Az erdőirtás kevésbé járul hozzá a klímaváltozáshoz, mint eddig gondolták

Publikálás dátuma
2019.11.06. 09:56

Fotó: Michal Fludra/NurPhoto / AFP
Egy új tanulmány szerint az erdőirtáshoz köthető szén-dioxid-kibocsátás a korábban becsültnek az ötöde.
Az erdőirtáshoz köthető szén-dioxid-kibocsátás jóval alacsonyabb az eddig véltnél, vagyis sokkal kisebb mértékben járul hozzá a klímaváltozáshoz – derült ki egy új tanulmányból. Az Ohiói Állami Egyetem és a Yale Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a fakitermelés és mezőgazdasági termelés céljából végzett erdőirtás miatt nagyjából 92 milliárd tonna szén-dioxid került a légkörbe 1900 óta – olvasható a ScienceDaily tudományos-ismeretterjesztő portálon.
Az ohiói egyetem munkatársa, Brent Sohngen szerint ez a becslés nagyjából egyötöde a korábbi tanulmányokban megállapított 484 milliárd tonnának, ami az emberhez köthető összkibocsátás egyharmadát teszi ki az elmúlt 119 évben. A professzor szerint a korábbi becsléseket az erdők természetes úton történő regenerálódására alapozták, figyelmen kívül hagyva az olyan erdőgazdálkodási gyakorlatokat, mint a faültetés, a fajtaváltogatás, a körültekintő trágyázás, az öntözés és az erdőnövekedést elősegítő egyéb eljárások.
A Journal of Forest Economics című folyóiratban publikált új tanulmány készítői egy olyan új modellel dolgoztak, amely figyelembe veszi ezeket a tényezőket. A szakemberek szerint, ha összevetjük a csaknem 1300 milliárd tonnányi szénre rúgó ipari kibocsátással, akkor az ember általi földhasználat és annak változásai viszonylag kis mértékben járultak hozzá a szén-dioxid-kibocsátáshoz az érintett időszakban. A kutatók korábban úgy becsülték, hogy az emberhez köthető emisszió nagyjából 27 százalékáért az erdőirtás a felelős, ám az új eredmények szerint ez az arány mindössze 7 százalék.
Az új eredmények azt sugallják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mérséklését célzó erőfeszítéseknek döntően az iparra kellene irányulniuk. A szakemberek szerint ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az erdőket ezentúl figyelmen kívül kell hagyni, ha környezetvédelemről van szó. Sohngen szerint a fáknak jelentős szerepe lehet a klímaváltozás elleni védekezésben, de ehhez az kell, hogy a világ kormányai elősegítsék az erdőségek még hatékonyabb kezelését.  
Szerző

Világszerte a legmelegebb október volt az idei

Publikálás dátuma
2019.11.05. 17:21

Fotó: Artur Widak/NurPhoto / AFP
0,01 Celsius-fokkal haladta meg az idei az előző, 2015-ben mért legmagasabb októberi átlaghőmérsékletet.
A valaha mért legmelegebb október hónap volt a világon 2019 októbere - jelentette be kedden a Copernicus európai kutatóintézet. A légszennyezéssel, üvegházhatással és klímaváltozással foglalkozó intézet adatai szerint októberben 0,69 Celsius-fokkal volt melegebb átlagosan az 1981-2000 közötti időszak átlaghőmérsékleténél, ami 1,2 Celsius-fokkal magasabb, mint az iparosodás előtti időszakban.
2019 októberében 0,01 Celsius-fokkal haladta meg az átlaghőmérséklet az előző legmagasabb - 2015-ban mért - októberi átlaghőmérsékletet.
Ötödször fordult elő idén, hogy rekordot döntött egy adott hónap átlaghőmérséklete - írták közleményükben a kutatók. 2019 júniusában, júliusában és szeptemberében mértek rekord magas átlaghőmérsékletet az adott hónapra, augusztus a második legmelegebb augusztus volt a világon a feljegyzések kezdete óta - emlékeztettek a szakemberek.
A Copernicus adatai szerint különösen meleg volt októberben az Északi-sark térségének nagy részén és Európa egyes térségeiben. Az Egyesült Államokban és Kanadában azonban az átlagos alatti hőmérsékleteket jegyeztek fel.
Szerző
Frissítve: 2019.11.05. 19:28

Költözés mentheti meg az erszényespeléket

Publikálás dátuma
2019.11.05. 17:17

Fotó: UNSW / AFP
Az enyhe telek miatt az apró erszényes fajnak mostanra kevesebb mint 2500 egyede maradt a vadonban. A kutatók reményei szerint az utolsó megmaradt példányok átköltöztetésével lehet megmenteni a súlyosan veszélyeztetett erszényespeléket a pusztulástól.
Kihalással fenyegeti a klímaváltozás az Ausztráliában honos hegyi erszényespeléket (Burramys parvus), ám a kutatók reményei szerint az utolsó megmaradt példányok átköltöztetésével meg lehet menteni a súlyosan veszélyeztetett fajt a pusztulástól. A téli álmot alvó apró erszényes Délkelet-Ausztrália havasain él, de a téli hóesés csökkenése és a melegedő hőmérséklet miatt mostanra kevesebb mint 2500 egyede maradt a vadonban - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A hegyi erszényespelék a hótakaró által szigetelt kőhalmok alatt alusszák végig a telet és odújuk védelmet nyújt a nyári hőség ellen is. A nagy meleg ugyanis halálos lehet a számukra. Az Új-dél-walesi Egyetem munkatársa, Hayley Bates szerint Ausztrália egyetlen téli álmot alvó erszényesének alig valamivel fagypont feletti hőmérsékletre van szüksége a sikeres hibernációhoz, ám elegendő hó borítás nélkül a hideg levegő beáramlik a sziklák közé és lehűti az erszényespele menedékét.
"A 0,6 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérséklet felébreszti a téli álmából, az állat vacogni kezdhet és éhen halhat. Két enyhe tél is elegendő ahhoz, hogy a faj összeomoljon"

- mondta a szakember.

 Az egyetem kutatói tenyészprogramba kezdtek Új-Dél-Wales állam egy alacsonyan fekvő területén annak érdekében, hogy a hegyi erszényespeléket hozzászoktassák az új környezethez, remélve, hogy sikerül létrehozniuk egy 25 egyedből álló kolóniát. Amennyiben a projekt sikeresnek bizonyul, akkor további példányokat költöztetnének le a havasokból.
A 25 millió évvel ezelőttről származó fosszíliák alapján a kutatók úgy vélik, hogy a hegyi erszényespelék ősei egy mérsékeltebb éghajlatú, kevésbé szélsőséges környezetben éltek. Korábbi kutatásokból az is kiderült, hogy a hegyi erszényespelék közeli rokonai sokáig az alacsonyan fekvő területeken lévő esőerdőket lakták. "Az történhetett, hogy a faj modern kori képviselői együtt mozogtak a havasok felé terjeszkedő hűvös esőerdőkkel, amikor az éghajlat még viszonylag melegebb, párásabb volt" - magyarázta Mike Archer, az egyetem paleontológusa. Hozzátette: "amikor azonban a klímaváltozás előrehaladtával ezek a feltételek fokozatosan megszűntek, az erszényesek egy olyan környezetben maradtak, amely az alkalmazkodóképességük határát feszegette".
A hegyi erszényespelékre további fenyegetést jelent, hogy a téli álmukból felébredve elsődleges táplálékukat jelentő bogong-bagolylepkék (Agrotis infusa) száma ugyancsak csökken, ami szintén a klímaváltozás és a szárazság számlájára írható.
Szerző