Már hivatalos: nem indul az Eurovíziós Dalfesztiválon Magyarország

Publikálás dátuma
2019.11.14. 11:34

Fotó: STR / AFP
A 65. fesztiválon 41 ország versenyez majd, egy év kihagyás után visszatér Bulgária és Ukrajna is.
Nyilvánosságra hozta az Eurovíziós Dalfesztivált szervező Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége a 2020-as Eurovízió résztvevőinek listáját – vette észre a hvg.hu. A 65. fesztiválon 41 ország versenyez majd, egy év kihagyás után visszatér Bulgária és Ukrajna is, Magyarország és Montenegró azonban tényleg nem indul Rotterdamban. A Dal produkció még október végén adott ki közleményt arról: elindult a jelentkezés a dalversenyükre, ám ezúttal az eurovíziós indulás helyett „közvetlenül a magyar könnyűzene tehetségeit, az általuk létrehozott értékteremtő produkciókat segítik”. 
Szerző

Helsinki Bizottság: Nem engedik ki a röszkei tranzitzónából saját filmbemutatójára az iráni filmest és kisfiát

Publikálás dátuma
2019.11.14. 11:23
A röszkei tranzitzóna kapuja
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI
A menekültkérelmüket érdemben nem voltak hajlandók kivizsgálni a hatóságok, mondván, a menekülők a biztonságosnak ítélt Szerbián keresztül érkeztek.
„Abouzar Soltani filmjét ma este mutatják be a Verzió emberi jogi dokumentumfilm fesztiválon. Az iráni rendezőt és fiát, a 10 éves Armint a röszkei tranzitzónában tartják fogva immáron 11 hónapja. Soltaniék itt akartak menedéket kérni, de a hatóságok nem hajlandók érdemben meghallgatni őket. A fesztivál szervezői meghívták a rendezőt és kisfiát a bemutatóra, de nem engedik ki őket” – közölte a Magyar Helsinki Bizottság. A közlemény szerint Abouzar Soltaninak jó állása volt Iránban, egy egészségügyi szolgáltatónál dolgozott PR-osként és dekoratőrként. „Annyit lehet a meneküléséről nyilvánosan mondani, hogy mást gondolt a világról, mint az Iránban uralkodó nézet, és zaklatták emiatt. Három és fél éve úgy döntött hát, hogy fiával együtt elhagyja hazáját. Olyan helyen akar élni, ahol nem kell félni annak, akinek más véleménye van” – teszik hozzá.  A férfi előbb Bulgáriába került, ahol három hónapig volt bezárva. Majd Szerbiába mentek, és két és fél évig vártak arra, hogy a röszkei tranzitzónán keresztül beléphessenek Magyarországra – tehát legálisan jöttek ide. „Azonban a menekültkérelmüket érdemben nem voltak hajlandók kivizsgálni a hatóságok, mondván, a menekülők a biztonságosnak ítélt Szerbián keresztül érkeztek. Kiutasították őket, de a szerb hatóságok nem veszik vissza őket. Ezért az új kiutasítási célpont Irán lett, épp az az ország, ahonnan el kellett menekülniük és ahová nem térhetnek vissza, mivel keresztény hitük miatt akár ki is végezhetik őket. Soltaniék három pert is indítottak a magyar állam hatóságaival szemben, amelyekben a Magyar Helsinki Bizottság képviseli őket.” Az iráni férfi abban reménykedett, hogy védelmet kap Magyarországon. Nem ez történt. A hatóságok ki akarják szekírozni a röszkei tranzitzónából, arra akarják rávenni, hogy menjen vissza Szerbiába. Egy ideig még éheztették is, és csak a strasbourgi bíróság fellépése nyomán kaphat újra enni. Kisfia egyenesen depresszióba zuhant. Az apa ezért kitalálta, hogy filmet készít fiáról és az elrabolt gyerekkoráról. A kisfilmben Armin arról is beszél, hogy nem érti, a felnőttek miért zárják el előle a világot szögesdrótokkal. „A Verzió fesztivál meghívta Abouzart és Armint – mint a film alkotóit – a premierre, de erre sem engedik ki őket. A Magyar Helsinki Bizottság azért készített egy kisfilmet róluk, hogy ne csak a fesztivál közönsége, de mindenki láthassa, kiket tartanak fogva a röszkei tranzitzónában. Nekik is van arcuk” – áll a közleményben.
Szerző
Frissítve: 2019.11.14. 11:28

Mintha kivágták volna az agyam

Publikálás dátuma
2019.11.14. 11:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A Z-generációról forgatott filmet FOMO címmel Hartung Attila elsőfilmes rendező. Nem akart általánosítani, de fontos számára, hogy megmutassa, mindez a valóságban is megtörténhet.
A film címe: FOMO. Rögtön egy rébusz az átlagembernek. A FOMO a Fear of Missing Out rövidítése, magyarul annyit jelent: félünk attól, hogy kimaradunk valamiből. Ezt a kifejezést leginkább a kamaszok ismerik és használják a közösségi médiákban. Úgy kell elképzelni, hogy valaki lát a neten valakiről egy jól sikerült szelfit, ami egy bulin készült, az ismerősök jól érzik magukat, és ő nincs ott vagyunk ott, akkor az nagyon rossz érzés: egyfajta gyomorgörcs. Miután manapság „kipakoljuk” a magánéletünket, ez valós jelenség a fiatalok körében. Ennyire durván, mint ahogy a filmben illusztrálják? Arra törekedtem, hogy a filmem ne általánosítson. Még véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy az összes tini hülyeségeket csinál a YouTube-on vagy a házibulikban, és kamaszkorral együtt jár a káromkodás és az erkölcsi fertő. Ám megtörténhet olyan cselekménysor, amit a filmben megmutatunk. Saját emlékeimből, környezetemből is tudnék példákat mondani. A nyolc fiatal, akikkel együtt összeraktuk a filmet, szintén hozzátették személyes tapasztalataikat. Régebben az efféle dolgok nem derültek ki. Emlékszem, én is olyan pletykára, hogy a tesitanár lányokat csábított el a szertárban. Csakhogy ezekről nem készült akkoriban vírusvideó. Spoilerek nélkül: az, hogy kiderül egy erőszak, amelyről videófelvétel is van, a FOMO-ban elmesélt fiktív történetben eljut az iskolaigazgatóig, majd ott helyben megreked a dolog. Nem véletlenül: a mostani rendszerben az iskola sokszor a saját hírnevét védi és inkább eltussolják az ügyeket – jópár ilyen esetről is tudok. A közösségi média világát már sok filmes szerette volna a mozgókép nyelvére átültetni. Szerencsére amikor elkezdtük írni a FOMO forgatókönyvét, mi még egyetemre jártunk, viszont már tudtuk, hogy megnyertük a Filmalap inkubátor programját. Így elkezdtünk kis vizsgafilmeket forgatni, amelyekben azzal kísérleteztünk, hogyan is lehet az internet közösségi tereinek világát moziban hitelesen ábrázolni. Ezek a rövidfilmek nagyon rosszul sikerültek, három-négy próbálkozás után jutottunk el oda, hogy bele merjünk vágni a nagyjátékfilmbe.  A FOMO-nak az első húsz-huszonöt perce… ...iPhone-nal készült. Ha valaki nem szereti a kézikamerát, akkor érdemes elkerülnie az első képkockákat, de így tudtuk a realista képi módot elérni és a szükséges pörgést megmutatni. Ám nem végig alkalmaztuk ezt, később átváltottunk hagyományos mozikamera-kompozícióba. Amikor az inkubátor program pitchfórumán bemutatták filmtervet, bevallották ezt? Nem, de akkor még nem is tudtuk pontosan. Inkább azt mondtuk, hogy nagyon realista, fiatalos és budapesti lesz a film, és ehhez hangulatképeket vetítettünk. Illetve leforgattunk egy három és fél perces jelenetet, ez önmagában elvitte a hét perc rendelkezésre álló idő felét. Egy csapatként álltunk ki: Iványi Petra producer és pár egyetemi osztálytársam, Lente Viktor hangmérnök és M. Deák Kristóf operatőr, és akkor még jelen volt Csaba Bálint forgatókönyvíró is, aki sokat segített. Ekkor a forgatókönyv még kicsit más történetet mesélt el, később jött Kerékgyártó Yvonne rendező, forgatókönyvíró és vele átdolgoztuk a filmtervet.  Hogyan döntötték el, mi fér bele az abúzus filmes ábrázolásába? A mozi sokkal több mindent elbír, mint a közösségi oldalak. Megdöbbentő volt, hogy a FOMO előzetesét azonnal letiltotta a Facebook és az Instagram, mert az egyik szereplő beint, sőt még egy spangli is felvillan. Én a moziban látható verziónál sokkal tovább is elmentem volna, természetesen a jó ízlés határain belül. De aztán rájöttem, hogy egy kiskorú lány esetében nem a meztelenség a legszörnyűbb, ami történhet, hanem az érzelmi károkozás. Inkább ennek bemutatására törekedtünk. A nyomasztó, lesújtó budapesti látlelet, amit mutat, nagyon bátor. A FOMO-ban minden van az antiszemita taxistól kezdve a megalázott hajléktalanig. Nagyon szeretem Budapestet, de az éjszakákban tapasztalt közállapotok azt tükrözik, amit a filmben megmutatok. Ezeket a dolgokat is látni kell, muszáj benézni a szép dolgok mögé. Személyes találkozásokat írtam át – mint például egy utcai zsidózást, és volt olyan taxis élményem is, ahol úgy éreztem magam, mintha kivágták volna az agyam és kidobnák az ablakon. Ezeket a jelenségeket nem én mondom – hanem látom, hallom őket. Mindemellett nem törekedtem átfogó társadalomkritikára.