Karácsony Gergely felbuszozott a Várba Orbán Viktorhoz

Publikálás dátuma
2019.11.06. 09:07

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A főpolgármester nem számít konkrét megállapodásra, inkább egy folyamat kezdetének tekinti a szerdai találkozót.
A tőle szokott módon, tömegközlekedéssel érkezett Karácsony Gergely a Várba, hogy találkozzon Orbán Viktorral és a kormány tagjaival. A főpolgármester a Népszavának elmondta, a mai napon még nem számít konkrét egyezmények, megállapodások megkötésére, inkább egy folyamat kezdetének tekinti a találkozót – a jövőben pedig szeretne minden, a fővárosi döntéseket érintő kormányülésen részt venni.
Karácsony úgy készült a találkozóra, hogy Orbán Viktor ismerteti vele a kormány Budapestre vonatkozó terveit, ő pedig a maga részéről terveket hozott a megbeszélésére. Tudósítónk kérdésére azt is elárulta, hogy valószínűleg nem vesz részt a csütörtöki Eedogan-ellenes tüntetéseken, mert Berlinbe kell utaznia. Az érkező kormánytagok közül Gulyás Gergely kancelláriaminiszter nyilatkozott a lapunknak, mint mondta, „termékeny dialógusra” számít a főpolgármester és a miniszterelnök között. A kormányülés ezekben a percekben kezdődik. 
A Népszava értesülései szerint többen is arra számítanak kormányoldalon és a főpolgármester stábjában, hogy amolyan „vizsgaszituációvá” válhat az ülés: Orbán megpróbálja tesztelni partnere városvezetői felkészültségét. – Ha „felkérdezős” lesz a kormányülés, akkor arra számíthatunk, hogy Orbán Viktor a lehető legrészletesebben igyekszik majd kiszedni mindent Karácsony Gergelyből a terveiről és azok megalapozottságáról. Az ilyen szituációkat kifejezetten kedveli a miniszterelnök – mondta egy kormánypárti forrásunk.
Szerző
Frissítve: 2019.11.06. 09:10

"Úgyis Gyuri bácsit választja meg a falu"

Publikálás dátuma
2019.11.06. 09:00

Fotó: Röhrig Dániel
Nyolcvannyolcadik évét tapossa az ország legidősebb polgármestere: a gyugyi Jelenka György nyugdíjasként került a község élére, és a helyiek remélik, vállal még néhány ciklust.
– Esélye sincs senkinek, azért nem indultak ellene – mondja Torma László, miközben nagy műgonddal a helyére teszi, s gumikalapáccsal eligazgatja az épülő járda betonlapját. – Voltak ketten, akikben felmerült, de még idejében visszaléptek, nehogy szégyenben maradjanak, mert mindenki tudta, úgyis Gyuri bácsit választja meg a falu. A háromszáz lelkes somogyi faluban, Gyugyon mindenki bácsizza a polgármestert, s kora alapján érthető is, Jelenka György ugyanis a 88. évét tapossa, s ezzel a legidősebb regnáló településvezető az országban. Huszonöt esztendeje, 1994-ben került a Balatontól légvonalban tíz, országúton 16 kilométerre fekvő aprócska falu élére.
– Éppen megszűnt a téesz, szóltak, induljak el, a helyiek megválasztottak, ahogyan azóta is mindig – mondja, amikor a polgármesteri hivatal előtt kiszáll a kocsijából. – Igazából ez a hobbim, élvezem, amit csinálok, örülök, hogy más is látja a változást a faluban. Korábban mindig volt egy-két-három rivális, aki elindult ellenem, de azt szoktam mondani: kihaltak mellőlem. Bennem viszont még van vagy két-három ciklus – neveti el magát, aztán elköszön: azt mondja, neki már nem kell a reklám, ezért öt éve megfogadta, magáról nem nyilatkozik többet, a faluról pedig beszéljenek az itt élők.
A helyieknek, mint hamarost kiderül, teljesen természetes, hogy olyan polgármestert választottak újra, aki a ciklus végén már betölti a 92. életévét.
– Olyan, mintha a hatvanas évei elején járna – állítja egy negyvenes asszony. – Igazi energiabomba, mindenütt ott van, mindent ellenőriz, kézben tart és képben van.
Mások azt emelik ki, hogy tartja a lépést a korral, számítógépet használ, naprakész a pályázatokban, éppúgy mint más, fiatalabb polgármester kollégái.
– Mindennap kijön, s megnézi, hogyan áll az építkezés – bólogat Boros Gyula, a járdaépítő brigád vezetője. – Ha nem tükörsima az elkészült szakasz, vagy nem elvágólag fekszenek a lapok, felszedeti és újrarakatja. Csak a tökéletes jó neki. Ebből persze a falu profitál, mely hajdan híres búcsújáróhely volt, aztán elsikkadt a hagyomány, Jelenka Györgynek azonban sikerült újjáélesztenie, s manapság már félezren is idezarándokolnak május végén, június elején. De a helyiek állítása szerint negyed század alatt teljesen megújult Gyugy: az egykor romokban álló, mára felújított Árpád-kori templom előtt homokbánya működött, abból lett a II. János Pál domb, a huszonegy stációból álló Nemzetünk Csillagainak Emlékösvénye a magyar történelmen kalauzol végig az egyik dombra felkanyarodva, a temetőből az Örökkévalóság parkját alakították ki – Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel anno –, s út épült a szomszédos városka, Lengyeltóti felé, jelentősen lerövidítve a távolságot a Balaton irányába. Persze anno ezt is ígérte: 1994-es kampányában csak annyit állított, széppé teszi a falut. És hittek neki, pedig a békéscsabai születésű, Gyöngyösön diplomázó férfi csak a rendszerváltás előtt költözött Gyugyra, ahol a téeszben kapott munkát főállattenyésztőként. ’Kilencvenben még nem is került szóba az indulása, négy évvel később azonban néhányan, akik addigra már jobban megismerték, rábeszélték, állítják a helyiek. Akik azóta sem bánták meg a döntésüket.
– Ha kell, azért tud veszekedni – jegyzi meg Torma László. – De nem haragtartó, persze azt faluhelyen nem is igen lehet.
– Azt nem szereti, ha valaki sokat iszik – teszi hozzá István Zoltán.
– A legfontosabb, hogy munkát ad az embereknek – emeli fel az ujját a szabadtéri színpadnál dolgozó nők egyike. – Most is vagy húszan dolgozunk közmunkában, pedig a környéken inkább ennek a fele jellemző. De ő kiharcolja, hogy ennyien maradhassunk, mert errefelé csak nyári idénymunka jutna a többségnek. És nem kell neki könyörögni, mint másutt, hanem ő szól, hogy lehet jönni, van hely. – Mindenkiről tud mindent, ha gond van, szólhat neki az ember, próbál segíteni megoldani – mondja az emlékösvény szomszédságában dolgozó brigád egyik tagja. – Olyan, mintha mindenkinek a nagypapája lenne. Nőnapkor mindig saját verssel lepi meg a lányokat, asszonyokat.
– Fel sem merült senkiben, hogy más kellene a falu élére – állítja István Zoltán. – Jobban bírja a tempót, mint néhány ötvenes. Például simán kocsiba ül és ellátogat a testvértelepülésünkre, Muhiba, pedig oda-vissza több mint hatszáz kilométer. Láthatóan élvezi ezt az egészet, főleg a búcsút, meg amikor nyáron sok turista jön, akkor van igazán elemében. Öt év múlva simán újra megválasztjuk.
Szerző

A kutyának sem kell az állami egyentankönyv

Publikálás dátuma
2019.11.06. 08:15

Fotó: Népszava
Egyre kevesebb a magánkiadvány, de az iskolák erősen ragaszkodnak a még megmaradtakhoz, továbbra is kerülik a sokat bírált, kiváltságos állami köteteket.
A magyarok érdekeire oly gyakran hivatkozó Orbán-kormány erőteljes beavatkozásának következtében számos magyar tulajdonú kis és közepes tankönyves vállalkozás szűnt meg az elmúlt években – mutatott rá legújabb elemzésében a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (Tanosz). Az állami kiadók viszont megerősödtek, és egyházi tankönyvkiadóból is több lett az utóbbi nyolc évben. A tankönyvpiac államosítása 2013-ban kezdődött a tankönyvfejlesztés, -rendelés és kiszállítás központosításával. Az új állami tankönyvfejlesztést az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) végezte, ami az állami tulajdonba vett Apáczai Kiadóval és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadóval együtt a legnagyobb hazai tankönyvkiadóvá vált. Az OFI 2016 óta az egri Eszterházy Károly Egyetem rektorának irányítása alatt működött. Idén decembertől ez változik: a tankönyvfejlesztés az Oktatási Hivatal feladata lesz. A tankönyvrendelést és iskolai kiszállítást pedig már évek óta egyetlen cég, a KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft. végzi. A központosítást megelőzően, 2012-ben még 59 magánkiadó működött az országban, számuk 2019-re 40-re csökkent. Elsősorban azon közepes méretű magánkiadók száma csökkent drasztikusan, amelyek több tucat, esetenként száznál is több tankönyvcímmel rendelkeztek. A versenyhelyzet a legtöbb helyen megszűnt, a kínálat erősen leszűkült, a tankönyvkiadás néhány nagy, sok kiadvánnyal rendelkező állami kiadóra és több kis, pár címmel rendelkező egyházi és magánkiadóra polarizálódott. 
A kormány további adminisztratív eszközökkel is igyekezett ellehetetleníteni a magánkiadókat: egy jogszabálymódosítás következtében 2014 januárjától már nincs lehetőségük új tankönyvek engedélyeztetésére, az idei évtől pedig – egy újabb törvénymódosítással – már azt sem tették lehetővé a kiadóknak, hogy a 2018 végén lejárt tankönyves engedélyeket meghosszabbíthassák. Mindez oda vezetett, hogy több száz népszerű magánkiadós tankönyv került le a tankönyvjegyzékről, a listán szereplő alternatív tankönyvek aránya 30 százalékra csökkent az idei évre, míg 2012-ben ennek a dupláját is meghaladta. A tendencia várhatóan tovább folytatódik majd, a független kiadók tankönyvei – leszámítva az idegen nyelvi és szakképzési kiadványokat – teljesen eltűnhetnek a tankönyvjegyzékről. Ezzel szemben az egyházi kiadóknak – a köznevelési törvény nyári módosításával – egyszerűbbé tették tankönyveik engedélyeztetését és a hivatalos tankönyvjegyzékre kerülést. Az erőszakos központosításnak, a magánkiadók kiszorításának az vált az egyik legfőbb céljává, hogy „népszerűbbé” tegyék a 2014-től sokmilliárdos uniós forrásból fejlesztett, úgynevezett „újgenerációs” állami tankönyveket. Az első kísérleti példányok 2015-ös megjelenése óta több alkalommal is a figyelem középpontjába kerültek ezek a kiadványok, elsősorban szakmai hibáktól hemzsegő, olykor botrányosnak is nevezhető tartalmaik miatt. Noha az elmúlt években folyamatosan javítgatták a köteteket, az újgenerációs tankönyvek továbbra sem népszerűek a pedagógusok, diákok, szülők körében. A kormány képviselői ennek ellenkezőjét állítják, de az állami tankönyvellátó adataiból egyértelműen kiderül, hogy minden más – korábban kifejlesztett állami, magánkiadós, egyházi – tankönyvhöz viszonyítva megrendelési arányuk alacsony, alig van olyan iskolai évfolyam, ahol a 20 százalékot meghaladja az újgenerációs tankönyvek aránya. A Tanosz szerint kijelenthető, hogy a hazai tankönyvellátás eddig nem hozta el az átalakításoktól várt pozitív eredményeket. A tankönyvek minőségi javulását sem a szakmai szervezetek, sem az OFI által végzett felmérések nem igazolták vissza. Annyi biztos, hogy a tankönyvválaszték szűkült: tavaly még 3350 kötet közül választhattak a pedagógusok, idén 2754-ből. Ennek csupán harmada, mintegy 840 kiadvány magánkiadós tankönyv.

A népszerű köteteket megveszi az állam

– Könnyű azt mondani, hogy egyre népszerűbbek az állami kiadványok, ha korábbi magánkiadós tankönyvekkel növelik a példányszámokat – nyilatkozta lapunknak a Tanosz elnöke, Kereszty Péter, felidézve: miközben a kormány igyekszik ellehetetleníteni a nem állami tankönyvkiadókat, több népszerű magánkiadós kötet kiadási jogát megszerezte. A tankönyvpiac központosítása, vagyis 2013 előtt például a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó és az Apáczai Kiadó is magánkézben volt, az államosítás ezek felvásárlásával kezdődött. Ha egész kiadókat nem is, egy-egy kiadványt azóta is bekebelezett az állam. Például a Krónika Nova Kiadó vezetése idén döntött úgy, hogy a jelenlegi keretek között nem tudnak tovább működni, ezért a pedagógusok körében népszerű Mohácsy-féle irodalomtankönyveinek kiadási jogát eladták az állami tankönyvkiadónak. Hasonlóképp járt a Műszaki Könyvkiadó Hajdu-matek könyvsorozata is. – Ezzel máris több százezerrel nőtt az állami kiadványok száma – mondta Kereszty Péter. Rámutatott: a szóban forgó tankönyvek tartalmilag semmit nem változtak, de amint állami kiadásba kerültek, az Oktatási Hivatalnak már nem volt gondja azzal, hogy meghosszabbítsa engedélyeiket – ha magánkiadásban maradnak, esélyük sem lett volna, hogy felkerüljenek a hivatalos tankönyvjegyzékre. A Tanosz elnöke szerint a közeljövőben több más kisebb kiadó is hasonló sorsra juthat. De volt már példa arra az utóbbi években, hogy nagyobb kiadók is eltűntek a hivatalos tankönyvjegyzékről: a Dinasztia Tankönyvkiadó vagy a Maxim Könyvkiadó több mint száz címmel szerepeltek a 2012-es jegyzéken, ma már eggyel sem. – Igazság szerint semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy nem hosszabbítják meg a magánkiadós kötetek engedélyeit. Ezek a jelenleg hatályban lévő Nemzeti alaptantervhez (Nat) és kerettantervekhez készültek, s mivel az új Nat mind a mai napig nem jelent meg, a korábban engedélyezett tankönyvek ma is használhatók lennének – fogalmazott Kereszty Péter. Hozzátette: a tankönyves szakmát nem az állami kiadó erősödése zavarja, hanem az, hogy a kormány szándékosan megszünteti a versenyhelyzetet és lehetőséget sem ad az iskoláknak arra, hogy egy sokszínű tankönyvjegyzékből válogathassanak.

Csökkenő árak, ingyenes kölcsönzés

A tankönyvárak a tíz évvel ezelőtti világválság óta folyamatosan csökkenek, a folyamat az állami tankönyvkiadó létrehozásával még erőteljesebbé vált. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018-ban mintegy 55 százalékkal kellett kevesebbet fizetni a tankönyvekért, mint 2008-ban. Csakhogy a Tanosz felhívta a figyelmet: az állami kísérleti tankönyvek fejlesztésére elköltött milliárdok ebben a statisztikában nem jelennek meg, pedig nem kevés pénzről van szó, csak 2014 és 2016 között 5,8 milliárd forintnyi uniós forrás ment el az újgenerációs könyvek fejlesztésére, tantermi kipróbálására. A Tanosz szerint az állami tankönyvek tankönyvjegyzéki árai és azok előállítási költségei köszönőviszonyban sincsenek egymással, ami mögött az is meghúzódik, hogy a kormányzat az adófizetők pénzéből kompenzálja a veszteséges állami intézeteket, vállalatokat. Ugyanígy hamis a kormány propagandisztikus, ingyen tankönyvekről szóló üzenete, ami valójában ingyenes tankönyvkölcsönzést jelent – a köteteket tanév végén sértetlenül vissza kell adni az iskolának. 

Szerző