Előfizetés

Meghalt Pál Lénárd, az egyetlen magyar kísérleti atomreaktor építője

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.10.25. 15:02
Pál Lénárd beszél egy moszkvai konferencián a nukleáris háború megelőzéséről 1983-ban
Fotó: Vladimir Vyatkin / AFP/Sputnik
A Kossuth-díjas fizikus 94 éves volt.
Pál Lénárd 1925-ben született Gyomán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát 1949-ben, 1950-től 1953-ig a moszkvai Lomonoszov Egyetem aspiránsa volt, hazatérve a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) folytatta Moszkvában megkezdett ferromágneses kutatásait. A KFKI-ban 1953-tól osztályvezetőként, 1970-től igazgatóként, 1974-től 1978-ig pedig főigazgatóként dolgozott. Pál Lénárd kutatási területe a szilárdtest-fizika, a neutronfizika, valamint a valószínűségszámítás fizikai alkalmazásának lehetősége volt.
Az ő irányításával épült az első és egyetlen magyar kísérleti atomreaktor, amit idén éppen 60 éve, 1959-ben adtak át, és máig működik.

A fizikust 1961-ben választották az MTA levelező tagjává, majd 1973-ban rendes tagjává. Tudományszervezői és tudománypolitikai tevékenysége részeként 1980-tól 1984-ig az MTA főtitkára, 1978-tól 1980-ig és 1984-1985-ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Atomenergia Bizottság elnöke volt, 1978 és 1992 között a Magyar Fizikai Folyóirat főszerkesztői teendőit is ellátta. Munkásságát egyebek mellett Kossuth-díjjal és Akadémiai Aranyéremmel ismerték el. Haláláról az MTI számolt be.

Súlyos betegségeket is okozhat a penész

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.10.25. 14:14

Fotó: ROBYN BECK / AFP
Nemcsak csúnya, allergiákra hajlamosít és súlyos légzőszervi betegségeket is okozhat a lakásban terjedő penész.
Ősszel, a hűvös, csapadékos időben, ahogy a fűtési szezon beindul, egyre nagyobbá válik a különbség a külső és belső hőmérséklet között. A falakon ennek következtében keletkező páralecsapódás kiváló táptalaja a penésznek, ami kellemetlen szagával és fekete-zöld foltokkal hívja fel magára a figyelmet. Elterjedését fokozza, ha sok vizet használunk, és csak esténként szellőztetünk egy keveset.

Mi a penész?

Kül- és beltéri, spórával terjedő, itthon nagyjából 10-15 fajta gomba, amely mostoha körülmények között is képes fennmaradni. 

A penész nemcsak esztétikai problémát jelent, de számos egészségügyi kockázattal is jár. Allergiákra hajlamosít, irritálja a nyálkahártyát, orrfolyást és tüsszögést okozhat. Legyengült immunrendszer esetén betegségeket is kiválthat, vagy rosszabbíthatja a meglévőket. Különösen a légzőszervi betegségekben, például asztmában szenvedőknek veszélyes a jelenléte, de súlyos tüdőbetegségeket is előidézhet. 
A legrosszindulatúbb élősködő, a feketepenész elsősorban olyan nyirkos helyeken tenyészik, mint a fürdő, a konyha, a szuterén vagy pince, és a padlás egyes részei. Ez az agresszív gombafaj mikrotoxinokat választ ki, amelyek légzőszervi panaszokat okozhatnak. Spóráinak tartós belégzése akár vérzéseket is okozhat a felső légutakban. A méreganyagokkal való hosszú távú érintkezés következtében koncentrációs zavar, fényérzékenység, szorongás, hirtelen testsúlygyarapodás, memóriazavarok, izomgörcsök vagy a végtagok zsibbadása is kialakulhat. Leginkább legyengült immunrendszerű emberekre veszélyes. Nem minden fekete színű penészgomba mérgező, a veszélyes fajtáról jellegzetes szaga is árulkodik – olvasható a HáziPatika egy korábbi cikkében.

Mit tehetünk?

A penészgomba spórái a levegőben terjednek. Elkerülésükhöz legfontosabb a pára csökkentése: ezt megfelelő szellőztetéssel érhetjük el, és azzal, ha a falakat nem takarjuk le vagy fedjük be. A fa nyílászárók általában megfelelő szellőzést, lélegzést nyújtanak a lakás belterének. A párátlanító, páramentesítő berendezések akár napi több liter vizet is ki tudnak vonni a légtér levegőjéből, csökkentve ezzel a penészedés esélyét. A folyamatos temperáló fűtés is sokat segíthet, csökkentheti a páralecsapódással járó hőingadozást. 
Ha a penész már megjelent a falakon, fontos a mielőbbi eltávolítása, hogy elkerüljük a megbetegítő hatását. Szakemberek szerint száraz dörzsöléssel elősegítjük a terjedését, ezért vizesen töröljük le. A második lépés a speciális szerrel történő fertőtlenítés, majd célszerű gombaölő és -gátló festékkel csírájában elfojtani a terjeszkedését. Kültérre is célszerű olyan vakolatot vagy falfestéket használni, amely véd a penészesedéstől és az algáktól is.

23 ezer éves hűtőszekrényt találtak Ausztriában

MTI
Publikálás dátuma
2019.10.25. 13:44

Fotó: THOMAS EINWÖGERER / ÖAW/OREA
Az őskőkori védő és hidegen tartó építményt egy jól szervezett vadász- és gyűjtögető csoport alkotta.
Őskőkori hűtőszekrényt találtak az osztrák Tudományos Akadémia régészei az ausztriai Kremsben. A mintegy 23 ezer évvel ezelőtt emelt kőépítményt egy jól szervezett vadász- és gyűjtögető csoport alkotta, ez eddig az egyetlen ilyen lelet ebből a korból - mondta el az ásatást vezető Thomas Einwögerer. Hasonló hústárolók azonban a mai napig léteznek.  
Az Alsó-Ausztria északnyugati részének peremén lévő lelőhely az utolsó jégkorszak idején, időszámításunk előtt 24 500-18 000 évvel ezelőtt jobban hasonlított a mai Észak-Skandináviára, és jóval kevésbé a mai enyhe éghajlatú, szőlőtermelő vidékekre. "Egészen máshogy kell elképzelni, mint ma: egy nagyrészt fűvel benőtt hideg sztyeppe a földön kúszó fenyőfajtákkal, nyírfákkal vagy fűzfákkal" - mondta Einwögerer. A klíma leginkább száraz volt, a talaj pedig egész évben fagyott (permafrost) volt. Ha nyáron felerősödött a napsugárzás, csak a felszín olvadt fel némileg, a mélyedésekben sár alakult ki. Ez a terület igen alkalmas volt a vadászatra nagyvadakra, vonzóvá vált az őskőkorszaki vadászok számára - közölték a kutatatók.
Két kis hegyvonulat között egy katlanban a tudósok a pattintott kőkorszak korai időszakát feltáró lelőhelyen bukkantak a "kőhalomra", amelyet vélhetően rénszarvashús hűtésére, tárolására használtak az akkor élt emberek. A leletről kiderült, hogy nagyon is megtervezett volt: egy 40-szer 40 méteres nagy táborhely legmagasabb pontján kapott helyet, ahol a legszárazabb maradt a terület nedves-latyakos nyáron is. Egy rétegben kőlemezt fektettek le, erre rétegezték a kicsontozott húst, majd ismét kövek következtek - mondta Einwögerer. Nagyjából hat ilyen rétegezés után az "építmény" fél méter magas lett, oldalai nagyjából 2,5 méter hosszúak. Végül az egészet kövekkel fedték le.
Hasonló stratégiát követnek a ma élő inuitok is Kanada északi részén. A permafrost talaj alulról nagyon jól hűti a húst, ugyanakkor a réseken befúj a szél. Ezáltal mélyhűtéssel fagyasztott hús jön létre, amely hónapokig, vagy akár tovább is megőrzi szavatosságát, ugyanakkor védve marad a ragadozóktól, például rókáktól és farkasoktól. Ez akkoriban sokat segített a meglehetősen mobilis csoportoknak az élelemellátásban, hiszen hónapokra elhagyhatták a táborhelyet, majd visszatérve sem jelentett gondot a táplálkozás.
A helyszínen talált kőpengékből és ékszerekből az akkor élt emberek életére is következtetéseket tudtak levonni a szakértők. A csoport valószínűleg nagyon szervezetten élt. A raktározási módszert mindenesetre nagyon jól elsajátították, "mérsékelt erőfeszítéssel viszonylag sok húst tudtak konzerválni" - fogalmazott Einwögerer. A füstöléshez akkoriban nem volt elegendő fa, a levegőn szárításhoz pedig nagy állványokra és sok időre lett volna szükség.