Nosztalgia a diktatúra iránt

Talán meghátrált Bolívia elnöke, aki pénteken még kijelentette győzött a választáson, semmi szükség második fordulóra.

Evo Morales bolíviai elnök meggondolhatja magát. Szombaton, egy vidéki nagygyűlésen megígérte, ha a szavazatok hitelesítése során, amelyre amerikai, brazil, argentin és kolumbiai ellenőröket is meghív, csalást bizonyítanak, sor kerülhet egy újabb szavazásra. Igaz ezt követően egy másik színpadon arról beszélt, „partizánjait” ráküldi azokra a városokra, amelyeket a megválasztása elleni tüntetések tűzfészkeiként tart nyilván.

Bolíviában a negyedik regnálására készülő 59 esztendős Evo Moralesre az egy hete rendezett elnökválasztáson, a szavazók 47,03, míg ellenfelére Carlos Mesára 36,55 százaléka voksolt, így ha csak szűken is, de meg volt a 10 százalékos többség, amely indokolatlanná tette a tervezett második megmérettetést. Az eredményeket viszont vitatta az ellenzék, lehet, hogy nem alaptalanul, ezt látszik alátámasztani, hogy a választási hatóság alelnöke lemondott, mert menet közben felfüggesztették a számok publikálását. Washington korrektségre intette a felelősöket, aggályokat fogalmaztak meg az Organization of American States (OAS) megfigyelői is, és az országot dollármilliókkal támogató Európai Unió is jónak látta volna az eredmény második fordulós legitimálását. A kihívó, a történész-újságíró Carlos Mesa (2003 és 2005 között Bolívia elnöke) szerint számos körzetben többen szavaztak, mint ahányan jogosultak lettek volna. A jog őrei négy helyszínen, november 3-ra, a szavazás megismétlését írták elő, ám ezt Morales és emberei bejelentették a győzelmet. Az elnök a szavazást követő héten sorra vágta át a szalagokat a fényes ceremóniákkal kísért átadási ünnepségeken, de eközben tömegek vonultak az utcára a legtöbb nagyvárosban, csalást emlegetve.

Evo Morales Bolívia első őslakos elnökeként 2006.-ban került hatalomra, a mostani elégedetlenségért azokat hibáztatja, akik ma is diszkriminálják, lenézik, jogfosztottá tennék az őslakosokat. Morales 14 éve alatt 60 százalékról 34-re csökkent a szegénységi ráta, az analfabétizmus 13,3-ról 2,4 százalékra szorult vissza, és a gazdaság átlagos növekedése 4,9 körül mozgott. Javult a nyugdíjasok, a kisgyermekes anyák helyzete, és nem utolsósorban a népesség 62 százalékát kitevő őslakosok megtalálták helyüket, egyenrangú szereplői lettek a közéletnek. Az egy főre eső GDP 1000 –ről 3600 dollárra gyarapodott, az élelmiszerfogyasztás pedig kilencszeresére nőtt 2006-óta. A vegyipar a, vízierőművek és a lítium lehet a jövő záloga, ám az IMF utolsó jelentése szerint ez nem elegendő a fenntartható fejlődéshez. A konjunktúra elemzők úgy vélik, törékeny, jórészt a nyersanyagárak növekedésén alapul a növekedés, és az ipardiverzifikálás nélkülözi az előrelátást. Idén már csak 3,9 százalékos GDP bővülést jeleznek a kutatók.

Morales népszerűségének sokat ártottak a pusztító tűzvészek, szemére vetik, hogy feláldozta a „Pachamama”-t, quechua nyelven az Anyaföldet a Kínába exportálandó húsmennyiség növelése érdekében. Az erdőégetés, a „chaqueo,” általános gyakorlat Bolíviában, annak érdekében, hogy termőföldeket nyerjenek. A tüzek megfékezhetetlenségéért a kormányt hibáztatják, miután az 5 hektárról 20 hektárra emelte az égetéssel való területnyerés lehetőségét, nem törődve az éghajlat-változással. A nyári tüzek 4 millió hektárnyi erdőt, 2 és félmillió állatot semmisítettek meg. Csípi sokak szemét az 7,2 millió dollárért létrehozott múzeum, amely az Andok egy kis falvában hirdeti Evo nagyságát, bejáratánál egy fehér lepellel letakart relikvia, egy focilabda másolata, amellyel Latin Amerika leghosszabban, 2006.-óta regnáló, hajdan lámákat terelő elnöke múlatta az időt kis pajtásaival. Most is magasról, La Paz-ban egy horribilis összegért megépített, 25 emeletes elnöki palotából irányít a földrész utolsó „szocialista mohikánja”, aki gyakorlatilag saját maga törvényét szegte meg azzal, hogy negyedszerre is aspirál az elnöki posztra. Egy 2009.-ben hozott törvény ezt tiltaná, és 2016.-ban a népszavazás is megerősítette ezt, ám a Morales-hívők által dominált legfelsőbb bíróság mégis engedélyezte indulását. A hajdani szlogen, „ Evo es pueblo” helyett ma már hangosabb, az «Evo ya no es pueblo». (Evo már nem a nép). Korrupció, kliensrendszer, hangzanak a vádak, egyre többen vannak azok, akik attól tartanak, a negyedik turnus már a teljes autokráciát biztosítja számára, és Bolívia elindul Venezuela irányába a lejtőn.

Chilében is forrong a lakosság. A hét végén egymillióan vonultak az utcára, akiket szombaton Sebastian Pinera kormányátalakítási ígéretekkel, és újabb reformok bejelentésével próbált megnyugtatni. A Reuters értesülése szerint legalább kilenc minisztériumban, közte a belügy, a védelmi, a gazdasági, a közlekedési és a környezetvédelmi tárcánál lesz sorcsere. Chile, a világ legnagyobb réztermelőjeként, Dél-Amerika legstabilabb gazdaságával dicsekedhet. A metrójegy árának 3 eurocentre rugó emelése nyomán kirobbant, igaz ennél sokkal mélyebb okokkal indokolt zavargások mérlegét eddig 17 halott, sok ezer sebesült, 7000 letartóztatás, és 1,4 milliárd dolláros gazdasági kár húzza. Az ország gazdasági stabilitása, bármilyen paradox is, a diktátor Pinochet érdeme. 1973-as hatalomra kerülését követően gazdaságserkentő lépései, az egészségügy-, az oktatás privatizációja, a nyitás a külföldi befektetések számára, a szegénység Latin-Amerikában példátlan, 10 százalékra való visszaszorítását eredményezte, és a gazdaságot ellenállóvá tette a válságsokkokkal szemben. Tevékenysége modellértékű volt a Nobel-díjas Milton Friedman számára. Ám tény, hogy a lakosság 1 százalékát kitevő gazdagok kezében van a GDP 26 és fél százaléka. A tüzetesebb megfigyelők szerint a stabilitás inkább csak külcsín, és a chilei kapitalizmus, a legrosszabb kommunizmusra hajazik.