tévésorozatok;interjú;író;

2019-11-09 19:27:32

Barátok közt is tud titkot tartani – Interjú a tévésorozat új vezető írójával

Kisgyerek kora óta imádja a sorozatokat. Sci-fivel kezdte, mára mindenevő lett. A Barátok köztöt fontos és minőségi drámának tartja, és nem törődik a fanyalgókkal. Interjú Lányi Balázzsal, a tévésorozat új vezető írójával.

Az RTL Klub nemrég jelentette be, hogy kinevezték vezető írónak a Barátok köztbe. Mit vezet egy vezető író?

A vezető író fogja össze az íróosztályt. A történetcsapat jelenleg öt íróból és egy szerkesztőből áll. Emellett dolgozik még a sztorin körülbelül húsz forgatókönyv­író és több dramaturg is. Ők dolgozzák ki a dialógusokat, amiről az emberek többsége úgy hiszi, hogy az maga a történet. Végül ezt kapják kézhez a rendezők, színészek, és az egész stáb, akik megteremtik a Barátok közt világát.

Ez nagyon sok embernek tűnik egyetlen tévéműsorhoz.

Rengeteg a munka. Gondoljunk bele, napi sorozatról van szó, ami évente háromszáznál több epizódot jelent.

Térjünk vissza a vezető íróhoz. Most olvastam egy bennfentes bulvárlapban, hogy hamarosan visszatér a sorozatba egy régi szereplő, Claudia (az interjú csaknem egy hónapja készült – K. P.). Egy ilyen eseményt a vezető író tervez meg?

Mondjuk úgy, hogy a vezető író a producerrel közösen. De Claudia visszatéréséhez még semmi közöm nincs, csak örültem neki nagyon, azt az elődöm írta. Azt, hogy én hogy dolgozom, a nézők talán majd fél év múlva érzékelik. Jövő nyáron.

Furcsa, hogy valaminek a vezetője, de még hónapokig „nincs köze” hozzá. Ez olyan, mintha leváltanák a gyárigazgatót, mert rossz volt a termék, de fél évig még ugyanazt gyártanák.

A Barátok közt eddig sem volt rossz, hiszen ez – akárhonnan nézzük is – sikerszéria. A tulajdonosok vérfrissítést akartak, ami egy ilyen hosszú ideje működő sorozatnál érthető. Egyébként viszont tényleg tudathasadásos állapot, hogy mondjuk télen írunk meg egy jelenetet, de figyelnünk kell rá, hogy bizony már nyári hőségben fog forogni, és mehetnek a szereplőink strandolni.

Mielőtt leültünk beszélgetni, egyet kért: ne kérdezzek a sztoriról, mert arról nem beszélhet. El tudom képzelni, hányan próbálják kiszedni önből, miben mesterkedik Berényi Claudia, vagy hogy mi lesz Vili bácsival. Könnyen tart titkot?

Nagyon könnyen. Hiányzik belőlem a közlési kényszer.

Nem mondja, hogy még a párjának sem meséli el soha!

Pedig nem. Szerencsére megértő. Vagy kénytelen az lenni…

És a színészek? Mégiscsak az ő bőrükre megy a játék. Ők sem tudják, merre halad a történet?

Nem. Pedig páran nyaggatnak rendesen. Van erről egy sztorim. Amikor még nagyon kezdő voltam, volt egy angol írónő a csapatban. Mesélte, hogy amikor megkapta az első munkáját egy angol sorozatban, és a liftben találkozott a sorozat sztárjával, egy ilyen nagy, hódító macsóval, teljesen elgyengült. Hogy ő itt lehet és egy levegőt szívhat ezzel a fantasztikus emberrel! És akkor azt mondta neki, jaj, remek történetet találtam ki magának, össze fog jönni „Susan”-nel. És egyszer csak a színész, aki ugye majd kábé negyedév múlva jön össze „Susan”-nel, elkezdett „Susan”-re kacsintgatni a forgatásokon, mielőtt bármi lett volna köztük. Kérdezte a rendező, hogy mi a fenét csinál? És kiderült, hogy a színész úgy gondolta, elkezdi építeni a kapcsolatot a karakterek között. Erre a producer lekapta a tíz körméről, hogy majd akkor építsen kapcsolatot, amikor azt az írók megírják. Szegény lánnyal meg közölték, hogy még egy ilyen, és nagyon rövid lesz a karrierje a sorozatban. Szóval igen, a színészek is nyaggatnak, az ismerősök meg tudják, hogy úgyse mondom el nekik.

A Barátok közt, de nagyjából minden szappanopera véget nem érő történetnek tűnik. Az írók azért tudják, hogy mi lesz a sztori vége?

Vannak zárt végű napi sorozatok, nemrég fejeztünk be egy ilyet. Ott eleve úgy ültünk le, hogy innen jutunk el oda, tisztában voltunk a végkifejlettel. A Barátok közt típusú napi sorozatoknak tényleg nincs végük. Itt is nagyobb etapokban gondolkozunk, nagy történet ívekben, de tudjuk, hogy majd ezután az etap után is folytatódni fog. Vannak nagyon nagy ívű részek, azokat elvihetjük hónapokig is, de léteznek egyhetes vagy akár egyepizódos sztorik is. Sokszor látni sorozatokban, hogy valamit csak úgy, l’art pour l’art beraknak, történik valami, mozognak a szereplők, egy kicsit talán vicces is, aztán hirtelen vége. Én azt szeretem, ha semmi nincs önmagáért, és egy ilyen kisebb sztori elindít, mondjuk, egy nagyobb történetet.

Jövő nyáron már azt a Barátok köztöt fogjuk látni, amelynek ön adja meg az ívét. Ez miben fog különbözni az eddigitől?

Nagyon fontosnak gondolom, hogy a Barátok közt olyan témákkal is foglalkozzon, amelyek a nézők hétköznapi életét befolyásolják, az ő életükben is felismerhetők, megfoghatók. Nem napi politikáról beszélek, hiszen a sorozat soha nem foglalkozik politikával. Ez szórakoztató tartalom, és aktuális kérdésekre egyébként sem tud elég gyorsan reagálni. Amit mi tehetünk, az az, hogy felismerjük a trendeket, és olyan dolgokat írunk meg, amik huzamosabb ideig foglalkoztatják az embereket.

Mondana példát?

Most nem lövöm le, mivel készülünk, de van egy anekdota a Barátok közt indulásáról. Az első vezető író állítólag felcsapta a bulvárlapokat, mondván, ami az embereket érdekli, azokban biztosan benne van. Azt mondta, na, ezzel és ezzel fogunk foglalkozni. Aztán persze nem csak azzal foglalkoztak. Már az elejétől fogva volt egy sor tényleg fontos téma. Például a származás kérdése: van ugye egy félig roma főszereplőnk. Téma a gyerekvállalás, a családon belüli erőszak, vagy a párkapcsolatok színessége: volt több meleg szereplőnk is. Megjelent mozgássérültszál a sorozatban, foglalkoztunk társadalmi témákkal, mint az idős embereket érintő csalások vagy az örök­befogadás témája. De hogy ne kerüljem ki a kérdést, az én Barátok köztöm érezhetően gyorsabb lesz. Nem úgy, hogy a szereplők gyorsabban fognak beszélni vagy ide-oda rohangálnak, hanem a történetmesélés fog felgyorsulni, reményeim szerint.

Újságíró volt, miért kezdett el sorozatokat írni?

A sorozatok iránti rajongásom sokkal régebbi. Gyerekként komoly Star Trek-rajongó voltam, jelzem, ez a mai napig tart. Először a Sky One-on adták, én akkor szerettem bele. Amikor elvették a Sky One-t, az óriási dráma volt, de nem sokkal később a német Sat1 kezdte játszani. Emlékszem, anyám bejött a szobába, és iszonyatosan lehordott, hogy miért nézek ilyen hülyeséget, ráadásul németül, amit nem is értek. Közöltem vele, hogy igenis értem, és elkezdtem neki lefordítani. Tudniillik a németek egy évaddal hátrébb voltak, és azt a történetet én már ismertem. Így hamar összeraktam, hogy melyik német szó melyik angolnak felel meg. Na akkor beírattak egy nyelviskolába, ahol kiderült, hogy egész jól beszélek németül. Hála a Star Treknek. Azóta gyakorlatilag mindenevő vagyok, ami a so­ro­zatokat illeti. A Barátok köztöt is a kezdetektől néztem. Egyébként fel sem merült bennem, hogy írjak is, de egyszer csak úgy alakult, hogy nem volt munkám, és a Barátok közt akkori producere, Kalamár Tamás megkérdezte, nem volna-e kedvem kipróbálni?

Ez mikor volt?

Úristen, már 15 éve! Először forgatókönyvírónak kért föl. Illetve dehogy kért föl, adott egy esélyt. Utána kaptam a stábtól nagyon sok türelmet, hogy ezt megtanuljam. Évekig dolgoztam benne, aztán kicsit abbahagytam, más dolgok kezdtek érdekelni. De visszajöttem ebbe a világba, mert szeretem.

Melyik írására a legbüszkébb?

Az Oltári csajok nagyon jól teljesített a csatornának. Annak már én voltam a vezető írója. És egy új napi telenovellát is írtunk az RTL-nek, ami majd egyszer képernyőre kerül. Különleges világa miatt nagy kihívás volt, de szerintem, jól sikerült.

Ha eltekintünk a Star Trek-őrülettől, mi a kedvenc sorozata a sorozatírónak?

A legjobb sorozat, amit mostanában láttam, az a Years and years („Évek után”), egy hatrészes minisorozat, egy disztópia. Russell T. Da­vies írta, aki egy zseni, egy tévés íróisten, ő indította újra a Dr. Whot is, és ő csinálta a Fiúk a klubbólt.

Mitől olyan fantasztikusan jó ez?

A történetmesélés technikája miatt. Egy sztori, ami most játszódik, és nem tudjuk, mi igaz, mi nem az, mikor vagyunk benne mi magunk is, és mi fog történni a világunkkal. Elképesztően jó. De nagyon szeretem a Madam Secretaryt (Az elnök embere) is, amit Barbara Hall talált ki. Ez egy politikai dráma, és tulajdonképpen Hillary Clintonról szól. Arról, amikor még úgy volt, hogy elnök lehet belőle. Aztán nem lett, de mégis tudnak a mára reagálni, pedig az ő elnökük cseppet sem Trump.

Furcsa dolog ez a sorozat. Az ismerőseim zöme kikéri magának, hogy ilyesmit nézzen, de azért egész jól el tudnak róla vitatkozni. Ön ezt hogyan dolgozza fel?

A Barátok közt az a sorozat, amit senki „nem néz”, de mindig tudja, hogy mi volt a tegnapi részben. Szerintem rendkívül fontos sorozat a magyar televíziózásban, és az emberek életében is. A szereplőink, ha jól dolgozunk, barátok és családtagok lesznek, tényleg „beköltöznek” a lakásainkba. Sokan kérdezik, miért nem írok valami „rendes” dolgot? Szerintem ez igenis „rendes” dolog, valódi dráma. Komolyan. Ha nem hinnék benne, nem csinálnám. És még valami. Senki ne higgye, hogy egy „igazi” író a kisujjából kiráz egy napi sorozatot. Láttam már nem is egyet, akinek fogalma sem volt arról, mitől működik egy jelenet, mitől nem. Viszont ha valaki elég jó ahhoz, hogy beszálljon egy napi sorozatba, az néhány év alatt szerez annyi kilométert, hogy bármikor megírjon egy teljesen nézhető filmet. Vagy bármit.

Több mint egy évtizede ír különböző sorozatokat. Nem gondolja, hogy ideje lenne megírni azt a „bármit”?

Soha nem haltam meg azért, hogy olyan író legyek, akit mondjuk befogad a „magas irodalmi társaság”. És ez szerencse. Ha bennem lenne egy ilyen kényszer, akkor valószínűleg már nem tudnám csinálni azt, amit viszont nagyon szeretek.

Vagyis sorozatokat szeretne írni…

Igen, és ebben látok jövőt is. Nagyon sok rossz film születik azért, mert valaki meg akarja valósítani önmagát. Rossz filmet biztos, hogy nem szeretnék csinálni. Viszont jó sorozatot igen.