Szabad szemmel;külföldi lapszemle;

2019-10-27 10:38:03

Szabad szemmel - New York Times: Orbán stadionokra szórja a pénzt, a kórházak meg pusztulnak

Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 27.

New York Times

Magyarországon ragyognak a stadionok, a kórházak viszont pusztulnak, mivel Orbán Viktor az előbbi célra két kézzel szórja a pénzt, utóbbira viszony már nem annyira. A körkép mindjárt az elején szembe állítja a felcsúti Pancho aréna luxusát és a megye legnagyobb kórházát, ahol a női WC-ben nincsen szappan, a férfi mosdóban pedig egyetlen piszoár sem működik. Emellett éjfél után két orvos próbálta ellátni a 30 várakozó beteget. Az ellentét mutatja, hogy mi a fontos Európa egyik legerősebb szélsőjobbos vezére számára, aki úgy állítja be magát, mint aki a magyar emberek nacionalista bajnoka és az uniós elit ostora. Csak éppen az átlag magyar szenvedi meg leginkább, hogy az ország egészségügye a béka feneke alá került a kontinentális besorolásban, sok orvos pedig Nyugatra költözött a Fidesz alatt. Több mint egy tizedük, azaz nagyjából 5 ezer ember már vette a kalapját az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt.

Az orvosi ellátásból kivonják a pénzt, viszont annál többet költenek sportlétesítményekre, a tao útján. Utóbbi fő kedvezményezettje a miniszterelnök által alapított csapat. Orbán a felcsúti VIP-páholyban szokta fogadni ügyfeleit, ami felveti az érdekütközés és a korrupció kérdését. A vendégek között időnként feltűnik a legfőbb ügyész, valamint a két leggazdagabb magyar, Csányi és Mészáros is. Juhász Attila a Political Capitaltől azt mondja, hogy aki be akar jutni a politikushoz, az a focin keresztül tud célt érni. Emellett a stadionépítések során rengeteg pénzt lehet ellopni. Csak éppen a magyar futball nem tudott előrelépni.

Mind az egészségügyben, mind az adóbevételekben rosszabb lett az átláthatóság és az elszámolási kötelezettség, ahogy a kormány korlátozta a sajtó a bíróságok és más, demokratikus intézmények működését, miközben a bírálók szerint félautokrata rendszert hozott létre az EU-ban. A magyarok hátulról az 5. helyet foglalják el abban a statisztikában, amely azt mutatja, hányan halnak meg olyan betegség következtében, amelytől nem kellett volna. A rák okozta elhalálozások listáján pedig az utolsó helyre kerültek. A hatóságok közben nem hozzák nyilvánosságra a kórházi fertőzések számát, nehogy „pánik legyen”.

Sok klinikán nincs elegendő személyzet, nőnek a várakozási idők, kétségbeesésükben az emberek a baleseti sebészeteket keresik fel. A Honvédkórházban, éppen az ottani lehetetlen állapotok miatt mondott le a részleg vezetője, Zacher Gábor. Szócska Miklós volt államtitkár ezzel szemben védi a renomét. Ám Orbán felszámolta az önálló szaktárcát, meggyengítette a szakmai felügyeletet, ugyanakkor az orvosok nem nyilatkozhatnak a bajokról. A pénzeket olyan magáncégekhez irányították, amelyek a hatalomhoz kötődnek. Közülük legalább egy a szerződések után járó adót a felcsúti labdarúgó csapatnak utalta át. Hivatalos adatok szerint a tao-rendszer másfél milliárd dollárt vont el a közszolgáltatásoktól, miközben erősen korrupciógyanús. Ugyanakkor az egészségügyben bizonyos vállalkozások egyre több szerződést kapnak. A Transparency International szakértője úgy látja, a cél az volt, hogy EU-s pénzekkel hozzák helyzetbe a „közeli” építőipari cégeket és beszállítókat.

Spiegel

Az amerikai neokonzervatívok egyik fő ideológusa arra figyelmeztet, hogy Trump újraválasztása tragikus következményekkel járna a világ számára, annál is inkább, mert az egész világon összecsap a szabadság és a tekintélyelvűség, ráadásul utóbbi van fölényben. Robert Kagan, aki már a Reagan-kormányzatnak is dolgozott, szerencsésnek tartja, hogy az amerikai demokratikus intézményrendszer idáig vissza tudta verni az elnök legrosszabb rohamait. Ám ha a politikus további négy évig a Fehér Ház gazdája marad, akkor az újabb négy esztendőt jelent, hogy összeomoljon a nemzetközi rend. Ha pedig az bekövetkezik, akkor minden ország levonja majd a következtetéseket belőle a maga számára.   

A történész változatlanul úgy látja, hogy az USÁ-nak meg kell őriznie vezető szerepét a világban, de ha a republikánusok az alkotmányos vádemelési eljárás során elfordulnak az elnöktől, az nem a külpolitika miatt lesz, hanem mert nem akarják, hogy őrületében magával rántsa a pártot a szakadékba. Ám ott jelenleg még nem tartunk. Ugyanakkor veszélyben van az a nemzetközi kereskedelmi rend, illetve a demokrácia, ami a háború után szavatolta Európa sikerét. Annál is inkább, mert az amerikaiak egyre kevésbé gondolják úgy, hogy nekik katonának kell állomásoztatniuk a régi földrészen a demokráciával szembenálló erők ellensúlyozására. Ám ha kivonulnak ezek a csapatok, akkor Németország szomszédjai leválnak a NATO-ról, de lehet, hogy még az EU-ról is, és megpróbálják megtörni Berlin gazdasági hegemóniáját. De akkor előbb-utóbb a németek is befelé fordulnak.   

A szakember szerint ily módon javíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy bárki azt gondolja: az USA nélkül is stabil és békés marad Európa. A helyzet már egészen más, mint a 90-es években. A britek kilépnek, Magyarország, Csehország és Lengyelország az illiberalizmus felé tart, vagy már meg is érkezett oda. És lehet, hogy a franciáknál legközelebb a nacionalisták kerülnek hatalomra. Az amerikaiak számára pedig az az alternatíva, hogy vagy hajlandóak fenntartani a világrendet, viselve annak erkölcsi és anyagi árát, vagy hagyják, hogy bedőljön a szisztéma, de akkor szembe kell nézniük az összes abból fakadó katasztrófával.     

The Times

A recenzió úgy látja, hogy a két neves politológus, a bolgár Ivan Krasztev és az amerikai Stephen Holmes legújabb könyve, a „A fény, amely kihunyt” meggyőzően mutatja be, miként erősödhetett meg a mérgező populizmus az egykori szovjet tömbben. Hogy az egykori nagy liberális remények meghiúsultak Kelet-Európában, annak fő okát a szerzők a Nyugat győzelemittasságában látják a hideg háború megnyerése után. Az egykori szocialista államok kétségbeesetten próbálták lekoppintani a nyugati modellt, ám másodrendű polgárokként kezelték őket, megtagadták tőlük az alternatíva jogát. Éppen ez ellen indították támadásukat a a demagógok. Az áldozatiság érzése mélyen ül Keleten és gátlástalan politikusok alaposan meg is lovagolták.

A kiábrándultság és a düh folytán ezek az emberek könnyen lépre mentek az olyan vezetők idegengyűlölő nacionalizmusának, mint Orbán és Kaczynski, akiknél az illiberális demokrácia odavezetett, hogy átírták az alkotmányt és lábbal tapodnak a hatalmi ágak szétválasztásán. Nincs bizonyíték azonban arra, hogy ezzel nem ért egyet a lakosság többsége, főként, hogy nagy részét a bosszantó nyugati liberálisok adójából fizetik. A kötet feltárja, hogy ezek a rendszerek kirohannak a migráció ellen, csak éppen a fő gondjuk igazából az elvándorlás. Mindent egybevéve az elemzés erősen rávilágít azok dilemmájára, akik biztosra vették a háború utáni nyugati rend alapeszméit.

Guardian

Keletközép-Európában nem minden tökéletes, amint azt a politikai mozgások illusztrálják ám a régió aranykort ér meg: egészségesebb és jobban megy neki, mint valaha. Ekkora növekedést, mint amekkora errefelé jelentkezett az utóbbi 30 évben, nemigen élt még át a világ egyetlen más régiója sem. Sokan persze ezt egészen másként érzékelik. Egész pontosan úgy, hogy ott hagyták őket az út szélén. Ám a statisztikák másról tanúskodnak és nincsenek olyan kiugró egyenlőtlenségek az adott társadalmakon belül, mint másutt. Javult a várható élettartam is.

Ezek az országok – Ukrajnával és Oroszországgal ellentétben – a rendszerváltáskor többnyire elkerülték, hogy egynémely emberek kimazsolázzák maguknak az állami vagyon színe-javát. És bár egyes államokban még mindig támadások érik az intézményi kereteket, azért a helyzet messze nem annyira tragikus, mint az ukránoknál, ahol mindent a politika és az oligarchák érdekei szabnak meg. Leginkább a győri Audi-gyár jelképezi az átélt növekedést, de a lehetséges buktatókat is. Az egész város ettől az üzemtől függ.

A jövő útja azonban nem az, hogy a nyugati termelést Keletre telepítik át, hanem az ötletnek, az innovációnak a térségen belülről kell jönnie. Ezek az országok csak ily módon tudnak felzárkózni. Ám jelenleg csak keveset költenek kutatásra és fejlesztésre, intézményi reformokra. Milan Nic, a Német Külkapcsolati Tanács szakértője úgy véli: az okos emberek megértik, hogy az eddigi modellnek vége, ám kérdés, hogy politikailag meg lehet-e csinálni a váltást. Jelenleg inkább azt látni, hogy az üzlet keresi a hézagokat, ahelyett hogy a politika megváltoztatására törekedne.

Ugyanakkor a beszállítói szerepkör elégedetlenséget vált ki, ezek az országok nem akarnak a régi Európa farvizén haladni. És hiába a kedvező statisztikák, azok egyáltalán nem vigasztalják azokat, akik lepusztult, egykori ipari, illetve vidéki körzetekben élnek. Számukra a rothadás csak még nyomasztóbb, ha azt nézik, milyen jól megy más körzeteknek.  

Neue Kronen Zeitung

A bulvárlap örvendetesnek nevezi, hogy a magyar kormány végre megmozdult és most először késznek mutatkozik, hogy felvilágosítást adjon Ausztriának a vitatott Fertő-tavi idegenforgalmi fejlesztésről. Eddig ugyanis a magyar fél simán figyelmen kívül hagyta Burgenland ez irányú kéréseit, noha félő, hogy a nagyarányú építkezések veszélyeztetik a térség Unesco világörökségi besorolását. Ám az illetékes osztrák környezetvédelmi tanácsnok úgy ítéli meg, hogy a soproni egyeztetés jó alapot nyújt a további tárgyalásokhoz, bár a magyar fél változatlanul azt hangoztatja, hogy semmi ok sincs az aggályokra. Hogy ez így van-e, azt az ENSZ szakosított szervezetének kell eldöntenie. Ugyanakkor osztrák részről cáfolják azt a magyar sajtójelentést, miszerint Ausztriának immár semmi baja sincs a tervvel.