Felbukkant Hamilton Schumacher visszapillantó tükrében

Publikálás dátuma
2019.11.05. 12:20

Fotó: MARK RALSTON / AFP
A 34 éves brit pilóta közel került ahhoz, hogy beállítsa vagy meg is megdöntse a hétszeres világbajnok német különböző rekordjait.
Lewis Hamilton, a Mercedes pilótája vasárnap bebiztosította hatodik világbajnoki címét, ezzel az eredménnyel pedig Michael Schumacher mögött ő a Forma-1 történetének második legeredményesebb pilótája.
„Nem vagyok az a fajta, akit különösebben érdekelnek a rekordok és nem akarom azt a képzetet sem felépíteni, hogy utol szeretném érni Michaelt – nyilatkozta a vasárnapi futamot követő sajtótájékoztatón Hamilton. – Jelenleg ki kell élveznem a mostanit. Határozottan úgy gondoltam, hogy Michael közelébe kerülni is valószínűtlen, mivel sokáig csak egy világbajnoki címem volt. Miközben most olyan közelinek tűnik, mégis olyan távoli, hogy nem is igazán tudom felfogni. Furcsa nézni, és látni valakit a tv-ben, most pedig én vagyok ott, és olyasvalamit csinálok, amit olyan nagyszerű versenyzők, mint Ayrton Senna és Michael Schumacher. Teljesen szürreális belegondolni ebbe az utazásba, abba, ami elhozott idáig” – fogalmazott a brit pilóta, aki Niki Lauda halálára is kitért.
„Minden évben másféle hullámvasútra ülsz fel, csapatként ez volt a legkeményebb év számunkra, hiszen idén elveszítettük Nikit. Nem gondoltam, hogy az elvesztése ennyire megüt. Nagyon felzaklatott, és rettentően hiányzik” – mondta Hamilton, aki újságírói kérdésre értékelte 2019-es szezonját is.
„Idén teljesítettem a legjobban, és próbálok is csúcsformában lenni, mert még van miben fejlődni. Lesznek hullámvölgyek, de úgy érzem, a legjobb eszközök állnak rendelkezésemre, szóval képes leszek megbirkózni ezekkel.”
A Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff büszke versenyzőjére, s hiszi, hogy további sikereket érhet el.
„Úgy gondolom, hogy ha képesek leszünk jövőre is jó autót biztosítani számára, akkor nincs ok amiért ne tudná megszerezni a 7. címét. Lewis brutálisan gyors, tehetséges és fejleszti magát, ez a kombináció pedig kiemeli őt a nemzedékéből. Úgy gondolom, rendkívül magas szinten van, de még mindig van benne fejlődési potenciál, és úgy vélem, ez inkább már mentális kérdés, hogy mennyivel lehet jobb ennél.”
Hamilton egykori csapattársa, Nico Rosberg is elismerően beszélt a brit pilótáról, noha kettejük viszonya alaposan megromlott a rivalizálásuk miatt. 
„Egyszerűen hihetetlen, amit csinál, hat címet nyerni egészen elképesztő teljesítmény. Folyamatosan közelebb kerül ahhoz, hogy a valaha élt legjobb legyen, amit Michael Schumacher után még csak lehetségesnek sem tartottunk."
David Coulthard szerint Hamilton már most minden idők legjobbja. „Nyerhet-e hét vb-címet vagy megelőzheti-e Michaelt? A válasz igen, persze, hogy megelőzheti, azonban szerintem már bebetonozta a helyét a Forma-1 történelmének csúcsán, és ami szerintem igazán megkülönbözteti őt Senna vagy Schumacher nagyszerűségétől, az a sportolói erkölcse. Azt gondolom, Lewis minden szempontból egy igazi sportember: becsületes és követi a szabályokat – jellemezte a Forma-1-ből 2008 végén visszavonuló skót Hamiltont, aki nemcsak a világbajnoki címek terén érheti utol jövőre Schumachert, hanem a futamgyőzelmek számában is. A 34 éves brit 83-nál tart, így már csak 9 elsőségre van szüksége, hogy megdöntse a 2012-ben visszavonult német rekordját.

Kyjat büntetést kapott

Hiába lett 10. Danyiil Kvjat a vasárnapi futamon, utólag 5 másodperces időbüntetést kapott, amiért az utolsó körben Sergio Pérez előzése közben nekiment a Racing Pointnak. Az orosz pilóta ezzel elveszítette pozícióját, s a vele járó egy pontot, ami így a mexikóié lett.

Szerző

Valami Dél-Amerika - Az U17-es labdarúgó-válogatott hányattatásai

Publikálás dátuma
2019.11.05. 11:50

Fotó: Martin Rose - FIFA,Contributor / MLSZ
Nem okozott meglepetést az U17-es magyar labdarúgó-válogatott a brazíliai világbajnokságon, győzelem nélkül, simán kiesett.
Illedelmes volt, nem keltett különösebb feltűnést a magyar együttes az U17-es világbajnokságon: a csapat nyeretlen utolsóként, egyetlen ponttal búcsúzott a tornától már a csoportmérkőzések után. Tekintettel arra, hogy e korosztály vb-i közül korábban csak egyetlen egyen jártak honfitársaink – még 1985-ben, amikor meghívásos alapon zajlott a vetélkedő –, nagy reményeket csupán a hazai hurráoptimizmus titánjai tápláltak, illetve próbáltak meg gerjeszteni, ám megint csak kiderült, hogy a magyar futball huszonegyedik századi, avítt világában a szekértolás bajnokai elsöprő többségben vannak a pálya vitézeihez képest.
Az U17-es találkozón talán még az sem volt váratlan, hogy a magyar csapat három brazíliai mérkőzését – Nigéria 2-4, Ausztrália 2-2, Ecuador 2-3 – együttvéve 2067 szurkoló tekintette meg. (Ha a FIFA-adatoknak hinni lehet, az átlag nézőszám 689-re rúgott.) Az már inkább mellbe vágott, amit Preisinger Sándor, a fiatalok szövetségi edzője mondott a goianiai búcsú után: „A magyar közegnek fel kell ismernie, hogy az afrikai, ázsiai és dél-amerikai futball is előttünk jár, dinamikában és játékgyorsaságban óriási hátrányunk van, amit nem egy pillanat alatt fogunk behozni, ehhez évek szisztematikus munkája szükséges.”
Fogóddzunk meg, elvégre az eddig tapasztaltaknál is nagyobb a baj, ha a magyar közeg nem pusztán azt nem ismerte fel, hogy Afrika és Ázsia nem elhanyagolható része eléje került, de felelős posztot betöltő képviselője szerint arra sem ébredt még rá, hogy Dél-Amerika elhagyta. Pedig hát e térséggel szemben kiáltó a különbség; jóllehet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) világranglistája korántsem etalon, legalább arról értesülni illett volna, hogy Dél-Amerika négy válogatottja sorakozik a lajstrom első tíz helyezettje között (3. Brazília, 5. Uruguay, 9. Argentína, 10. Kolumbia). Pláne olyankor, amikor arra készül Magyarország ötvenedik helyezett válogatottja, hogy az új Puskás Ferenc Stadion megnyitóján Uruguay legjobbjaival találkozzék...
Volt persze megannyi jóval szebb periódus is a magyar futball történetében, mint az elmúlt harminc év – és kiváltképp a legutóbbi évtized –, mint ahogyan akadt áttekinthetőbb és hitelesebb sorrend is a FIFA-ranglistánál. Amikor még kizárólag Élő-pontok alapján sorolták be a nemzeti együtteseket, komolyabban lehetett és kellett venni a kimutatást, ráadásul hajdanán összehasonlíthatatlanul nagyobb örömmel böngészhették idehaza a sorrendet, mint az eredményekben és talentumban különösen szegény 2010-es években. Egy „százassal” korábban, az 1910-es esztendőkben a 3. és a 6. között mozgott az év végi magyar helyezés, hogy aztán dekádokon át a közvetlen élmezőnyben, sőt 1952-től 1957-ig egyhuzamban listavezetőként zárja az évet a válogatott. Az 1960-as esztendőkben a 2. és a 7. hely között „ingáztak” honfitársaink, s még Marseille évében, 1969-ben, majd az újabb vb-selejtezős – a svéd edströmös – kiesés esztendejében, 1973-ban is hatodikok, illetve nyolcadikok voltak. Utóbb 1985-ben sikerült felmutatni egy 13. helyet, és slussz...
Marad immár a nem túl jó karban lévő ötvenes.
Azért a több mint harminc évet összeköti, hogy 1986, a 3-0-ás magyar–brazil után újra telt ház lesz a zuglói létesítményben. Akadnak, akik a Puskás aréna avatása iránti érdeklődést a stadionépítési program fényes beteljesüléseként aposztrofálják. Ám a jegyek mindenekelőtt azért keltek el, mert néhány, futballban ragyogó évtized során eltéphetetlenné vált a kötődés a Stadionhoz. Az aréna nem attól vált védjeggyé meg szívcsücsökké, hogy milyen korszakban építették, hanem attól: kik – és hogyan! – futballoztak benne. Amikor Anglia, Argentína, Franciaország, az NSZK vagy Olaszország válogatottját győzték le a legendás létesítményben a régiek, senki nem emlegette, mikor készültek a pilonok, ellenben a védelem oszlopaira, valamint a fedezet- és a csatársor kimagasló alakjaira mindenki módfelett büszke volt. Ezért az újra nyitásra akkor is megtelnének a tribünök, ha a Gázművekkel találkozna a válogatott, mint tette azt az 1953 májusában tartott próbameccsen (11:1). Amúgy az a Gázművek osztályozót vívott az NB I-ért „az évszázad mérkőzése”, a londoni 6:3 után ötvenhárom novemberében-decemberében.
Miként Németh András, az U17-es csapat duplázó csatára mondta az „ecuadori” találkozó lefújása után: „Van hova fejlődni.”
Témák
labdarúgás

Bale és Ramsey is tagja a magyarok elleni walesi keretnek

Publikálás dátuma
2019.11.05. 09:41

Fotó: GEOFF CADDICK / AFP
A csapat jövő szombaton Azerbajdzsán vendégeként lép pályára, három nappal később pedig Marco Rossi csapatát fogadja Cardiffban.
A két legnagyobb sztár, Aaron Ramsey és Gareth Bale is tagja az azeriek és a magyarok elleni Európa-bajnoki selejtezőkre készülő walesi labdarúgó-válogatott keretének. A walesi szövetség honlapjának beszámolója szerint előbbi a kvalifikációs sorozatban először áll Ryan Giggs szövetségi kapitány rendelkezésére, míg utóbbi az elmúlt hetekben sérülés miatt nem játszott klubjában, a Real Madridban. A walesi csapat jövő szombaton Azerbajdzsán vendégeként lép pályára, három nappal később pedig Marco Rossi csapatát fogadja Cardiffban. Amennyiben a magyarok nyernek, akkor kijutnak a jövő évi kontinensviadalra, amelynek egyik helyszíne a Puskás Aréna lesz.

A walesi keret:

Kapusok: Wayne Hennessey (Crystal Palace), Danny Ward (Leicester City), Adam Davies (Stoke City) Védők: Ben Davies (Tottenham Hotspur), Neil Taylor (Aston Villa), James Lawrence (St. Pauli), Ashley Williams (Bristol City), Regan Poole (MK Dons), Chris Mepham (Bournemouth), Tom Lockyer (Charlton Athletic), Connor Roberts (Swansea City), Chris Gunter (Reading) Középpályások: Joe Allen (Stoke City), Will Vaulks (Cardiff City), Joe Morrell (Lincoln City), Ethan Ampadu (RB Leipzig), Matt Smith (Queens Park Rangers), Dylan Levitt (Manchester United), Aaron Ramsey (Juventus) Támadók: Harry Wilson (Bournemouth), Daniel James (Manchester United), Tom Lawrence (Derby County), Rabbi Matondo (Schalke 04), Gareth Bale (Real Madrid), Tyler Roberts (Leeds United), Kieffer Moore (Wigan Athletic), Sam Vokes (Stoke City)

Szerző