Nobel-díjas fizikus tart előadást Szegeden a klímaváltozásról

Publikálás dátuma
2019.10.30. 07:54

Fotó: JONATHAN NACKSTRAND / AFP or licensors
A francia Gérard Mourou november 5-én érkezik az egyetemre.
Mourou 1985-ben írta meg tanítványával, Donna Stricklanddel közösen a nagy intenzitású, ultrarövid lézerimpulzusok létrehozásáról írt forradalmi jelentőségű tanulmányát, amelyért a Nobel-díjat kapták. Munkájuk nem csak a fizikában volt kiemelkedő jelentőségű, eredményeik nélkül körülményesebb lenne a szemműtétek elvégzése: fájdalommentesebbek lettek a beavatkozások, gyorsabban gyógyulnak a betegek. Ugyanis ha rövidebb impulzusokban adagolják az energiát egy biológiai szövetbe, akkor jóval kevésbé melegszik fel, és jelentősen kisebb mechanikai roncsolódás éri a műtét környéki területeket. Ezek a lézerek nagy segítséget nyújtanak az ultragyors időskálán lezajló biológiai folyamatok vizsgálatában is, mert egy pillanatképet tudnak adni a folyamatról. Minél rövidebb impulzusú egy lézer, annál pontosabban meg lehet megmondani, hogy egy kémiai folyamat vagy egy biológiai reakció során mi történik az adott rendszerrel. Gérard Mourou nevéhez fűződik, az Európai Unió egyik tudományos nagyberuházása, az ELI-projekt elindítása is, amelynek részeként épült meg Szegeden az ELI-ALPS kutatóközpont. A párizsi Ecole Politechnique professzora részt vesz a nukleáris hulladékok könnyebb kezelését szolgáló lézeres gyorsításon alapuló neutron forrással végzett transzmutációs eljárás kidolgozásában is. A kutatásba bekapcsolódnak az ELI-ALPS kutatóközpont és az SZTE szakemberei is. November 5-én, a Szegedi Tudományegyetemen Szent-Györgyi Tanulmányi Versenyének megnyitóján előadásában Mourou arról beszél majd az MTI szerint, hogy mit tehet egy Nobel-díjas a klímaváltozás ügyében. 
Szerző

Galaktikus arcot fényképezett a Hubble

Publikálás dátuma
2019.10.29. 15:12

Fotó: Space Telescope Science Institut / hubblesite.org
Kozmikus arcra emlékeztet az az űrteleszkóp által rögzített kép, ami egy szokatlan galaxisütközés örökít meg.
Frontálisan összeütközött két galaxis a Tejútrendszertől 704 millió fényévnyi távolságban. A két galaxis központi régiói alkotják a formáció "szemeit" - közölte a München közelében lévő garchingi Hubble információs központ.
Az AM 2026-424 katalógusszámú konstelláció két galaxisa láthatóan megközelítőleg azonos méretű. Ez szokatlan jelenség, többnyire egy nagyobb galaxis nyel el egy kisebbet - emelték ki a kutatók.
Az összeütközés hatására a galaxisok korongjai kifelé húzódtak. A turbulencia pedig a csillagkeletkezés heves hullámait váltotta ki. A fiatal csillagok egy gyűrűje kékesen fénylik, ebből lett a galaktikus arc orra, szája és körvonalai.
A különleges formáció csillagászati mértékkel nézve rövid életű, mivel csupán mintegy 100 millió éven át látható. Egy-két milliárd éven belül a két galaxis olyan mértékben olvad egybe, hogy múltjukra már nem lehet következtetni - hangsúlyozta a központ.
A felvétel a Hubble átfogó vizsgálatai közben készült, az űrteleszkóp elsődleges kutatási célpontokat keres utódja, a James Webb űrteleszkóp számára, amelyet 2021-ben állítanak pályára.
Szerző

Egy eddig ismeretlen faj lakik a hatalmas cápa szájában

Publikálás dátuma
2019.10.29. 10:22

Fotó: : KO TOMIKAWA / AFP
Ezer kis rákot talált egy cetcápa szájában egy japán kutató . Véleménye szerint az eddig ismeretlen faj azért választhatja a szokatlan élőhelyet, mert egyetlen helyen megtalálja az életben maradásához szükséges feltételeket.
A szakemberek által podocerus jinbeként "becézett" apró teremtmények a felemáslábú rákok rendjébe tartozó gammaridea alrend képviselői. Ezek a 3-5 centiméteresre megnövő rákfélék arról ismertek, hogy a legkülönfélébb környezetekben képesek élni, a magashegységektől kezdve egészen a tengerek mélyéig. A Hirosimai Egyetemen dolgozó Tomikava Kót ettől függetlenül igencsak meglepte, hogy egy cetcápa szájában bukkant rá az alrend egy eddig ismeretlen fajára.
A kutatók szerint a podocerus jinbe teste barna színű és nagyjából 5 milliméter hosszú. Lábai szőrösek, ami segítségére van a táplálékául szolgáló szerves anyagok begyűjtésében. Tomikava szerint több oka is van annak, hogy a faj - amely nevét a cetcápa japán neve, a jinbe zame után kapta -, ilyen szokatlan élőhelyet választott magának.
"Egy cetcápa szája valószínűleg kedvező élőhely számukra a légzésükhöz szükséges friss tengervíz, valamint a táplálék rendszeres beáramlása miatt. Nem utolsósorban pedig védelmet jelent a ragadozókkal szemben"

- hangoztatta a kutató.

 Tomikava akkor fedezte fel az eddig ismeretlen rákfajt, amikor egy Okinava prefektúrabeli akvárium a segítségét kérte annak kiderítésére, hogy milyen teremtmény élhet a cetcápájukban. A kutató szerint nagyjából ezer apró rákocskát találtak az állat szájában.
Szerző
Témák
rák cet japán