Ferrariként száguldott végig az információs sztrádán az elmúlt bő két hétben Borkai Zsolt története: az akkor még fideszes, ma már szigorúan pártonkívüli győri polgármester pucér hátsóján, lyukas zokniján vidult-szörnyülködött az ország nagyobbik fele, melynek egy komolyan vehető hányada október 13-án jelezte, mi a véleménye a Bulibáróra töcskölő, korrupt politikusok alkotta rezsimről. Naponta újabb és újabb részletek láttak napvilágot, azt hihette az ember, csak azok nem hallottak minderről, akik október első felét egy búvárharangban töltötték a Duna mélyén.
Vagy akik jobb híján a köztévéből, a közrádióból, valamelyik megyei lapból, esetleg ingyenesen osztogatott propagandaújságból próbáltak tájékozódni.
A Borkai-ügyről készített felmérés tűpontosan rámutatott arra az egyoldalú, torz világképre, amit a kormánypárti sajtó – beleértve az adófizetők pénzéből vastagon kistafírozott közmédiát is – közvetít. A győri polgármester pornóoldalakon is nagyot futó alakításáról ők inkább csak hallgattak. Így aztán a kisvárosokban, falvakban, ahol már régóta nem szokás országos lapokat, hetilapokat járatni – a sajtóról könnyebb lemondani, mint a gyógyszerről, kenyérről -, és az internet is csak a faluházban elérhető sokak számára, jó, ha pletykaszinten terjedt Borkai adriai kufírcbulijának híre. Melyet természetesen, mint minden olyasmit, amit nem mond be a rádió vagy nem ír meg a megyei lap, sokan idegenkedve fogadtak.
Ők ugyanis ezidőtájt a polgármesteri performance helyett megint csak az országot elárasztani akaró, mindent és mindenkit maga alá gyűrő migránshordákról értesülhettek az éteren és a központi propagandagyárban készülő, kanászkürt nívóra süllyedt megyei lapokon keresztül. Ahogyan az elmúlt három évben – amióta Mészáros Lőrinc rátenyerelt a vidék sajtójára – mindig. És amit sokszor hall az ember, hajlamos elhinni.
A térképre ismét felkerült ellenzéknek az egyik legnagyobb és legnehezebb feladata lesz ezen változtatni. Méghozzá gyorsan, mert a búvárharang alatt rohamosan fogy a levegő.