A külföldi munkás pénzt akar, a magyar már nyugalmat is

Nem a béremelés az egyetlen eszköz a dolgozók megtartására, itt az ideje a személyi jövedelemadó csökkentésének – nyilatkozta lapunknak Székely Tamás, a vegyiparban érdekelt szakszervezetek szövetségének elnöke.

Drasztikusan csökken a munkaerő létszáma a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) működési területén – jelentette ki a szervezet vezetője. Székely Tamás a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet munkatársainak a VDSZ megrendelésére készített elemzése alapján úgy látja, a vegyipar és a gyógyszeripar változatlanul „hasít”, de az autóipari beszállítói körben akkora a visszaesés, hogy már nem vagy alig foglalkoztatnak kölcsönzött munkaerőt, s a határozott idejű szerződéseket sem hosszabbítják meg. A területen mutatkozó válságjelektől függetlenül a digitalizáció előrehaladásával az autóipari cégeknél egyre kisebb lesz az igény a betanított munkára, miközben nagy szükség lenne szakmunkásokra – vázolja a helyzetet az érdekvédelmi vezető, hozzátéve, hogy épp ezért tartja érthetetlennek a kormány „rombolását” a szakképzés területén.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a cégek egyre több külföldi munkavállalót alkalmaznak, mert ők a családjuk nélkül élnek itt, pénzt akarnak keresni, minden túlórát elvállalnak, míg a magyar dolgozóknak egy felmérés szerint már nem kizárólag a pénz számít, ha munkát keresnek. Fontosabb számukra, hogy jó munkahelyi körülmények között, stresszmentesen dolgozhassanak, minél több időt tölthessenek a családjukkal és csak a harmadik helyen van a kereset nagysága. A VDSZ elnöke úgy látja, a magyar dolgozók kezdenek tudatosodni, továbbállnak, ha egy cég a 400 órás túlórakeret bevezetésével próbálkozik és ez a magyarázat a szakszervezeti taglétszám növekedésére is. A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) alelnöki tisztségét is betöltő érdekvédő szerint az utóbbi tíz évben kicserélődött a vegyiparhoz sorolt szervezetek tagsága, az utóbbi időszak sikeres sztrájkjainak hatására felerősödött a belépési hullám. A Hankooknál például 700 főről 1700-ra ugrott a tagság, de új szervezetek is jelentkeznek és sokan egyénileg csatlakoznak hozzájuk.

A gyógyszeriparban a legnagyobb a szervezettség, ebben a körben vannak a legjobb kollektív szerződések és a legmagasabb bérek, ami Székely szerint annak is köszönhető, hogy az ágazatban megmaradt a nagyvállalati struktúra. A Chinoinnál, Tevánál is voltak megmozdulások az év első felében, mert a munkáltató csak 3 százalékos emelést akart adni, de a gyógyszeriparban elért 4 százalékos béremelés összegben ugyanannyit jelent, mint ha a vegyipar egészét nézve sikerül kiharcolni a 8 százalékot, hiszen ezen a területen bruttó 4-500 ezer forintos fizetések vannak. Ugyanakkor a papíriparban nagy a visszaesés – árnyalja a képet a VDSZ elnöke. Ezen a területen teljesen átalakult a tulajdonosi struktúra és sem az új külföldi, sem az új magyar tulajdonosok nem akarnak együttműködni a szakszervezetekkel, vagyis itt nagyon komoly szervezőmunkára van szükség – vonja le a következtetést. Azonnal visszaüt, ha egy területen nem teszünk meg mindent a szervezettség növeléséért – teszi hozzá önkritikusan.

Súlyos gondnak tartja a MASZSZ alelnöke, hogy a munkaadói oldalon nincsenek reprezentatív, szerződéskötésre alkalmas szervezetek, és Magyarországon még nincs meg az a munkáltatói kultúra sem, ami kikényszerítené, hogy legyenek. Ma nem az a fontos ezeknek a szervezeteknek, hogy meg tudjanak állapodni a munkavállalók képviselőivel, a siker fokmérője számukra kizárólag az, hogy mekkora a lobbierejük a kormánynál, hogyan tudják felpuhítani a rájuk vonatkozó szabályokat. Nem véletlen, hogy a VDSZ működési területén, ami felöleli a vegyianyag- és termék gyártást, a gyógyszergyártást, a gumi és műanyag termékek-, a kokszgyártást, az olajfeldolgozást, a papíripart, alumíniumipart és gázellátást, csak a gyógyszeriparban és a vegyiparban van kollektív szerződés, mert csak itt működik ennek megkötésére jogosult munkaadói szervezet. Székely Tamás szerint sem a kormány, sem a munkaadók többsége nem érti, hogy a szakképzett munkaerő megtartását is segítené az ilyen megállapodás, amiben rögzíteni lehet az egyes szintekhez tartozó bérminimumot, a műszakpótlékot. Ezzel szemben ma szabadon szipkázzák el egymástól a jó munkaerőt a vállalatok, rálicitálva a másik ajánlatára.

A kollektív szerződések elutasításához a minta egyértelműen a kormány rossz hozzáállása, hiszen a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) egy gittegylet – jelentette ki Székely Tamás -, csak arra jó, hogy a kormány felmutathassa, van valamilyen egyeztetés. Állítása igazolására a VDSZ elnöke a tavaly év végén született kétéves bérmegállapodást említi, amit a MASZSZ nem írt alá, mert elfogadhatatlanul alacsonynak tartotta a 8 százalékos minimálbér emelést, de mivel a Liga és a Munkástanácsok aláírta azt, mégis életbe léphetett. A gyakorlat azonban őket igazolta – jelentette ki, hiszen a vegyipari terület nagy részében, ahogy a versenyszféra többségében is, ennél magasabb béremelést tudtak kiharcolni, s ahol nem, ott is elindult a legalacsonyabb fizetések felzárkóztatása.

A sok helyen már megkezdett jövő évi bértárgyalások alapján az látható, hogy az állami vállalatoknál akarják megint a legkevesebbet emelni a munkáltatók, de a piaci cégeknél, ahol nagy a szakemberhiány, ott jövőre is magasabb lehet a béremelés. Az is kitűnik, hogy a vállalatok egyre inkább differenciált emelést akarnak elérni, hogy azt fizethessék meg, aki az átlagnál többet és jobban dolgozik. Székely Tamás hangsúlyozza, hogy az utóbbi néhány év béremelési hullámát a kormány rossz gazdaságpolitikája, adópolitikája és elhibázott munkaerőpiaci szabályozása eredményezte, ami miatt az emelések ellenére is nő a leszakadásunk nemcsak Európa egészéhez, hanem a szomszédos országok béreihez képest is. Az egyetlen megoldás, ami javíthatna a helyzeten, az lenne, ha a munkáltatói adó- és járulékterhek csökkentése után a munkavállalók személyi jövedelemadóját is csökkentené a kormány.

A szakszervezeti követelések között évek óta hiába szerepel a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének újbóli bevezetése, a kormány nem tárgyal a kérdésről. A VDSZ-hez tartozó szakmák egy részében 62 év az átlagéletkor, nagyon nehéz fizikai munkát végeznek a dolgozók vagy 2-3 ember helyett dolgoznak, nem élik meg az immár 65 éves nyugdíjkorhatárt. Székely Tamás ezt felháborítónak tartja, különösen azért, mert a vállalatok – látva munkatársaik állapotát – hajlanának rá, hogy a ma is létező bébinyugdíjat fizessék, vagyis elengedjék az embereket az utolsó egy-két évben fizetésük 65 százalékának kifizetése mellett pihenni. A kormány mégsem enged az embertelen megkötésből, ez ellen harcolni kell.