Fölényesen, három ütés előnnyel győzött Tiger Woods a hétvégi Zozo Championship golfversenyen, Japánban. Az amerikainak ez volt 82. sikere profi tornán, amivel utolérte az örökranglistát vezető honfitársát, Sam Sneadet (1912–2002). Ez pedig túlzás nélkül sporttörténelem: a legendás „Slammer” több mint fél évszázaddal ezelőtt, 1965-ben állította fel a rekordot, amely sokáig megdönthetetlennek tűnt.
Néhány évvel ezelőtt kevesen fogadtak volna Woods nagy visszatérésére. Ragyogó pályafutását sérülések és – szintén fájdalmas – magánéleti gondok törték meg. Négy egymást követő szezonban (2014–17) nem tudott tornát nyerni, sőt olyan év is akadt, amikor indulni sem. Négyszer műtötték a hátát, ötször a térdét, közben elmúlt negyvenéves. Úgy látszott, a Tigrisnek befellegzett.
Pedig kezdetben minden álomszerűen alakult. Woods alig múlt húsz, amikor berobbant az élvonalba, egy csapásra ő lett az elit sportág első fekete sztárja. Sorra nyerte az úgynevezett „major” versenyeket, a golf Grand Slamjeit: a Masterst, a PGA bajnokságot, a US Opent és az Open Championshipet. Elegáns játékával kiemelkedett a mezőnyből, elbűvölte a rajongókat, példátlanul népszerű lett.
Dollármilliókat keresett, nagyobb részét a „tizenkilencedik lyuknál” (vagyis a pályán kívül, mert ott csak 18 van). Vele hirdetett sportszert a Nike, karórát a Rolex, borotvát a Gillette. A Forbes magazin szerint ő az első hivatásos sportoló, aki – a kosaras Michael Jordant és az autóversenyző Michael Schumachert megelőzve – elérte az egymilliárd dolláros bevételt. Az AP hírügynökség az évtized sportolójának választotta. Céget alapított pályák tervezésére, és bestseller lett golftankönyve is.
A sikerszéria egy furcsa autóbalesettel ért méltatlan véget floridai villája előtt, 2009 novemberében. A sajtó hamar kiderítette, hogy Woods nem az apró koccanásban sebesült meg, hanem egy elfajult családi perpatvarban. Felesége, Elin Nordegren svéd fotómodell esett neki egy féltékenységi jelenet közben. A golfozó kénytelen-kelletlen elismerte házasságon kívüli nőügyeit.
Onnantól kezdve csőstül jött a baj. Először a szponzorok fordítottak hátat neki, a prűd és képmutató amerikai közvélemény reakciójától tartva. Arra hivatkozva, hogy egy hűtlen férj nem lehet példakép, sorra mondták fel reklámszerződéseit. A nejének 100 millió dollárt ítéltek meg a válóperben. (Manapság Nordegren a volt amerikaifutball-sztár Jordan Cameron párja, nemrég született közös gyermekük.)
A megtört Woodsnak ezután a pályán sem ment úgy, mint fénykorában. Jöttek a sérülések, operációk, kényszerszünetek. Tavalyelőtt pedig újabb csámcsognivaló a bulvárlapoknak. Eszméletlenül találták az autójában, az út mentén.
Letartóztatásakor készült rendőrségi fotójáról egy szétcsúszott középkorú férfi bámul bambán. Utóbb kiderült, nem részeg volt, nem is drogozott, hanem az aktuális műtétje után felírt fájdalomcsillapítók ütötték ki. Felfüggesztett börtönre és ötven óra közmunkára ítélte a bíróság.
Erről a reménytelennek tűnő mélypontról küzdötte magát újra a legjobbak közé. Ilyesmire csak a legnagyobb sportemberek képesek: bizonyította, igenis van miért felnézni rá. Áprilisban megnyerte a Mesterek Tornáját, első major címét 11 év szünet után. Az elnök a legmagasabb polgári kitüntetést, a Szabadság Érdemrendet adományozta neki. Donald Trump közismert golfrajongó, saját floridai pályáján még játszott is Woodsszal. Kivételes teljesítmény a maga nemében ez is: Obama és Trump egyaránt nagyra tartja.
Japánban a tájfun sem állította meg az erőre kapott Tigrist, pedig a trópusi vihar miatt félbe kellett szakítani a második játéknapot. Woods végül par (az előírt ütésszám) alatt 19-cel zárt, ami szédítően jó eredmény. Szerényen annyit mondott, hálás a sorsnak, mert maga sem hitte volna, hogy visszajut a csúcsra. Most új célt tűzött ki maga elé: Rio óta a golf (ismét) olimpiai sportág, így jövőre szeretne indulni a tokiói játékokon. Hátha a felkelő nap országa megint szerencsét hoz neki.