Előfizetés

Két év után szabadon engedték a kambodzsai ellenzék legnagyobb, betiltott pártjának egykori vezetőjét

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.11.10. 10:50
Kem Sokha 2017-ben, az azóta betiltott CNRP tagjaival körülvéve
Fotó: KHEM SOVANNARA / AFP
A döntés hátterében részben az állhat, hogy a rezsim meg kíván felelni az EU-nak, mely elvárja a demokratikusság látszatát üzleti partnereitől.
Két év után szabadult házi őrizetéből Kem Sokha, az egykor a legnagyobb kambodzsai ellenzéki pártot vezető politikus, írja a Reuters. 2017-ben árulás vádjával vették őrizetbe - a vád alól továbbra sem mentik fel, továbbra sem hagyhatja el az ország területét és a politizálástól való eltiltása is érvényben marad.
Kem Sokha a Nemzeti megmentési Párt (CNRP) elnöke volt, mielőtt vád alá helyezték a tavalyi választás közeledtével. Bűne, hogy – állítólag – meg akarta dönteni a fennálló hatalmat. Három hónappal később az egész pártot betiltotta a rezsim.
A 16 milliós Kambodzsát három évtizede, 1985 óta Hun Sen, a 3 millió ember haláláért felelős Vörös Khmer egykori tagja tartja hatalmában. Orbán Viktor miniszterelnök idén nyáron látta őt vendégül, Áder János köztársasági elnök októberben látogatta őt meg, de Magyarországon is találkoztak, amikor Hun Sen az Áder-féle Víz Világnapján mondhatott beszédet. Szijjártó Péter a megelőző években többször is járt az országban Magyarország kormányát képviselve.
A Reuters úgy spekulál, a kambodzsai rezsim enyhülése az ellenzéki politikussal szemben részben annak tudható be, hogy meg kívánnak felelni az Európai Uniónak, mely elvárja a demokratikusság látszatát üzleti partnereitől. A kambodzsai export - főleg ruhák, cipők és biciklik - egyharmad részben az unióba irányul. Másik indokként egy emigráns kambodzsai politikus, a betiltott CNRP egy alapítótagjának hazatérését feltételezik, Sam Rainsy ugyanis egy nappal korábban jelentette be, hogy Hun Sen ellenzékének élére állna. Kem Shokha visszatérése a közéletbe megoszthatja ugyanis az ellenzéki szavazókat.

Nem hozott békét a leomló vasfüggöny

László Dávid
Publikálás dátuma
2019.11.10. 09:12

Fotó: Kerem Kocalar / AFP/Anadolu Agency
A XX. század a háborúk évszázada volt, a két pusztító világháború legalább 80 millió életet követelt. Aztán következett a hidegháború, a fegyverkezési verseny, mely a teljes pusztulással fenyegetett. Végül a vasfüggöny 1989-es leomlása felcsillantotta a reményt, hogy új, békésebb korszak kezdődik. De vajon mi valósult meg ebből? – tette fel a kérdést a berlini fal leomlásának 30. évfordulójára időzítve a Deutsche Welle német közszolgálati csatorna. Sajnos nem sok. Európában a ’90-es években Jugoszlávia tagköztársaságainak függetlenségi törekvése miatt kirobbant a délszláv háború. Afrikában a Sierra Leone-i polgárháború több mint tíz éves tombolása legalább 50 ezer áldozatot követelt. A rettenetes ruandai népirtást pedig követte a két kongói háború, melyek olyan pusztítóak és sok szereplősek voltak, hogy csak „az afrikai világháborúként” váltak ismertté. Ázsiában alig ért véget a véres iraki-iráni háború, máris kitört az I. öbölháború, s a Közel-Kelet térségébe azóta sem tért vissza tartósan a nyugalom. A sort még nagyon hosszan lehetne folytatni, a Wikipedia például 60-nál is több konfliktust sorol fel az évtizedben. Az új évezred sem hozta el a békét, sőt a fegyveres konfliktusok száma tovább nőtt. A svéd Uppsalai Egyetem kutatása csak az elmúlt tíz évben 23 háborút és 162 „kisebb konfliktust” (utóbbiak egy év alatt 100-nál kevesebb áldozattal járnak) számolt össze. Ráadásul ezek általában jóval összetettebbek, sokszereplősek lettek: míg az ezredfordulóig általában 2-3 fél állt szemben egymással, a következő években inkább 4-5. Vannak egészen szélsőséges esetek is: az afganisztáni tálibok ellen a különféle szervezeteket is beleértve majd félszázan sorakoztak fel. Hasonlóan Szíriában is bőven tíz fölötti a résztvevők száma. A SIPRI számításai szerint a világ az utóbbi években egyre többet költ a hadseregre, 2018-ban például 1822 milliárd dollárt. Ez nagyjából a világ GDP-jének 2 százaléka, ami arányaiban kevesebb, folyamatos csökkenést mutatva.   

Szabad szemmel: sokkoló, hogy az EU tétlenül szemléli Orbán ténykedését

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2019.11.10. 08:32

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 10.
Die Welt Timothy Garton Ash számára az utóbbi 30 év legnagyobb csalódása azt, hogy Orbán Viktornak sikerült lerombolnia a liberális demokráciát, mégpedig az EU-n belül, ami botrányos. Meg az is kiábrándító, hogy mi lett mára az egykori, idealisztikusnak tűnő diákból. De hát a gazdagság és a hatalom jobban érdekli, mint bármiféle eszmény. Az Oxfordi Egyetem politológia professzora igen okosnak tartja a kormányfőt, aki sokszor használja vonzerejét és hízelkedik. Ezt műveli a többi között az Európai Néppártban. Az ugyanakkor külön is felháborító, hogy a Fidesz még mindig a pártcsalád tagja, hála Manfred Webernek. De azt is mutatja, Orbán milyen ügyesen lavírozik az emberek közti kapcsolatokban. A lényeg: Magyarország immár nem demokrácia, mert az ellenzéki pártoknak szinte semmi esélyük sincs, hogy győzzenek a választásokon. Merthogy a Fidesz ellenőrzése alá vonta a teljes államapparátust, valamint a sajtót is. Azon kívül befolyásolja az igazságszolgáltatást és így tovább. Erre persze a magyar vezetés azt válaszolja, hogy ezek az elemek léteznek más országokban is, ami igaz, azonban így együtt sehol sincs meg. Ezért nem lehet a rendszert demokratikusnak nevezni. Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult is ellenzéki vezető irányítja, mégsem állítja senki sem komolyan, hogy Törökország jogállam volna. A sokkoló azonban az, hogy Brüsszel mindezt végignézte. És úgy tűnik, hogy a Bizottság von der Leyen alatt is folytatja a megbékítés politikáját. Szerencsére ilyen viszonyok sehol másutt nem fordulnak elő az unión belül. Szlovákia példája például egészen bíztató. De a helyzet a lengyeleknél sem messze olyan rossz, mint a magyaroknál. Ott még csak esik szét a demokrácia. Ám az ország még nem orbanizálódott, még magához térhet. Sok múlik az EU-n. A szakember ugyanakkor nem ért egyet azzal, hogy eltávolodik egymástól a Kelet és a Nyugat, gondoljunk csak Salvinire, Le Penre és Farage-ra. A menekültkérdés a nyugati államokat is megosztja. A Kelet ebből a szempontból azért különleges, mert a probléma úgy szerepel fő politikai témaként, hogy alig-alig van bevándorló. Az pedig képtelenség, hogy ezek a kormányok egy-két ezer menedékkérőt sem akarnak átvenni. Ebből látszik, hogy itt voltaképpen egy ideológiai-kulturális vitáról van szó. De ez sem csupán erre a régióra jellemző. Mindenütt a populizmus húzódik meg mögötte. A kelet-európai sajátosság az benne, hogy Orbán és Kaczynski azt állítja: ők testesítik meg igazából a keresztény-konzervatív földrészt. Itt azonban már egy másik kontinens jelenik meg. Ugyanakkor Ash szükségesnek nevezi, hogy a bevándorlás minden liberális elvtől függetlenül ne szabaduljon el, mert az hamar a nyílt és szabad társadalom végét jelentené. Jó példával szolgál a megoldásra Kanada. Ott nemigen fordul elő idegenellenesség vagy nacionalista populizmus. Viszont megnézik, hogy ki mehet be az országba, majd gondoskodnak a beilleszkedésről. Az elemző szerint a populizmus azért tud előretörni, mert az adott lakosság jelentős része megalázottnak érzi magát, és teljesen mindegy, hogy joggal, vagy minden alap nélkül. A demagógok ezt használják ki a maguk céljaira. Ám a populistákkal nem szabad összeállni, mert az csak nekik jó. Lásd az előző osztrák kancellár példáját. De nem szabad túlzásokba sem esni, és mondjuk, azt állítani, hogy a német AfD minden támogatója rasszista vagy náci. Viszont azt sem szabad megtenni, hogy ezeknek a pártoknak engedjenek át olyan témákat, mint a migráció, bár ebben a sajtónak is megvan a maga felelőssége.   
The Times A sajtó sűrűn lamentál azon, miért sikeredett félre Közép-Európában a rendszerváltás, csak éppen ezek az írások megfeledkeznek arról, hogy akadnak azóta bőven sikerek is, bár az tény, hogy erős a félelem, mármint hogy új önkényuralom kerül hatalomra, vagyis a térség visszatér a sötét múlthoz. Erre figyelmeztet az 56-os magyar szülők gyermekeként született brit történész és újságíró, Viktor Sebestyén. Az eredmények közé sorolja mindenekelőtt, hogy immár nem kell félni háborútól a földrészen, a függetlenné vált államok azóta is szuverének. Lakosságuk szabadabb, mint bármikor korábban. A heves EU-ellenes kirohanások ellenére még az olyanok sem akarnak kilépni az unióból, mint Orbán. Hiszen korrupt rendszere függ a brüsszeli pénzektől. Ezek az országok soha nem fejlődtek úgy, mint az utóbbi évtizedekben. A magyar GDP 390 százalékkal nőtt. Az emberek tovább élnek és egészségesebben. A 2008-as pénzügyi válság keményen érintette ezeket az országokat és nagy szerepe volt az illiberálisok felemelkedésében. Ők azt mondják, a globalizáció hívei összeesküvést szőttek az egyszerű, igaz magyarok és lengyelek ellen. A nép akaratát pedig csakis a vér-és-rög-nacionalizmus képes kifejezni. Persze gátlástalan politikusok másutt is ugyanezzel házalnak, még a politikai kultúrában jóval előbbre járó USA-ban is. El lehet képzelni ugyanakkor, milyen hatásuk van a sokkal fejletlenebb demokratikus gyökerekkel rendelkező Magyarországon. Ám a fordulat segített felszítani a populista elégedetlenséget, amit azután kihasználtak az olyan vezetők, mint Orbán Viktor. A régi kommunista politikusok közül sokan hihetetlenül meggazdagodtak és megőrizték óriási befolyásukat, ahelyett, hogy börtönbe mentek volna. Közéjük tartozik Gyurcsány Ferenc, aki egykori KISZ-es vezetőként nagy vagyont halmozott fel a kibontakozó pénzügyi szektorban. Ám Orbán és Kaczynski átírták 1989 mondandóját, szerintük a forradalom akkor kezdődött, amikor ők a kormányrúdhoz kerültek. Továbbá az országot ellopták és erős vezetésre van szükség, hogy visszaadhassák a népnek. Magyarország alapvetően visszatért az egypártrendszerhez. Akárcsak a szocializmus bukása előtti időszakban, nem igazán tapasztalni nyílt elnyomást, nincsenek politikai foglyok. De ha jót akarsz magadnak, akkor politikai kérdésekben ki nem nyitod a szádat, azt csinálod, amit mondanak. Természetesen működnek pártok, de pár hete adóellenőrök kutatták át a Momentum központját. A szervezetre per vár és Orbán teletömködte a bíróságokat saját embereivel. Az illiberális demokrácia, ami a miniszterelnök személyes hozzájárulását jelenti a politikai filozófiához, sokban emlékeztet az egykori népi demokráciákra. De azért nem az egész térségre jellemző és gyökerei nem is mindig nyúlnak vissza a rendszerváltáshoz. 1989 után a térségben nem a be-, hanem a kivándorlás idézett elő demográfiai válságot. A magyarok 11 százaléka költözött nyugatra, az utóbbi 8 évben eltávozottak 45 százaléka diplomás. Közben azonban erősödött a hivatalos retorika a migránsok ellen, miközben a magyaroknál és a lengyeleknél alig élnek muzulmánok.  
FAZ „Az elvekért, a szabadságért és a demokráciáért ki kell állni, mert egyáltalán nem lehet magától értetődőnek tekinteni az unió alapját jelentő jogállamiságot, egyenlőséget és emberi jogokat!” Ezt hangsúlyozta a német kancellár a berlini fal leomlásának 30. évfordulója alkalmából az egykori halálzónában, a Megbékélés kápolnájában. Merkel kiemelte, hogy ezeket az értékeket újra meg újra meg kell élni és meg kell védeni. Hozzátette: semmilyen fal nem lehet olyan nagy vagy széles, hogy ne lehetne áttörni. Majd idézte Vaclav Havelt, miszerint az lehet, hogy csekélynek tűnik, amit az emberek egymaguk tudnak tenni, de a szabadság olyan, mint a tenger: hullámzásának nem lehet ellenállni. FAZ A német elnök arra emlékeztetett a berlini fal lebontásának 30 évfordulóján, hogy új falak emelkedtek a társadalomban, ám le kell rombolni azokat. Steinmeier, aki a berlini Brandenburgi kapunál tartott megemlékezésre meghívta a V4-ek államfőit is, köszönetet mondott azoknak a keletnémeteknek, akik 3 évtizede történelmet írtak az egykori NDK-ban. De arra is emlékeztetett, hogy a magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok már korábban többször is fellázadtak a kommunista diktatúra ellen. Példájuk bátorítást adott keletnémeteknek és véget vetett Európa megosztásának, amiért hála illeti meg ezeket a népeket. A politikus kitért arra, hogy 80 éve, 1938. november 9-én volt a Kristályéjszaka, amikor is a nácik sok ezer zsidót öltek meg, kínoztak meg, vagy vetettek börtönbe. És mivel a fasizmus napjainkban is jelen van, a politikus minden eddiginél időszerűbbnek nevezte a harcot a fajgyűlölet és az antiszemitizmus ellen. Végül pedig arra hívott fel, hogy meg kell őrizni az egységet, mert az elégedetlenségből, a dühből és gyűlöletből új falak épülnek német földön, ám ezt nem szabad tétlenül nézni.
The Times A vezércikk úgy látja, hogy 1989 a szüret éve volt, de 3 év múlva, az unió megalakulásával már következett a bukás. Pedig a Berlini fal leomlása egyértelműen fordulat volt a történelemben. A világ alapvetően jobb lett utána. De az is biztos, hogy egyes remények nem teljesültek be. Putyin visszatért a hidegháború sajátos válfajához. A kommunizmus összeomlása nagyarányú kizsákmányoláshoz vezetett Oroszországban és Kelet-Európában, ahol egykori apparátcsikok és titkos ügynökök gyakran oligarchák lettek. Majd jött a pénzügyi válság, amit csak tetézett az EU időnként téves taktikája. Ezért az orbáni Magyarországon és a PiS Lengyelországában ellenállás bontakozott ki a liberális demokráciába vezető puha átmenettel szemben. Az unió létrejötte végzetes következményekkel jár, közéjük tartozik pl. a Brexit. Brüsszel sajnálatos módon nem szélesítette az integrációt, befogadva az egykori szocialista országokat, hanem úgy határozott: egyidejűleg el kell mélyíteni azt. Ebből azután kialakult a téves politikai szerkezet és a beavatkozó unió, ami viszont folyamatosan alapul szolgált a keleti tagok elégedetlenségéhez, függetlenül a nagyvonalú közösségi támogatásoktól. Vagyis meg kell ünnepelni 1989-et, de gyászolhatunk 1992 miatt.    
Washington Post 30 évvel a Vasfüggöny leomlása után újra visszaszivárog Kelet-Európába a populizmus és az illiberális demokrácia, ezekben az országokban lebontják a demokráciát – állapítja meg közös cikkében a Stanford, illetve a Michigani Egyetem két, nemzetközi ügyekre szakosodott professzora. Mint kifejtik, a Fidesz 2010 óta folyamatosan rombolja a liberális demokrácia alapintézményeit, egyre szorosabban tartja kézben a hatalmat, de úgy hogy az autokrata kommunista elődök belesápadhatnak az irigységbe. A lengyel kormány szívesen létrehozná Budapestet a Visztula partján. A putyini Oroszország ismét befolyást gyakorol a térségben, mint politikailag, mind katonailag. Az elnök populista pártokat támogat, külföldi választásokba avatkozik be, sőt puccsoknál is segédkezett. A Krím megszállása és a kelet-ukrajnai invázió a legnagyobb kelet-nyugati válságot eredményezte a hidegháború óta, a cseh elnök és Orbán Viktor mégis boldogan szajkózza az államfő mondandóját és védi az illiberális demokráciát. De azért van ok az örömre is, lásd Caputová megválasztását vagy a romániai korrupcióellenes törekvéseket. Ezzel együtt már egyáltalán nem biztos, hogy a régió számára a demokrácia, a szabad piac a célállomás. A gond az, hogy a liberális eszmék a saját sikerük áldozatai lettek. Először is azért, mert a fordulat után csak a populista pártok bírálták az új rendet. Majd amikor kiderült, hogy az új elit korrupt és hozzá nem értő, az megerősítette a demagógok pozícióit. Ám hatalomra kerülvén a nemzeti érdekekre hivatkozva azonnal hozzáláttak a demokratikus intézmények lerombolásához. Ez megy még az egykor élharcosnak számító lengyeleknél és magyaroknál is. További ok, hogy a demokrácia és a piacok győzelme önelégültséget váltott ki az EU-ban és az USÁ-ban. Az unió nem sokat tett, hogy visszatérítse a jó útra a magyar és a lengyel kormányt. Washington pedig alábecsülte Moszkva romboló erejét. Így most azt látni, hogy igenis vissza lehet csinálni a demokráciát, főként a nemrégiben függetlenné vált országokban, egy agresszív és tekintélyelvű hatalom árnyékában. A demokráciát folyamatosan erősíteni kell, hogy fennmaradjon. 
Yahoo/AFP A tudósítás bemutat egy afgán családot, amely több mint két évig várt Szerbiában, hogy bejusson a magyar tranzitövezetbe, ám ott négy hónap elteltével elutasították a kérelmüket és az éjszaka kellős közepén – újszülött, Down-szindrómás gyerekükkel együtt - visszazsuppolták őket. Mondván, biztonságos 3. államból érkeztek, noha jogvédők szerint ez a hivatkozás formalitássá teszi az egész eljárást. A feleség azt mondja, még csak azt sem kérdezték meg tőlük, hogy miért menekültek el hazájukból. A magyar kormány sorra hozza a migránsellenes törvényeket, ami arra ösztökélte az EU-t, hogy megpróbálja megfékezni a jobbos Orbán Viktort és bevándorlás-ellenes hadjáratát. Az UNHCR egyik szerbiai munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar fél hiába beszél biztonságos tranzitállamokról, a menedékrendszer nem így működik. Ezzel együtt a magyarok ma már hetente csupán két családot engednek be. Ezt az egyik szerb tábor illetékese lelki kínzásnak minősíti, mivel ily módon a jelentkezőknek évekig kell várniuk a bebocsáttatásra. A két zónában uralkodó állapotokat jogvédő szervezetek embertelennek tartják. Hiszen ott gyerekeket is szögesdrót mögött tartanak, meghatározatlan időre, konténerekben. Ilyen körülmények között kell ott lakniuk, ami elfogadhatatlan szenvedést okoz az érintetteknek – állítja a Helsinki Bizottság. Új fejlemény, hogy a tranzitövezetben egy időre megtagadják az élelmet az elutasított kérelmezőktől, mert így akarják őket távozásra kényszeríteni. Erről az Orbán-kormány szóvivője azt mondta, hogy az érintettek kapnak ellátást, de távozniuk kell, ha sikertelennek bizonyul a beadványuk. Egyébként hiába mondta ki a strasbourgi bíróság, hogy az újságírókat be kell engedni a zónába, a francia tudósító sem mehetett be oda, mondván, hogy csak zavarná a nyugalmat és az ott lévők magánélethez fűződő jogait.