Demokrácia deficit Nyugaton

A berlini fal leomlásának évfordulóján sok politikai elemző jegyzi meg bírálóan, hogy Kelet-Európa nem tudta valóra váltani 1989 ígéretét. Valóban sok oka lehet annak, hogy csalódottak lehetünk ezzel kapcsolatban. A demokratikus normák terén tapasztalható visszaesés Magyarországon és Lengyelországban, az EU-bővítés egykori mintaországaiban beárnyékolja az európai projektet. Emellett az is elégedetlenségre ad okot, hogy Romániában és Bulgáriában nem sikerült alapvető változásokat elérni a politikai rendszerben és a kormányzó elitek terén.

Gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a régióban, különösen Lengyelországban jelentős gazdasági fejlődés történt. Továbbá figyelembe véve azt, hogy mostanában Párizs és Madrid is ugyanakkora valószínűséggel kap bírálatot az Amnesty Internationaltől, ahogy Budapest vagy Varsó, feltehető a kérdés, hogy a vasfüggöny alapján történő régi megosztás hasznosnak tekinthető-e, vagy segít-e Európa közös problémáinak és küzdelmeinek megértésében. A Közép- és Kelet-Európában tapasztalható autoritarianizmus és korrupció valódi fenyegetést jelent, de nem esünk-e abba a hibába, hogy túlságosan is a demokrácia Kelet-Európában történő visszaesésére összpontosítunk, miközben a demokráciára Nyugat-Európában leselkedő veszélyek felett szemet hunyunk?

Németországnak az újraegyesítéssel kapcsolatos rendszeres reflexióitól eltekintve alig vizsgálták azt a göröngyös utat, amelyet a nyugat-európai demokráciák jártak be a berlini fal leomlása utáni évtizedekben.

Spanyolországban negyven év telt el a Franco-diktatúra bukása óta, mégis, az utóbbi években eddig nem látott visszaesés következett be a sajtószabadság terén, illetve korlátozták a tiltakozáshoz való jogot. A 2015-ös „szájpecektörvény” a rendőrség számára számos tiltakozó akció esetében lehetővé tette az adminisztratív szankciók kivetését, ami korábban bírói hatáskörbe tartozott.

A terrorizmusellenes francia intézkedések elhúzódó rendkívüli állapotot idéztek elő, ami során a rendőrség széleskörű jogköröket kapott őrizetbe vételekre, felhatalmazás nélküli házkutatásokra, valamint imahelyek bezárására. Az ENSZ különmegbízottja arra hívta fel a figyelmet, hogy a muszlimokat aránytalan mértékben érintik ezek a jogszabályok, amelyek „gyanús közösségnek” állítják be őket. Végsősoron ez a jogalkotás súlyos következményekkel jár a polgári szabadságjogok terén Mindeközben Emmanuel Macron elnök továbbra is túlzott erőt vet be az utcai tüntetések elfojtására.

Az új dán kormányt adó szociáldemokraták ellenzékben támogattak a kontinens legszigorúbb bevándorlás-ellenes jogszabályai közül néhányat, beleértve a menekültek ékszerei elkobzásának lehetővé tételét a dániai tartózkodásuk költségeinek fedezése céljából, vagy hirdetési helyek vásárlását a libanoni újságokban, ami a leendő menedékkérők elbátortalanítását, illetve az ENSZ áttelepítési programjával való együttműködés felfüggesztését célozta. Ezzel kapcsolatban lehet érvelni azzal, hogy a szélsőjobboldali Dán Néppárt támogatottsága azért csökkent az idén nyáron tartott választásokon, mert a retorikáját és elgondolásait a látszólag liberális pártok - egy sajnálatos európai trend részeként - átvették.

Az olyan paprikajancsikról, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, mindig feldúlt cikkek fognak születni, azonban az illegális migrációval szemben meghozott durva intézkedései közül sok mára az EU politikájává vált.

Spanyolország, Franciaország és Dánia természetesen továbbra is demokráciának számít, azonban azzal a nagyobb hiányossággal, hogy a társadalom jelentős rétegei nem élvezik a nyitott társadalom szabadságjogait és előnyeit. Ahogy az 1989 előtti időszak elégedetlensége és viszontagságai elősegítették a vasfüggöny leomlását, úgy a gazdasági bizonytalanság mostani mélyülése, illetve a manapság tapasztalható, az elégedetlenséget kiváltó retorika Európa mindkét felén a civil társadalom mobilizálására ösztönzi a fiatalokat. Az idegengyűlölet, az intézményekkel szembeni bizalmatlanság és a klímaváltozás olyan közös fenyegetés szerte a kontinensen, ami miatt a Kelet-Nyugat fogalom már nem jelent valódi különbségtételt Európa sok sürgető kérdése kapcsán.

A posztkommunista átalakulás mámorító napjai során néhány nyugat-európai vállalat lehetőséget látott arra, hogy befektessen, és jelentős profitra tegyen szert Kelet-Európában, ahol a fékek és ellensúlyok jóval gyengébb alapokon álltak, mint Nyugat-Európában. Európa keleti felén az 1990-es évek és a 2000-es évek elejének politikai vezetése túlértékelte a teljesen kidolgozott nyugati modellek importálásának megvalósíthatóságát. A korrupt politikai vezetők szerte a régióban elfojtották a demokratikus normákat, a kisebbségi jogokat és a tüntetéseket, amelyek kihívást jelentettek a hatalmon lévő politikai pártok számára. Az állami kiadások csökkentésével és adóemeléssel járó uniós megszorító intézkedések Görögországban pedig a GDP 25 százalékos visszaesését, háborús helyzethez hasonlítható körülmények kialakulását okozták, illetve az EU-val szembeni bizalmatlanságot gerjesztették mind Görögországban, mind Európa más tájain.

Bár úgy tűnhet, mintha a kelet-nyugati megosztottságot a 2015-ös menekültválságra adandó válaszok körüli viták okozták volna, a valóságban azonban a gazdag és szegény Európa közötti, vélt alá-fölé rendeltségi viszonnyal kapcsolatos fortyogó neheztelés mindig is tüzelte a populista dühöt. Nyugat-Európa nem törődött a problémás kormányokkal, vagy engedményeket adott nekik, ahogy az nekik megfelelt, majd az azt követő túlkapásaiknál felháborodást színlelt. Szerencsére azt látni, hogy az erőteljes pesszimizmus ellenére erre egy organikus válasz alakul ki Kelet-Európában a populizmusra.

A YouGov közvélemény-kutató frissen megjelent – a Nyílt Társadalom Alapítványok megbízásából készült – felméréséből levonható fő következtetés arra mutat rá, hogy a régióban erőteljes a civil aktivizmus, aminek a fiatalok a hajtóerői, akik szerint nem elérhetetlen egy demokratikus jövő. Látni kell, hogy Szlovákiában Zuzana Caputová nyerte az elnökválasztást, illetve azt, hogy Csehországban tüntetési hullám alakult ki Andrej Babis kormányfő túlkapásai ellen, valamint azt, hogy az egyesült ellenzék milyen győzelmeket aratott a magyarországi önkormányzati választásokon, a tisztességtelen választási szabályok ellenére is. Amint megvan a szervezettség, csak egy kis demokratikus lökés kell a mobilizáláshoz és a sikerek eléréshez. Az olyan jelentős évfordulók, mint amilyen a mostani, arra emlékeztetnek minket, hogy Európának új célokat kell kitűznie. A gyengék jogai védelmének, a klímaváltozás megakadályozásának és az egyenlőbben elosztott jólét biztosításának kellene lennie a közös céljainknak, hogy megbecsüljük a berlini fal leomlásának elakadt örökségét Európa mindkét felén.

A szerző a Nyílt Társadalom Alapítványok berlini irodájának igazgatója, a Nyílt Európáért Kezdeményezés társigazgatója