekért adják bérbe. Igen nagy hiány keletkezett a Vatikán nyugdíjalapjában is. A bérleti díjakból az Apsa 2,6 millió euró bevételre tesz szert. Nuzzit 2016-ban a Vatikán megpróbálta beperelni, mivel az ő nevéhez fűződik a híres, még 2012-ben, XVI. Benedek pápasága idején napvilágra került Vatileaks-botrány kirobbantása. Óriási visszaélésekre derült fény a Szentszéknél, s feltételezések szerint ennek is komoly szerepe lehetett abban, hogy 2013 elején XVI. Benedek lemondott a trónról. Nuzzi legújabb, Végítélet című, a La Repubblica olasz napilap által idézett munkájában azt is állította, hogy a Szentszék 2023-ban csődbe mehet, ha minden a jelenlegi kerékvágásban halad tovább. A szerző mintegy háromezer bizalmas dokumentum alapján jutott erre a következtetésre. Nuzzi a londoni The Timesnak elmondta, hogy komoly veszélyben vannak Ferenc pápa reformjai, mert továbbra is túl nagy a vatikáni ellenállás. Megállapította, hogy az egyházfő intézkedései ellenére 2015-2017 között 63 millió euróval emelkedtek a Vatikán kiadásai, ami 200 százalékos emelkedésnek felel meg. Kérdéses, hogy a Nuzzi által említett számok mennyire tekinthetők hitelesnek. Az újságíró ugyanis azt állította, hogy több vatikáni hivatal tartott vissza fontos információkat, köztük a német Reinhard Marx által irányított gazdasági tanács is. Ezen adatok nélkül nem lehet pontosan meghatározni a deficit mértékét. A könyv szerint a vatikáni pénzügyek továbbra sem kellőképpen átláthatóak. Az utolsó pontos elszámolás még 2015-re vezethető vissza. Nunzio Galantino, az Apsa elnöke mindenesetre cáfolta, hogy nagy lenne a baj.
Nuzzi már 2012-ben a címlapokra került a Vatileaks kirobbantásával, amiről könyvet is írt
Fotó: Baris Seckin / AFP / Anadolu Agency
Ferenc pápa már 2013-as trónra lépése óta próbálja rendbe tenni a Vatikán pénzügyeit. Ám ahogy haladt előre, úgy robbantak újabb és újabb váratlan bombák. A vatikáni banknál, az IOR-nál történt visszaélések miatt mindössze két hónappal trónra lépése után bizottságot hozott létre. Csakhogy néhány hónap múltán az olasz rendőrség őrizetbe vette a vagyonkezelőség egyik tagját, Nunzio Scarano olasz püspököt, aki elképesztő mértékben hajtott végre pénzmosást. Svájcban az UBS bankjánál az Apsa nevére hozott létre pénzintézetet, s mint kiderült, ide mentette át a vagyonkezelőség, magyarán a Vatikán vagyonát. A pápa azóta rendbe tette az IOR ügyeit, de újabb és újabb csontvázak kerülnek elő. Október elején a kúria öt pénzügyi munkatársát függesztették fel hivatalából a péterfillérek feltételezhető elsikkasztása, illetve pénzmosás miatt. Vélhetően ebből az összegből vásároltak drága ingatlant Londonban. Bár az ügyet nem akarták nagydobra verni, a felfüggesztettek neve kikerült a sajtóhoz, emiatt lemondott a Vatikán rendőrfőnöke, Domenico Giani, akinek egyébként semmi köze sem volt a botrányhoz. Ugyanakkor a vatikáni ügyészség eljárást indított a pénzügyi reform egyik legnagyobb szabotőrének tartott olasz érsek, Angelo Becciu ellen. Mindeközben a pénzügyi felügyelet, az AIF igazgatótanácsa cáfolja, hogy bármi köze lenne a visszaélésekhez. A grémium vezetése kiállt az igazgató, Tommaso Di Ruzza mellett, kiemelvén, sem ő, sem más munkatárs nem élt vissza pozíciójával, s nem tett olyan lépést, amellyel kárt okozott volna a Szentszéknek. Emellett kitudódott az is, hogy a Szentszék költségvetéséből 200 millió dollárt akartak befektetni Becciu közbenjárására egy Angola partjainál található olajkitermelő központba. Ezt azonban elvetették, ehelyett választották a szintén kockázatos londoni befektetést. Ferenc pápa nem is tudott az akcióról, s annyira veszélyesnek ítélte meg a helyzetet, hogy a maffia elleni küzdelméről ismert Giuseppe Pignatorét nevezte ki a Szentszék bíróságának első emberévé.

Egy kis történelem

A péterfilléreket a katolikus hívők gyűjtik a pápa támogatására. Az első ilyen gyűjtést a VIII. században tartották, Nagy-Britanniában, amikor II. Gergely pápa ült Szent Péter trónján. Később a dán, a svéd, valamint a norvég katolikus egyházban is bevezették. Az adományozásnak ez a formája VIII. Henrik uralkodásáig kötelező volt. 1870-1929 között ez volt a Szentszék kizárólagos bevételi forrása, mivel az olasz állam megfosztotta a Pápai Államot hagyományos bevételi forrásaitól. Az 1929-ben aláírt lateráni egyezmény rendezte a viszonyt, az olasz állam kárpótlást fizetett az egyházi vagyonért, a Szentszék pénzügyei rendeződtek, így a Vatikán jórészt karitatív célokra fordítja a péterfilléreket. Az adománygyűjtés Péter és Pál ünnepén, azaz minden évben június 29-én, vagy az azt megelőző vasárnap zajlik.

Szabad szemmel: most leszünk bajban, mert az aranykor pillanatokon belül véget ér

Publikálás dátuma
2019.10.25. 06:52

Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 25.
Economist A tekintélyes üzleti folyóirat a V4-ek kapcsán arra emlékeztet, hogy a rendkívül nyitott gazdaságokat könnyen érheti külső megrázkódtatás és ez fenyegeti fejlődésüket. Mindenesetre a négy állam – 15 évvel az uniós belépés után – büszkébb lehet gazdasági eredményeire, mint a politikai reformokra. Drámaian nőtt a GDP-jük, zárkóznak fel Németországhoz. A magyar és a lengyel szint 57 százalékot tesz ki a német adatokhoz viszonyítva, a csehek már 73, a szlovákok pedig 63 százaléknál járnak. Ebben négy külső tényező hatott közre: a nagyvonalú brüsszeli anyagi segítség, a külföldön dolgozó honpolgárok hazaküldött keresete, a kedvező nemzetközi gazdasági környezet, végül pedig az, hogy mind a négyen eléggé alulról indultak, így olcsó munkaerővel tudtak szolgálni a tehetősebb államok számára. A baj ott jelentkezik, hogy most mind a négy hajtóerő kimerülőben van. A jövőben akár 25 százalékkal kevesebb támogatás érkezhet az EU-tól, amelyet bosszantanak a térség populista kormányai. Várhatóan visszaesnek a vendégmunkások által hazautalt pénzek is, mert visszaesik a német gazdaság és nagy a bizonytalanság a világkereskedelem körül. A német bajok jobban sújtják a négyeket, mint bármely más uniós tagállamot. Leginkább Magyarország és Szlovákia van függő helyzetben. Az Audi győri gyára a magyar GDP 9 százalékát adja. Megszólaltak a vészharangok, amikor jött a hír, hogy a BMW és a Mercedes befagyasztja készülő magyarországi beruházásait. Azon kívül ismert a jelenség, hogy egy bizonyos szintről már nehéz tovább lépni, ez a közepes jövedelem hírhedt csapdája. Hogy azt meghaladják, ahhoz innováció kellene, ám az különösen gyenge lábakon áll Magyarországon és Lengyelországban. A legsúlyosabb gond azonban minden bizonnyal a munkaerőhiány, az emelkedő bérek távozásra kényszeríthetik az idegen befektetőket. A leggyorsabb megoldás a bevándorlás volna, ám ettől őrizkedik a négy nacionalista kormány. Vagyis a visegrádiak számára a következő 15 év sokkal keményebb lehet, mint az eddig eltelt másfél évtized.
Christian Science Monitor A választási sikerrel sokak számára már októberben eljött a Karácsony Magyarországon, hiszen az új budapesti főpolgármester rácáfolt minden felmérésre és simán verte Tarlós Istvánt. Úgy hogy most az emberek a pesti utcákon boldog Karácsonyt kívánnak egymásnak. De az ellenzéki szövetség egy sor más, nagyobb településen is megtörte az illiberális demokráciát meghirdető, az autokrácia felé tartó Orbán monopóliumát. A diadal azt bizonyítja, hogy még meg lehet kérdőjelezni a politikai felállást, még akkor is, ha az álhírgyártás és az aszimmetrikus hatalmi szerkezet egyoldalú előnyöket nyújt az egyik félnek. Hegedűs Dániel, a berlini German Marshall Alapítvány Közép-Európa szakértője azt mondja, hogy visszatérhet a politika Magyarországra, ha az ellenzéki erők okosan használják ki a győzelmet. Hiszen új szerkezeteket hozhatnak létre, pénzhez jutnak és a Fidesz körmére nézhetnek korrupciós ügyekben. De azért a hatalom javarésze továbbra is a kormánypárt kezében van. Krekó Péter úgy véli, a mostani eredményből nem következik automatikusan, hogy 3 év múlva hengerel az ellenzék. Mindenesetre a miniszterelnök számára az egyik tanulság az, hogy még mindig túl erős a vele szemben álló tábor és túl nagy a szava a sajtóban. Ezért igencsak valószínű, hogy most csak még jobban meghúzzák a csavarokat, semmint hogy puhulna a rendszer. De azért sérült Orbán legyőzhetetlenségének nimbusza.   
Politico Az Európai Tanács távozó elnökének az lesz a következő feladata, hogy az EPP élén megmentse a földrész bágyadt konzervatívjait, akik 40 éve irányítják Európát, és akiknek a többi közt Orbán Viktor okoz fejfájást. A pártcsalád ugyanis sajátos identitásválságba került, minden közös ideológiai alap ellenére is. Szerencséje hanyatlik, befolyása csökken, így Tusknak új életet kell lehelnie a pártcsaládba. Valószínűleg másként csinálja majd, mint elődje Joseph Daul, aki közel állt a centrista Merkelhez, de annak nacionalista végzetéhez, a magyar kormányfőhöz is. A francia politikust gyakran meg is vádolták azzal, hogy túl puhán bánik a populistákkal, így főleg Orbánnal. Az utód ezzel szemben a lengyel PiS esküdt ellensége és várhatóan sokkal keményebb lesz ebben a kérdésben. Tusk alighanem megerősíti a Néppárt kereszténydemokrata gyökereit, de hogy össze tudja-e békíteni az EU két felét, az sokak szerint alapvetően megmutatja majd, egyben lehet-e tartani az uniót. Most először a frakciónak több keleti tagja van, mint nyugati, ami igencsak megdobja erejüket. Tusk azonban kijelentette, hogy nem kereszténydemokrata az, aki a nyugati liberális demokráciát a keleti tekintélyelvűséggel igyekszik felváltani. A jogállamot azonban egyre inkább próbára teszik Magyarországon és Lengyelországban. A kérdés az, nem jutott-e máris túl a csúcspontján az EPP, hiszen 35 helyet veszített a májusi választásokon. Égető kérdés számára, hogy mi legyen a Fidesszel. Egyes vezetők azon vannak, hogy a tagságról már a novemberi zágrábi kongresszuson döntsenek.  
Guardian A liberalizmus bukott istenség lett Kelet-Európában. Ez a mondandója annak a hosszú szemelvénynek, amelyet a lap közöl a két neves politológus, a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes most megjelenő, „A fény, amely kihunyt: számvetés” c. könyvéből. Mint rámutat, mára a térség populistái menthetetlenül ortodoxnak tartják a liberális demokráciát és azt állítják, hogy immár kötelező átvenni annak értékeit, felfogását, intézményeit és gyakorlatát. Az érintett országok jó része konspirációelméletben utazó többségi rendszer, amelyben ördögnek állítják be az ellenzéket. A nem kormánybarát sajtótól, a civil társadalomtól és a független bíróságoktól elvesznek pénzt, paripát, fegyvert, no meg, a függetlenségük is odavan, mert a hatalom nem fogadja el a nyugati politikai pluralizmust, a kormányzat átláthatóságát, valamint az idegenekkel, ellenzékiekkel és a kisebbségekkel szembeni toleranciát. A populista idegengyűlölet és a reakciós nacionalizmus fő magyarázata az a tévhit, hogy nincsen alternatíva. A lázongás alapvető tényezője, hogy a Nyugat utánzásának tagadhatatlanul vannak hátulütői, hiszen fokozódnak az egyenlőtlenségek, mindent áthat a korrupció és a közjavak újraelosztása egy szűk csoport kezébe került. Amit csak tetézett a pénzügyi válság. Ehhez járult még, hogy mára feledésbe merültek az illiberalizmus sötét oldalai. A Fidesz és a PiS azért próbálja lejáratni a liberális elveket és intézményeket, hogy elterelje a figyelmet az iazi gondról: az urambátyám-rendszerről és a hatalmi visszaélésekről. És ezt a demagógok csak megfejelik azzal, hogy egyedül ők képviselik a nemzeti hagyományokat és identitást. A nagyarányú kivándorlás igen rosszul érintette a liberális pártokat, hiszen a legnyitottabb felfogású emberek mentek/mennek el. Majd utána beütött a migránsválság. A populisták ekkor jelentették be, hogy leválnak Brüsszelről és általában a világra nyitott nyugati liberalizmusról. Megindult a félelemkeltés, amely az akarta bizonyítani, hogy a liberalizmus meggyengíti a nemzetek önvédelmi képességét egy ellenséges világban. Miközben a nagy veszélyt az elvándorlás és a demográfiai összeomlás jelenti, ideértve, hogy elsősorban Orbán politikája az, amely lehetetlenné teszi a normális megélhetést és az értelmes életet Magyarországon. A magyar és a lengyel populisták úgy igyekeznek fékezni a nyugatra irányuló exodust, hogy vádjaik nyomán csökkenjen az ottani rendszer vonzereje. Merthogy a fő bajuk az, hogy a fejlett államok elcsábítják a legrátermettebb embereket Keletről. És bosszúból nem egyszerűen elutasítják a Nyugat utánzását, hanem azt állítják, lásd Orbánt és Kaczynskit, hogy ők az igazi európaiak. És ha a másik oldal meg akar menekülni, akkor vegye át azt, ami az új tagállamokban van.
New York Times Az amerikai elnök szerint a részleges tűzszünet és a biztonsági övezet kialakítása egészen különleges győzelem, és ez igaz, már abban az értelemben, hogy Putyin, Erdogan és Asszad számára – állapítja meg a vezércikk. Csak éppen benne volt Trump keze az események kirobbantásában, hiszen elárulta a kurdokat és az USA-csapatok eszetlen kivonása aláásta az Egyesült Államok hitelét. Egyben pedig nagy siker az orosz és a szír elnök számra, Utóbbit a lap mészárosnak minősíti. Viszont az egész közvetítésre nem lett volna szükség, ha a Fehér Ház nem vezényli el a határtérségből az amerikai csapatokat, miután az elnök telefonon beszélt török kollégájával, a világ egyik erőskezű vezetőjével, akitől olvadozik a szíve. Aki egyébként időközben már elérte a határ mentén, amit akart. Erdogan Szocsiban találkozott a boldog Putyinnal, ő is példakép az amerikai elnök számára, aki egy nappal később feloldotta a Törökország elleni szankciókat. Most az oroszok és a törökök közösen ellenőrzik a határtérséget. Ez Trumpot a jelek szerint nem izgatja, mint ahogy több más török és orosz lépés sem az övezetben. Azon persze már nem szabad csodálkozni, hogy ő bármit nagy és példátlan fejleménynek tart. Ám az mégiscsak megrázó, hogy valaki, aki már alkotmányos vádemelési eljárás alatt áll, megdöbben azon, hogy a világ fő hatalma folytathatna jobb külpolitikát is. Ukrajnáról alkotott véleményének kialakításában a jelek szerint jobban hallgatott Kijev olyan, tekintélyelvű ellenfeleire, mint Putyin és Orbán, mint a saját tanácsadóira. Úgy hogy most az alelnök, a külügyminiszter és a többiek alighanem attól rettegnek, hogy legközelebb hová kell menniük valamilyen különleges tűzoltásra.
Spiegel Kerítéssel, bezárkózással nem lehet megoldani a migránskérdést, itt intelligens bevándorlási politikára van szükség. Így látja a helyzetet az ENSZ 6 ezer munkatárssal működő és évi 5 milliárd dollárból gazdálkodó Fejlesztési Programjának főnöke. Achim Steiner életveszélyesnek tartja az Európa-erőd elgondolást, mert csak az idén már több mint ezren fulladtak vízbe, amikor megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren. Azon kívül azért is illúzió az elképzelés, mert jó 75 ezren mégiscsak átjutottak. A világszervezet legújabb tanulmánya azt derítette ki, hogy akik kudarcot vallottak, legközelebb újra megpróbálnák, mert saját országukban nincs semmiféle kilátás a számukra. És itt nem a legszegényebbekről, a képzetlenekről van szó, hanem nagyos is tehetséges és tetterős emberekről, akik jobb életet akarnak maguknak. A szakember felhívja a figyelmet, hogy még sok pénzzel is csupán időnként és egyes helyeken lehet feltartóztatni a tömegeket. A kerítés túl defenzív, nem jó semmire. Szögesdrót és tengerbe vesző emberek helyett inkább meg kell szervezni, hogy szabályozott legyen a migráció. Annál is inkább, mert Nyugat-Európában már nincs elég saját munkaerő. Ezért a vitából ki kell venni a félelmet, tárgyszerű megközelítés szükséges. És ha Afrika és Európa nem érti meg, hogy ez ügyben közösek az érdekei, az csak káoszt eredményez.
Szerző

Lemondta a The New York Times és a The Washington Post előfizetését a Fehér Ház

Publikálás dátuma
2019.10.24. 22:08

Fotó: YURI GRIPAS / Picture-Alliance/AFP
Donald Trump korábban arról beszélt: e két lap álhíreket, hamis híreket közöl.
A Fehér Ház lemondta a The New York Times és a The Washington Post című lapok előfizetését – jelentette be Stephanie Grisham, az amerikai elnöki hivatal szóvivője csütörtökön. A szóvivő úgy fogalmazott: „nem újítottuk meg az előfizetéseket”. Majd hozzáfűzte, hogy ez „az adófizetők számára alapvetően fontos takarékoskodást” jelent. Donald Trump amerikai elnök egy hétfőn, a Fox televíziónak adott interjújában ismételten hangoztatta a liberális The New York Timesszal szembeni kifogásait, és közölte, hogy a továbbiakban nem kívánja látni a lap példányait a Fehér Házban.
„Nem akarjuk többé (ezt a lapot) a Fehér Házban, valószínűleg le is fogjuk mondani, és így teszünk a The Washington Posttal is”

– mondta Trump.

Az amerikai elnök kijelentette, hogy e két lap álhíreket, hamis híreket közöl. Trump nem először ostorozta a két amerikai liberális lapot, mint ahogyan egyes televíziós csatornákat is – például a CNN-t – rendszeresen bírál, mert szerinte álhírekre alapozva próbálja tematizálni az amerikai közbeszédet.
Szerző