19 részből álló, hatalmas víznyelőrendszert fedeztek fel Kínában (videó)

Publikálás dátuma
2019.11.19. 18:02

Fotó: Zhang Ailin / AFP/Xinhua News Agency
A Ráktérítőtől délre fekvő legnagyobb víznyelőrendszert fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport a dél-kínai Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen.
A Napo megyei víznyelő klaszter 19 karszt víznyelőből áll - ismertette a kínai, brit és francia tudósokból álló csoport. A víznyelőket föld alatti folyó- és barlangrendszer köti össze egymással. A víznyelők némelyike a tengerszint feletti ezer méter magasan húzódó fennsíkon alakult ki, egy sor pedig a föld alatti folyók mentén keletkezett. A víznyelő klaszter felfedezése hozzájárulhat a víznyelők kialakulásának megértéséhez - magyarázta Csiang Csung-cseng, a kutatást szervező Kínai Geológiai Kutatóintézet Karsztgeológiai Intézetének vezetője.
A klaszter víznyelőinek többsége több mint egymillió köbméteres, eredeti vegetációjuk szinte érintetlen, és az emberi tevékenység nagyon csekély hatása érzékelhető környezetükben. Az óriási víznyelők, amelyeket Kínában tienkengnek neveznek, olyan dolinák, amelyek karsztvidékekre jellemzőek. Főleg Kínában, Mexikóban és Pápua-Új-Guineán alakultak ki. A tienkeng elnevezést 2001-ben Csu Hszüe-ven geológus javasolta a több mint százméteres mélységű dolinákra, mivel ezekre a különleges geológiai képződményekre még nem volt külön szakkifejezés.
Szerző
Témák
Kína

A látás visszaállítását kutató tudós kapta a Semmelweis Budapest Awardot

Publikálás dátuma
2019.11.19. 09:26
Roska Botond
Fotó: Bruzák Noémi / MTI
Bizonyos típusú vakság gyógyítását célzó kutatási eredményeiért Roska Botond neurobiológus kapta a Semmelweis Egyetem legnagyobb presztízsű nemzetközi tudományos elismerését, a Semmelweis Budapest Awardot.
A neurobiológus a munkatársaival az emberi látás visszaállításán dolgozik, kutatásaik eredményeként hamarosan gyógyíthatóvá válhatnak a vakság azon típusai, amelyeket a szem fényérzékelési képességének elvesztése okoz. A hétfői díjátadó ünnepségen Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora kiemelte: Roska Botond kutatásai betegek millióit segíthetik hozzá egy jobb minőségű élethez.
A 250 éves Semmelweis Egyetemen 10. alkalommal adták át a Semmelweis Budapest Awardot, amelyet olyan, világszerte elismert eredményeket elérő tudósok kaphatnak meg, akiknek munkássága új utat mutat az élő természet megismeréséhez, és akik az emberiség javát szolgálják – mondta Merkely Béla.
Roska Botond az élet valós problémáira nyújt innovatív megoldást a látás visszaállítását célzó, korszakalkotó génterápiás kísérleteivel – fogalmazott Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az alkalomra írt üzenetében, amelyet távollétében Bódis József, a tárca államtitkára olvasott fel. A miniszter szerint a kormány feladata, hogy a Roska Botondéhoz hasonló kutatások köré az egyetemekhez kötődő, versenyképes, az ipari szempontok szerint rugalmasan alakítható „science parkokat” hozzon létre. A tervek szerint az elkövetkező években elindulhat a Semmelweis Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közös egészségipari és technológiai tudományos parkja a főváros nyolcadik kerületében. 

Roska Botond

1969. december 17-én született Budapesten, tudós családban. Édesapja a neurális hálózatok kutatását Magyarországon megalapozó Roska Tamás (1940-2014) Széchenyi- és Bolyai-díjas villamosmérnök, akadémikus. A Semmelweis Egyetemen szerezte diplomáját, jelenleg a Bázeli Molekuláris és Klinikai Szemészeti Intézet igazgatója, a Bázeli Egyetem Orvostudományi Karának professzora és a Friedrich Miescher Orvosi Kutatóintézet neurobiológiai kutatócsoportjának vezetője. 1997-ben Fulbright-ösztöndíjat, 2006-ban Marie Curie kiválósági díjat kapott. 2018-ban ő vehette át a Columbia Egyetem nagy presztízsű Alden Spencer orvosi díját a látás folyamatának megértéséért, majd a Bressler-díjat az általa kidolgozott látás-visszaállító terápiáért. 2019-ben első magyar tudósként nyerte el a Nobel-díj "előszobájaként" is emlegetett Louis Jeantet-díjat, amelyet a vizuális információ alapvető feldolgozási folyamatainak felfedezéséért és a látás-visszaállító génterápia kidolgozásáért ítéltek neki oda. Szintén idén Magyar Szent István-rend kitüntetést vehetett át. Roska Botond december 1-től a Semmelweis Egyetem vendégprofesszora lesz.

Az ünnepségen a díjátadó és a tudományos előadások mellett a Semmelweis Egyetem 12 nyugállományú egyetemi tanárának adományoztak professor emeritus és professor emerita címet.
Szerző

A kagylókat fertőző rák terjedéséhez is köze van az emberi tevékenységnek

Publikálás dátuma
2019.11.18. 13:58

Fotó: Jean-Luc & Françoise Ziegler/Biosphoto / AFP
Az óceánokat átszelő hajókon megtelepedő kagylók révén az emberi tevékenységek „akaratlanul is közrejátszhatnak” a kagylókat érintő fertőző ráktípus világszerte való terjedésében – derült ki egy új tanulmányból, amelyet az eLife című tudományos lap közölt.
A legtöbb esetben a rákos megbetegedés az élő szervezet sejtjeiben bekövetkező DNS-mutációkból ered, amelyek szabályozatlan sejtszaporulatot eredményeznek. Normális esetben ez nem terjed át egyik szervezetről a másikra, azonban vannak kivételek - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
„Az erszényes ördögöknél, a kutyáknál és a kagylóknál azonban olyan ráktípusok fejlődtek ki, amelyek egyedről egyedre terjednek, egy kórokozóhoz vagy parazitához hasonlóan” – mondta Marisa Yonemitsu, a seattle-i Pacific Northwest Kutatóintézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. Egy ilyen ráktípust, kagylókat támadó fertőző neopláziát mutattak ki korábban a Mytilus trossulus fajnál a nyugat-kanadai Brit Columbia tartományban. A kutatók hasonló ráktípusokat azonosítottak a Mytilus trossulusszal rokon kagylófajoknál szerte a világon. Annak kiderítése érdekében, hogy ezek a ráktípusok is fertőzőek-e, illetve ugyanazon, vagy – a Kanadában észlelttől – eltérő típusokról van-e szó, a szakemberek DNS-szekvenálást végeztek Franciaországból és Hollandiából begyűjtött Mytilus edulis (ehető kékkagyló) és Chiléből, valamint Argentínából származó Mytilus chilensis rákos sejtjein.
„Ennek megállapítása segít felmérnünk a fertőző ráktípusok gyakoriságát, hogy milyen messzire tudnak eljutni a természetben és képesek-e új populációkat, új fajokat megfertőzni” – jegyezte meg Yonemitsu. A csoport megdöbbenéssel fogadta, hogy az európai és a dél-amerikai kagylókból vett rákos sejtek „szinte azonosak” voltak genetikailag, ami közös eredetre utal, vagyis a megbetegedések valószínűleg egyetlen fertőzött Mytilus trossulusra vezethetőek vissza. A vizsgálatból ugyanakkor az is kiderült, hogy ez a ráktípus nem pontosan ugyanaz, mint amit Kanadában azonosítottak, ami azt jelenti, hogy egynél többször fejlődtek ki fertőző rákos sejtek a Mytilus trossulus fajnál, és egy ponton ezek a sejtek „átutaztak” az Atlanti-óceánon, világszerte számos fajt megfertőzve.
„Mytilus kagylók nem élnek az Egyenlítő körüli területeken, vagyis szinte lehetetlen, hogy saját maguktól terjesztették el ezt a ráktípust Dél-Amerika és az északi félteke között” – mutatott rá Michael Metzger, a kutatás másik résztvevője, aki szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a fertőzött kagylók a nemzetközi teherhajók potyautasaiként jutottak el ezekre a területekre.
Szerző
Témák
kagylók rák