Az atlanti korszak fél évezrede véget ért, s átléptünk Eurázsia, mint egységes kontinens új, ugyancsak több évszázadra taksált időszakába - ez a kijelentés Matolcsy Györgytől származik. Az MNB elnökének egy múlt heti fórumon elhangzott kijelentése számos kételyt felvet. Az eurázsiai gondolat érdekes, de a világ ennél bonyolultabb - érvelt a Népszavának erről nyilatkozva Inotai András. A közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója emlékeztetett arra, hogy az ázsiai országok egy része néhány makrogazdasági mutatót tekintve folyamatosan felzárkózik a fejlettebb országokhoz, ám ez aligha mondható el mindegyikükről, nem beszélve a felzárkózás gazdasági-társadalmi fenntarthatóságáról. Gondoljunk csak a Közel-Kelet egyes államaira vagy Pakisztánra, és akkor még nem szóltunk arról, hogy Ázsiában legalább kétmilliárd muszlim él, akik ugyancsak tagjai az eurázsiai geopolitikai térségnek.
Természetesen ez a térség kínál jelentős együttműködési és kölcsönös fejlődési lehetőségeket az infrastruktúra, a szolgáltatások, valamint az árucsere területén. Ezen belül alapvető érdek, hogy Kína és az Európai Unó, mint összességében a legnagyobb árucserét lebonyolító gazdasági tömörülés kihasználja a kínálkozó lehetőségeket. Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy ma már nem csak árucsere zajlik le az egyes országok, térségek között, hanem egyre nagyobb teret nyer a szolgáltatások exportja is. Ehhez nem kellenek hatalmas beruházások a fizikai infrastruktúrába, annál inkább kell kölcsönös bizalom, tagállami és regionális stabilitás. Akárcsak Kína multipoláris világrenddel kapcsolatos stratégiának sikeréhez nélkülözhetetlen az Európai Unió egységes fellépése, továbbá az európai integráció lényegi mélyítése. Minden lépés, ami az EU gyengítésére vagy a közös fellépés kifejezett aláásására törekszik, sem az európai, sem a kínai érdekeket nem segíti.
Alapvetően elhibázott az a gyakran hangoztatott érvelés, miszerint a V4-ek országai az európai közösség motorjának képzelik magukat, miközben összesített GDP-jük az EU társadalmi termékének még a hét százalékát sem éri el. A Benelux-államok 10 százalék körül járnak, de ezt az érvet sosem használták, helyette viszont pragmatikus megközelítéssel sok évtizedes gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki az integrációt mozgató maggal. Inotai András nem ért egyet azzal, a Matolcsy György által propagált céllal, hogy egy közös eurázsiai deviza és fizetőeszköz létrehozása reális cél lehetne. Jelenleg ugyanis a világ valutatartalékának csaknem kétharmada van amerikai dollárban, és valamivel kevesebb mint 30 százaléka euróban. Gondjai ellenére az eurót számos ország használja külkereskedelmi elszámolásaiban. Az igaz, hogy a kőolaj-, illetve földgázárakat a világpiacon dollárban határozzák meg, de a kétoldalú kereskedelemben a kifizetés gyakran történik euróban.
Meghatározó szempont, hogy a Kínai Népköztársaság valutatartalékaiban 70 százalékos az amerikai dollár részesedése, és a kínai külkereskedelem is alapvetően dollárban bonyolódik le. A professzor célszerűbbnek tartaná - és ez már a 2008-as pénzügyi válság során felmerült -, hogy a vezető gazdasági-pénzügyi hatalmak közmegegyezésen alapuló valutakosarat alakítsanak ki, amelyben az euró, az amerikai dollár, a kínai jüan (amennyiben teljesen konvertibilissé tehető), a japán jen, a svájci frank, és az angol font is szerepet kaphatna. Ha pedig az euró eurázsiai szerepének növelését tartja a pénzügy i kormányzat kívánatosnak, akkor nehezen érthető, miért nem tesz konkrét lépéseket Magyarország az euró mielőbbi bevezetése érdekében. Hiszen mint EU-tag alapvetően beágyazódtunk az uniós munkamegosztásba, a társadalmi termék 85 százalékát exportáljuk, belőle 80 százalékot az Európai Unióba, nem beszélve a külföldi tőke magyarországi vállalkozásairól vagy a kétirányú pénzügyi tranzakciókról - mondta Inotai András.
