Egy troll szerelmi bánata

Publikálás dátuma
2019.11.09. 13:30

Fotó: ANDER GILLENEA / AFP
A magány, a depresszió, a reménytelenség, de leginkább a veszteség regénye a legprovokatívabb kortárs francia író, Michel Houellebecq új könyve, a Szerotonin.
Michel Houellebecq-ről sok mindent elmondtak már: nőgyűlölő, mizantróp, iszlamofób, homofób. A Magyarországon a „Kiábrándult értelmiségi” mémről is ismert író nem is cáfolta ezeket, sőt, interjúiban rá is tesz egy lapáttal a vele szemben kialakult sztereotípiákra. Ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ezek a jelzők igazak lennének rá: a politikai korrektséget messzire kerülő író igazi provokátor, egy valódi troll. Aludt már el részegen interjú közben és olyan kijelentéseket tesz, mint hogy az iszlám a legbutább vallás, vagy hogy Trump az egyik legnagyszerűbb elnök. 
Az idén francia Becsületrenddel kitüntetett Houellebecq mindig ugyanabból az anyagból formálja hőseit: a nők egysíkúak, szánalmasak vagy az elvesztett boldogság ígéretét jelentik. A férfiak értelmiségiek, magányosak, céltalanok, kiégettek, az öregedéssel lehetőségeik lezárulnak, életük kiüresedik, súlyosan depressziósak. Megvetik a fogyasztói társadalmat, az egyéni és szexuális szabadság, liberális kapitalizmus és az európai kultúra csődjéről elmélkednek. Az alakok minden morális és politikai gátat áthágó, szélsőséges véleményüket szenvtelenül közlik, legyen szó gyilkosságról, öngyilkosságról, pornográfiáról vagy pedofíliáról.  
Az agrármérnökként végzett író első könyve egy Lovecraft-monográfia volt, majd kritikai visszhang nélkül maradt verseskötetetekkel jelentkezett. Az áttörést az 1998-ban megjelent, európai Psychónak is nevezett Elemi részecskék hozta, ami két, az életből, nőkből és liberális ideológiákból kiábrándult testvérpárról szól. Ezután jelent meg a Lanzarote, amelynek magyar kiadása után az író a 20. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Következő könyve A csúcson, amely főhőse a thaiföldi szexparadicsomban tékozolja el az életét. Houellebecq-et innentől nemcsak botrányhősnek, hanem prófétának is nevezték: könyve egy terrortámadással ér véget, nem sokkal később pedig Balin valóban történt egy 202 halálos áldozatot okozó robbantás. Az írót több muszlim szervezet is beperelte faji és vallási gyűlölet szításáért, de Houellebecq-et felmentették, ő Írországba emigrált. 
Következő könyve, az Egy sziget lehetősége disztópia, még Iggy Pop Préliminaires című albumát is inspirálta. Ketten egy dokumentumfilm szereplői is, amely a művészek mentális problémákkal való küzdelméről szól. (Amúgy az író is jelentkezett zenei albumokkal, ezeken saját verseit énekli, recitálja.)  Mindezek után jelent meg az író legkevésbé botrányos könyve, A térkép és a táj, ami Goncourt-díjat is hozott neki. E könyvben saját magát is szerepelteti, és a kutyájával együtt brutálisan kivégzik.
Amikor visszatért Párizsba, az írónak feltűnt a muszlim közösség nagy száma, ami 2015-ös Behódolás című regényét ihlette: Franciaországban muszlim kormány jut hatalomra, és a szöveg azt sugallja, Európa számára a vallásosság és a mérsékelt iszlám jelenti a kiutat. Főhőse ugyan megpróbál visszanyúlni a katolicizmushoz, de kudarcot vall és kompromisszumot köt, mert legalább így esélye van a többnejűségre. A könyv azonnal bestseller lett, ami egy tragédiának is köszönhető: Franciaországban a megjelenés napján támadtak rá terroristák a Charlie Hebdo szerkesztőségére, megöltek 12 embert, köztük az író egyik barátját. Ráadásul az újság akkori címlapján az író szerepelt. A könyv Magyarországon is nagy feltűnést keltett: borítója Mona Lisát ábrázolja burkában. 
Szerotonin című legutóbb megjelent regényében nyoma sincs a reménynek, fő témája a magánéleti, gazdasági és kulturális veszteség. Az agronómusként dolgozó Florent-Claude Labrouste-nak nincs senkije, nem is érdekli semmi, antidepresszánsokkal próbálja fenntartani magát, ami miatt már szexuális vágyat sem érez. Rossz párkapcsolatban él, amiből egyszerűen csak eltűnik, majd Normandiába látogat egyetemi barátjához, akin keresztül bemutatja, a globalizáció és az Európai Unió hogyan teszi tönkre a francia gazdálkodókat. Prófétának mondták megint: Franciaországban a sárgamellényesek tüntetései idején jelent meg a könyv. Az író nem nagy rajongója az EU-nak, szerinte nem is jöhet létre egy egységes Európa, mivel nincs közös nyelv, érték és érdek.
A szabadkereskedelem ellenzése és a gazdák kétségbeesett lázadása azonban nem a könyv legmegrázóbb része. A főhős megpróbál kivonulni a társadalomból, miközben elvesztett szerelmeire emlékezik vissza. A regényben megvan az igazi szerelem lehetősége, illetve ennek illúziója, a főszereplő pedig szembesül azzal: lehetett volna boldog, de esély sincs arra már, hogy ez beteljesüljön. A könyv egyik végkövetkeztetése akár banális is lehetne: merjünk szeretni és próbáljuk meg nem elrontani. Ennél azonban sokkal sötétebb a kép: a szöveg azt sugallja, hogy bedőltünk a kortárs világ azon mantrájának, hogy végtelen szabadságunk van, az életünk pedig tele van végtelen lehetőségekkel. Houellebecq szerint az egyéni szabadság illúzió, a lehetőségek végesek, és a legtöbb dolgot nem lehet visszacsinálni. Ennek pedig a vége az, hogy szinte mindannyian boldogtalanul és magányosan fogunk meghalni. Infó: Michel Houellebecq: Szerotonin Magvető Könyvkiadó, 2019 Fordító: Tótfalusi Ágnes

Tíz évenként újra ki kell találni magunkat

Publikálás dátuma
2019.11.09. 12:30

Fotó: Shan he / AFP
Yuval Noah Harari korunk egyik legbefolyásosabb gondolkodója. Legutóbbi könyvében megvizsgálja a világ társadalmait leginkább formáló, és a bolygónk jövőjét legnagyobb valószínűséggel befolyásoló erőket.
Yuval Noah Harari, a 43 éves izraeli történész professzor csaknem húszmillió példányt adott el könyveiből, a Sapiens, a Homo Deus, a 21 lecke a 21. századra című köteteiből. Ez utóbbi azért született, mert el akarta mesélni az emberiség történetét. Ugyanis az országok és az iskolák többségében csak saját országukról kapnak az emberek ismertetést, holott szükség van globális vízióra, hogy felkészülten lépjünk be az új évszázadba. A könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben.  Yuval Noah Harari úgy véli, a mesterséges intelligencia (AI)  meg fogja változtatni az embereket, mint ahogy mi is mások vagyunk, mint a neandervölgyiek. És száz év múlva az emberek újra mások lesznek. A professzor az oktatás újragondolását is szükségesnek tartja, mert most először a történelemben nem tudjuk, hogy milyen kompetenciára lesz a jövőben szükségünk. Csak azt tudjuk, hogy a munkaerőpiac nagyon változékony lesz. A legfontosabb kompetencia az lesz, hogy ezt felismerjük. Tudni kell változtatni, egy kicsit módosítani a személyiségünkön. Lehet, hogy erre tíz évenként lesz szükség.  Az algoritmusok egyre terjedő használatát illetően Harari kifejtette: első lépésben szilárdabb kapcsolatot kell kiépíteni a politika és a tudományok között. A politikusoknak és a polgároknak is jobban ismerniük kell a tudományt, és a tudomány embereinek meg kell érteniük politikai felelősségüket. Nem szükséges téziseket felállítani, de meg kell érteni a klímaváltozás dinamikáját, az AI potenciális lehetőségeit. „Az emberek, akik azt mondják, hogy nincs jelentősége, hogy a hőmérséklet 2 C fokkal nő, egy kicsit melegebb lesz, vagy hogy az AI-k sohasem lesznek képesek helyettesíteni az emberi intuíciót, nem értik meg, milyen nagy kihívásokkal állunk szemben. A tudomány embereit is arra biztatnám, hogy amikor egy technológiát fejlesztenek ki, gondoljanak arra, hogy a politikusok mire fogják felhasználni. Már Szókratész, Jézus és Buddha is azt tanácsolták az embereknek, hogy ismerjék meg önmagukat. A kormányok és a vallások a meghekkelésünkre törekszenek. Ha jobban megismernek bennünket, mint mi önmagunkat, azt adnak el nekünk, amit akarnak, legyen az egy termék, vagy egy politikus” – figyelmeztetett Harari. A technológia fejlesztői között kezdetben volt olyan naiv elképzelés, hogy az interneten terjeszteni lehet majd a szabadságot, az igazságot, és az lesz majd maga a Paradicsom. Vannak jó dolgok, de negatív következmények is: a hagyományos média hanyatlik, terjednek a hamis információk és a szélsőségek, valamint a tömeges ellenőrzés eszközei. Ha az ellenőrzés szabályozása kerül szóba, az emberek többsége nem érti, miről van szó. Harari úgy véli, hogy erről közvitát kellene indítani. Olyan kérdéseket kell felvetni, mint például ki rendelkezhet egészségügyi adatainkkal? Esetleg a biztosítónk vagy a munkaadónk? Törvényes-e, hogy a Google, vagy a kormány hozzájuk férhet? Sok helyen a dossziét már nem emberek, hanem algoritmusok kezelik. A felvételi beszélgetéseknél is egyre inkább a technológiát veszik igénybe, amely elemzi az arckifejezést, a testbeszédet. Programot fejleszteni ki, hogy megtudják: hazudnak-e az emberek a vérnyomás alapján, amit távolról is mérni lehet. Törvényes-e ezt a technológiát használni egy tárgyalásnál, hogy valaki ezáltal előnyös helyzetbe kerüljön? Mindez valósággá, és végső soron politikai problémává válik. 

Elkészült Kertész Imre és Kertész Magda síremléke

Publikálás dátuma
2019.11.09. 10:37

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A Nobel-díjas író és felesége síremléke Kertész Imre születésének 90. évfordulójára.
Felavatták Kertész Imre (1929-2016) irodalmi Nobel-díjas magyar író és felesége, Kertész Magda közös síremlékét a Fiumei úti sírkertben, pénteken Budapesten - írja az MTI. A sírnál Hafner Zoltán irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet igazgatója mondott beszédet. A 2016-ban elhunyt Kertész Magda elképzelései alapján Czakó Rita és Takács Máté szobrászművészek készítették a síremléket, aminek hátoldalán a "Szeretet megvált" idézet olvasható Kertész Imre egy feljegyzéséből. Az író születésének 90. évfordulója alkalmából is rendezett megemlékezésen Kelemen Barnabás hegedűművész és Hegedűs D. Géza színművész közreműködött. Jelen volt a Kertész Imre Intézetet létrehozó Schmidt Mária is.
Szerző
Frissítve: 2019.11.09. 14:20