Borkai Zsolt a magyar olimpiai család tagja, a vele kapcsolatos történéseket kiemelt figyelemmel követjük – először ezt a választ adta a Magyar Olimpia Bizottság elnöke, Kulcsár Krisztián arra a kérdésre, hogy támogatják-e azt a törvényjavaslatot, amelyet Steinmetz Ádám országgyűlési képviselő, nem mellesleg vízilabda olimpiai bajnok nyújtott be az Országgyűlésnek. A javaslat arról szól, hogy ne kaphasson olimpiai életjáradékot az a sportoló, akinek életmódja erkölcstelen.
Igazán nem állíthatjuk, hogy a MOB vezetője karakánul, keményen fogalmazott volna. Nagyjából olyan értékű volt ez a nyilatkozat, mintha Havasi Bertalan adta volna; nagyjából ő szokott ilyen válaszokat adni az újságírók kérdéseiére, amelyek a miniszterelnökre vonatkoznak. Így aztán egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy Kulcsár Krisztián is konzultált Orbán Viktor szóvivőjével, esetleg a Fidesz vagy a kormány kommunikációs szakembereivel. Borkai ügyével egyébként már többen legalább két hete a MOB-hoz fordultak – például Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke és parlamenti frakcióvezetője –, de a testület egészen e hét csütörtökig csak odáig jutott, hogy a majdan létrehozandó független etikai bizottság fog dönteni.
Belátom: nem könnyű az egész ügy, végülis Borkai megnyerte azt az olimpiát, 1988-ban dicsőséget hozott az országnak. Vajon helyes-e egy elért eredményt ilyen módon semmibe venni, és elvenni tőle azt a pénzt, amiért annak idején megdolgozott?
Nyilván sokan vannak a sportolók között is, akik osztják Kovács Tamás volt vívóvilágbajnok véleményét. Ő – egyetértve Steinmetz Ádámmal – ugyancsak az olimpiai bizottság eljárását sürgette. A MOB azonban csak húzta az időt. Húzta az időt, annak ellenére, hogy Orbán a törvényjavaslattal kapcsolatban azt ajánlotta Steinmeztnek, hogy forduljon Kulcsárékhoz, vagyis azt javasolta, hogy a törvényjavaslat a MOB-tól érkezzen. Attól a testülettől, amelyet éppen ez a kormányzat fokozott le lényegében egy utazási irodává, a pénzt elvette tőle, és a kiutalásokat a kormány hatáskörébe utalta. És mégis: a MOB és annak vezetője óvatoskodott, azt is megkockáztatom, hogy gyáván viselkedett, még akkor is, ha ez az ügy, normálisan, nem tűrt volna halasztást. Nem abban kell volna ugyanis döntenie az etikai bizottságnak, hogy Borkai korrupt-e vagy sem, hanem abban, hogy a képileg is illusztrált pornográf jelenetek összeegyeztethetőek-e a sport, az olimpia szellemével. Hogy az a bajnok, aki egykoron kiemelkedőt nyújtva a világ legjobbja lett, és ezért élete végéig szép járadékot kap – 300 ezer forint körül havonta –, megérdemli-e továbbra is ezt a társadalmi elismerést.
Végül a tornaszövetség dobott mentőövet a tanácstalan MOB-nak, és visszahívta Borkait. A MOB gyávasága ekkor vált teljes mértékűvé: közleményében azt tudatta, hogy miután Borkai már nem tagja a MOB-nak, a testületnek a jövőben nincs is vele dolga. Ezek szerint már a vele kapcsolatos történésekre sem figyelnek oda.
A MOB-ot vajon nem lehetne visszahívni a MOB-ból?