Kutyakölyöknek hitték Wandit, az ausztrál dingót

Publikálás dátuma
2019.11.07. 12:13

Fotó: SHARI TRIMBLE / AFP
DNS-teszt derítette ki, hogy az Ausztráliában hónapokon át mentett kutyakölyöknek hitt Wandi valójában vadkutya.
Az állatot augusztusban találták Wandiligong kisváros egyik kertjében, innen kapta a nevét is. A hátán lévő karmolásnyomok miatt megmentői úgy gondolták, hogy talán egy ragadozómadár karmai közül eshetett le. Azt hitték, hogy Wandi egy dingó-kutya keverék, végül DNS-teszttel állapították meg, hogy tisztán a dingó fajba tartozik. Új otthont egy Melbourne-közelében lévő dingórezervátumban kapott – közölte Lyn Watson, az Ausztrál Dingó Alapítvány vezetője.
Bár ezek az állatok egyes területeken védettek, a dingóknak nincsen feltétlenül jó hírük Ausztráliában. A keleti partoknál lévő, turisták körében kedvelt Fraser-szigeten az elmúlt években többször támadtak emberekre ezek az állatok. Áprilisban egy apának sikerült kimentenie gyerekét egy dingó szorításából: az állat a 14 hónapos kisfiút megpróbálta elhurcolni egy lakókocsiból.
A tudósok között nincs egyetértés a dingók biológiai besorolását illetően. Míg egyes kutatók a vadkutyák közé sorolják őket, mások szerint a négylábúak olyan jellegzetességekkel bírnak, amelyek megkülönböztetik őket mind a háziállatként tartott kutyáktól, mind a vadkutyáktól.
Szerző
Témák
dingó kölyök

Gőzből és szén-dioxidból készítenek üzemanyagot Németországban

Publikálás dátuma
2019.11.07. 11:16

Fotó: MARIJAN MURAT / AFP
Belsőégésű motorok meghajtására alkalmas, levegőből kivont szén-dioxid és gőz halmazállapotú vízből készült üzemanyagot gyártó állomást adtak át szerdán Németországban.
Csupán egy miniatűr gyártósort állítottak össze a Karlsruhei Technológiai Intézetben (KIT), amely egy teherszállító konténerben is elfér, és naponta alig néhány liter üzemanyag előállítására alkalmas, beindítását mégis áttörésnek tartják az e-üzemanyag, illetve szén-dioxid-semleges és szintetikus üzemanyag néven is ismert technológia történetében.
Az állomáson az úgynevezett power to liquid eljárást alkalmazzák, megújuló forrásokból nyert áram felhasználásával gyártanak folyékony üzemanyagot, amelynek alapanyaga az állomás körüli levegőből kivont szén-dioxid és gőz halmazállapotú víz. A két anyagból úgynevezett szimultán elektrolízissel hidrogént és szén-monoxidot állítanak elő, majd egy újabb lépésben úgynevezett hosszú láncú szénhidrogéneket, amelyeket a folyamat befejező lépésében úgy darabolnak fel, hogy benzinnek, dízelnek vagy kerozinnak megfelelő üzemanyagot lehet gyártani belőlük.
A szövetségi oktatási és tudományos minisztérium Kopernikusz projektek (Kopernikus Projekte) nevű energetikai tudományos fejlesztési programjának finanszírozásával kidolgozott módszer előnye, hogy 
a légkörben felhalmozódott szén-dioxid mennyiségének növelése nélkül lehet használni belsőégésű motorokat,

ami nagyban hozzájárulhat az éghajlatváltozás megfékezéséért folytatott küzdelem sikeréhez. Az eljárás azonban még kezdetleges. A KIT szakemberei a következő fejlesztési szakaszra is még csak a napi 100-200 literes mennyiséget célozzák meg, és csak a berendezés harmadik generációja lesz képes naponta legalább 1500 liter üzemanyag előállítására. A számítások szerint a technológia nagyjából tíz év múlva lesz érett az ipari méretű üzemanyaggyártásra.
Szerző

Az óceánokban lévő szemét tíz százaléka a halászatból származik

Publikálás dátuma
2019.11.07. 10:23

Fotó: JUAN BARRETO / AFP
A halászati felszerelések, amelyből évente 640 ezer tonna kerül a vizekbe, megölik vagy megcsonkítják a tengeri állatokat.
Becslések szerint minden évben 640 ezer tonna halászháló és más felszerelés kerül a vizekbe – közölte szerdán bemutatott jelentésében a Greenpeace. A halászati felszerelés a műanyag szemét „leghalálosabb formája” az óceánokban, hiszen arra tervezték, hogy elfogja és megölje a tengeri állatokat. A világ kormányainak cselekedniük kell, hogy „a túlságosan kevéssé szabályozott halászati ipart felelősségre vonják veszélyes hulladéka miatt” – követelte Louisa Casson, a környezetvédelmi szervezet munkatársa.
A jelentés szerint minden használt háló hat százaléka, minden csapda kilenc százaléka és a hosszú horogsorok 29 százaléka marad a vizekben. A halászati felszerelések a tengeri állatokat megölik vagy megcsonkítják, a szemét pedig már eléri az óceánok távoli területeit is – hangoztatta Thilo Maack, a Greenpeace tengerbiológusa. Ilyen távoli terület például a Vema tengeri hegy régiója az Atlanti-óceán délkeleti részén, Dél-Afrika partjaitól ezer kilométerre nyugatra.
A térségben 2007-ben betiltották a tengerfenéki vonóhálós halászatot, azóta ott sikeresen regenerálódott egy szinte teljesen kihalt langusztafaj állománya. A kutatók ebben a térségben is találtak hálókat és halcsapdákat.
Szerző