Búcsú Matolcsytól

Magyarország az EU-csatlakozási szerződésben vállalta az eurózónába történő belépés feltételeinek megteremtését és a közös európai pénz bevezetését. A vonatkozó fejezet tárgyalását az első Orbán-kormány zárta le, az euró átvételét a Fidesz részéről is teljes egyetértés övezte. A csatlakozási szerződés aláírása óta jogi kötelezettség és deklarált államcél, hogy a magyar gazdaság- és pénzügypolitikát összhangba kell hozni az euró bevezetésének kívánalmaival.

A magyar monetáris politika végrehajtásának első számú intézménye a Magyar Nemzeti Bank, amelynek elnökét pillanatnyilag (még?) Matolcsy Györgynek hívják. A Magyar Nemzeti Bank elnöke azért kapja a sokmilliós fizetését, hogy a törvényben rögzített monetáris politikát végrehajtása. Nem neki kell kitalálnia: az MNB nem jogalkotó, hanem végrehajtó szerv. Ha a jegybank mindenkori vezetőjének nem tetszik a monetáris politika, akkor természetesen lemondhat – minden bizonnyal le is kell mondania –, de nem fogalmazhat meg az állam hivatalos céljaitól eltérő, netán azokkal ellentétes monetáris irányvonalat.

Márpedig Matolcsy György pontosan ezt tette. A Financial Timesban a következőket írta (ha jogállamot feltételezünk, a lemondását írásba adva): az eurózóna létrehozása rossz döntés volt, és itt az ideje, hogy létrehozzunk a tagállamok számára egy kilépési mechanizmust; máig hiányoznak a közös valuta alapvető feltételei, úgy mint a közös állam, az EU GDP-jének legalább 15-20 százalékát kitevő közös költségvetés, valamint az euróövezeti pénzügyminisztérium és pénzügyminiszter; mindezekből adódóan pedig az európai pénz létjogosultsága megszűnt.

Ugyanez a Matolcsy György az MNB „eurázsiai fórumán” egy másik víziót is felvázolt. Eszerint az atlanti korszak helyett Eurázsia kora érkezik, és jön a közös eurázsiai pénz is (amelynek az MNB-elnöki logika szerint nyilván lesz közös állama, költségvetése, pénzügyminisztériuma és pénzügyminisztere is, hiszen az euróval ellentétben kívánatos célként lett fölfestve). Ehhez vegyük hozzá, hogy amikor Matolcsy de facto főnöke, Orbán Viktor Eurázsia építéséről beszélt – éppen egy éve, a Lajtától keletre fekvő térség jegybanki vezetőinek konferenciáján –, akkor kifejezetten Kelet-Európát, a Balkánt és a Kína dominálta Ázsiát értette alatta.

Aligha túlzás tehát azt állítani, hogy a magyar gazdasági unortodoxia atyja egyszerre tett utalást követendő új irányként az euró, és az Európai Unió keleti alternatívájára. Mindannyian tudjuk, hogy sem egyik, sem másik nem vezethető le a magyar jogból: hogy az euróról mit mond a törvény, azt fentebb már rögzítettük, az meg történelmi tény, hogy Magyarország lakossága népszavazáson, példátlanul magas, 84 százalékos szavazati aránnyal döntött az EU-csatlakozás mellett, és ezt a többségi álláspontot azóta sem merte egyetlen komolyan vehető politikai szereplő sem nyíltan megkérdőjelezni.

Innentől pedig csak az lehet a kérdés, mikor mond le hivatalosan is a közmegbízatásáról az a vezető, aki mindezzel láthatóan nem tud, és nem is akar azonosulni.