Brüsszel nem nézi tétlenül a csalásokat – Reagált az Európai Bizottság a New York Times cikkére

Publikálás dátuma
2019.11.05. 07:11
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A pénzek jogszerű felhasználásának kézben tartása végső soron a tagállamok feladata, ám ha az EU szigorítani akarna, ahhoz kell az egyes kormányok beleegyezése – jegyezte meg a szóvivő.
Kifejezett csalások ritkán fordulnak elő – a New York Times tudósítása szerint így reagált az Európai Unió a lap cikkére, amely főként Magyarország példáján mutatta be, miként kerülnek hatalmas uniós agrártámogatások így-úgy a hatalom embereihez. Az illetékesek Brüsszelben azt állították, hogy a nyíltszíni visszaéléseket kiirtották a könyvvizsgálók. Azt azonban elismerték, hogy a végrehajtás ellenőrzése gyakran ugyanazoknak a politikusoknak a dolga az adott országban, akik a maguk javára ferdítik el a rendszert. A Bizottság szóvivője, akit a cikk hatására kérdések özönével árasztottak el az újságírók, kijelentette, hogy nem helyettesíthetik a nemzeti kormányt. A New York Times most arra is emlékeztetett, hogy populista vezetők, köztük a magyar miniszterelnök belpolitikai meggondolásokból évek óta ostorozzák az uniót, mint amely fenyegeti a nemzeti szuverenitást, ám a nagyvonalú kifizetéseket ugyanők ezer örömmel elfogadják. A baj ott van, hogy a közösség szabályai nem elég szigorúak, így nem tudják megakadályozni a disznóságokat.
A Die Welt kiemelte: a Bizottság szóvivője közölte, hogy Brüsszel egyáltalán nem nézi tétlenül a csalásokat, sőt, nagyon is komolyan vesz minden ez irányú bejelentést, és azokat továbbítja az OLAF-nak, amely az ilyen ügyek felgöngyölítésére hivatott. Bizonyítékképpen felhozta, hogy több ilyen vizsgálat is zajlik Magyarország és Csehország ellen. (A lap szerint az agrártámogatások rendszere csábít a korrupció legális formáira.) De a pénzek jogszerű felhasználásának kézben tartása végső soron a tagállamok feladata, ám ha az EU szigorítani akarna, ahhoz kell az egyes kormányok beleegyezése – jegyezte meg a szóvivő. Az egyik német EP-képviselő kijelentette, hogy a mostani gyakorlat alapján nem szakmai befektetők tudnak megszerezni nagy földterületeket, és utána bekasszírozzák a szinte minden ellenőrzés nélkül odaítélt szubvenciókat.
Szerző

Megválasztották a brit parlament alsóházának új elnökét

Publikálás dátuma
2019.11.05. 07:09
Sir Lindsay Hoyle
Fotó: AFP
A hétfői utódválasztáson heten indultak, de végig Sir Lindsay Hoyle volt a favorit, mindegyik szavazási fordulóban ő kapta a legtöbb voksot.
Sir Lindsay Hoyle, a legnagyobb brit ellenzéki erő, a Munkáspárt eddigi képviselője lett a brit parlamenti alsóházának új elnöke. Sir Lindsay-t, aki eddig az alsóház alelnöke volt, órákig tartó szavazási procedúrával választották meg hétfő este az előző elnök, John Bercow utódjául. Bercow, aki 2009 júniusa óta töltötte be ezt a tisztséget, október 31-én távozott az alsóház éléről. A hétfői utódválasztáson heten indultak, de végig Sir Lindsay Hoyle volt a favorit, mivel mindegyik szavazási fordulóban ő kapta a legtöbb voksot. Az utolsó fordulóban Hoyle 325, az előző fordulók után versenyben maradt utolsó vetélytársa, az ugyancsak munkáspárti Chris Bryant 213 szavazatot gyűjtött. Megválasztásának bejelentése után Sir Lindsay-t – a több évszázados hagyománynak megfelelően – képviselőtársai rángatták oda az elnöki székhez, miközben ő úgy tett, mintha vonakodna elfogadni a tisztséget. Ennek a ma már csak hagyományőrző jelentőségű ceremóniának a gyökerei a XIV. századig nyúlnak vissza. Az alsóház mai értelemben vett elnöki tisztsége 1377 óta létezik, és a tisztség mindenkori viselőjének feladatai közé tartozik, hogy ismertesse a parlament véleményét az uralkodóval. Ez a korábbi évszázadokban korántsem volt veszélytelen feladat, mivel a házelnök ezzel gyakran kivívta az uralkodó haragját. Az eddigi házelnökök közül hét végezte vérpadon, jóllehet nem feltétlenül a házelnöki tevékenységből eredő konfliktusok közvetlen következményeként. Sir Lindsay Hoyle 1997 óta parlamenti képviselő, és 2010 óta töltötte be az alsóház alelnöki tisztségét John Bercow helyetteseként. A Hoyle által hétfő estétől elnökölt alsóház mindössze szerdáig létezik, akkor ugyanis feloszlatják a kamarát, tekintettel a december 12-re kiírt előrehozott parlamenti választásokra. Az új házelnök újjáválasztása mindazonáltal valószínűnek tűnik, mivel a parlamenti konvenció alapján az alsóház elnöke ellen választókerületében a nagy pártok nem feltétlenül indítanak jelölteket, bár ezt külön törvény nem írja elő. Az előző házelnök, John Bercow számos alkalommal komoly konfliktusba került saját egykori pártjával, a Konzervatív Párttal mindenekelőtt a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) ügyében. E konfliktusok jeleként a Konzervatív Párt nemrég bejelentette, hogy a parlamenti konvenciókkal szakítva a következő választáson ellenjelöltet állít Bercow-val szemben a házelnök választókerületében. Ez mindazonáltal jelentőségét vesztette, miután Bercow október végén távozott a házelnöki tisztségből, és nem indul a december 12-i előrehozott választáson. Az alsóház elnöke hagyományszerűen nem vesz részt a parlamenti vitákban és nem is szavaz. Csak döntetlen eredmény esetén kapcsolódik be a szavazásokba, és rendszerint a status quo, vagyis a szavazásra bocsájtott indítvány beterjesztése előtti helyzet fennmaradása mellett voksol, mivel a szokásjog alapján önmaga nem teremthet olyan többséget, amely az adott beterjesztés javára egyébként nem jött létre. Az alsóház elnöke mindemellett a parlamenti ügymenetben is pártatlanságra kötelezett, és ennek jegyében elnöksége idejére szünetelteti tagságát abban a pártban, amelynek jelöltjeként az alsóház tagja lett. 
Szerző

Szabad szemmel: Heiko Maas budapesti útja után is bőven maradtak ellentétek

Publikálás dátuma
2019.11.05. 06:37

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 5.
Die Welt Illúzió azt gondolni, hogy Kelet-Európával újra lehet kezdeni a dolgokat – mutat rá a konzervatív újság annak kapcsán, hogy Heiko Maas a kelet-nyugati megosztottság felszámolásáért kilincselt a magyar fővárosban. A barátságos szavakon túl ugyanis látszik, hogy a kulcskérdésekben elbeszél egymás mellett a két ország. A sajtótájékoztatón mindkét fél a jó szándékát hangoztatta, ám nem világos, hogy mennyire sikerül a két országnak közös nevezőre jutnia a szakkérdésekben. Ez abból is kiderült, hogy Szijjártó elsősorban a védelmi és a migrációs politikát taglalta az újságíróknak. Kollégája ezzel szemben a jogállamot és a demokratikus jogokat emlegette, azaz igencsak lényeges témakörökben nincsenek közös véleményen. Ursula von der Leyen megválasztása óta Orbán Viktor abban bízik, hogy belátóbbak lesznek vele szemben a jogállamiság ügyében. A magyar kormány az utóbbi 10 évben a kétharmad segítségével sarokba szorította és ellenőrzése alá vonta az ellenzéket, és ez vonatkozik a sajtóra, a civil szervezetekre, valamint tudományos intézményekre is. A visegrádiak azonban most abban reménykednek, hogy von der Leyen hatalomra segítéséért cserében viszonzást kapnak. Merkel is visszafogta a magát a bírálatokkal, amikor augusztusban találkozott Orbánnal. Még azt is dicsérte, ahogyan Magyarországon felhasználják az uniós alapokat. A korrupciós vádakat nem emlegette. Maas szóba hozta viszont a készülő jogállami mechanizmust, ami azt jelenti, hogy minden tagállam azonos elbánásban részesül, tehát nincs pellengérre állítás. A kelet-európaiak mégsem fogadják jó szívvel a tervet, pláne nem Magyarország, hiszen a Fidesz-kormány éppen azon van, hogy még inkább rátegye a kezét az uniós pénzekre. A Német Külpolitikai Társaság szakértője azt mondja például az MTA kutató intézeteinek átszervezéséről, hogy annak a Fidesz látja leginkább a hasznát, mert ő szabhatja meg, hogy mire fordítsák az alapokat. És aligha kaphat támogatást olyan program, amely bírálná a hatalmat. További gond, hogy az Orbán-központ évek óta megtorpedózza az EU és a NATO közös külpolitikai állásfoglalásait. Ezt nem hagyta szó nélkül ezúttal a német diplomácia vezetője sem. Oldalvágásából is az tűnt ki: alapkérdésekben továbbra is pont olyan mélyek az árkok, mint előtte.
FAZ Feltűnően előzékeny volt a hangnem a Bem téren a magyar és a német diplomácia vezetőjének sajtóértekezletén, és a két politikus láthatólag arról igyekezett beszélni, amiben egyetértés van közöttük, de az biztos, hogy bőven maradtak ellentétek Maas első budapesti útja után is. A látogatásra a Berlini fal lebontásának 30. évfordulója adott alkalmat. A vendég a Máltai Szeretetszolgálat központjában már nem volt ennyire visszafogott. Az akkori időkben nagy szerepet játszó Kozma atya jelenlétében felhozta a jogállami normákat, a szólás- és sajtószabadságot, továbbá az igazságszolgáltatás függetlenségét. Emlékeztetett arra, hogy az EU-ban most olyan rendszert dolgoznak ki, amelynek alapján évente értékelnék a demokrácia helyzetét az egyes tagállamokban. Ezzel váltanák fel a jogállami mechanizmust (amelyet a magyar és a lengyel kormány is kifogásol, mondván, hogy az kettős mércét alkalmaz – a szerk. megj.). A tudósítás biztosra veszi, hogy a színfalak mögött további vitás kérdések is terítékre kerültek a két miniszter között. Az ugyanis nem csupán Berlint, hanem több más szövetségest is kifejezetten idegesít, hogy Magyarország a NATO és Ukrajna együttműködésének lefékezésével fenyegetett. Mass alighanem egyértelművé tette, hogy megérti az ukrán nyelvtörvény miatti aggályokat, de azt már nem nézi jó szemmel, hogy egy tagállam blokkolni igyekszik Kijev közeledését a katonai szervezethez. A másik fontos vitatéma Törökország, mivel Orbán és most Szijjártó is kifejezetten védelmébe vette a Szíria elleni katonai intervenciót. A kérdés aligha került le a napirendről, annál is inkább, mert csütörtökön Budapest vendége lesz Erdogan.
Süddeutsche Zeitung A német külügyminiszter ugyan békülékenynek mutatkozott Budapesten, de látnivaló, hogy a közeledésnek vannak határai, annyira szembeötlőek voltak a véleménykülönbségek. Úgyhogy hiába próbálta meg újraéleszteni a közösségi érzést. Ez igencsak jól kirajzolódott éppen Magyarországon, ahol Orbán az illiberális demokrácia szellemében uralja az államot és a média jó részét. A berlini külpolitika persze szeretne valamilyen megoldást találni a magyar és a lengyel tekintélyelvű fejleményekre. Érezhető a törekvés, hogy a Merkel-kabinet pragmatikus együttműködést alakítson ki a nehezen kezelhető budapesti, illetve varsói vezetéssel. Maas a tárgyalások után is arra mutatott rá, hogy nem szabad megszakítani a párbeszédet. De sem ő, sem a házigazda nem tagadta, hogy a migrációs politika kapcsán milyen nagy ellentétek vannak köztük. A vendég azonban nem szerette volna, ha felmerül vele kapcsolatban, hogy szemet huny a demokrácia és a jogállam lebontása fölött. Azt hangsúlyozta, hogy a szabadságot az ellentét táplálja. A demokráciát pedig az ellenzék. Ezért – fűzte hozzá – védekezni kell, amikor Európában ismét megkérdőjelezik a korábbi vívmányokat. A megbékélés azonban hamar beleütközik az Orbán által meghúzott határokba. A kormányfő olyan, autoriter vezetőkkel rokonszenvez, mint Erdogan és Putyin. A török elnök rövidesen jön, de nem kell semmitől sem tartania a szír bevonulás ügyében, hiszen Szijjártó megerősítette: országa csakis a saját, nemzeti érdekeit követi.
Reuters Az Iránnak címzett figyelmeztetésen kívül a hírügynökség azt emeli ki a német külügyminiszter tegnapi budapesti sajtótájékoztatójából, hogy jó volna, ha az unió közös hangon beszélne az USA, Kína vagy Törökország ügyében. Maas hangsúlyozta, hogy ez ügyben szeretnének szorosabb párbeszédet kialakítani Magyarországgal, de már dolgoznak az ügy érdekében. Ugyanis világossá akarják tenni az összes közép-európai partner számára, hogy csak egy EU, illetve Európa van. Törökországról szólva Erdogan csütörtöki magyarországi látogatása előtt kiemelte, hogy Ankara a NATO fontos tagja, és jó volna, ha ennek megfelelően viselkedne. Jelezte, hogy Berlin továbbra sem ad el olyan fegyvereket a török félnek, amelyeket Szíriában fel lehetne használni. Szijjártó Péter erre úgy reagált, hogy a magyar kormány viszont fenntartja Ankarával a védelmi együttműködést, mivel az Észak-Atlanti Szövetségen belül a török hadsereg a 2. legnagyobb. Azon kívül éppen a NATO-partnerség folytán teljesen természetesnek nevezte, hogy a jövőben is kooperálnak a hadiiparban.  
Die Presse A kommentár leszedi a keresztvizet a francia elnökről, amikért az kijelentette, hogy szívesebben látja az elefántcsontparti legális bevándorlókat, mint a becsempészett ukránokat vagy bulgárokat. A kijelentés természetesen óriási vihart kavart. Főként Bulgária úgy ítélte meg, hogy Macron első- és másodosztályú polgárokra osztja az embereket az unión belül, amivel végzetesen félreértelmezi az egyik legfőbb közösségi alapelvet. Nem minthogyha nem volna valami abban, ami a bolgár és ukrán bűnbandák ténykedését illeti, továbbá ismeretes, hogy igencsak könnyen lehet boglár útlevélhez jutni, feltűnően gyanús külföldi figurák esetében is. Az világos, hogy az államfő a véleményével a jobboldali, populista választók kedvében igyekezett járni. Csakhogy az európai következmények rettenetesek, mert Keleten megerősíti sokak gyanúját: a francia vezető szemében ők a másodvonalra szorulnak és nem kívánatosak Macron EU-jában. Miközben alaptétel, hogy az integrációban mindenkit ugyanazok a jogok és kötelességek illetnek meg. Ily módon azonban leleplezi, hogy az egységes béreket sürgető francia hadjárat csupán ürügy, amivel Párizs a másodosztályú európaiakat akarja távol tartani az egységes piac tehetősebb részétől. Ám ezzel csak muníciót ad a populisták kezébe, akik küzdenek a hatalmi ágak szétválasztása, valamint a jogállam ellen. Mert innentől kezdve azok álcázott képmutatásnak minősíthetik még a legjogosabb bírálatot is az illiberális demokraták gyakorlata kapcsán. Franciaország igen csak sokat profitált abból, hogy Európában eltemették az ősi ellenségeskedéseket. Így elnökének most nem kellene új haragot gerjesztenie.  
Szerző