Elszörnyedtek, amikor meglátták, mi került Nagy Imre helyére

Publikálás dátuma
2019.11.02. 07:00

Fotó: Barbara Gabriella / Népszava
A Vértanúk terén felavatták a „vörösterror áldozataira” emlékező szobrot. A nézelődök körében nem aratott osztatlan tetszést a látvány.
Október 31-én, a reformáció napján, az 1918-ban meggyilkolt Tisza István miniszterelnök halálának évfordulóján, Vlagyimir Putyin orosz elnök budapesti látogatásának másnapján leplezte le Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök a „vörösterror áldozatainak” újraállított emlékművét a Parlament szomszédságában, a Vértanúk terén. A kompozíció hátoldalán ez olvasható: „A szovjet fegyverek árnyékában hatalomra került kommunisták által meggyilkolt, megnyomorított, tönkretett, elüldözött áldozatokra is emlékezve újraállította az Országgyűlés 2019-ben”. Az 1945-ben lerombolt emlékművön más szöveg szerepelt: „A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet”. Az áldozatok nevei most hiányoznak. Elek Imre szobrászművész ugyanakkor meghagyta a korabeli írásmódot: „A nemzeti vértanuinak 1918-1919” felirat rövid „u”-val került a főalak alá. A Vértanúk terén korábban Nagy Imre mártír miniszterelnök szobra állt, amelyet a kormány – a tiltakozások ellenére – átvitetett a a Jászai Mari térre. „Nekem Nagy Imre is tetszett, de ez is szép” – közölte lapunkkal egy nagymama, aki éppen az unokáját fényképezte péntek délután a vörösterroros emlékműnél. Fia helyeslően bólogatott. Mások lényegesen kevésbé mutatkoztak lelkesnek. „Elvitték innen a közelmúltat, és visszahozták a régmúltat” – állapította meg egy anya. Lányával egyetértésben arra panaszkodott, hogy korábban ez egy hangulatos, barátságos tér volt, ahova szívesen jártak az emberek. Nagy Imre szobrát mindenki szerette. Most pedig itt áll egy szürke térkővel körbevett monstrum. „Politikától függetlenül, esztétikai szempontból: szörnyű!” – mondták. „Kommunisták által meggyilkolt… Na, hagyjuk már ezt!” – rángatta el párját egy fiatal lány, miután beleolvasott a szövegbe. Egy édesapa, akinek láthatóan nehézséget okozott megfejteni az alkotás szimbólumrendszerét, családja segítségét kérte: „Azt nézem, hogy ez egy nő lenne?!”. A válasz: igen. A szobrász Hungária női alakját ábrázolta, míg a hátsó oldalon egy sárkánnyal küzdő férfi (a bolsevizmus és a magyarság harcának jelképe) látható. Csunderlik Péter történész a hvg360 oldalon megjelent írásában a „történelemhamisítás emlékművének” nevezte a szobrot. A nemzeti vértanúk emlékműve szerinte visszamenőleg kiterjesztette a vörösterror időszakát a Károlyi-rendszerre is, nem téve különbséget a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság között. Az 1945-ben lebontott szobor a forradalmak sokszínű, a munkásságnak politikai, kulturális és szociális emancipációt hozó időszakából egyetlen aspektusként a politikai erőszakot emelte ki – helyreállítása teljesen illeszkedik a NER emlékezetpolitikájába Az avatási rendezvényen katolikus, református, evangélikus, unitárius és zsidó felekezeti vezetők is imát mondtak. (A zsidóságot Köves Slomó, az EMIH rabbija képviselte, Heisler András, a Mazsihisz elnöke nem kapott felkérést.) A ceremónia azonban főleg Kövér László miatt marad emlékezetes: a házelnök önmagához képest is erős beszéddel jelentkezett. Kövér azt mondta, hogy annak idején mintegy ezer ember túszul ejtette Magyarországot. Keresztényellenesség, buzgó internacionalizmus, heves nemzetgyűlölet, tudatos családrombolás és hazug jelszavak alatt az emberek kíméletlen kifosztása: szerinte ez volt 1919-ben a „Tanácsköztársaságnak nevezett terrorképződmény”. Az istentelenséget vallók, akik csak önmagukban hisznek, kezet emeltek azokra, akik abban hittek, hogy saját emberi létük felett van egy teremtő erő. „A Lenin-fiúk ma is itt állnak velünk szemben” – állította Kövér László. Úgy vélte, Magyarország csak akkor nyerheti meg véglegesen a küzdelmeket, „ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, hazaárulással és nemzettagadással Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni”. Vásárhelyi Mária szociológus a házelnök kijelentéseire a közösségi oldalán reflektált: „Téved Kövér László! Nem velük szemben, hanem mögöttük állnak a Lenin-fiúk.”
Szerző
Frissítve: 2019.11.02. 12:14

Kapcsolódó

Vértanúk

Lehetőséget kap a vidéki sajtó

Publikálás dátuma
2019.11.02. 06:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Lehet-e a valóságot tükröző helyi médiát építeni az ellenzéki városokban? Mi lesz azokkal, akik eddig hazugságokkal tömték a publikumot? Polyák Gábor, médiajogászt kérdeztük minderről.
Alapvetően megváltozik az önkormányzati írott és elektronikus sajtó közléspolitikája azokban a városokban és budapesti kerületekben, ahol az ellenzék 5-14 évnyi Fidesz-KDNP uralom után nyert a helyhatósági választáson. A kormánypárti média – legyen bár országos, régiós vagy települési – sehol se engedi szóhoz jutni az ellenzéket, és csakis a két pártot és politikusait kiszolgáló hírek, riportok, interjúk jelennek meg ezekben a médiumokban. Nagy kérdés, hogy mostantól az ellenzéki irányítású önkormányzatok mit várnak a saját médiájuktól? Ők is kisajátítják a város újságját, rádióját, tévéjét, honlapját, vagy az a céljuk, hogy a médiájuk valós információkat megosztva, sokszínűen foglalkozzon a település életével. Polyák Gábor, jogász, a Pécsi Tudományegyetem docense, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője úgy látja: van esély rá, hogy az utóbbi változat terjed el. Polyák hangsúlyozza, hogy korábban a városok többségét a baloldal irányította, és a helyi sajtó akkor se volt épp pártatlan, ám az egyoldalúság, a gátlástalan hazudozás és az ellenzék teljes kiszorítása a Fidesz hatalomra jutása után vált rekordméretűvé. Polyák elmondta, hogy információi szerint novemberben több ellenzéki város találkozót rendez az önkormányzati média megújításáról. Az eszmecserén szerkesztőségvezetők és újságírók vesznek részt, s arra keresik a választ, mitől lesz a település médiája valósághű, aktuális, a közügyekről szóló, szórakoztató és etikus. Az ellenzékivé vált városokban az új vezetés várhatóan igyekszik megszabadulni a kormánypárti politikusokat elvtelenül kiszolgáló szerkesztőségi alkalmazottaktól. Ez a végkielégítések miatt tetemes kiadással járhat. Polyák Gábor szerint azonban ez nem feltétlenül lesz így:  - Egy önkormányzati lap vagy tévé tulajdonképpen közpénzből működik és közfeladatot lát el, ezért a szerkesztőség nem folytathat pártpropagandát. Ha mégis ezt tette, akkor az elkövetett jogsértés felelősei akár rendkívüli felmondással, végkielégítés nélkül elbocsáthatók. Több, a kormánypártokat kiszolgáló helyi lapot az elmúlt években az ellenzék beperelt az abban megjelenő hazugságok miatt, illetve azért, mert az önkormányzati újság nem adott teret a választási kampány során az ellenzéknek. A bíróság gyakran pénzbüntetést rótt ki a beperelt lapokra, ám ezt a fizetési kötelezettséget a fenntartó önkormányzatok átvállalták. Polyák Gábort arról kérdeztük, hogy vajon utólag lehet-e ezt a pénzt visszakövetelni attól, aki a bírságra okot adó sajtószabálytalanság felelőse, illetve attól, aki arról rendelkezett, hogy fizessék ki helyette a bíróság által megítélt bírságot. A médiaszakértő szerint a munkajogi szabályok alapján legalább részben erre is van lehetőség, ám minden esetben gondosan meg kell alapozni egy ilyen követelést. Egyébként a szerkesztőségi státuszban lévő alkalmazottak nem védekezhetnek azzal, tette hozzá Polyák Gábor, hogy parancsra cselekedtek, mert egy újságnál nem lehet parancsuralom. Polyák Gábor a jövőt illetően megjegyezte:  - Nem szabad azt elvárni, hogy az ellenzéki városok sajtója ne politizáljon. A politika a közélet fontos része, a politikai vitáknak helye van az önkormányzati médiában, de oly módon, hogy valamennyi oldal szabadon fejthesse ki véleményét. Súlyos hiba lenne, ha az ellenzéki városok vezetése a hatalma védelmében vagy bosszúból a korábbi megaláztatásai miatt a település fontos ügyeiben nem engedné szóhoz jutni a kormánypárti városatyákat és táborukat a helyi sajtóban. A demokratikus véleménynyilvánítás garanciáit az ellenzéki városvezetés és a kisebbségbe került kormánypárti képviselők közösen kell, hogy megteremtsék. Annak Polyák Gábor nem látja értelmét, hogy a még szervezés alatt álló helyisajtó-workshopra meghívják a kormánypárti irányítású városok médiavezetőit. A kormánypárti sajtó továbbra is ragaszkodik az egyoldalú tájékoztatáshoz, a hazugságokra épülő pártpropagandához, mondta a médiajogász, s az önkormányzati választáson elszenvedett vereségek sem változtattak ezen, amiképp az sem, hogy a kormánypárti sajtó többszáz helyesbítésre kényszerült az elmúlt másfél évben. A helyesbítéseket a kormánypárti újságok, tévék és rádiók rendszeresen nem hozzák le, hiába kötelezi őket jogerős bírósági ítélet. Gyakran még végrehajtással sem lehet elérni, hogy a helyreigazítások megtörténjenek. Arra a kérdésre, hogy a kormánypárti sajtót visszatartaná-e a hazudozástól az, ha helyreigazítást kérők nagyobb bírságokat harcolnának ki a bíróságon, Polyák határozott nemmel felelt:  - Jelenleg a bíróságok nem sújtják 2-3 milliónál nagyobb összegű büntetéssel a sajtórágalmazókat, bár a makacs visszaesőkre kiszabhatnának akár több tízmilliós bírságot (hisz nincs felső limitje a büntetésnek). A közszolgálati média mögött álló támogatási rendszer azonban egy feneketlen kút, s abból a bírságok könnyedén kifizethetők. Így a növekvő bírságoknak nem volna visszatartó ereje. Azzal, hogy az ellenzék több városban győzött, az ellenzéki média erősödik valamelyest, Polyák Gábor azonban figyelmeztetett rá, hogy a kormánypártokat kiszolgáló média túlsúlya továbbra hatalmas marad:   - Erőforrások tekintetében a kormány és a hozzá kötődő gazdasági érdekszféra kezében van az országos sajtó háromnegyede. Ezen belül a rádiók tekintetében még ennél is durvább az arány. Igaz, ezek a rádiók főképp zenét játszanak, ám az óránként beolvasott hírek csakis a kormány álláspontját közlik a hallgatókkal. Mindezek ellenére Polyák Gábor azt gondolja, hogy az ellenzéki városok médiája nagy lehetőséget kapott arra, hogy bizonyítsa, van értelme a tisztességes tájékoztatásnak, és bebizonyíthatja, hogy van közönsége az ilyen sajtónak. Mert attól még, hogy a hírmédia rendelkezésére álló finanszírozási források 80 százalékát a Fidesz-média nyeli el, a független és ellenzéki sajtó publikuma hasonló méretű, mint a kormány véleményét szajkózó sajtóé.

Puhul az EU-s költségvetés: csak a költéseket vizsgálják szigorúbban, a demokráciáról már nincs szó

Publikálás dátuma
2019.11.02. 06:00

Fotó: Népszava
Kilúgozhatják a tagállamok azt a rendelettervezetet, amely a jogállam tiszteletben tartásához kötné az uniós kifizetéseket.
A hátralévő hónapokban felgyorsul a vita az EU kormányközi fórumain a közösség következő költségvetéséről. A tagállamoknak legkésőbb a jövő év második felében határozniuk kell, hogy mire, mennyit és hogyan kívánnak költeni 2021-2027 között. Dűlőre kell jutniuk arról a tavaly májusban előterjesztett jogszabályi javaslatról is, amely a brüsszeli támogatások feltételéül szabná a jogállami értékek tiszteletben tartását. Az Európai Bizottság által kidolgozott tervezetről már állást foglalt az Európai Parlament, jelenleg a kormányok asztalán fekszik. A rendeletet a huszonnyolcak (Brexit esetén: huszonhetek) minősített többségének kell elfogadnia, majd a képviselő-testülettel közösen jóváhagynia. Ám a büdzsé megszavazásának bonyolult szabályai miatt erre csak azután kerülhet sor, hogy az állam- és kormányfők egyöntetűen rábólintottak a költségvetés tervezetére, és annak részeként a feltételrendszer bevezetésére. A decemberig soros EU-elnök Finnország egyik magas rangú képviselője szerint elvileg egyetlen tagállam sem ellenzi a jogszabály elfogadását, bár néhányukat még meg kell győzni a szükségességéről. Az Unió nettó befizetői ragaszkodnak a jogállami kritériumok elfogadásához, a nettó haszonélvező kelet-európaiak némelyike egyelőre vonakodik a beleegyezését adni. Név nélkül nyilatkozó EU-s diplomaták világossá tették, hogy a jogszabályba foglalt elvárások szigorúan a költségvetés végrehajtására vonatkoznának, céljuk nem a demokrácia tiszteletben tartásának kikényszerítése egyik vagy másik tagországban. A tárgyalások során sikerült tisztázni, hogy a rendelet nem helyettesítené például az uniós értékek megsértésének kockázatai miatt elindítható 7. cikkelyes eljárást. A kormányközi döntéshozó testület, az EU Tanács jogi szolgálata többek között azt kifogásolta az eredeti javaslatban, hogy hasonlóságot mutat a közösségnek a jogállam betartatására szolgáló egyéb eszközeivel, és nem definiálja egyértelműen, hogy mi számít az uniós büdzsé érdekeit sértő magatartásnak. Az Orbán-kormány elutasító álláspontja is nagyrészt ezeken az érveken alapult. A jogászokkal egyetértésben mostanra sikerült viszonylag pontosan meghatározni az esetleges pénzügyi szankciókat kiváltó okok körét, így nagyobb esély mutatkozik az egyetértésre, mint korábban — fogalmaztak finn elnökségi források. Hangsúlyozták egyúttal, hogy a tárgyalt rendelet nem a büntetést, hanem annak megelőzését szolgálná. Az elképzelések szerint 2021 után az Európai Unió döntéshozó intézményei az eddigieknél szigorúbban kérnék számon a tagállamokon a brüsszeli támogatások rendeltetésszerű elköltését. Jobban odafigyelnének arra, hogy a közigazgatási szervek, az ügyészségek és a bíróságok a politikától függetlenül és megfelelően védelmezik-e az EU pénzügyi érdekeit. Vizsgálnák, hogy a költségvetést végrehajtó intézmények eljárnak-e a csalás és korrupció ellen, tiszteletben tartják-e a közbeszerzéssel kapcsolatos hazai és uniós előírásokat, és ha nem, akkor az igazságszolgáltatás vajon képes-e hatékonyan fellépni a mulasztások ellen. A tagállamok jelenleg tárgyalják, hogy a majdani jogszabály mennyire pontosan, világosan és kimerítően határozza meg a szankciót kiváltó okokat. Vita tárgya az is, hogy az egyes uniós intézmények milyen beleszólást kapjanak a lehetséges pénzbüntetés kiszabásába. A tavalyi előterjesztés szerint az Európai Bizottság javaslatát a támogatások felfüggesztésére vagy csökkentésére csak akkor lehetne megakasztani, ha azt a kormányok minősített többséggel leszavaznák. Sok főváros ennél nagyobb befolyást szeretne az EU Tanácsának. Döntés a jogállam és a büdzsé összekapcsolásáról csak a jövő év második felében várható. 

Nem lesz napirenden Magyarország

A tagállamok EU-ügyi miniszterei november 19-iki ülésükön nem fogják napirendre tűzni a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Utoljára szeptemberben tartottak meghallgatást a folyamatot kezdeményező EP-jelentésbe foglalt aggályokról. Ehelyett a tárcavezetők azt fogják megvitatni soron következő tanácskozásukon, hogyan reformálják meg a jogállam előmozdítását szolgáló és 2015 óta éves rendszerességgel tartott intézményes párbeszédüket.

Kvótaper: Visszadobta a magyar érveket az EU Bírósága

Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország nem teljesítette az uniós jog szerinti kötelezettségeit, amikor elutasította nemzetközi védelemre szoruló menedékkérők EU-n belüli áthelyezését. Az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka, Eleanor Sharpston szerint a tagállamok nem hivatkozhatnak a közrend fenntartására, illetve a belső biztonság megőrzésére, ha azért nem hajtanak végre egy uniós jogszabályt, mert nem értenek vele egyet. A jogász szerint maga az uniós jog biztosítja a tagállamok számára a megfelelő mechanizmust, hogy nemzetbiztonsági, közrendi aggályaikat kezelni tudják. Az EU Bíróságának nem kell elfogadnia a főtanácsnok indítványát, de az esetek túlnyomó részében az ítélet megegyezik a véleményével. Verdikt jövőre várható.

Frissítve: 2019.11.02. 07:36