Amilyen túláradó rajongással búcsúztatták múlt héten a pártvezetők az egy évtized után leköszönt kirívó-kihívó házelnököt, a verbalizmusáról és színes nyakkendőiről egyaránt ismert John Bercow-t, olyan kevéssé hízelgő módon utaltak tevékenységére hétfőn, igaz név nélkül, az estébe nyúlt választáson a tisztségéért harcba indult jelöltek kampánybeszédeikben. Négy forduló után az eddigi házelnök 62 éves első helyettese, Sir Lindsay Hoyle lett a győztes, aki mindeddig a kormány orra alá oly sok borsot törő Bercow árnyékában csendesen kereste a képviselők kegyeit. A westminsteri parlament 159. frontembere végül 325 szavazattal 213 ellenében kerekedett felül az ugyancsak a Munkáspártból érkezett Chris Bryant-en. A hagyományoknak megfelelően Sir Lindsay-t több honatya "rángatta" a házelnöki pulpitushoz. Rövid beszédében ígéretet tett arra, hogy "helyreállítja az alsóház tekintélyét, mindenkitől elvárja az indokolt toleranciát és a rend betartását". A John Bercow-val szembeni fő kifogás az volt, hogy "bíróból játékossá" nőtte ki magát. A londoni parlament egyik fő attrakciója, a szerda déli kormányfői interpellációs félóra az utóbbi időben rétestésztaként nyúlt egyre hosszabbra a "mezei" képviselők igényeinek kielégítése érdekében.
Sokan kifogásolták a választás időpontját a most véget érő parlament utolsó előtti munkanapján, amikor a Háznak a december 12-i vokson újra induló tagjai legszívesebben választókörzeteikben korteskedtek volna. Sir Lindsay Hoyle abba a kedvező pozícióba került, hogy a többi párt nem állít ellenfelet választókerületében, Chorley-ban. Mostantól kezdve az új házelnöknek semlegessé kell válnia, felül kell emelkednie munkáspárti elkötelezettségén. Érdekes módon a kedélyes politikus 2016 óta megőrizte magának azt a titkot, hogy a kilépésre vagy a maradásra szavazott a népszavazáson.
A parlament feloszlatásának napján Jeremy Corbyn, az ellenzék vezére az Egyesült Királyság egyik "legtávozásbarátibb" részébe, a délkelet-angliai Essex grófságba látogatott. Mint az már előzetesen kiszivárgott a sajtó számára, a Harlowban tartott beszéd középpontjában a Munkáspárt Brexit-politikája állt. A magabiztos Labour-vezér úgy érzi, hat hónap alatt el tudja rendezni a kilépést. A Munkáspárt másodszor is népszavazásra bocsátaná az EU-tagság kérdését. A választópolgárok döntésére bízná, hogy továbbra is maradnának- e az Unióban, vagy egy elfogadható megállapodással csuknák be maguk mögött az ajtót. Corbyn szerint mindössze három hónapba telne dűlőre jutni Brüsszellel, mégpedig úgy, hogy a szigetország egy új vámunió részévé válna és szoros szálak fűznék a belső piachoz.
A széles körben megválaszthatatlannak tartott veterán politikus természetesen nem hagyta ki az alkalmat, hogy a társadalmat a Konzervatív Párt ellen hangolja. Frappáns hasonlattal úgy fogalmazott, hogy a tory Brexit nem más, mint "szteroidokon lévő Thatcherizmus", mely az ingyenes egészségügyi ellátás privatizálásához és a munkavállalók jogainak csökkentéséhez vezetne. A Munkáspárt visszatérő riogatása, hogy egy új tory kormány kiárusítaná az NHS-t az Egyesült Államoknak, de az élelmiszerellátás és a környezetvédelem színvonala is összeomlana.
A hivatalos kampány kezdetének előestéjén Boris Johnson levélben dobott kesztyűt Corbyn elé. Felszólította, mondja meg kerek perec, kész- e visszavonni az 50. cikkely aktiválását, ha ez az ára a Liberális Demokratákkal és a Skót Nacionalista Párttal kötendő választási koalíciónak. Ha ez igaz lenne, 2020 teljesen elveszne, "tanakodás és halogatás" áldozatává válna. Brexittel kapcsolatos fontos információ, hogy a Downing Street közölte, jövő év végén befejeződik az átmeneti időszak, azaz ideális esetben is csak 11 hónap állna rendelkezésre új megegyezések kötésére az EU-val. Johnson szóvívője szerint "épp elég ideje tart a kilépési folyamat".
