Szélsőségeseket erősít a káosz Európában

Publikálás dátuma
2019.11.13. 07:40

Fotó: OSCAR DEL POZO / AFP
Egy sor országában kiszámíthatatlanná váltak a belpolitikai viszonyok. A Brexit még nem zárult le, Németországban hatalmi vákuum alakult ki. Nem túl biztatóak az előjelek.
Ki tudja, hányszor írtuk le az elmúlt tíz évben, hogy Európa válaszúthoz érkezett. A gazdasági válság idején olyan pénzügyi helyzetbe került több uniós tagország, köztük a mediterrán államok, valamint a balti országok, hogy nem volt más lehetőségük: rendkívül súlyos megszorításokat kellett foganatosítaniuk. Ezek az intézkedések előbb-utóbb megtették hatásukat, de az Uniót rendkívüli módon megrendítették a krízis évei. A radikális pártok ekkor kezdtek éledezni, ekkor azonban még messze nem tettek szert olyan befolyásra, mint a menekültválság idején. Azt sugallták, hogy az életszínvonal a bevándorlók miatt romlott. Ezt nem burkolt unióellenességgel elegyítették. A nagy áttörés végül nem sikerült az idei európai parlamenti választáson a radikális jobboldal számára, s a különböző parlamenti választásokon sem értek el kiemelkedő eredményt, de az év végén mintha új erőre kaptak volna. Az októberi türingiai tartományi választáson, majd az előrehozott spanyol parlamenti voksoláson is várakozások felett szerepeltek. A keletnémet tartományban minden negyedik választó tette az Alternatíva Németországért (AfD) neve mellé az ikszet, Spanyolországban pedig a Vox 15 százalékot szerzett, öt százalékot javított a fél évvel ezelőtti eredményén. A populista veszély nem múlt el, de a demokratikus pártoknak fel kell ismerniük azt, az ő kompromisszumkészségükön is nagyban múlik, milyen irányban halad tovább Európa. Ha nem hajlandóak együttműködni egymással, mint eddig Spanyolországban a két tradicionális párt, a szocialista PSOE, illetve a konzervatív Néppárt, akkor elidegenítik szavazóik egy részét, a belpolitikai instabilitás mindig a szélsőségeknek kedvez. Természetesen a Vox megerősödésének más okai is vannak, a kritikus katalóniai helyzet is sokat segített a „spanyol identitás erősítéséért” fellépő pártnak. Vagyis felmerül a katalán függetlenségpárti erők felelőssége is. Az önállóságot hirdető politikusok folyamatosan hergelték a lakosságot, amivel egyrészt a szélsőségesek malmára hajtották a vizet, másrészt pedig elérték azt, hogy a mérsékelt szavazók nem csekély része elfordult tőlük. Európa újra válaszút elé került, s nehéz megjósolni, merre halad tovább. A bizonytalanság időszakát élik át a polgárok egy sor tagállamban. Spanyolország már több mint négy éve nem tud kikecmeregni a krízisből a tradicionális pártok rugalmatlansága miatt. Ha most sem képesek kompromisszumos megoldást találni, akkor tényleg soha. Ez esetben a politikai térkép további átalakulása, a Vox még látványosabb megerősödése várható. Nem tudhatjuk, hogy ez a bizonytalanság vihar előtti csend-e, egy a tíz évvel ezelőttinél is pusztítóbb gazdasági válság előjele. Ám az is lehet, hogy éppen ez a politikai krízishelyzet idézi elő a sok közgazdász által jövendölt aggasztó gazdasági folyamatokat. Németország recesszióba kerülhet, a második negyedében 0,1 százalékkal csökkent a GDP az előző negyedévhez viszonyítva, s az első negyedévben is mindössze 0,4 százalék volt az emelkedés. A gazdasági nehézségeket politikaiak mélyítik. Hatalmi vákuum kezd kialakulni. A nagykoalíció mandátumának 2021-es lejártakor a politikai életből távozni kívánó Angela Merkel egyre inkább háttérbe vonul. Bár tavaly úgy látszott, megtalálta utódát Annegret Kramp-Karrenbauer személyében, egyre kisebb az esélye annak, hogy a kereszténydemokraták elnöke automatikusan megörökli a kancellári széket. A napokban az Infratest Dimap ügynökség felmérése arról tanúskodott, minden korábbinál rosszabb a német védelmi miniszter megítélése. A megkérdezettek mindössze 19 százaléka véli jó kancellárjelöltnek, háromnegyedük, 74 százalék viszont nem tartaná jó megoldásnak, ha ő lenne a német szövetségi kormány feje. Ebből a szempontból Friedrich Merz, tavalyi CDU-elnökjelölt kapta a legjobb értékelést, 42 százalék szerint jó, 43 százalék szerint rossz kancellárjelölt lenne. A német politikai bizonytalanságot tetézi az uniópártok nagykoalíciós partnere, a szociáldemokraták gyengélkedése. Ráadásul semmi biztosíték sincs arra, hogy az SPD elnökválasztása gyökeresen új helyzetet idézne elő. Decemberben választják meg a párt két új társelnökét, s döntenek arról, folytassák-e a nagykoalíciót. A papírforma szerint nem mondja fel az együttműködést az SPD, mert egy előrehozott választás nem oldaná meg a szociáldemokraták gondjait, csak még nagyobb bajba kerülnének. Mindenesetre a nagykoalíció gyengélkedése és a kancellár fokozatos háttérbe vonulása csak gyarapítja Európa gondjait. Az uniós bizonytalansághoz nagyban hozzájárul Nagy-Britannia ingatag helyzete. Kilép az ország az EU-ból? Vagy a már többször meghosszabbított január 31-i dátumot sem tudja tartani London? Erre egyelőre senki sem tudja a választ. A felmérések szerint Boris Johnson jól jöhet ki a politikai válságból, pártja 10-13 százalékkal vezet a Munkáspárt előtt, ráadásul a Brexit párt megteszi azt a szívességet a toryknak, hogy azokban a körzetekben, amelyekben a 2017-es voksoláson a konzervatívok végeztek az élen, nem indítanak jelöltet, hogy ne osszák meg azokat a szavazókat, akik Londonnak az EU-ból való távozását óhajtják. Hasonló gesztusra nem számíthat a Munkáspárt a Liberális Demokraták részéről, mert a két párt másként vélekedik a Brexitről. Míg utóbbi egyértelműen a maradást pártfogolja, a Munkáspártnál nincs egység a kérdésben, legfeljebb abban ért egyet a tagság, hogy második referendumra van szükség. A bizonytalanságot fokozza, hogy az EU-ban is erősödnek azok a hangok, kivált Franciaország részéről, amelyek szerint a briteknek nem szabad további halasztást adni. Rendkívül bizonytalan a helyzet Olaszországban. Hiába alakult meg szeptemberben Giuseppe Conte második kormánya, s sikerült megszabadulni Matteo Salvini belügyminisztertől, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Demokrata Párt (PD) alkotta kabinet eddigi munkássága nem nevezhető sikersztorinak. Bár Salvini követelésével szemben egyik párt sem kíván előrehozott választást, ha a jelenlegi, nem éppen gördülékeny együttműködés marad közöttük, akkor aligha töltik ki mandátumukat. Eleve rossz ómen volt a kabinet számára, hogy nem sokkal megalakulása után Matteo Renzi a PD volt tagjaiból új pártot hívott életre Értékek Olaszországa (IV) néven. A volt miniszterelnök hírek szerint a „csillagosokkal” szervezkedik Conte kormányfő ellen, akinek egyre inkább a demokraták maradnak legfőbb szövetségesei. Nagyon megviselte a kormányt az október végi umbriai tartományi választás. A baloldal fellegvárában nagy fölénnyel győzött a jobboldal – a Liga, Silvio Berlusconi Forza Italiája, valamint az Olasz Testvériség – által támogatott Dinatella Tesei. E voksolás óta valóságos mélyrepülésbe kezdett a koalíciós pártok népszerűségi mutatója, különösen az M5S-é száguld lefelé a lejtőn. Salvini sorozatos nagygyűlésekkel próbálja destabilizálni az amúgy is ezer sebből vérző kormányt, s elérni az előrehozott választások kiírását. Különösen aggasztó fejlemény, hogy a másik szélsőjobboldali párt, a Giorgia Meloni által irányított Olasz Testvériség araszol felfelé, a két szélsőséges tömörülés együttesen 41-45 százalékot szerezne egy esetleges idő előtti voksoláson. A mostani időszak nem a legszebb Európa történetében, s egyelőre nem látni túl sok kedvező előjelet.

Külpolitikával kompenzálja a belpolitikai gondokat

Emmanuel Macron francia köztársasági elnök igen határozottan lép fel az Európai Uniót érintő kérdésekben. Egyes vélekedések szerint külpolitikával próbálja meg kompenzálni a belpolitikai bizonytalanságot. A minap nagy feltűnést keltett azzal a kijelentésével, amely szerint a NATO az agyhalál állapotába került, amivel alighanem kimondta azt, amit sokan gondolnak, de véleményüket nem akarják közhírré tenni. Előzőleg megakadályozta, hogy megkezdődjenek a csatlakozási tárgyalások két balkáni országgal, Észak-Macedóniával és Albániával, s nem lehetnek kétségeink afelől, hogy nem nézi jó szemmel azon térségbeli országok (Szerbia, Montenegró) esetleges csatlakozását sem, amelyekkel már néhány éve tartanak a tárgyalások. Lehet-e külpolitikával elterelni a figyelmet a belpolitikai bizonytalanságokról? A sárga mellényesek ugyan ősszel folytatták tüntetéseiket, de már messze nem kíséri ezeket a megmozdulásokat olyan lelkesedés, mint a tavaly novemberi kezdés után. Macronnak idén sikerült némiképp stabilizálnia a helyzetét, de ez még nem jelenti azt, hogy nagyon népszerű lenne. Támogatottsága 35-40 százalék közötti, ami uniós szerepét is befolyásolja: hiába tör az EU vezető szerepére Angela Merkel fokozatos visszavonulása után, ha hazájában nem örvend kellő támogatottságnak. Nem túl biztatóak azok a felmérések számára, amelyek szerint ha most rendeznék meg az első fordulót, azt megnyerné Marine Le Pen, a jobboldali radikális Nemzeti Front elnöke, vagy legalábbis fej-fej mellett végeznének. Utoljára tavaly decemberben, a sárga mellényesek „fénykorában” álltak így. Az Ifop ügynökség felmérése szerint a második fordulót 55-45 arányban nyerné meg, ami nem tűnik megnyugtató fölénynek.

Frissítve: 2019.11.13. 11:59

Szabad szemmel: fátylat a múltra, a Néppárt újra keblére öleli Orbánt

Publikálás dátuma
2019.11.13. 07:04

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 13.
Die Presse A lap úgy tudja, hogy Edmund Stoiber, a CSU tiszteletbeli elnöke a párt békeköveteként járt Orbán Viktornál, amikor a múlt pénteken magas kitüntetést vett át Budapesten. Az elismerés alkalmából jelentette be, hogy hamarosan párbeszéd kezdődik a két párt vezetője között. Immár majdnem egy éve szokatlanul fagyos a keresztény szociálisok és a Fidesz viszonya, mert a magyar kormányfő segített megtorpedózni Weber bizottsági elnöki álmait. Azon kívül igyekszik jobbra tolni az európai kereszténydemokráciát, a bajor pártvezér, Söder azonban inkább a politikai közepet célozza meg. Stoiber úgy nyilatkozott, hogy utódja igen fontosnak tartja a Magyarországhoz fűződő jó viszonyt. Ezért úgy gondolja, hogy fátylat kell borítani a múltra, de Weber is kész együttműködni Orbánnal. Azaz a jelek szerint az EPP-ben is helyreáll a béke. És bár még meg kell várni a három bölcs jelentését, úgy néz ki, hogy lekerült a napirendről a magyar párt kizárása. Hírek szerint a konzervatívok három feltételt támasztottak: a miniszterelnök szüntesse be az ellenséges retorikát, vonja vissza a közigazgatási bíróságok tervét és ne akarja jobbra vinni a pártcsaládot, mert az szakadáshoz vezetne a csoporton belül, hiszen a tagok közül sokan liberálisok. Stoiber több mint 3 órán át tárgyalt négyszemközt Orbánnal. Így arról, hogy a magyar vezető is hasonlóképpen gondolkodik, mint Macron, vagyis hogy az EU vagy világpolitikai tényezőként jelenik meg, vagy pedig eltűnik a színről. A vendég fontosnak tartja a szoros együttműködést a visegrádiakkal, annál is inkább, mert azok Németország számára többet számítanak, mint a franciák, az amerikaiak vagy a kínaiak. A német belpolitikáról szólva azt fejtegette, hogy az AfD neonáci, nem szabad vele összedolgozni. Ezért az uniópártoknak otthont kell kínálniuk mindazoknak, akik kedvezően vélekednek a nemzetről, ám érzelmileg nem sokat tudnak kezdeni Európával.  
New York Times/Yahoo/Reuters A magyar kormány elfogadta, hogy büntetést fizessen, amiért jogellenesen használt fel uniós alapokat – az összeg meghaladhatja akár a félmilliárd forintot is. Ez abból a dokumentumból derül ki, amelyet az egyik biztos készített az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának tegnapelőtti ülésére, és amelyet a tanácskozás után közzétettek a Bizottság honlapján. Eszerint Magyarország beleegyezett, hogy a jövőben a kifogásolt összegek 10 százalékával kevesebb kapjon Brüsszeltől, ami a GDP 2 százalékának felel meg. Tavaly az EU 30 támogatási programjából nyolcszor kellett korrekciót alkalmazni a magyarok esetében. A Bizottság egy közbeszerzési elemzésre hivatkozva azt közölte, hogy a tagállamok közül a magyar kormány bizonyult a leggyengébbnek, amikor az alapok felhasználásáról, illetve annak ellenőrzéséről van szó. A jobboldali Orbán Viktor időről időre összecsap uniós intézményekkel és más tagállamokkal a jogállam lebontása és a brüsszeli támogatások miatt. Ám tagadja, hogy lebontaná a fékeket és ellensúlyokat, ugyanakkor gúnyolódik azon, hogy a pénzek folyósítását a demokratikus elvek betartásához kötnék. Jelen esetben a kormány megtehette volna, hogy nem fogadja el a másik fél álláspontját és minden egyes ügyben külön vizsgálatot kér, ám ehelyett belement a 10 százalékos büntetésbe. Ugyanakkor nem válaszolt a Reuters kérésére, hogy értékelje a fejleményt.  
Guardian Bernie Sanders arra hívja fel a figyelmet, hogy az antiszemitizmus elleni harc a központi elem az elnyomás elleni baloldali küzdelemben. A vermonti szenátor, aki lengyel bevándorló apja révén maga is érintett a kérdésben, és aki jövőre a demokraták elnökjelöltje szeretne lenni, rámutat, hogy ezek az erők nem egyszerűen a zsidókat gyűlölik, hanem a többfajú demokráciát és a politikai egyenlőséget. Úgy értékeli, hogy Trump kijelentései hozzájárultak nem egészen egy hónapja Amerika legsúlyosabb antiszemita támadásához, amikor is egy fehér nacionalista bombája 11 ember halálát okozta a pittsburghi Életfa zsinagógában. A tettes azt gondolta, hogy a zsidók is benne vannak az állítólagos alattomos összeesküvésben, mármint hogy a délről érkező migránsinvázió megváltoztassa az USA etnikai összetételét. A politikus családjának nagy részét a nácik pusztították el, éppen ezért pontosan tudja, hová vezet a fehér felsőbbrendűség eszméje, illetve amikor az emberek nem szállnak szembe vele. Márpedig az Egyesült Államokban erősödik az antiszemitizmus. Követői megvetik a bevándorlókat, a színes bőrűeket, a melegeket, a nőket és mindenkit, aki útjában áll a csakis-fehérek-Amerikájának. A jobboldal ezúttal is azon van, hogy megossza a lakosságot, de ugyanez vezérli a rasszizmus és a melegellenes gyűlölet esetében is. Ugyanakkor nem zsidóellenes az, aki bírálja az izraeli politikát. Ezt a szenátor pontosan tudja olyasvalakiként, aki csaknem 60 éve egy kibucban dolgozott. Azt hangsúlyozza, hogy nagy-nagy szükség van a szolidaritásra, mert a világon mindenütt jönnek fel a megosztó és romboló politikai erők, Oroszországban, Indiában, Brazíliában, Magyarországon, Izraelben és másutt. Intoleráns, tekintélyelvű vezetők támadják a demokratikus társadalmak alapjait. Az aggodalmak felerősítésével kiaknázzák a félelmeket. Türelmetlenséget gerjesztenek, gyűlöletek keltenek az etnikai és vallási kisebbségekkel, a demokratikus normákkal, a szabad sajtóval szemben. Paranoid elméleteket terjesztenek idegen összeesküvésekről. Amerikában ez a legfelső szinten folyik. A zsidók a történelmi tapasztalatok folytán pontosan érzékelik a veszélyt. De azt is látják, hogy az antiszemitizmus elleni harc szorosan összefonódik az elnyomott emberek felszabadításáért folyó küzdelemmel.  
Washington Post Kelet-Európában 30 éve kezdett összeomlani a kommunista rendszer, de az egykori nézetek még ma is kihatnak a régióban a politikai nézetekre – állítja a kommentár, amelynek egyik szerzője a Princtoni Egyetem professzora. Mint nemrégiben megjelent könyvük alapján rámutatnak, 3 évtizede zajlik a páratlan kísérlet, hogy tisztességesen újjászervezzék a társadalmi, politikai és gazdasági életet a térség egy sor országában. Az örökség azonban rávetül a folyamatra, mert a régió polgárai kevésbé pártolják a demokráciát, ők inkább tartják a markukat az állam nyújtotta jólétért. És hajlanak a balos-tekintélyelvű magatartásminta felé. Ez a három tényező segít megérteni, a magyar és a lengyel illiberalizmus megerősödését. A kutatás kiderítette, hogy minél tovább élt valaki a szocializmusban, általában annál inkább elvárja az állami gondoskodást, illetve lesz balos-autoriter, és annál kevésbé tartja fontosnak a jogállamot. És ebben valóban a kommunista múlt a döntő. Igaz, ennek a tételnek ellentmond, hogy a Fidesz és a PiS jobboldali-populista, erős antikommunista retorikával. A magyarázat erre az, hogy a két párt hiába hangoztat jobbos nézeteket társadalmi kérdésekről és a nacionalizmusról, valójában a gazdaságpolitikában balra állnak hazai ellenzéküktől. De az is lényeges, hogy a baloldali-tekintélyelvűség elfogadása az idősebb nemzedékekre jellemző, a fiatalabbak esetében már fontosabb a demokráciaellenes örökség, mint a továbbélő balos ideológiai szemlélet és ez jól jön a jobboldali demagógoknak.     
Die Welt Kelet-Európában az emberek jobban tudják, hogy mit is jelent Európa, mert megszenvedtek érte, miközben a Nyugat azt gondolja, hogy e tekintetben mindenkinek példát mutat, ám ez egyáltalán nem így van. Ez a véleménye Köhler volt német államfő korábbi irodavezetőjének, aki szeptemberben felmondta állását, a lakását és 300 ezer lakosú Temesvárra, az ország 3.legnagyobb városába költözött, hogy a város polgármestere legyen. És EU-barát programjával nem is rosszak az esélyei, mert a mostani közigazgatás egy tragédia. Az ottani alkalmazottak jelentős részénél nincs meg a kellő hozzáértés, mivel a protekciónak köszönheti állását. A 35 éves Dominic Samuel Fritz akkor ismerkedett meg Romániával, amikor az érettségi után önkéntesként egy ottani árvaházban dolgozott. A 3 éve alakult ellenzéki tömörülés, a Mentsétek meg Romániát Szövetség listáján indul, miután harcot hirdetett a korrupció, a régi politikai hálózatok ellen, a jogállamért. Ez nagyon is egybevág a közhangulattal, főleg a polgári középen. Ennek eredménye volt, hogy a párt egy másik kis szövetségessel összefogva a szavazatok 23 %-át hozta el a májusi EP-választáson. És az elnökválasztás első fordulójának eredménye is azt igazolta, hogy a románok nagy változások előtt állnak. Fritz azt mondja, hiába echte német, még odahaza sem érezte magát annyira otthon, mint Temesváron. Pár éve már lakása is van ott. Azt reméli, ha győz, az segít megváltoztatni a világban a Romániáról alkotott képet a világban. Szerepvállalását úgy tekinti, hogy európaiként élni kell a felelősséggel, függetlenül attól, hogy hol született valaki. Feltétlen átláthatóságot ígér, ugyanakkor nulla toleranciát hirdet a korrupcióval szemben.
Szerző
Frissítve: 2019.11.13. 07:20

Megérkezett Mexikóba Evo Morales

Publikálás dátuma
2019.11.12. 19:35

Fotó: PEDRO PARDO / AFP
A volt bolíviai elnököt a mexikói külügyminiszter fogadta a repülőtéren.
Megérkezett kedden Mexikóba Evo Morales volt bolíviai elnök, aki Marcelo Ebrard mexikói külügyminiszter korábbi tájékoztatása szerint menedéket kapott az országban. Morales helyi idő szerint körülbelül kora délelőtt érkezett meg a mexikói légierő egyik repülőgépén, amely hétfő este indult el Bolíviából, és rövid kitérőt tett Paraguayban. A volt bolíviai elnököt Ebrard fogadta a repülőtéren. A mexikói külügyminiszter helyi idő szerint hétfő éjjel tudatta, hogy Morales elhagyta Bolíviát, és egy mexikói kormányzati repülőgép fedélzetén Mexikóba tart.
„Evo Morales immár a mexikói kormány gépén ül, amelyet azért küldtünk, hogy garantáljuk a biztonságos útját országunkba”

– írta a Twitteren Marcelo Ebrard, és egy fotót is közzétett a gépen ülő Moralesről, akinek egy mexikói zászló látható az ölében.

Ebrard pár órával korábban jelentette be, hogy Morales politikai menedéket kért és kapott Mexikóban, mert úgy ítélték meg, hogy élete és testi épsége veszélyben van. Bolíviában közben a rendőrség a hadsereg beavatkozását kérte az erőszak megfékezése érdekében, mert éjszaka több helyen elszabadult az erőszak a fővárosban, és több településen rendőrőrsöket fosztottak ki és gyújtottak fel, miközben Evo Morales támogatóinak több száz fős, feldühödött csoportja indult a közeli El Altóból a fővárosba. Az andoki őslakosok zászlaját, a wiphalát lengető tömeg azt kiabálta, hogy „most itt a polgárháború”. A baloldali Morales vasárnap kényszerült lemondani az elnöki posztról, miután az országon a választásokat követően három hétig véres tüntetések söpörtek végig, és a rendőrség, valamint a hadsereg főparancsnoka is felszólította, hogy távozzon az ország éléről, mert az Amerikai Államok Szervezete súlyos szabálytalanságokat és potenciális csalást észlelt az októberi elnökválasztáson, és az eredmény megsemmisítésére szólította fel La Pazt. Evo Morales 2006 óta állt Bolívia élén. Ő volt az ország első őslakos államfője.
Szerző