Médiumok és halottlátók bűvkörében

Szellemirtás, lélekidézés, kapcsolat a túlvilággal. A látókat, médiumokat rendőrségi nyomozások során is meghallgatják, és bár ezen „segítségek” alkalmával inkább az derül ki, hogy mindannyian tévedtek, a hívők száma nem csökken. A spirituális szolgáltatók pedig komoly bevételeket szerezhetnek képességeik által. Kérdés, hogy ezek a képességek pontosan mik is?

Nincs annál nagyobb fájdalom és szomorúság, mint mikor örökre elveszítünk egy hozzánk közel álló személyt. A tragédia után sokan szinte érzik szerettük jelenlétét, keresik a kapcsolatot, ami már örökre elveszett. Ilyenkor mindenki más irányba fordul segítségért. Vannak, akiknek a vallás nyújt vigaszt, másoknak a család, barátok támogatása a legfontosabb, és egyre többen vannak azok, akik látók, médiumok, jósok szolgáltatásaiért fizetnek komoly összegeket. Dr. Biró Eszter, a Magyar Hospice Alapítvány pszichológusa szerint azért van ekkora igény ezekre a spirituális szolgáltatókra, mert a hiány fájdalma és az ilyenkor megjelenő hárítások miatt nagyon nehéz elhinni és feldolgozni, hogy valaki véglegesen megszűnt, az egyik pillanatban még itt volt, a másikban pedig már nem. Ezt még egy idegen ember esetében sem könnyű felfogni, és minél közelebbi volt az érzelmi kapcsolat, annál nehezebb a feldolgozás. Néhányan ilyenkor azért fordulhatnak a misztikum, az ezotéria felé, mert az Európában hagyományosnak számító vallások sokak szemében erejüket vesztették.

„Rettentően megváltozott a világ, és bár sokaknak megtartó erő a régi családi és vallási hagyományok folytatása, vannak, akik ebben már nem találnak választ a kérdéseikre. A teljesen materiális világ pedig nagyon üresnek, sivárnak és nyomasztónak tűnik, ezért fordulnak új irányokba az emberek. Mikor valakit elveszítünk, megnyugtató érezni, hogy az az ember valahol még létezik. Sokak szívében, gondolataiban él a remény, hogy még találkoznak. Ez a hit és az újra találkozása vágya a sírfeliratokon is gyakran megjelenik, a mély gyászban lévő emberek sokszor fogalmaznak úgy, hogy utánamennek az elvesztett személynek. A lélek túlvilágon való továbbélésében, annak halhatatlanságában való hit nem feltétlen függ össze a vallásossággal, megjelenhet úgy is, hogy valaki egyébként nem hívő” – mondja a szakpszichológus.

„Én ugyan nem hiszek abban, hogy bárki is látná az elhunytak szellemeit, de elfogadom, hogy vannak, akiknek megnyugvást, megkönnyebbülést adhat valaki, aki azt mondja: szerettünk még hallotta, amit utoljára neki mondtak, megbocsátotta a hibáinkat és békére talált” – mondja dr. Biró Eszter.

A gyásznak ugyanis mindig része a bűntudat. Ez lehet amiatt, hogy valaki úgy véli, rosszul döntött, türelmetlen volt a halottal, vagy nem tett meg valamit, amit szeretett vagy kellett volna. Szerinte fontos tudatosítani, hogy ez az érzés természetes, mindig egy picit többet szeretnénk abból, akit szeretünk, így a halál hiányérzetet hagy az élőkben. Friss gyászidőszak alatt a halottak napját és a karácsonyt sem könnyű megélni, de dr. Biró Eszter szerint nem csak ezekben az időszakokban segíthet sokat a saját, egyéni és új rítusok kialakítása.

„Sok olyan ember van, aki furcsának találja, hogy halottak napja alkalmával kimenjen a temetőbe gyertyát gyújtani, mégis szükségét érzi, hogy valamilyen szép és jelentésteli módon megemlékezzen. Ilyenkor érdemes egyedi rítusokat kialakítani. Ez később is segíthet, hiszen az elveszített ember nélkül töltött első karácsony sosem könnyű. Óriási a hiány, az űr. Ha pedig nem sikerül kitalálni, miképpen tud a család együtt megemlékezni arról, hogy most már kevesebben vannak, félő, hogy a karácsony is elvész, hiszen nem tudják olyan bensőségesen megünnepelni. De ha előre megbeszélik ezt a helyzetet, azzal kibírhatóbbá válhat a fájdalom is” – hangsúlyozza a szakpszichológus. Az ünnepek közeledtével sokakban felerősödik a hiány és a magányosság érzése, ami akár önsértő magatartást is eredményezhet. Ha valaki visszahúzódóvá válik, megváltozik a viselkedése, lehangolttá és érdektelenné válik, az mind lehet olyan intő jel, amire figyelni kell.

Milliárdos biznisz

Van, aki komoly hírnevet szerez azzal, hogy médiumként hivatkozik magára és valóságshow-ban „kommunikál” a hozzá érkező kliensek elhunyt szeretteivel. Amerikában hihetetlenül népszerűek az ilyen tévéműsorok, és persze jó pénzt hoznak a főszereplő médiumnak is. Már nálunk is látható a tévében Theresa Caputo műsora, a Long Island Medium. A 2011-ben indult és 10 évadot megélt valóságshow-ban Theresa azt állította, kommunikálni tud a halottakkal. Milliók kezdtek rajongani érte, még magyar nyelvű rajongói oldala is készült. Persze legalább ugyanennyien tápláltak ellenérzéseket a médium-celeb iránt, aki hírnevének hála rendesen megszedte magát. Többéves várólistát vezet és jól megél abból, hogy az emberek elhiszik neki, kommunikálni tud elhunyt szeretteikkel.

Az egyébként hosszú műkörmös, tupírozott szőke hajú, agyonsminkelt és minden természetességet nélkülöző médium befutott, mára könyveket és ékszereket is árul. Kritikusai úgy nyilatkoznak róla, amit csinál, csak jól kivitelezett színjáték, egyebek között azért ilyen sikeres, mert jól ismeri az úgynevezett Forer-hatást. Ennek lényege, hogy az egyén nagy valószínűséggel bármely felületes, részletekbe nem bocsátkozó személyiségjellemzést pontosnak, magára illőnek fog találni, ha azt a meggyőződést keltik benne, hogy az kifejezetten az ő számára készült. A Forer-hatás a szubjektív megerősítés jelenségéhez kapcsolódik. Akkor beszélünk róla, ha valaki két, össze nem függő vagy véletlen esemény között kapcsolatot tételez fel valamely hit, elvárás vagy hipotézis alapján. Az elmélet Bertram Forer pszichológus nevéhez fűződik, aki 1948-ban személyiségtesztet töltetett ki hallgatóival, akik így abban a hitben olvasták a később kézhez kapott elemzést, hogy az a teszt eredményei alapján készült.

Az alanyok értékelésének átlaga a szöveg pontosságáról, tehát arról, hogy az mennyire illik rájuk a 0-tól 5-ig terjedő skálán, 4,26 volt. Valójában azonban mindenki ugyanazt a – Forer által horoszkópokból összeollózott – szöveget kapta.

Halott volt, de azt mondták, él

Mégis, sokszor a hatóságok sem merik kizárni, hogy a médiumok vagy tisztán látók esetleg segíthetnek, ezért olykor igénybe veszik a szolgáltatásaikat a nyomozások során. Amerikában például már bevett gyakorlat a paranormális ügyek szakértőinek alkalmazása. Ez olykor itthon is előfordul, ilyen volt Szathmáry Nikolett emlékezetes esete is, aki 1998. január 14-én hét és fél évesen nem ért haza délutáni órájáról. A kislányt Gyula belvárosában látták utoljára, majd nyomtalanul eltűnt. Parafenomének, jósnők, látók százai adták egymás kezébe a kilincset a családnál. Volt, aki azt állította, a gyermek Olaszországban van, mások szerint Vilniuszban, Németországban vagy éppen Ukrajnában tartózkodik. Senki nem tudott pontosat. Egy dologban azonban a legtöbben egyetértettek, mégpedig abban, hogy él. Később, a nyomozás során kiderült, már eltűnése napján meggyilkolták. Testét 2001. február 20-án Gyula belterületén, a főút melletti nádasban, a csatornaparton dolgozó munkások találták meg egy zsákban,a gyilkost azonban azóta sem találták meg. A parafenomének nem jártak sikerrel. Ahogy a magyar kriminalisztika egyik legrejtélyesebb ügyében sem – az akkor 17 éves Farkas Helgát 1991-ben rabolták el és máig nem került elő. A látók ekkor is tömött sorokban ajánlották fel szolgálataikat az aggódó szülőknek.

A rendőrség pedig igyekezett minden információt ellenőrizni. Még Uri Gellert is ide hívták, a világhírű kanálhajlító azonban szintén csődöt mondott. Később a tévén keresztül üzent az elrablóknak, és azt is kijelentette, hogy a lány él, jól van, és hamarosan vissza fog térni családjához. A nyomozás később bebizonyította, hogy a lány ekkor valószínűleg már halott volt, de testét máig nem találták meg.

A meggyőzés mesterei

A látók sem fogadnak mindenkit, sőt esetenként komolyan megválogatják, hogy kinek segítenek. Egy az interneten könnyen megtalálható, magát látónak és spirituális gyógyítónak nevező nő például saját honlapján hosszú bekezdéseken át taglalja, hogy kik azok, akik felkereshetik. A honlapon hemzsegnek a szuggesztív kijelentések, amelyek könnyen befolyásolhatják azokat, akik erre nyitottak. Az emberek ugyanis szeretik magukat is bizonyos tulajdonságokkal felruházni.

A látó például azt írja: „csak becsületes életvitelű, kedves és intelligens, szépen, rendesen, nyugodtan, tisztelettel és udvariasan kommunikálni hajlandó és velem együttműködő embereknek szeretek segíteni… akik kedvesek, őszinték, bátrak és szomjazzák az igazságot”. Na már most, ki ne szeretné azt gondolni magáról, hogy becsületes, kedves, intelligens, őszinte? Máris kezdődik a bevonódás. Minél többet olvasunk, annál inkább úgy fogjuk érezni, hogy igen, pontosan erre van szükségünk. Az pedig, hogy sokakat kizár és csak egy szűk kört enged magához, a látót még vonzóbbá teszi. Hiszen ha valaki bejut hozzá, máris kivételezettnek érezheti magát. „Kíváncsiskodókra, notórius kísérletezgetőkre semmi szükségem, csak akkor hívj, ha alázattal segítséget tudsz elfogadni” – írja. Aki bekerül hozzá, azoknak a távolság sem lehet akadály, ugyanis „a segítségem hatékonysága és a gyógyítás-látás-energetizálás telefonos konzultáció alkalmával is ugyanolyan hatékony, mint a személyesen, szemtől szemben, lévén, tértől és időtől teljesen független vagyok és bizonyos síkokat könnyedén átlépek”. Kérdés, hogy mindez mennyibe kerül, erről ugyanis semmiféle információt nem találtunk.

Ez csupán egyetlen példa az interneten található vagy éppen szolgáltatásukat a tévék kora délutáni műsorsávjában kínálgató „spiritiszták” közül. Kétségtelen, hogy sokan nyitottak az ilyesfajta kommunikációra, de ahogy egyesek hite szerint emberek távgyógyíthatnak telefonon, úgy ugyanakkora esély van arra is, hogy a pokolban külön emelet vár azokra, akik nyerészkedési célból kihasználják a gyengéket, rászorulókat, akik segítségre és támaszra vágynak. Mindenki abban hisz, amiben szeretne.