Készülj a háborúra

Együttműködünk, mondja Orbán Viktor, együttműködünk, mondja Rogán Antal, ja ő nem mondja, őt eldugták valahova, de az együttműködésről beszél Baán László Liget-projekt felelős, vagy Fürjes Balázs, a budapesti beruházások gazdája. Mindenki játssza a szerepét – ahogy Kálmán László nyelvész mondja: Orbán Viktor harminc éve -, és csak ritkán esnek ki belőle. A miniszterelnök szinte soha, legfeljebb ha egy táblát akar kirángatni a politikai ellenfél kezéből, afféle futballista csínytevésként. (Kocsis Máté viszont elég rosszul hozza a szerepet, a betanult szöveg mellé gyorsan odailleszti a fenyegetőzést is…)

Ezzel együtt is felismerhető: ez az új szlogen, az új hívó szó, együttműködünk, partnerek vagyunk, semmit nem teszünk a budapestiek akarata ellenére. Még akár a már megkezdett építkezéseket is le lehet állítani, de persze hozzáteszik: gondolják meg, hogy akarnak-e torzókat hagyni maguk után. (Érdekes, ez a gondolat nem fogalmazódott meg a fideszesekben, amikor – még az első kormányzásuk idején – leállították az Erzsébet-téri Nemzeti Színház építését, jókora gödröt hagyva a helyén.)

De valóban így van-e? A kormányfő együttműködést hirdetett a választások éjszakáján – Gulyás Gergely ugyan már nem emlékszik rá, de a kampányban épp az ellenkezőjét mondták -, és azóta is partnerségről beszél. Vagyis nem a sokkhatás hozott ki belőle gesztusokat. Hogy emiatt, vagy az eredendő természete okán, mindenesetre Karácsony Gergely is folyamatosan gesztusokat gyakorol, békét hirdetve a budapesti politikában. Díszpolgárrá kívánja emelni Tarlós Istvánt – gyorsan kapott is egy pofont Kocsis Mátétól: még hogy Demszkyvel együtt?! -, kiemelt végkielégítést adna elődjének, csak az eredményre koncentrál, ezért nem érdekli, ha nem Orbán lesz a tárgyalópartnere; szóval valóban új stílust akar meghonosítani. Feltehetően úgy érzi: az embereknek már elegük van a háborúzásból, gesztusokra és tényleges együttműködésre van szükség.

Vigyázz, Gergő, mondják erre sokan a környezetében, csapdába csalnak, az orbáni engedékenység nem szól másról, mint annak előkészítéséről, hogy bebizonyítsák: alkalmatlan vagy a feladatra. És nem csak te, mindenki más is az ellenzéki oldalon. Látni kell, érezni, hogy a miniszterelnök vadászösztöne nem változik, ő igazi ragadozó, csak most kivár, taktikázik, nála gyengébbekkel ijesztgeti a kiszemelt áldozatát. Résen kell lenni, ismerni a személyiséget, és ennek megfelelően értékelni az elhangzottakat.

Igen ám, de ha így van is: az-e a helyes, ha rácsapunk a kinyújtott kézre, és elutasítunk minden békülékeny szót? Nyilván nem. De akkor hogyan reagáljon az új főpolgármester, ha például az élsportolókat lázítják fel, mint például most Hosszú Katinkát? Mert ugye nem hisszük el, hogy a többszörös olimpiai bajnok úszónő hirtelen felindulásból lett az atlétikai világbajnokság védelmezője? A majdani csillebérci sportkomplexum, íme, nincs ingyen.

A kérdésre válaszként nincs bölcsebb mondatom Julius Caesarénál: ha békét akarsz, készülj a háborúra.