Készülj a háborúra

Együttműködünk, mondja Orbán Viktor, együttműködünk, mondja Rogán Antal, ja ő nem mondja, őt eldugták valahova, de az együttműködésről beszél Baán László Liget-projekt felelős, vagy Fürjes Balázs, a budapesti beruházások gazdája. Mindenki játssza a szerepét – ahogy Kálmán László nyelvész mondja: Orbán Viktor harminc éve -, és csak ritkán esnek ki belőle. A miniszterelnök szinte soha, legfeljebb ha egy táblát akar kirángatni a politikai ellenfél kezéből, afféle futballista csínytevésként. (Kocsis Máté viszont elég rosszul hozza a szerepet, a betanult szöveg mellé gyorsan odailleszti a fenyegetőzést is…) 
Ezzel együtt is felismerhető: ez az új szlogen, az új hívó szó, együttműködünk, partnerek vagyunk, semmit nem teszünk a budapestiek akarata ellenére. Még akár a már megkezdett építkezéseket is le lehet állítani, de persze hozzáteszik: gondolják meg, hogy akarnak-e torzókat hagyni maguk után. (Érdekes, ez a gondolat nem fogalmazódott meg a fideszesekben, amikor – még az első kormányzásuk idején – leállították az Erzsébet-téri Nemzeti Színház építését, jókora gödröt hagyva a helyén.) 
De valóban így van-e? A kormányfő együttműködést hirdetett a választások éjszakáján – Gulyás Gergely ugyan már nem emlékszik rá, de a kampányban épp az ellenkezőjét mondták -, és azóta is partnerségről beszél. Vagyis nem a sokkhatás hozott ki belőle gesztusokat. Hogy emiatt, vagy az eredendő természete okán, mindenesetre Karácsony Gergely is folyamatosan gesztusokat gyakorol, békét hirdetve a budapesti politikában. Díszpolgárrá kívánja emelni Tarlós Istvánt – gyorsan kapott is egy pofont Kocsis Mátétól: még hogy Demszkyvel együtt?! -, kiemelt végkielégítést adna elődjének, csak az eredményre koncentrál, ezért nem érdekli, ha nem Orbán lesz a tárgyalópartnere; szóval valóban új stílust akar meghonosítani. Feltehetően úgy érzi: az embereknek már elegük van a háborúzásból, gesztusokra és tényleges együttműködésre van szükség. 
Vigyázz, Gergő, mondják erre sokan a környezetében, csapdába csalnak, az orbáni engedékenység nem szól másról, mint annak előkészítéséről, hogy bebizonyítsák: alkalmatlan vagy a feladatra. És nem csak te, mindenki más is az ellenzéki oldalon. Látni kell, érezni, hogy a miniszterelnök vadászösztöne nem változik, ő igazi ragadozó, csak most kivár, taktikázik, nála gyengébbekkel ijesztgeti a kiszemelt áldozatát. Résen kell lenni, ismerni a személyiséget, és ennek megfelelően értékelni az elhangzottakat. 
Igen ám, de ha így van is: az-e a helyes, ha rácsapunk a kinyújtott kézre, és elutasítunk minden békülékeny szót? Nyilván nem. De akkor hogyan reagáljon az új főpolgármester, ha például az élsportolókat lázítják fel, mint például most Hosszú Katinkát? Mert ugye nem hisszük el, hogy a többszörös olimpiai bajnok úszónő hirtelen felindulásból lett az atlétikai világbajnokság védelmezője? A majdani csillebérci sportkomplexum, íme, nincs ingyen. 
A kérdésre válaszként nincs bölcsebb mondatom Julius Caesarénál: ha békét akarsz, készülj a háborúra.
Szerző
Németh Péter

Vigyázat: kamu

Handó Tünde OBH-elnök alkotmánybíróvá buktatása után látszólag újabb, a bíróságok számára pozitív döntést hozott a kormány (vagyis Orbán Viktor): nem vezeti be az önálló, szervezetileg elkülönülő közigazgatási bírósági rendszert. Mindezt Varga Judit igazságügyi minisztertől tudjuk, aki még azt is elárulta, hogy egy most készülő törvénytervezet gyorsabbá és kiszámíthatóbbá teszi a közigazgatási bíráskodást.
A kormány házi bíróságának tekintett különbíróság 2020. január 1-jén kezdte volna meg működését, már a szükséges bírói pályázatok egy részét is lezavarták, amikor az EP-választáson aratott fideszes győzelem után júniusban váratlanul elhalasztották bevezetését. A kritikák szerint az önálló közigazgatási bíróság megbontja az egységes bírósági igazgatási rendszert, ráadásul a mindenkori igazságügyi miniszter nevezné ki a bírákat, akik nem feltétlenül a bíróságokról, hanem a közigazgatásból jönnének, továbbá a különbíróságok döntenének minden a kormánynak kényes perben - a választási ügyektől a közérdekű adatkérésekig. Nem véletlen, hogy minden komoly nemzetközi szervezet bírálta a kormány ötletét. Ám eddig hiába. 
Úgy tűnhet, mára az Európai Néppártban való maradás kényszere és a 7-es cikkely alapján indított jogállamisági eljárás odáig jutott, hogy a házi bíróság bevezetésének elhalasztása véglegessé vált. De fenntartom: a kormány egyetlen idevágó mondatát se higgyük el. Varga Judit minden mostani érve kamu. Azt nem is érdemes cáfolni, hogy "a bíróságot meg kell óvni a felesleges vitáktól", ahogy azt sem, hogy a döntésben a nemzetközi vita nem játszott szerepet. Már a halasztást bejelentő Gulyás Gergely azt mondta, hogy a jogszabály az európai és nemzetközi vita középpontjában áll, s a halasztásról szóló jogszabály indoklása is erre hivatkozott.
Az viszont vérfagyasztó, amit a miniszter által említett törvénytervezet tartalmazhat: újfajta jogorvoslati rendszert alakítanak ki, nemcsak a közigazgatási, hanem a büntető és a polgári ügyszakra is. Na, itt sajnos igazat mondhatott Varga Judit.
Szerző
Simon Zoltán

Eurázsia hete

Azt állította Orbán Viktor (a Putyin orosz elnökkel lezajlott találkozója után), hogy a két ország „együttműködésének az alapja az a nagyon egyszerű földrajzi tény, hogy egyetlen ország sem tudja megváltoztatni a házszámát, minden ország ott van, ahová a Jóisten teremtette.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a Jóisten a világot teremtette, nem az országokat, és nem is oda, ahol most vannak. Putyin pedig alig pár éve cserélte ki a házszámot a Krím-félszigeten. Ezért is szokták megkérdezni a magyar miniszterelnöktől, hogy mitől is ez a nagy barátság az oroszokkal. A házszám rossz válasz.
Azt állította Szijjártó Péter külügyminiszter (a budapesti Eurázsia fórumon), hogy a világgazdaságban „régi rendszerek omlanak össze, újak keletkeznek, régi barátságok mennek szét, újak alakulnak”, a két legerősebb szereplő továbbra is az Egyesült Államok és Kína, ám az Európai Unió lemaradt az államok közti versenyben.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Unió nem állam, ezért nem is maradhatott le az államok közti versenyben, ráadásul Szijjártó meg a főnöke nagyon nem szeretné, hogy az EU-ból valaha is állam legyen. De ha most kivételesen mégis államnak tekintjük, akkor Kína nem előzi meg, ugyanis a kínai GDP 2018-ban 14,14 billió dollárt tett ki, az Európai Unió összterméke pedig 18,7 billió dollárt. Szóval a régi rendszer nem omlott össze, viszont Szijjártó új barátokat keres. Aggódom. 
Azt állította Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke (ugyancsak az Eurázsia fórumon), hogy vége a hiány korszakának, most a bőség időszaka következik: az információ, az energia, a nyersanyagok egyre olcsóbbá válnak.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár az elmúlt 2-3 évben valóban olcsóbbak lettek a nyersanyagok, a 2000-es évek elejéhez képest drágultak. De ha valóban jön a bőség és az olcsóság, akkor vajon a magyar kormány miért ragaszkodik az egyre drágább atomenergiához? Lehet, hogy Matolcsy nem szólt Orbánnak? 
Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán), hogy „a Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben, és – egyelőre még csak a virtuális világban – ott folytatják, ahol a Szamuelyk és a Csernyk száz éve abbahagyták.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a Lenin-fiúknak ma nincsenek utódai Magyarországon, ellenben Horthynak nagyon is, és ott folytatják, ahol Horthy abbahagyta. Lenin egyik utóda pedig, aki még a KGB-ben is szolgált, éppen most rázta meg a Várban Orbán Viktor kezét. Nem virtuálisan. 
Azt állította szintén Kövér (ugyanott), hogy Magyarország véglegesen csak akkor nyerhet, „ha a velünk szemben állók megtapasztalják, hogy a külföldről pénzelt istentelenséggel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal Magyarországon soha többé nem lehet többséget szerezni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar történelemben még soha nem pénzeltek ekkora összegekkel senkit, mint amennyivel az istentelen Európai Unió az Orbán-kormányt. De remélhetőleg egyszer mégis lehet majd többséget szerezni velük szemben. És akkor Magyarország valóban nyerhet.
Szerző
Bolgár György