Állj, vagy lövök!

Természetesen tudom, hogy nem szokás ajtóstól rontani a házba, ha az ember valamire tartja a háziakat. De ha fordítva van, és azért kell betörni az ajtót, hogy túszt szabadítsunk, akkor elkerülhetetlen a rombolás. Ezt az életmentő rombolást várnám Budapest új vezetésétől a parkolási maffia ellenében. Budapest útonállóinak pátyolgatása, apróbb pajkosságaiknak ejnyebejnyézése nem fogja javítani a budapesti polgárok messze túlnyomó többségének közérzetét. Ellenkezőleg, azt fogjuk érezni, hogy jobb létünk érdekében továbbra sem történik semmi.

Nem hiszem, hogy sokan éreznék sértőnek, hogy cakk und pakk lemaffiázom a parkoltatás bandavezéreit és kisrablóit, valamint az egészet működtető és az egészből hasznot húzó pártfőurakat. Ugyanis senkinek sincs kétsége afelől, hogy a tőlünk zsákmányolt pénzekből építik fel és tartják üzemben pártjaink a politikai misztériumjátékok kulisszáit és reflektorait. Nem tudom, kivétel volt-e, netán egy új világ kezdete az idei önkormányzati választás, de azt igen, hogy a budapesti parkoltatás ügyében készülő döntésből megkapjuk a választ.

Szörnyű dolog, ami ebben az átkozott ügyben történik, vagyis hogy lefokozzák és hiteltelenítik a demokratikus intézményrendszert, azonban az erkölcsromboló mindennapi kellemetlenkedés is borzalmas: idegenné tesz bennünket a saját otthonunkban.

Mi a baj a parkolással? Miért erkölcstelen a jelenlegi rendszer? Először is azért, mert legalább kétszer akkora területen fizetős a várakozás, mint az forgalmi szempontból indokolt lenne. Különösen aljas dolog, hogy a kórházak és a rendelők közutak felé eső bejáratainak környéke sem a betegek, sem a dolgozók számára nem juttat még kedvezményt se. Azután a pénzbedobós, kétórás automaták erkölcsileg elavultak: csak túlfizetni lehet rajtuk, és szinte bárkit meg lehet büntetni, akár a díj százszorosára, ha a kisrabló (a jobb sorsra hivatott közterület-felügyelő) eléggé érdekelt abban, hogy szemfüles legyen. Márpedig az igazi üzlet a büntetés, úgyhogy a kisrablók (minden irányban) szemfülesek. A parkolóházak és mélygarázsok fizető automatái – néhány kivételtől eltekintve – minden megkezdett óra után csengetik a horribilis díjat, miközben tisztességes városokban a percalapú fizetés a morális minimum követelmény.

Arról az apróságról ne is beszéljünk, hogy utcáink, tereink most parkolásra használt területét nagyapáink, apáink és mi ezerszeresen kifizettük már. A tőlünk beszedett pénznek minden fillére közpénz, vagyis bennünket illet, ránk kell költeni. Ezt jó lenne tudni.

A szerző orvos