Félelemben élő szimfonikusok

A lobbierejével élő Budapesti Fesztiválzenekar minapi közleménye a zenei élet egésze helyzetének bizonytalanságára is felhívja a figyelmet.

Vihart kavart a zenei közéletben a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) bejelentése: Fischer Iván együttese megszorításokra kényszerül, mert egyik vesztese lett a tavaly megszűnt kulturális TAO-t felváltó új kompenzációs rendszernek. Más zenekarok is panaszkodnak, de egyelőre nem a nyilvánosság előtt, mert félnek a fenntartó, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) haragjától. A bizonytalan helyzetet mutatja, hogy a BFZ-re, illetve a kulturális TAO-t helyettesíteni hivatott új finanszírozási rendszerre vonatkozó kérdéseinkre sem Kovács Géza, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke; sem Pálfi Gábor, a Magyar Zenei Tanács elnöke; sem Tóth Péter, a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának vezetője nem válaszolt. Hallgatnak a Népszava által megkeresett zenekarigazgatók is. A BFZ frissen lemondott igazgatója, Martin Hoffmann helyettese, Erdődy Orsolya sem kívánt nyilatkozni. Elmondta viszont véleményét Hollós Máté, a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke, aki szerint egy évvel a kulturális TAO megszüntetése után a helyettesítő támogatások mértéke és odaítélési szempontjai még mindig nem látszanak követhetőnek. A zenei élet szereplői nem tudják, hogy melyik együttes, milyen produkcióra és milyen léptékű dotációt kaphat. Hollós szerint „a vitathatatlanul támogatásra érdemes BFZ ismertségéből fakadó lobbierejét hagyományosan demonstratívan használja fel. Ez mindenkinek joga, a döntéshozóknak azonban figyelembe kell venniük, hogy más budapesti és vidéki zenekarok is küldetést látnak el a kulturális életben.”

Szedmák Borbála és Szabó Zs. Roland, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatói a közelmúltban – mélyinterjúk segítségével – feltérképezték a hazai szimfonikus zenekarok helyzetét. Lapunk birtokába került tanulmányukban (amelyet a Zene-Kar című szakmai folyóirat tervez közölni) úgy fogalmaznak: „az új rendszer esetében a követelmények nem teljesen tiszták, hiányzik a szakmai és pénzügyi megalapozottság. Az előírt köztéri koncertek, flashmobok következményeképp nem fognak a hagyományos koncerttermi előadások nagyobb népszerűségnek örvendeni. Probléma továbbá az ellenőrzés nehézsége és a túlzott rugalmasság az egyedi elbírálásban. (...) A kulturális TAO-rendszer kapcsán a cél az volt, hogy minél több jegyet adjanak el a zenekarok, most viszont az, hogy minél több ingyenes koncertet tartsanak, szinte bármilyen műsorral és minőségben.”

Tanulságos információkat tudtunk meg egy korábbi zenekari igazgatótól, aki napi szinten tartja a kapcsolatot volt kollégáival. A neve mellőzését kérő szakember úgy látja, a TAO-támogatások megszüntetése különösen nehéz helyzetbe hozta a magyar zenekarokat, mert „kiesett egy fontos rész-finanszírozási elem, miközben az egyéb támogatási források bizonytalansága továbbra is fennmaradt.” Szerinte ez „joggal borzolja minden zenei menedzser igazságérzetét, hiszen a TAO korábbi botrányai csak érintőlegesen szóltak a magyar szimfonikus és kamarazenekarokról.” Mivel zenekarok megszüntetéséről, összevonásáról is szólnak a hírek, az együttesek vezetői kérdezni sem merik a minisztériumot, inkább csendben dolgoznak, s közben egymást hívogatják pletykákra éhesen. „Faggassa csak más őket, én addig meghúzom magam” – jellemzi a kulturális intézményvezetők magatartását.