Putyin Budapesten

Szergej Lavrov külügyminiszter után ma a magyar fővárosba érkezik Vlagyimir Putyin is. A magyar kormányfő és az orosz elnök ölelkezései immár megszokottá váltak, aligha rongálják tovább Budapest uniós megítélését azután, hogy Orbán Viktor – megvétózva az Unió tiltakozását - magyar érdeknek nevezte Erdogan török elnök szíriai hadjáratát, amellyel az amerikaiak által magukra hagyott kurdokat tizedelte meg, s rést nyitott az orosz fegyverek előtt. A vétó után nem véletlenül emlegette a német uniópártok helyettes frakcióvezetője, hogy Magyarországnak el kellene hagynia az Uniót. Kemény hang volt ugyan, de a semmibe száll azokban a hetekben, amikor Brüsszel a Brexit árnyékában az Unió történetének legnagyobb geopolitikai tévedését követi el.

A tévedés az, ahogyan Emmanuel Macron francia elnök a közösség balkáni bővítését a homályos jövőbe tolja ki. Mondhatnánk, Macronnak igaza van, amikor az egész felvételi rendszer átdolgozását sürgeti a bővítés előtt, mert okult a keleti periféria kelleténél gyorsabb csatlakozásából. Hogy annak idején a moszkvai „bolsevik” restauráció félelmében, a német egyesítés ellensúlyaként az Unió kapott egy olyan keleti perifériát, amely utóbb megfertőzte a liberális parlamentarizmust az autokrata nacionalizmussal. Más sem hiányzik most, mint a Brexit árnyékában a balkáni történelmi zűrzavar Nyugat-Európába importálása. Ráadásul Szerbiát most Koszovó elismerésével zsarolják, mintha nem volna öt uniós tagállam is, amely nem ismerte el az önálló Koszovót.

Ám ez csak a geopolitikai vakság egyik oldala. A másik: a szerb-orosz szabadkereskedelmi egyezmény, amely az uniós halasztás másnapján hirtelen életre kelt, s amely azt mutatja: Moszkva nagyon is aktív a Balkánon.

Azok sem tévedtek, akik figyelmeztették von der Leyen bizottsági elnököt, ne bízza a magyarokra a bővítési biztosi posztot, mert Budapest „közép-európai gondolkodásának” középpontjában egy magyar szupremácia alatt álló közép-kelet-európai tömb létrehozása áll, Varsótól Budapesten át Rómáig. Érheti a magyar kormányt csalódás akár a V4-ek, akár az olasz belpolitika részéről, nem mondott le arról a tervéről, hogy magyar dominanciával szervezzen gazdasági és politikai szövetséget, ha lehet, az Unión belül, ha nem, hát azon kívül. Mindenképp Putyin kedvére való volna egy ilyen, „mértékletes” orosz befolyás alatt álló ütköző zóna. A magyar igyekezetet lehűti Varsó zsigeri oroszellenessége, vagy Pozsony euró melletti érdeke, de nem is céltalan: a szövetség kötőanyaga a tekintélyelvű populista kormányzás volna.

Közben Macron, talán mert a németeket akarja bosszantani – ha gazdaságilag nem megy, hát politikailag -, talán mert a berlini hegemónia és London távozása után Párizs fejére rakná az Unió koronáját, valójában Moszkva karjaiba kergeti a balkáni országokat. Macron vékony jégen lépked: a német-francia tandem gyengülése az Európai Unió végét hozná el. Azt a kort, amellyel eljönne Orbán Viktor „nemzetállami Európájának” ideje, s amitől a teremtő mentse meg a kontinens nemzeteit.