Merre tart az európai színház?

Kolozsváron kedden kezdődött és tíz napig tart az Európai Színházi Unió 18. fesztiválja. Tompa Gábor a szervezet elnöke szerint véget kellene vetni végre a színházi életet is meghatározó politikai és ideológiai megosztottságnak.

Korábban ez a fesztivál az európai színházi élet kiemelkedő eseményének számított – meséli Tompa Gábor, az Európai Színházi Unió tavaly választott elnöke, aki tizenegy évnyi szünet után Kolozsváron most újraindította a sorozatot. A Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója elmondta, az elején hét-nyolc tagszínház előadásai szerepeltek ezeken az akkor még két-három hónapig tartó seregszemléken és mindig más helyszínen rendezték meg. Ebből következően egy nagy költségvetésű fesztivál volt, de ezt ebben a formában nem lehet folytatni – jegyezte meg. Egy idő után meg is szakadt, mivel egyre többen kivonultak a finanszírozásból. Utoljára 2008-ban rendezték meg éppen Bukarest és Kolozsvár összefogásával.

„Amikor tavaly megválasztottak a szervezet elnökének, az egyik legfontosabb célkitűzésem volt, hogy újraélesszük ezt a fesztivált, mivel az uniós tagszínházak számára ez a legjobb lehetőség arra, hogy megmutassák hol tartanak, milyen művészi programban gondolkodnak” - jegyezte meg Tompa Gábor.

Jelenleg az Európai Színházi Uniónak tizenhat tagja van, ebből tizennégy szerepel a kolozsvári fesztiválon.

Ha egy színház be szeretne kerülni a szervezetbe, először jelentkeznie kell, be kell nyújtania egy összegzést a művészi munkájáról, a színház technikai paramétereiről. Majd az Unió egy négy-öt fős testülete elutazik az adott színházba és megnézi a repertoár egy részét, később a szervezet különböző fórumain szavaznak a belépésről. A szervezet jelenleg egy biztos bevételi forrásra számíthat, ez a tagdíj, amely az iroda alkalmazottainak a bérét fedezi és kisebb projektek költségeit fedezi. Magyarországról jelenleg egy teátrum, a Vígszínház tagja az Európai Színházi Uniónak.

„A szervezet gondot fordít a párbeszédre, művészcserékre, vendégjátékokra és közös projektekre. Utóbbiak közé tartoznak a nyári akadémiák, a különböző mesterkurzusok, a fiatal alkotók megszólítása. Mindig akadnak külső partnerek, korábban ilyen volt a Szputnyik Társaság, hiszen Bodó Viktor korábbi társulata annak idején létrehozott egy előadást, amelybe több tagszínház művészei működtek közre” - mondja a direktor.

A mostani tíznapos fesztivál programjába a résztvevő színházak maguk ajánlottak produkciókat. A következő években a tervek szerint Moszkva, Porto, Köln, Prága lehetnek a helyszínei a seregszemlének. Kérdés az is, hogy miként alakul majd a fesztivál profilja, legyen önálló tematikája, vagy készüljenek-e minden évben erre az alkalomra létrejött önálló vagy közös produkciók? Már most is bekerült a fesztivál programjába egy kuriózum, mégpedig a Concord Floral, amely öt színház összefogásából született, amelynek nem hivatásos színészek, hanem középiskolás diákok a szereplői. Ez egyébként a Digitális korszak című uniós projekt egyik darabja. Az előadások másnapján beszélgetéseket tartanak az alkotók részvételével többek között arról merre tart az európai színház, illetve szóba kerül az európai kultúra és identitás helyzete.

Tompa Gábor, aki jelenleg éppen Budapesten a Pesti Színházban próbálja a II. Richárdot, úgy fogalmazott, hogy a jövőben jó lenne olyan diskurzusokat is tartani a fesztiválon, amely a színház és politika viszonyával foglalkozik, szóra bírva a fenntartókat is, mit gondolnak, mi a szerepe egy-egy ország kulturális életében a színházaknak.

Az igazgató szerint a színházi életben nem szabadna szerepet játszania a politikai hovatartozásnak, illetve megosztottságnak. „A megosztottság egy nagyon szomorú állapot, mert ezáltal ideologikussá válnak a beszédmódok, eltűnnek az eszmecserék, csak szélsőséges megnyilvánulások zajlanak egymás kijelentéseire, talán ezt enyhítené, ha újra egy asztalhoz tudnánk ülni”.