Prima primissima 2019: Ascher Tamás, Göröcs János, Dés László, Bak Imre a jelöltek között

Publikálás dátuma
2019.10.29. 15:32

Fotó: Népszava
Közeleg december első péntekje, amikor - a hagyományokhoz híven - ismét kiosztják a Művészetek Palotájában a Prima Primissima és a Prima díjakat. Az idei díjazottakkal együtt immár 510-re nő majd az elismerésben részesülő kiválóságok száma, akiknek érdemeit eddig összesen 4,4 milliárd forinttal támogatta a Prima Primissima Alapítvány.
Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is harminc díjazottat választanak majd ki. A magas erkölcsi elismerés mellett összesen 250 millió forintos támogatásban is részesülnek a saját szakterületükön kiválót alkotók.  A Junior és Megyei Primák további 120 kitüntetést kapnak, a díjjal járó összesen 150 millió forinttal együtt. A díjak struktúrája sem változik, továbbra is tíz kategóriában -  magyar irodalom, magyar színház és filmművészet, magyar képzőművészet, magyar tudomány, magyar oktatás és köznevelés, magyar építészet és építőművészet, magyar sajtó, magyar sport, magyar népművészet és közművelődés, magyar zeneművészet. Minden kategóriában három díjazott kap helyet, az alapítvány Kuratóriumának tagjai és a VOSZ kibővített elnöksége pedig titkos szavazással közülük választja ki a Primissimákat, összesen tízet. A Primissimák 15, míg a Primák 5 millió forint elismerésben részesülnek. A Közönségdíjas 15 millió forinttal lesz gazdagabb, a jelölt személye idén is SMS-szavazással dől el.  A harminc év alatti tehetségeket jutalmazó Junior Prima díj kategóriái sem változtak: a tudomány, a zene, a népművészet, a színház- és filmművészet, valamint a sajtó terén kiemelkedő fiatal tehetségeket támogatja, kategóriánként akár tízet is. A Junior Primák jutalma 2-2 millió forint. A külön kategória társalapítói, a Magyar Fejlesztési Bank, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt., a Docler Holding, a KAVOSZ Zrt. és a Takarékbank. Emellett idén is átadják a Területi Prima díjakat, melyeket 19 megyében, megyénként hárman nyerhetnek el. A díj célja a helyi közösségek erősítése és az értelmiségi eredmények elismerése. A díjazottak jutalma 1-1 millió forint.

2019. évi jelöltek

Magyar irodalom: Alexa Károly, író, irodalomtörténész Ferdinandy György, író, költő Sárközi Mátyás, író Magyar színház- és filmművészet:  Ascher Tamás, színházi rendező Szarvas József, színművész Tóth Ildikó, színművész Magyar képzőművészet  Bak Imre, festőművész Lovas Ilona, képzőművész Waliczky Tamás, animációs és újmédia művész Magyar tudomány Ádám Veronika, professor emerita, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja Fülöp Ferenc, vegyész, egyetemi tanár Szász Domokos, matematikus Magyar oktatás és köznevelés Napsugár Alapítvány, gyermekfolyóirat kiadó, gyermek- és pedagógusrendezvények szervezője Neuwirth Anna Mária, néptáncpedagógus Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, ismeretterjesztő egyesülés Magyar építészet és építőművészet  Bachman Gábor, építész, tervezőművész Dr. Ferkai András, építészettörténész, egyetemi tanár Zsuffa Zsolt, építész Magyar sajtó Exterde Tibor, szerkesztő, műsorvezető Keresztes Ilona, Kossuth Rádió vezető szerkesztő Millásreggeli, reggeli gazdasági rádióműsor Magyar sport Göröcs János, labdarúgó Kamuthy Jenő, vívó, orvos, sportvezető Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella, ny. testnevelő tanár és ny. mester edző, ma aktív szaktanácsadó Magyar népművészet és közművelődés Balogh Kálmán, cimbalomművész Fazekas Dinasztia, a nádudvari fekete kerámia mesterei Téka Alapítvány, közművelődést és szórványoktatást szervező civil szervezet Magyar zeneművészet Dés László, előadóművész, zeneszerző Dubrovay László, zeneszerző, ny. egyetemi tanár Gulyás Dénes, operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója, rendező

Szerző

Rubens ragyogása, Van Dyck dicsősége

Publikálás dátuma
2019.10.29. 12:30

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Ott folytatják, ahol abbahagyták: a Szépművészeti Múzeum nagy művészettörténeti korszakokat bemutató sorozatának új fejezete a flamand festészet fénykorát idézi meg százhúsz alkotással.
„Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.” Csontváry Kosztka Tivadar életrajzában állította, egy mennyei sugallat hívta el a festői pályára, hogy túlszárnyalja Raffaellót. Lebirkózhatja a „negatív ideált”: e meggyőződését csak megerősítette, mikor később a vatikáni gyűjteményben találkozott Raffaello alkotásaival. Kevésbé ismert, hogy a flamand barokk festőóriás, Peter Paul Rubens is túl akarta szárnyalni Raffaellót, igaz, mindenféle mennyei sugallat nélkül, és számára az itáliai reneszánsz mester – akárcsak Leonardo vagy az antik művészet sok alkotója − pozitív ideál volt. Történt ugyanis, hogy genovai nemesek megrendelésére egy történelmi témájú, nyolcrészes falikárpitciklust készített az 1610-es évek második felében, ehhez az inspirációt pedig épp Raffaello vatikáni falikárpitjai – az Apostolok cselekedetei – adták neki. A római nép története a város alapításától: Titus Livius művéből ismert a szamniszok, a gallok, majd a latinok ellen is hadat viselő consul, Publius Decimus Mus története, aki a nem kedvező jósjeleket látva légióinak áldozatul felajánlotta magát. Rubens előszeretettel örökített meg kevésbé ismert történelmi témákat, Publius Decimus Mus története sem volt ellenére, ráadásul Spanyol-Németalföld kormányzója, VII. Albert osztrák főherceg pedig épp akkoriban hozott olyan rendelkezéseket, amely a vallásháborúk miatt válságba került szövőműhelyeket – így a megújításra váró falikárpit-művészetet is – segítette. Rubens ahhoz, hogy túlszárnyalja Raffaello kárpitjainak festőiségét, színgazdagságát, letért a járt útról. Addig az volt szokásban, hogy a szövéshez mintaként vízfestékkel papírra készült képeket – kartonokat − alkottak, ő azonban mintegy háromszor négyméteres, hatalmas olajfestményeket készített oldalfordítottan – azaz tükrözve a kompozíciókat. A barokk stiláris újítások miatt mondhatni, e kárpitok túlszárnyalták Raffaellóéit – megalkotásuk után még száz évvel később is népszerűek voltak, a témát Rubens előtt és után nem is festette meg senki. A Szépművészeti Múzeum ma nyíló Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora című kiállításán a sok szenzáció közül az egyik, hogy a Decius Mus-sorozatból A jóslat kinyilatkoztatása című olajfestmény a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjteménynek, míg a falikárpit a madridi Palacio Realnak köszönhetően most először együtt látható. Rubensre jellemző: nem szolgai másolóként, hanem újrafogalmazóként egy-egy jelenetrészletet beemelt a Decius Mus-sorozatba Raffaelllo apostoli szériájából. A jóslat kinyilatkoztatásán például a Lisztrai áldozat egy részlete jelenik meg. 
Rubens úgy került a köztudatba, mint a testes női aktok festője, ezt a képet szeretnénk árnyalni – mondta a tárlat kurátora, Tátrai Júlia, a Régi Képtár vezetője a kiállítás hétfői sajtóbejárásán. A tárlatot látva e célt hiánytalanul sikerült is megvalósítani, és nem tűnik túlzónak a múzeum főigazgatója, Baán László vélekedése sem: a Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora minden bizonnyal az év kiállítása lesz. A tárlat százhúsz alkotásából a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjtemény mintegy húszat adott kölcsön, csaknem negyven nagy közgyűjteményből érkeztek műtárgyak Budapestre, így a párizsi Louvre-ból, a szentpétervári Ermitázsból, a madridi Pradóból, a washingtoni és a londoni National Galleryből is. Közülük számos főmű. A tíz tematikus fejezetre osztott tárlat az Észak-Németalföld és Dél-Németalföld közötti nyolcvanéves háború, a korabeli Antwerpen bemutatásával kezdődik, hogy aztán megidézze Spanyol Németalföld egykori helytartója, a háborúkban balszerencsés, de művészeti mecénásként kiváló Habsburg Lipót Vilmos főherceg alakját, akinek gyűjteményének egy része ma a Szépművészeti Múzeumé. (Brüsszel, Bécs és Buda között ő egyfajta összekötő szál.) Albert főherceg képmásával – Rubens és id. Jan Brueghel alkotása – a látogatók rögtön az elején megismerhetik a flamand festészetre jellemző munkamódszert: az egyes műfajokra specializálódott művészek előszeretettel dolgoztak együtt közös alkotásokon, így van itt olyan Rubens-kép is – Mucius Scaevola Lars Porsenna előtt −, amelynek megalkotásában a mesternél több mint húsz évvel fiatalabb, joggal csodagyereknek tartott Anthonis van Dyck kamaszként kivette a részét. Természetesen szerepel a kiállításon Van Dyck alkotása, a Stuart Mária Henrietta hercegnő esküvői portréja, amelyet a múlt év végén vásárolt meg a Szépművészeti mintegy 2,1 milliárd forintért − az utóbbi száz év legdrágább műtárgyvásárlása volt. Rubens mintegy harminc festménye mellett Van Dyck itt bemutatott, másfél tucat alkotása nemcsak kiváló portré-, hanem jellemfestőként is megismerteti a Sir Anthonyként angolosított művészt: igazi bravúr például, hogy Lord John Stuart és testvére, Lord Bernard Stuart életnagyságú kettős portréján a modellek gőgjét és sugárzó ostobaságát úgy tudta megörökíteni, hogy azok ezt ne kifogásolják. De ritkaság Van Dyck önarcképe is, amely az Ermitázsból érkezett – Házaspár portréja mellett pedig minden bizonnyal most hosszabban megállunk, mint a Szépművészeti állandó kiállításán. Még számos, kisebb-nagyobb meglepetést is tartogat a kiállítás, túl azon, hogy Jacob Jordaens vagy ifj. David Teniers műveire is nagy figyelmet fordít. Kicsiny Balázs az idő- és térbeli távolságok illékonyságát öntötte szoborba kortárs reflexióként, párba állítva Rubens Senecáról készült festményével. „Az élet értéke nem a hosszúságától, hanem attól függ, hogyan használjuk fel” – állította a filozófus, aki feltehetőleg e kiállítás felkeresését a hasznos időtöltések közé sorolná.

Infó

Rubens, Van Dyck és a flamand festészet fénykora Szépművészeti Múzeum Kurátor: Tátrai Júlia Nyitva: február 16-ig

Tort ülnek a képmutatók: Alföldi-rendezés Szegeden

Publikálás dátuma
2019.10.29. 11:30

Fotó: SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ
A hatalom és a színház viszonyáról fest fájdalmas és olykor groteszk képet Alföldi Róbert Szegeden, a Molière, avagy az álszentek összeesküvése című előadásban.
Valljuk be, abban azért már önmagában van valami szarkasztikus, ha a király színházba megy. Beül a díszpáholyba, onnan tapsol. Ha „nyalnak” neki, jobban, ha nem, akkor kevésbé. Ezzel a bizarr jelenettel indul Szegeden Bulgakov: a Molière, avagy az álszentek összeesküvése című előadás Alföldi Róbert rendezésében. XIV. Lajos (Medveczky Balázs) kedvenc házi szerzője, Molière darabját nézi és bizony a meghajlásnál, a színpadi író, színész, társulatvezető, igazgató (Balázs Áron) igencsak benyal a királynak, sőt még túl is teljesít, hiszen rögtönzött hódoló versikével jelentkezik. A jutalom nem is marad el, némi pluszpénz formájában. Csak meg kell élni valahogy. Ez így volt Molière korában, és nem kell nagy fantázia, hogy elképzeljük, miként megy ma is. A produkció sodrása épp a jelenidejűségben van. Hiába időzünk el a Napkirály korában, a színház és a politika viszonya, a kiszolgáltatottság, a napi zsarolások és azok a bizonyos kompromisszumok nagyon is, ahogy a műben elhangzik ,a „mai képmutatást” idézik. A címszerepben az újvidéki Balázs Áron meghívott vendégként nagyszerű. Egyszerre karizmatikus színész, szánni való bohóc, színházi zsarnok és esendő áldozat. Jelenléte betölti a teret (díszlet-, jelmeztervező Kálmán Eszter). Olykor szeretni kell őt, máskor utálni, egy biztos, él és hal a színházért, mindezt meg is valósítja a darabban. A király pedig ha kell kézből eteti őt, máskor bünteti, sőt be is tiltja. A játék egyáltalán nem didaktikus. Jelenségeket emel ki, nagyít fel, hoz közel: rágalom, feljelentés, sakkban tartás, kiéheztetés, a színházi élet különböző szituációi, Mondhatnánk, hogy Molière korától távol ma már ezek ismeretlen szituációk, de valószínű, akkor igencsak valótlant állítanánk. Az előadás egyik legdrámaibb jelenete, amikor Molière fokozatosan sodródik bele egy koncepciós perbe. Charron, Párizs érseke (Szegezdi Róbert) megsértődik a Tartuffe miatt, amit a szerző állítólag róla mintázott, ezért elhatározza, hogy nem riad vissza semmitől és tönkre teszi. Feljelentő, mint jól tudjuk, ilyenkor mindig akad. És ha kell, a magánéleti momentumokkal támadják meg. Ugye ilyenről sem hallunk manapság? A tavaly újonnan szerveződött szegedi társulat jó formát mutat. Molière pedig, ahogy a legnagyobbakhoz illik, a színpadon hal meg. Hogy mi következik utána, képzelhetjük. Info: Mihail Bulgakov: Molière, avagy az álszentek összeesküvése Szegedi Nemzeti Színház Rendező: Alföldi Róbert   
Szerző