A szemünket is

Nincs itt semmi látnivaló. A sajtó és az ellenzéki képviselők félrevezetik a közvéleményt, amikor azt állítják, hogy gigabüntetést szab ki ránk Brüsszel az uniós források szabálytalan felhasználása miatt. Holott a magyar kormány csak jót akar, amikor kiegyezik egy 10 százalékos átalánybüntetésben, ezzel is siettetve a nekünk jogosan járó pénzek lehívását. Különben is, ilyen uniós kekeckedéssel más országok is találkoznak – bagatellizálta késői reakciójában az országot fenyegető, akár 700 milliárd forintot is elérő pénzvisszatartást az Információs és Technológiai Minisztérium.

Elfelejtették hozzátenni, hogy nem annyiszor, mint mi, viszont dicsérték magukat, hogy a 2014-2020-as időszakra Magyarországnak járó 9400 milliárd forintnyi keretet – úgy 1000 milliárd forinttal megfejelve – túlvállaltuk, mert így büntetés ide, büntetés oda, az eredeti összeget költhetjük el.

Hogy ki fizeti ki az eddig lehívott uniós források 10 százalékára rúgó, már megvalósult beruházásokat és a bírságból eredő többletkiadást? Hát természetesen a költségvetés. És ki ellenőrzi, hogy a tíz operatív programból hétben feltárt szabálytalanságok mögött mennyi a csalás, túlárazás, netán korrupció? Erre is megvan a válasz: az olyan kirívó hibákat, amelyek az egyébként elég lyukasnak mondott uniós szűrőn is fennakadtak, a kormányzati szándék szerint a feledés homálya borítja majd. Az átalánybüntetés miatt egy masszaként kezelik az eddig befejezett tisztességes és a visszaélésekkel terhelt pályázatokat. Ráadásul ezek a számlák és az érintett – főként NER-közeli kedvenc cégek által vitt építési – projektek beszámolói már túljutottak a magyar ellenőrökön, nagy részüket ki is fizették.

Így eléggé cinikus az a kinyilatkoztatás, hogy a magyar adófizetőket nem éri egyetlen fillér kár sem. A magyarázathoz még hozzáfűzik, hogy a megvalósult beruházások mindegyikére szükség volt. Hogy milyen áron, milyen kör és milyen módon jutott e munkákhoz, ahhoz már senkinek semmi köze. A kormány tovább építi a Magyarország Zrt.-t.