Demokrácia deficit Nyugaton

A berlini fal leomlásának évfordulóján sok politikai elemző jegyzi meg bírálóan, hogy Kelet-Európa nem tudta valóra váltani 1989 ígéretét. Valóban sok oka lehet annak, hogy csalódottak lehetünk ezzel kapcsolatban. A demokratikus normák terén tapasztalható visszaesés Magyarországon és Lengyelországban, az EU-bővítés egykori mintaországaiban beárnyékolja az európai projektet. Emellett az is elégedetlenségre ad okot, hogy Romániában és Bulgáriában nem sikerült alapvető változásokat elérni a politikai rendszerben és a kormányzó elitek terén. 
Gyakran figyelmen kívül hagyják, hogy a régióban, különösen Lengyelországban jelentős gazdasági fejlődés történt. Továbbá figyelembe véve azt, hogy mostanában Párizs és Madrid is ugyanakkora valószínűséggel kap bírálatot az Amnesty Internationaltől, ahogy Budapest vagy Varsó, feltehető a kérdés, hogy a vasfüggöny alapján történő régi megosztás hasznosnak tekinthető-e, vagy segít-e Európa közös problémáinak és küzdelmeinek megértésében. A Közép- és Kelet-Európában tapasztalható autoritarianizmus és korrupció valódi fenyegetést jelent, de nem esünk-e abba a hibába, hogy túlságosan is a demokrácia Kelet-Európában történő visszaesésére összpontosítunk, miközben a demokráciára Nyugat-Európában leselkedő veszélyek felett szemet hunyunk?
Németországnak az újraegyesítéssel kapcsolatos rendszeres reflexióitól eltekintve alig vizsgálták azt a göröngyös utat, amelyet a nyugat-európai demokráciák jártak be a berlini fal leomlása utáni évtizedekben.
Spanyolországban negyven év telt el a Franco-diktatúra bukása óta, mégis, az utóbbi években eddig nem látott visszaesés következett be a sajtószabadság terén, illetve korlátozták a tiltakozáshoz való jogot. A 2015-ös „szájpecektörvény” a rendőrség számára számos tiltakozó akció esetében lehetővé tette az adminisztratív szankciók kivetését, ami korábban bírói hatáskörbe tartozott.
A terrorizmusellenes francia intézkedések elhúzódó rendkívüli állapotot idéztek elő, ami során a rendőrség széleskörű jogköröket kapott őrizetbe vételekre, felhatalmazás nélküli házkutatásokra, valamint imahelyek bezárására. Az ENSZ különmegbízottja arra hívta fel a figyelmet, hogy a muszlimokat aránytalan mértékben érintik ezek a jogszabályok, amelyek „gyanús közösségnek” állítják be őket. Végsősoron ez a jogalkotás súlyos következményekkel jár a polgári szabadságjogok terén Mindeközben Emmanuel Macron elnök továbbra is túlzott erőt vet be az utcai tüntetések elfojtására.
Az új dán kormányt adó szociáldemokraták ellenzékben támogattak a kontinens legszigorúbb bevándorlás-ellenes jogszabályai közül néhányat, beleértve a menekültek ékszerei elkobzásának lehetővé tételét a dániai tartózkodásuk költségeinek fedezése céljából, vagy hirdetési helyek vásárlását a libanoni újságokban, ami a leendő menedékkérők elbátortalanítását, illetve az ENSZ áttelepítési programjával való együttműködés felfüggesztését célozta. Ezzel kapcsolatban lehet érvelni azzal, hogy a szélsőjobboldali Dán Néppárt támogatottsága azért csökkent az idén nyáron tartott választásokon, mert a retorikáját és elgondolásait a látszólag liberális pártok - egy sajnálatos európai trend részeként - átvették.
Az olyan paprikajancsikról, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, mindig feldúlt cikkek fognak születni, azonban az illegális migrációval szemben meghozott durva intézkedései közül sok mára az EU politikájává vált. 
Spanyolország, Franciaország és Dánia természetesen továbbra is demokráciának számít, azonban azzal a nagyobb hiányossággal, hogy a társadalom jelentős rétegei nem élvezik a nyitott társadalom szabadságjogait és előnyeit. Ahogy az 1989 előtti időszak elégedetlensége és viszontagságai elősegítették a vasfüggöny leomlását, úgy a gazdasági bizonytalanság mostani mélyülése, illetve a manapság tapasztalható, az elégedetlenséget kiváltó retorika Európa mindkét felén a civil társadalom mobilizálására ösztönzi a fiatalokat. Az idegengyűlölet, az intézményekkel szembeni bizalmatlanság és a klímaváltozás olyan közös fenyegetés szerte a kontinensen, ami miatt a Kelet-Nyugat fogalom már nem jelent valódi különbségtételt Európa sok sürgető kérdése kapcsán. 
A posztkommunista átalakulás mámorító napjai során néhány nyugat-európai vállalat lehetőséget látott arra, hogy befektessen, és jelentős profitra tegyen szert Kelet-Európában, ahol a fékek és ellensúlyok jóval gyengébb alapokon álltak, mint Nyugat-Európában. Európa keleti felén az 1990-es évek és a 2000-es évek elejének politikai vezetése túlértékelte a teljesen kidolgozott nyugati modellek importálásának megvalósíthatóságát. A korrupt politikai vezetők szerte a régióban elfojtották a demokratikus normákat, a kisebbségi jogokat és a tüntetéseket, amelyek kihívást jelentettek a hatalmon lévő politikai pártok számára. Az állami kiadások csökkentésével és adóemeléssel járó uniós megszorító intézkedések Görögországban pedig a GDP 25 százalékos visszaesését, háborús helyzethez hasonlítható körülmények kialakulását okozták, illetve az EU-val szembeni bizalmatlanságot gerjesztették mind Görögországban, mind Európa más tájain.
Bár úgy tűnhet, mintha a kelet-nyugati megosztottságot a 2015-ös menekültválságra adandó válaszok körüli viták okozták volna, a valóságban azonban a gazdag és szegény Európa közötti, vélt alá-fölé rendeltségi viszonnyal kapcsolatos fortyogó neheztelés mindig is tüzelte a populista dühöt. Nyugat-Európa nem törődött a problémás kormányokkal, vagy engedményeket adott nekik, ahogy az nekik megfelelt, majd az azt követő túlkapásaiknál felháborodást színlelt. Szerencsére azt látni, hogy az erőteljes pesszimizmus ellenére erre egy organikus válasz alakul ki Kelet-Európában a populizmusra. 
A YouGov közvélemény-kutató frissen megjelent – a Nyílt Társadalom Alapítványok megbízásából készült – felméréséből levonható fő következtetés arra mutat rá, hogy a régióban erőteljes a civil aktivizmus, aminek a fiatalok a hajtóerői, akik szerint nem elérhetetlen egy demokratikus jövő. Látni kell, hogy Szlovákiában Zuzana Caputová nyerte az elnökválasztást, illetve azt, hogy Csehországban tüntetési hullám alakult ki Andrej Babis kormányfő túlkapásai ellen, valamint azt, hogy az egyesült ellenzék milyen győzelmeket aratott a magyarországi önkormányzati választásokon, a tisztességtelen választási szabályok ellenére is. Amint megvan a szervezettség, csak egy kis demokratikus lökés kell a mobilizáláshoz és a sikerek eléréshez. Az olyan jelentős évfordulók, mint amilyen a mostani, arra emlékeztetnek minket, hogy Európának új célokat kell kitűznie. A gyengék jogai védelmének, a klímaváltozás megakadályozásának és az egyenlőbben elosztott jólét biztosításának kellene lennie a közös céljainknak, hogy megbecsüljük a berlini fal leomlásának elakadt örökségét Európa mindkét felén. A szerző a Nyílt Társadalom Alapítványok berlini irodájának igazgatója, a Nyílt Európáért Kezdeményezés társigazgatója
Szerző
Goran Buldioski
Frissítve: 2019.11.08. 09:11

Hivatali csapda a képviselőknek

A helyhatósági választáson sok helyen megtört a Fidesz hegemóniája, az önkormányzatiság azonban alkotmányjogi szempontból nagyon sok sebből vérzik. A jelenlegi hatalom futószalagon gyártotta az olyan törvényeket, amelyeket a zárószavazás keretében gyakorlatilag teljes egészében átírt. Ez megkérdőjelezi a törvény közjogi legitimitását. Ezen normatömegnek egyik kardinális eleme éppen az önkormányzati törvény, amely szintén átesett ezen a jogalkotási fertőzésen.
Ez az alkotmányossági „ködben” lebegő törvény a preambuluma szerint, miközben az Országgyűlés elismeri és védi a helyi választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való jogát, addig (többek között) az alaptörvény végrehajtására jött létre. Ez vaskarika. Az alaptörvény végrehajtása körében a helyi közösségek önkormányzási joga egyszerűen értelmezhetetlen.
De a törvényalkotó ezt tovább torzította. A megválasztott önkormányzati képviselőknek az alaptörvény végrehajtására kell felesküdniük, amely alaptörvény gyakorlatilag jogfosztások és jogkorlátozások sorozatából áll, a jogbiztonságot tagadja. És amely alaptörvény – az Alkotmánnyal szemben - a hatalom kontrollja helyett annak kiszolgálását segíti elő. Még az önkormányzatok által is. 
Hogy ez még biztosabban így történhessen, az önkormányzati törvény 32. paragrafus (1) j. pontja ezt még meg is erősíti: minden önkormányzati képviselő az eskütételét követően három hónapon belül köteles részt venni a kormányhivatal által szervezett képzésen. Ami nagyon súlyos alkotmánysértő rendelkezés. Sérti az önkormányzatisághoz való alkotmányos jogot, és szemben áll a helyi választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való jogával. Ugyanis a képviselő a választóktól kapta a mandátumát, ezért ennek keretében nem utasítható, a hatalom által még közvetett formában sem befolyásolható.
A kormányhivatal részéről az önkormányzati képviselők képzése értelmezhetetlen, ugyanis semmit sem határozhatnak meg a képviselőnek. Nem rendelkezhetnek sem a képviselővel, sem a képviseleti jogával semmilyen formában. A képviselő és a kormányhivatal nem áll egymással semmilyen jogviszonyban. Sem alá-fölérendeltség, sem mellérendeltségi viszony sincs köztük. A kormányhivatal képzése sérti a szabad mandátum elvét, mert ez magában hordozza azt is, hogy a hatalom a hivatalán keresztül megpróbál a képviselőre hatni, nyomást gyakorolni, megpróbálja őket befolyásolni, presszionálni, irányítani. Ennek pedig már az elvi lehetősége is összeegyeztethetetlen a képviselő mandátumával. Nincs olyan alkotmányos indok, ami alapján bármilyen módon alátámasztható lenne a kormányhivatal képzése az önkormányzati képviselőkre vonatkozóan. 
Ezért is az ellenzéki képviselőknek országos szinten kötelességük lenne egységesen fellépni az ilyen kormányhivatali képzések ellen. Különösen azért is, mert a képviselőt választják és nem kinevezik. Választott képviselővel szemben pedig minden kormányzati akarat, szándék, a képviselő alkotmányos jogaiba való durva beavatkozás. A képviselő kormányhivatali képzése ellentétes a képviseleti demokráciával. Ferincz Jenő "paragrafus"
Szerző
Ferincz Jenő
Frissítve: 2019.11.08. 14:25

Fékek és botok

A féktelen jókedv is végződhet sírással, hát még a féktelen kormányzás! – jutott eszembe, amikor meghallottam a házelnökünk bölcselkedését a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen október 23-án. Aki véletlenül nem hallotta volna, annak itt a szöveg lényege: „A fékek és egyensúlyok rendszere, egy hülyeség, azt felejtsék el… Az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”
Így nyilatkozott a jogállam legfőbb biztosítékáról a magyar Országgyűlés elnöke, dr. Kövér László.
A végrehajtó, törvényhozó és bírói hatalom szétválasztásának az az értelme, hogy azok egymástól függetlenül működjenek. Ha kölcsönösen ellenőrzik egymás tevékenységét, nem engedik, hogy bármelyikük önkényesen alakítsa az ország, az állampolgárok életét. Ezt hívják a fékek és ellensúlyok rendszerének.
Magyarországon ez az elv régen nem érvényesül, hiszen a parlamenti kétharmados többség kénye-kedve szerint hozza az átgondolatlannál átgondolatlanabb törvényeket. Az ellenzék akadékoskodása csak szúnyogcsípés a Fidesz-KDNP lába szárán. Polt Péter mint örökös legfőbb ügyész gondoskodik róla, hogy vád alá helyezzenek bárkit, aki nekik nem tetszik, de feltétlenül büntetlenül maradjanak bizonyos baráti társaságok, rokonok gazdasági bűncselekményei, vesztegetései és közbeszerzési manipulációi. A parlamenti többség diktatúrájának biztonságát garantálja Handó Tünde, aki az Országos Bírói Hivatal éléről alkotmánybíróvá avanzsált. Egyúttal éberen őrködik a férje által írott alaptörvény be nem tartása fölött. A miniszteri székektől az Akadémiáig, az állami cégek és bankok vezetésétől a szemétszállításig minden létező végrehajtói poszt a Fidesz kezében van. Kivégezte a fékezőként funkcionáló szakhatóságokat is, és kormányhivatali Bólogató Jánossá fokozta le őket.
Ebbe a – Kövér László szerinti – idillbe hasított bele az október 13-i újabb fülkeforradalom. Kiderült, hogy a főváros és több vidéki nagyváros sem kér abból, hogy továbbra is a kormányzati akaratot gondolkodás nélkül végrehajtó képviselő testületei és polgármesterei legyenek! Elegük lett a kormányzati korrupcióból, arroganciából, az igazi önkormányzatiság megszűnéséből, termőföldjeik, természetvédelmi területeik elkonfiskálásából. Így lett számos ellenzéki képviselőjelöltből és polgármester jelöltből városi és kerületi szinten többséggel rendelkező polgármester, főpolgármester és képviselő testület. 
A parlamenti többség ugyanolyan demokratikus akaratnyilvánítás eredményeképpen uralkodik most az ország házában, mint az egy évvel később megválasztott önkormányzati képviselő testületek, polgármesterek és a főpolgármester. Ezeken a településeken két dudás van egy csárdában? 
A kormány mindeközben rendületlen buzgalommal einstandolja az EU milliárdjait, a kastélyokat; építi a stadionokat, vérezteti ki a civil szervezeteket, az egészségügyet, és nevezi ki az iskolaigazgatókat. A főváros pedig nem győzi leállítani a túlméretezett építkezéseket, védelmezni a Városligetet, a Római part természetességét.
Az önkormányzást komolyan gondoló települések elutasítják a korrupciót. Nem szeretnék, ha a közös pénzük elveszítené közpénz jellegét. Maguk akarják eldönteni, hogy stadiont építsenek-e vagy kórházat korszerűsítsenek. Nem óhajtják finanszírozni képviselőik és polgármestereik magán dorbézolását.
Ez lenne tehát a bot a kormányzati kerékpár küllői között?
A miniszterelnök néhány nap gondolkodás után kinyilatkoztatta: ha a főváros nem akar épületeket a Ligetbe, akkor azok nem lesznek. Tőle azonban már azt is megtanultuk, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, amit csinál, számos keserű tapasztalatot gyűjthettünk ennek igazságáról.
Kinek van e pillanatban hatékonyabb, ütőképesebb bot a kezében? A kormánynak joga van törvénytelenül törvényt hozni, óriásplakátokon és sajtótermékeken gyűlöletet és álhíreket terjeszteni, krumplit és tűzifát osztani, rezsit csökkenteni. A helyi önkormányzatoknak nagyon ügyesnek kell lenniük, hogy kitapogassák a számukra még szabadon hagyott mozgástér határait. Nem lesz könnyű dolguk, hogy visszautasítsák a kormány visszautasíthatatlan ajánlatait.
Bot nincs a kezükben, de feltett szándékuk, hogy fékezzék a kormány haladási sebességét városaik, kerületük kizsigerelésében, tönkretételében, lakosságuk semmibe vételében. Erejük csak az összefogásban van, és a választók bizalmából táplálkozik. Ha ezt a botot okosan használják, ha nem egymás és önmaguk küllői közé dugdossák a botokat, a dolog jól is elsülhet 2022-ben.
Ellenkező esetben lesz két rommá tört kerékpárunk, mely fékezés nélkül száguldott a szakadékba. A szerző Podmaniczky-díjas városvédő 
Szerző
Garay Klára